A történet lényege ismét az, hogy fel kell használnom az ipari mennyiségű korianderzöldet, ami a kertben terem. Lehetőleg frissen, fagyasztani ezt pont nem szeretném, mert nekem az olyan kiábrándító, amikor elveszítik a levelek a csipkéiket, bodraikat, na meg zömmel az illatukat is.
A másik apropó az a doboznyi bio koktélparadicsom, amit a miniatűrnek vettem, mert mostanában állandóan megpróbálja kibűvölni a szánkból a gyorsérlelt fóliás változatot, és önfeledt örömmel tömi a szájába azt az egy-egy meghámozott kockát, amit kiutalunk neki jó magaviselet fejében. Na, a bio az meg nem kell neki. Pedig próbáltuk mindenhogy felkelteni az érdeklődését, de hiába, ez már nem tiltott gyümölcs…
És akkor végül lett ez a tészta, ami gyors is, finom is, és még a babák is szeretik.
A cukkinit meghámozom, 1×3 centis hasábokra vágom. A paradicsomot egészben hagyom, a fokhagymát finomra aprítom.
A tésztát odateszem főni, ez nagyjából annyi idő alatt készül el, mint a ragu.
Az olívaolajon lehetőleg teflon serpenyőben megsütöm a cukkinit, ennek 2-3 perc elég, ha zsenge. Hozzáadom a fokhagymát, majd a paradicsomot is, ezekkel még 2-3 percig sütöm, aztán sózom, és hozzáadom a reszelt citromhéjat, a citrom levét, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a juharszirupot, összeforralom, majd hozzákeverem a finomra aprított korianderzöldet is.
A leszűrt tésztát még forrón a raguhoz szedem, alaposan összeforgatom, majd tálalom.
A tányérokba szedett tésztára pirított szezámmagot szórok, a baba adag kivételével.
A magyarázat egyszerű: az esőzések miatt víz alatt álló kertben minden burjánzik (kivéve a petrezselyem, az kipusztult, ki tudja miért), az a három fajta koriander ültetvény is, amit hirtelen felindulásból tavasszal vetettem. Olyan mennyiségű korianderzöldünk van, hogy kénytelen vagyok feldolgozni mindenféle formában.
Ezt a pestot most ázsiai stílusú ételekhez készítettem, ami kézenfekvő választás, ha korianderzöldről van szó. A fűszerezés lehetne gazdagabb, kerülhetne még bele csili is, de ezt a lehetőséget én inkább most kihagytam. Majd inkább élek vele közvetlenül a felhasználás előtt.
A mennyiségeket természetesen nem kell grammra pontosan betartani, én ezt most azért írtam így ide, mert a digitális mérleg ezt mutatta.És hát ez így elég jól sikerült.
A földimogyorót száraz serpenyőben kis láng felett, sűrűn rázogatva kissé megpirítom, amikor elkezd illatozni és aranyszínűvé válik, akkor már jó. Ha sózott földimogyorót használunk hozzá, akkor ez a lépés természetesen kimarad.
A koriandert megmosom, leszárítom, és késes robotgépbe teszem a mogyoróval, olajjal, csipet sóval és a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt. Finomra aprítom.
A tárolásra szánt üveg aljába teszek egy gerezd kés pengéjével meglapított fokhagymát, és erre szedem a pestot. Hűtőben tárolom.
Megjegyzés: a fokhagymát lehet a korianderrel együtt darálni a robotgépben, de a nyers fokhagymát Férj gyomra nem bírja, így én inkább ezt a módszert alkalmazom a fokhagymával való aromatizálásra.
Ezzel a recepttel meg még adós voltam, ez készült ugyanis először a kandírozott akácvirág alá.
Mit is írhatnék róla? Mennyei. De tényleg. Ez lett a legfinomabb parfé, amit eddig készítettem.
Ismét el kell mondanom persze, hogy nem szükséges a tetejére kandírozott akácvirágot tenni, de azért határozottan jól állt neki.
A parféhoz rizst késes robotgépben nagyon óvatosan megdarálom, egy-két pördítés elég, csak épphogy feleződjenek méretüket tekintve a rizsszemek. Ez azért szükséges, mert az egész rizsszemeket nem tudja megtartani a hab, lesüllyednének a parfé aljára.
A tejet felforralom, beleszórom a rizst és egy csipet sót, majd mérsékelt lángon gyakori kavargatás közepette 5 percig főzöm. Ekkor hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit, a mézet, a lime levét és reszelt héját, az edényt lefedem, és fedő alatt hagyom kihűlni. A pihentetés végéra az összes tejet fel kell szívnia a rizsnek.
A tojások fehérjét és a tejszínhabot külön-külön kemény habbá verem. A tejszínhab felét a teljesen kihűlt tejberizshez keverem, fellazítom vele, majd ezután óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot és tojáshabot is.
6 szuflé formába osztom szét a masszát, majd a fagyasztóba kerül. Fogyasztás előtt legalább 6-8 óra fagyasztást igényel.
Tálalásnál 10-12 kandírozott akácvirágot szórok a parfé tetejére.
Ha korábban készítjük el, és tovább áll a mélyhűtőben akkor jobban kifagy, így akkor tálalás előtt legalább 2 órával tegyük át a hűtőszekrénybe, és ott kellően megenged majd.
Vagyis mire szórjuk a kandírozott akácvirágot?
Például erre. Persze nem kötelező, mert anélkül is finom.
Az ízesítésnél még meg kell jegyeznem, hogy ami a citromos fehér csokinál is finomabb, az a lime-os fehér csoki. Csak itt jön megint annak a problematikája, hogy honnan szerezzek bio lime-ot? Félreértés ne essék, túl vagyok már néhány mojiton, és előttem is áll még egy pár, szóval annyira nem a saját felületkezelő viasz és gombaölőszer bevitelem aggaszt (hihetetlenül felelőtlen vagyok, de azt gondolom, hogy néha egy-egy lime belefér), de a miniatűrt egyszerűen nem tudjuk meggátolni abban, hogy meglehetősen nagy adagokat be ne pakoljon a házi készítésű fagyikból, ő meg még ne egyen ilyesmit. Szóval citrommal. Na nem mintha ez olyan rossz lenne…
A tojások sárgáját habverővel alaposan kikeverem a tejjel, és kis láng fölött, állandó kevergetés mellett sűrűre főzöm.
Hozzáreszelem a citrom héját (szerecsendió reszelőn lehet igazán finomra reszelni), és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit is a cukorral. Addig kevergetem, amíg a csoki teljesen elolvad.
Hozzáöntöm a tejszínt is, jól elkeverem, és hűtőbe teszem, hogy a fagyigépbe kerülés előtt teljesen lehűljön. Legjobb előző este elkészíteni.
A hideg masszát fagyigépben kifagyasztom.
Tálalásnál a kigombócozott adagokat megszórom kandírozott akácvirággal. Vagy nem.