Sajtos fokhagymás perec

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

• 10 kis perec/ 2 tepsi
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
• 1 púpos tk só
• durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

Címkék: babának, juhsajt, kelt tészta, sós

Citromos bárányraguleves zöldborsóval

Tegnap azért volt nagy meglepetés, amikor a kebabnak tervezett húsról kiderült, hogy zömmel csont és ín, és sok mindenre alkalmas (pl Férj szerint kutyaeledelnek, bár kissé zaklatott és csalódott volt a meghiúsult terveink miatt, amikor ezt mondta), de kebabnak nem. Egyébként nagyon szép, fiatal hús, jó áron, helyes kis egységcsomagban apróhúsként árulják (természetesen a Metroban), és nekem eszembe sem jutott áttapogatni a vákuumzacskózott adagot a csontok után, amikor megvettem (főleg azért, mert nagy gátat tud szabni az alapos és körültekintő vásárlásnak egy 17 hónapos, aki teljes hangerővel csatakiáltva rohangál közben körbe-körbe egy vákuumfóliázott kacsacombbal a kezében a hűtőkamrában). Legközelebb már okosabb leszek, számítok rá, bár kebabot továbbra sem tudok majd előállítani kedvező áron, de levesnek nagyon jó ez a hús is, és a tárkonyos bárányraguleves amúgy is nagy kedvencünk.

És igen, ez mégsem az lett, inkább olyan csajos változat, sok zöldséggel, citrommal, tejszínnel. Ennek oka egyfelől az, hogy a kertben növő tárkony még igen fiatal, nem bírna ki egy ekkora adag leveshez szükséges ritkítást, másfelől meg ez is inkább olyan hűtőkiürítős project lett a végén, ami az értékeiből csöppet sem von le, csak magyarázza az összetételt és az arányokat.

Aztán még mit is írhatnék róla? Nagyon finom, de hát ilyen alapanyagokkal nem lehet hibázni.

• 6 adag
• 1,2 kg bárány apróhús (csontos, lapocka, gerinc, lábszárhús vegyesen)
• 4 szál répa (~ 20 dkg)
• 1 újzeller (vagy 3 szál angolzeller)
• 2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)
• 25 dkg krumpli
• 40 dkg zöldborsó (tisztíva mérve)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű
• 4 púpos tk szárított vargánya por (vagy 8 gr szárított vargánya)
• 2 nagyobb citrom leve (~1 dl)és finomra reszelt héja
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 2 dl tejszín
• 2 dl száraz fehérbor
• 3 ek olívaolaj

A húst konyhakészen vettem, azaz már eleve fel volt kockázva 3-4 centis darabokra, így már nem nagyon tudtam volna eltávolítani belőle a vaskosabb hártyákat, inakat nagyobb veszteségek nélkül, úgyhogy a hosszas főzés mellett döntöttem, igen alacsony láng felett.

Az olívaolajat felhevítem, majd átpirítom rajta a húst nagy láng felett, gyakran kevergetve. A cél a szép pörkös aranybarna szín elérése a hús és a csontok külsején, de vigyázzunk, ne égessük meg. Ha már kezd barnulni, hozzáadom a zöldségeket is: a megtisztított, felkarikázott répát, a kettévágott zellergumót (zöldje nélkül), a finomra aprított hagymát. Addig sütöm, amíg a zöldségek is elkezdenek pirulni, majd felöntöm a borral. Visszaforralom, amíg alig marad már alatta folyadék, majd felöntöm 2 liter vízzel. Hozzáadom a babérlevelet, a szárított vargánya port, az egyik citrom finomra reszelt héját, a kakukkfű ágakat egészben (de csokorba is lehet kötni, úgy könnyebb lesz majd kihalászni), sózom. Fedő alatt igen kis lángon főzöm, épp csak gyöngyözzön a leves.

Ha a húsok már majdnem megfőttek, azaz olyan puhák, hogy villával könnyen kettévághatók, akkor kerül a levesbe a zöldborsó és a felkockázott krumpli is. Fedő nélkül addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul, ízesítem a citromok levével, a maradék citrom finomra reszelt héjával, majd folyamatos kevergetés mellett vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt is. Egyet forr és kész, tovább főzni már nem kell.

Kihalászom a kakukkfű ágait, a babérlevelet, végül megszórom a levest a nagyon finomra aprított petrezselyemzölddel, majd tálalom.

Címkék: babának, juh-bárány-birka, leves, sárgarépa, zeller, zöldborsó

Pöttyös Guru kehely

A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne házilag is esetleg, ha már a Túró Rudit sikerült.

No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.

(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk, a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)

Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.

• 4 adag
• túrós réteg:
• 50 dkg sovány túró
• 1 citrom reszelt héja
• 4-6 ek cukor (ízlés szerint)
• karamellás réteg:
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg cukor
• csokis réteg
• 8 dkg tejcsoki
• 8 dkg tejszín
• 4 dkg törökmogyoró

A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.

A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.

A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.

Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.

Megjegyzés: ha nem sikerül krémes sovány túrót szerezni hozzá, akkor célszerű lazítani a túrós réteget egy kevés tejföllel (50 dkg túróhoz 1,5-2 dl tejföl) és botmixerrel átmenni rajta párszor, amíg sima, krémes lesz.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, karamell, mogyoró, pohárkrém, tejcsoki, túró