Sült kacsamell rebarbara szósszal, sült újkrumplival

Mit lehet kezdeni két köteg nem túl szép rebarbarával? (amit csak és kizárólag a rebarbara utáni kínzó sóvárgás tetetett be velem a kosárba a Metroban. Pedig láttam én, hogy nem túl szép, nem túl friss, sok mindenre nem való)

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a rebarbara az egyik kedvenc gyümölcsöm (még akkor is, ha zöldség), és a rebarbarából készült crumblet családom férfitagjai megszavazták “a tökéletes sütemény”-nek, így nem kizárt, hogy kissé túlérzékeny vagyok a minőségére. (mert a férjem szerint példásul az égegyadta világon nem volt annak semmi baja) Általában frissen kapom (na meg ajándékba), és május végétől egészen őszig folyamatos belőle az ellátás. Ebből következik, hogy az idén még nem kaptam, a mélyhűtött készleteket pedig feléltük. (és igen, van már a kertben is, de csak tavaly vetettem, és olyan kis csenevészek, hogy az idén szerintem még nem fogok tudni saját terméssel büszkélkedni belőle) Szóval nem bírtam otthagyni. Aztán itthon jött a csalódás, a csenevész kis szárakból tisztítás után alig maradt valami, és miután megfőztem, én még az ízükkel sem voltam elégedett. Aztán jött Férj, megkóstolta, és felkiáltott, hogy ez isteni szósz, csak süssek hozzá húst neki. (így állunk, ez is az ő érdeme. Újabban egyre kreatívabb.)

A szószt én még kicsit fűszereztem, tekintettel a kacsára. A sült krumpli mellé pedig kötelező, ha férfiemberek vannak a háznál.

Az adagok kicsit kaotikusak lettek, mert pecsenyekacsa mellet újabban nem kapni, ebből a monstrumból meg egy fél filé egy embernek túl sok, kettőnek meg kevés. Ráadásul sütni sem olyan egyszerű, mint a picike 15 dekásakat, és mivel ugye villanysütőm továbbra sincs (sőt, úgy tűnik, nem is lesz egyhamar), azaz alacsony hőfokon sütni továbbra sem tudok, ezért egy öszvér megoldásra szoktam rá a gáztűzhely lehetőségeinek kiaknázásával. A szósz az olyan 4-6 adag, most mondjuk mi a felét megettük ketten, de a maradék jó lesz még más sült mellé is. A sült krumplihoz nincs hozzáfűznivalóm.

Egyébként isteni lett.

• hozzávalók (hús 1,5 főre, szósz 4-6 főre, krumpli 2 főre)
• 1 nagyobb fél kacsamellfilé bőrös, csont nélkül (~40 dkg) vagy 2 kisebb pecsenyekacsamell
• 1 ág rozmaring
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• 2 köteg rebarbara (tisztítás után 65 dkg)
• 2 narancs leve (~ 1 dl)
• 1 ek szegfűbors
• 1 ek borókabogyó
• 10+2 dkg nádcukor
• csipet só
• 8-10 szem kisebb újkrumpli (~ 30 dkg)

A rebarbarát megtisztítom, a végeit levagdosom, a fás részeket lenyúzom róla, majd nagyobb darabokra vágom. A borókabogyót, szegfűborsot mozsárban egy kevéssel a nádcukorból finom porrá őrölöm, majd hozzáadom a rebarbarához a többi cukor, a narancsok leve és 2 dl víz kíséretében. Mérsékelt lángon addig főzöm, amíg sűrű püré nem lesz belőle. Utána botmixerrel pépesítem, hogy ne legyen szálcsás.

A kacsamellet megtisztítom, lehártyázom, majd a bőrét centis távolságban bevagdosom hosszában és keresztben is. Nagyon éles kés kell hozzá, és óvatosan kell csinálni, a húsba ne vágjunk bele. Felhevített serpenyőben elkezdem sütni a bőrös oldalával lefelé, nagyobb lángon (zsiradék sem kell alá, ha teflon serpenyőben sütjük, mert szinte azonnal elkezd kiolvadni a zsír), amíg a bőre aranyszínűre nem pirul, és a zsír nagyrészt kiolvad belőle. Ha túl gyorsan pirulna, mérsékeljük a lángot.

Sütés közben sózzuk, majd ha már a bőre ropogós, és világos aranyszínű, megfordítjuk. A bőrös oldallal felfelé is sütjük 2-3 percig.

Egy sütőtálba tesszük a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a rozmaringot, majd ráhelyezzük az elősütött kacsamellet bőrös oldalával felfelé. Alálocsolunk egy evőkanálnyi zsírt, csak hogy ne ragadjon oda a tál aljához, de több nem kell, mert még a sütőben is olvad ki belőle bőséggel. Borsozzuk, majd 160°C fokos sütőben (gázsütő!) 30 percig sütjük. Így tökéletesen rozé lesz.

Tálalás, szeletelés előtt még úgy 5 percig pihentetem, a kinyitott ajtajú, kikapcsolt sütőben.

Közben a meghámozott újkrumplit lehetőleg magas falú, fedeles teflon serpenyőben a kacsa kiolvadt zsírjából 2-3 evőkanálnyin elkezdjük sütni, fedő alatt, kis lángon. Időnként megrázogatjuk, és készre sütjük-pároljuk. Folyadék, több zsír nem kell alá. Csak tálalás előtt sózzuk.

Még egy szó, ez a rebarbarás szósz tényleg elképesztő finom! Hogy én miért csak édességnek ettem eddig! Fog még készülni jó néhányszor ez is, de hamarosan Sajtkukac Niki rebarbara szószát is be kell ütemeznem!

Megjegyzés:

1.) Ha kicsi, 15-20 dkg-os pecsenyekacsa mellet használunk, akkor azt beirdaljuk, majd bőrös felével lefelé kezdjük sütni forró serpenyőben, nagyobb lángon, amíg az összes zsír ki nem olvad belőle. Ha ropogós és piros a bőre, akkor megfordítjuk, és a másik oldalán sütjük 4-6 percig, amíg megnyomkodva gumicukor állaga lesz a húsnak. Sütés közben sózzuk, borsozzuk. Ezt követően alufóliába csomagolva félretesszük pihenni 10 percre meleg helyre, ki ne hűljön a szeletelés előtt.

2.) A kacsa sütésekor kiolvadó zsírt összegyűjtöm, és eltárolom pecsenyezsíros kenyérhez. Lilahagymával. Kiváló.

Címkék: kacsa, köret, rebarbara, újkrumpli, üveges