Sárgarépás vöröslencsefasírt

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas dolgokat (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

• 2-3 adag
• 15 dkg vöröslencse
• 15 dkg sárgarépa
• 1,5 dl víz
• 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
• 1 ek paradicsompüré
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított oregánó
• bő csipet őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj
• zsemlemorzsa  a panírozáshoz
• napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Címkék: babának, hús nélkül, sajt, sárgarépa, sós, vöröslencse

Ha a gyerek nem eszik rendesen…

És akkor most szeretnék egy pici segítséget kérni a nálam tapasztaltabb anyukáktól.

Tamás fiam (közismertebb nevén Ponty Úr) most már több hete azt játssza, hogy nem hajlandó enni húst, de szinte semmilyen más fehérjét sem. A keksz, pékárú, tejberizs, tejbegríz, rizottó, palacsinta, tészta az megy, minden mennyiségben (sőt, talán túl nagy mennyiségben is), de zöldség, gyümölcs, fehérje (hús, sajt, ricotta, amit eddig evett, mert túrót vagy más savanyított tejterméket nem hajlandó megenni) az szinte semmi. Eddig a rizzsel vagy tésztával keverve megette még a paradicsomot, zöldborsót, spenótot, magában vagy húslevesben sütve-főve a krumplit, répát, de újabban ezeket is kipiszkálja az ételből. A húst azt már elég régóta csak darálva, fasírt/kebab/húsgolyó formájában ette, így is csak minimális mennyiségben, de újabban már erről is leszokott. Nagy ritkán lecsúszik egy omlett, jó estben, de ennél többet nem sikerült elérni.

Aztán a másik jelentős változás, hogy úgy egy hete nem eszik meg semmit, ami nem édes. Ez Férj szerint akkor kezdődött, amikor ellopta a 7Up-os flakonomat játszás céljából, de kiitta belőle azt a maradék három cseppet az aljáról, majd visítva próbált meg minél több édes lét kinyerni belőle. Szerintem ez azért talán túlzás, de tény és való, hogy akkor kezdődött, és minden természettudományos műveltségünk ellenére hajlamosak vagyunk mindketten a boszorkányüldözésre és a paranoiára, ha a saját gyerekünkről van szó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azóta csak édes dolgokat hajlandó enni. Pedig az ő ételeit fruktózzal készítettem, kivéve a kekszet, abban méz van, vagyis glükóz, és mostanában abból sokat eszik, és az valóban kedvezőtlenül hat a szénhidrátháztartásra (gondolom a vér inzulin és glükóz szintjéről való fejtegetés túl sokat itt most nem adna a témához, plusz jól elterelné a figyelmet e bejegyzés lényegéről). Mert igen, kekszet azt adok neki, mert amikor nem hajlandó megenni semmit, de éhes és visít, akkor megsajnálom, és vagy főzök/sütök valami szénhidrátban gazdag, fogára való dolgot, vagy kap kekszet. Ennyi. Nem jó stratégia, tudom, de kicsit már el vagyok keseredve.

Az egyetlen tanács, amit eddig kaptam, az az, hogy éheztessük ki, és utána majd mindent megeszik. Nos, talán nem kell bővebben kifejtenem, hogy miért nem szimpatikus nekem annyira ez az ötlet.

Amiért most már elkezdtem komolyan aggódni, az az hogy szemmel láthatóan tokát és hatalmas pocakot eresztett, fel van puffadva, és hogy ez most optikai csalódás e egy túlaggódó anyuka részéről, vagy tényleg így van, de mintha lesoványodtak volna a karjai, lábai.

Egyébként a kedve jó, sokat nevet és focizik, folyamatosan fogzik, szóval nem tűnik súlyos betegnek.

Valami ötlet, tanács? Nálatok történt már hasonló? Mit adtatok ilyenkor enni a gyereknek? És mi lett végül a megoldás?

Humpty Dumpty napjainkban.