Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.
Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.
Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.
Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.
Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.
A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.
A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj felén elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).
Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.
Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót és a maradék vaj is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)
Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.