Hát lehet hogy megint nem a legszerencsésebb az elnevezés, mert mondjuk erről mindenki egy egészen másféle tavaszi tekercsre asszociál, de hát késő van már megint.
Szóval ez nem az a bizonyos, ez egy tavaszi zöldségekkel bekevert, kecsketúrós változat. A kecsketúró természetesen helyettesíthető juhtúróval vagy sima túróval, esetleg ezek keverékével kecsketúró hiánya, illetve nem szeretése esetén.
A zöldségek tekintetében sem lennék szőrösszívű, bátran lehet variálni, nálam csak azért lett benne bébispenót, mert ez nő a kertben, és most még éppen bébi, illetve a zsenge újhagymáról is hasonlókat tudnék elmondani.
Meg még az is van, hogy ha nem megy az írás, akkor nem kell erőltetni.
A spenótot megmosom, laskára vágom, a megtisztított újhagymát vékony karikákra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom, majd hozzákeverem a túróhoz a zsemlemorzsával, spenóttal, újhagymával, sóval, borssal együtt.
Egy-egy réteslap felét lekenem olívaolajjal, a másik felét ráhajtom, majd az így kapott téglalap keskenyebbik végére halmozok 2 evőkanálnyi tölteléket. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre, majd feltekerem, mint a töltött káposztát szokás.
A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem a maradék olajjal, majd 220°C fokon (gázsütőben) 20 perc alatt ropogós pirosra sütöm.
Igazából hidegen a legfinomabb.
És nem édesség!
Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.
Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)
Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.
A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.
A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).
A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.
Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.
Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.
A spárga tisztítása során elég sok hulladék keletkezik, a fás részeket megenni nem érdemes, kidobni meg… hát, nehezen visz rá a lélek. Ennek ellenére tavaly fordult elő először, hogy a végeket hasznosítottam, köszönhetően Beatbullnak, nála olvastam ugyanis, hogy a spárga tisztítása során keletkezett hulladékokat kifőzi, és az így nyert intenzív ízű lében párolja a spárgát, illetve Mammának, aki a maradékokat spárgalé főzéséhez hasznosítja..
A hulladékok hasznosítását én most úgy oldottam meg, hogy keményebb, fás végekből főztem levest, ezt pürésítettem, majd szitán áttörtem, hogy megszabaduljak a nemkívánatos részektől.
Az eredmény ízre elég meggyőző volt. Most három köteg (2 zöld, 1 fehér) spárga tisztítása során keletkezett végeket használtam fel hozzá, melyeket az elmúlt napokban összegyűjtöttem, és nyirkos papírtörlőbe+ kilyuggatott műanyag zacskóba csomagolva a hűtőben tároltam, így nem lett semmi bajuk a felhasználásig.
A leves külleme viszont nem feltétlenül bizalomgerjesztő, nem az a fajta étel, amitől az ovisok egymás sarkát letaposva rohannak a tányérjukhoz, viszont Ponty pohárból itta, így nem keltett feltűnést a khaki színű lé.
Ami amúgy tényleg finom. Ez onnan is látszott, hogy Ponty,a spárgák ádáz ellensége megitta.
Még egy mondat: a leves elég natúr, intenzív spárga ízű, tekintettel a minimanóra (meg rám), de akinek ez így túl egyhangú (mondhatni sovány) lenne, az feldobhatja egy kis buggyantott tojással (leírás Starfokkernél), vagy reszelt parmezánnal.
És az ízesítéshez használt narancs+bazsalikom ötlete szintén Beatbulltól származik.
Update: Azóta készült még egy változat (mert erre rá lehet szokni), fehérboros, fokhagymás, újhagymás, na az is jó lett, úgy hogy alant leírom azt is.
A spárgamaradékokról levágom a beszáradt végeket, a hibás, sérült héj-részleteket.
A meghámozott, felkockázott újkrumplival együtt a spárgát puhára főzöm az alaplében, melyhez hozzáadom a szárított bazsalikomot és a narancs levét is. Sózom ízlés szerint, botmixerrel pürésítem.
A levest szitán vagy szűrőn átpasszírozom, hogy megszabaduljak a fás részektől. Ha kihűlt a leves, akkor még újból fel is forralom.
Minden tányérba 4-5 levél finomra metélt bazsalikomot rakok, majd rámerem a forró levest.
Az újhagymát megtisztítom, a zsenge zöld szárából is hagyok rajta egy keveset, majd feldarabolom, a fokhagymát tisztítás után kétfelé vágom. A spárgát, krumplit úgy készítem elő, mint fent.
A vajon megpárolom a hagymát, amíg kicsit megfonnyad, fél percre mellédobom a fokhagymákat és a spárgát is. Felöntöm a borral, és erős lángon elforralom szinte teljesen alóla, ne maradjon benne alkohol. Hozzáadom a krumplit, alaplevet, sót, és fedő alatt addig főzöm, amíg megpuhul benne minden.
Aztán botmixer, passzírozás, mint fent leírtam.
Igazából ez a változat elég karakteres ízű, így ebbe levesbetétként talán csak pirított kenyérkockákat tudnék elképzelni. Ha egyáltalán az szükséges.