Tésztasaláta paradicsommal, fehérbabbal, petrezselyemzölddel

Mit is írhatnék most róla, a végére mindig elfogy a lendület. Azt hogy finom volt, de tényleg. Ráadásul alaposan be lehet belőle tárazni a hűtőbe, és rájárni ha kitör az éhség.

A tésztasaláta nagy kedvenc nálunk, a blogon is szerepel már több változat, az egyik mozzarellával, paradicsommal, a másik zöldbabbal, kecskesajttal, ez most egy harmadik, és nem ígérem hogy nem lesz belőle több.

Elfogyott a beszélőkém, recept.

• 4 adag
• 25 dkg salátának való fehérbab
• 50 dkg datolyaparadicsom (vagy édes koktélparadicsom)
• 20 dkg feta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 ág oregánó
• 1 babérlevél
• 40 dkg orecchiette vagy más salátának való apróbb tészta
• 1 dl olívaolaj
• 2 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

Ha nagyobb szemű fehérbabot használunk, azt legalább 12 órával a főzés előtt áztassuk be, különben sosem végzünk. Az apróbb szeműt elég beáztatni úgy 3-4 órára is.

A bab áztatóvizét leöntjük, friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel. Félidőben sózzuk. Ha megpuhult, leszűrjük, és még forrón ráborítjuk egy gerezd megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymára. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk.

Hozzákeverjük a félbevágott paradicsomokat, az ecetet, a kifőtt és hideg vízzel átöblített (így lehűtött), alaposan lecsepegtetett tésztát, finomra aprított petrezselyemzöldet és az oregánó lecsipkedett, finomra aprított levélkéit is.

Végül rámorzsoljuk a fetát, és utánaízesítjük, ha szükséges. Mivel a feta sós, ezért én nem tettem több sót, nekünk így volt jó.

Ennyi.

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: bab, babának, feta, hús nélkül, paradicsom, tészta

Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

• 6 adag
• tejberizs:
• 1 liter kókusztej
• 2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
• 1 ek rózsavíz
• 4 zöld kardamomtok magjai
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
• vaj a sütőtálhoz
• epersaláta
• 50 dkg eper
• 3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
• 10 nagyobb levél menta
• 3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
• 1/4 citrom leve
• 2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, eper, kókusztej, pisztácia, rizs

Kecskesajtos, zsenge zöldborsós orecchiette tészta kis citrommal, 15 perc alatt

Nyár van, visszavonhatatlanul.

Igaz, hogy alig néhány nap alatt érkezett meg hozzánk mind a 36°C fokával, perzselő sugaraival, és ahol még egy héttel ezelőtt állt a víz, ott most szárazon pereg a homok. A békák öngyilkosok lesznek (nem vicc, az egyik felnyársalta magát a szögesdrótra),a  csigák petyhüdten lógnak a virágcserepeken, és olyan szánalmasak, hogy már nincs is szívem kilakoltatni őket a kertünkből.

Ponty bágyadtan pislog egész nap egy szál pelusban, és már a meztelenkedés sem dobja fel, nincs kedve homokozni, focizni a kertben, mert meleg van, és pára, iszonyatos pára, szinte megfojtja az embert. Engem is, nemhogy egy 17 hónapost. Persze ragad a naptejtől, és ez sem tetszik neki, nem az a piperkőc fajta akit csak úgy kenegetni lehet, minden reggel külön küzdelem, amíg egyenletesen bevonom faktorokkal a kicsi testét. Hát ez van most az öltöztetés helyett.

De a legyek jól vannak, köszönik szépen, a nagy vízben szépen kikeltek a lárvák, és aztán pont időben jött a meleg, felszárította a pocsolyákat, hogy ily módon biztosítsa nekik az optimális életkörülményeket. Ennek köszönhetően hemzsegnek kint és persze bejutnak a lakásba is, és hiába lóg a plafon minden négyzetméteréről légycsapda, éjszakára mindig marad egy, amelyik azzal szórakozik, hogy a hajunkba fúrja magát, ezzel percenként felébresztve a kiszemelt áldozatát. Azt meg már nem is említem, hogy miattuk Férj mostanában naponta előadja a légycsapós jelenetet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből…

Ha valaki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a nyár talán nem az én kedvenc évszakom, annak igaza van, nem szeretem, nagyon nem. Három hónap az évben, amit túl kell élni valahogy, és a meleg első percétől csak arra tudok gondolni, hogy mikor jön már az ősz. A június talán a legrosszabb, minden évben sokkol a hirtelen beköszöntő nyári időjárás, az égető nap, a forróság, a szárazság, a mozdulatlan és bágyasztó levegő. Aztán júliusra már kicsit megszokom, az augusztusi nyárutó pedig egészen magával ragad a hervadó szépségével.

Hát röviden(?) ennyi, ez a magyarázat, hogy miért fognak most megszaporodni a sütemények, a néhány perc alatt összedobható önvigasztaló finomságok a blogon, mert mint minden rendes nő, én is gyógyítom a lelkem, és egyáltalán nem meglepő módon én ezt ételekkel teszem.

Az elmúlt napok nagy kedvence, egy könnyű és nagyon finom tészta, ami 15 perc alatt készül el. (kis csalás a dologban: kifejtett borsót hozott Férj a piacról hozzá, olyan Nigellásan leegyszerűsítve a dolgokat) Az orecchiette csak a ráadás hozzá, nem kötelező, lehet helyette más durumlisztből készült apróbb tésztát is használni, de szerencsére én most szereztem belőle egy nagyobb mennyiséget a debreceni Corából.

• 2 adag
• 25 dkg zsenge zöldborsó (tisztítva)
• 8 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom reszelt héja
• 2 ek citromlé
• 2 dkg vaj
• 20 dkg orecchiette ( vagy más apróbb tészta)
• 10 nagyobb levél menta

A tésztát kifőzöm a zacskón lévő utasítások szerint.

Közben serpenyőben felhevítem a vajat és néhány másodpercig sütöm rajta a finomra aprított (vagy reszelt) fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót. A zsenge zöldborsó 1-2 perc alatt megpuhul, ennél több idő nem kell neki. (viszont a magasabb keményítőtartalmú, idősebb zöldborsót jóval tovább kell párolni, és ilyenkor célszerű fedő alatt puhítani)

A borsóra reszelem a citrom héját, hozzácsavarok úgy 2 evőkanálnyi citromlevet, majd rámorzsolom a kecskesajtot. Kis láng fölött gyakran kavargatva felolvasztom a sajtot.

A közben kifőtt tészta főzővizéből bő fél decit a sajtos zöldborsóhoz merek, majd leszűröm a tésztát és összeforgatom a borsóval.

Végül a finomra metélt mentát is hozzáadom, összeforgatom vele, majd tálalom.

Címkék: babának, fél óra, kecskesajt, tészta, zöldborsó