Mazsolás csirkeragu brandyvel, citrommal, gyömbérrel, ropogós rizstallérokkal

Avagy a kutya vacsorája.

Bizony, bizony kifejtésre kerül az alcím, legalábbis részben.

A kutya vacsorája jelen estben nem átvitt értelemben értendő, hanem szó szerint a kutya vacsorája.

Régebben elég rendszeresen főztem az állatainknak, húslevest, miegymást, főleg akkor, amikor a vizsla még pici volt, és féltettük a fagyhaláltól (+10°C fokban is…). Aztán meg az is előfordult, hogy a terhességem végén hatalmas pocakkal a dolgok kicsúsztak a kezemből (ez ismét szó szerint értendő), néha pedig a mosogatólé fröccsent bele bőségesen a tűzhelyen készülő ételbe ( béna bálna voltam, na), ezeket ismét a kutyák kapták, akik akkoriban rendkívül elégedettek voltak a sorsukkal. Na, ez mostanában már nincs, szegény állatok meg nem értik, hogy mit vétettek.

Aztán néhány napja megfőztem ezt a ragut, ami isteni finom lett, annyira, hogy terveim ellenére egyszerűen le kellett fotóznom! Azaz csak kellett volna… Miközben rendezgettem a konyhakendőt a fazék ugyanis megindult lefelé a rozoga asztalról. Mutatósak ezek a régi deszkák, meg asztalok, igazán, de a stabilitás és a vízszint nem az erősségük. Szóval az egész vacsora a földön végezte.

Azt hiszem, Férj életében először most volt dühös azért, mert gasztroblogot írok.

De a kutya örült, és végül Férj is megnyugodott egyrészt mert kárpótoltam gyorsan egy spenótos ricottás tésztával, másrészt mert megígértem, hogy hamarosan újra elkészítem ezt a ragut, aminek ő csak a maradékait takaríthatta ki (megjegyzem, igen alaposan) az edény aljáról.

A köretről néhány szót: lehet persze sima párolt rizs is mellé, úgy is finom lesz, és akkor igazán egy gyors és könnyű ebéd vagy vacsora válik majd belőle, de én az első alkalommal menthetetlenül elbambultam, és szétfőztem a rizst. Így lett belőle zsemlemorzsába forgatott ropogós tallér. Mivel a dolog bevált, és ma délután a végsőkig kifáradt, déli alvást elbliccelő kisded többnyire a kóma határán pislogott egy helyben ülve(!) a kanapén, ezért én kihasználtam az alkalmat, és egy kis konyhai pepecselésre ragadtattam magam. Ez a rész nem volt egy túl gyors munka, de Férj szerint megérte.

• 2 adag
• 35 dkg csirkecomb csont és bőr nélkül, kifilézve
• 1 fej fehérhagyma (10 dkg)
• 1 dl mazsola (5 dkg)
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja+ citromlé ízlés szerint, ha szükséges
• 0,75 dl jó minőségű brandy
• 3 ág kakukkfű
• 7 cm gyömbér
• 2 dl tejszín
• 1 ek olívaolaj
• méz ízlés szerint, ha szükséges
• rizstallérok:
• 1 dl rizs (rizottóhoz való)
• 2 dkg vaj
• zsemlemorzsa a bundázáshoz
• olaj a sütéshez

A csirke húsát késsel apróra vágtam, kb fél centis kockákra. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Az olajon erős lángon gyakori rázogatás-kavargatás közben átsütöttem a húst, miután kifehéredett, majd elkezdett színt kapni, hozzáadtam a hagymát is. Amikor a hagyma üvegessé vált felöntöttem a brandyvel, majd erős lángon elforraltam az összes folyadékot.

Hozzáadtam a mazsolát, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, a kakukkfű ágakat, a citrom levét és reszelt héját, és még úgy két deci vizet, sóztam, majd fedő alatt, kis láng felett puhára pároltam a húst. Ha szükséges lenne, időközben lehet pótolni a folyadékot.

Végül hozzáöntöttem a tejszínt és beforraltam, hogy sűrű szaftot kapjak. Itt még ízlés szerint lehet korrigálni az ízeket, én még 1 mokkáskanálnyi virágmézet és kb 2 evőkanálnyi citromlevet adtam hozzá, nekem most így lett kerek.

Ropogós rizstallérokkal tálaltam. Ehhez 1 dl rizst 2,5 dl sós vízbe szórtam, fedő alatt puhára pároltam, még forrón hozzáadtam 2 dkg vajat, majd szintén fedő alatt hagytam kihűlni. Kicsi, lapos korongokat formáztam belőlük, amit zsemlemorzsába forgattam, majd bő zsiradékban mindkét oldalukon ropogósra sütöttem. Papírtörlőn leitattam róluk a felesleges olajat, és a ragu mellé adtam.

Címkék: aszalt gyümölcs, babának, csirke, köret, rizs