Nagyon baba répatorta mézzel, zabpehellyel

Ez pedig egy baba barát változat. (úgy tűnik, ma ilyen babás hét lesz, hiába, kárpótolnom kell Pontyot a sok medvehagyma miatt…)

Azt egyáltalán nem ígérem, hogy ez az utolsó répatorta a blogon, mert Earl narancs szirupos répatortája után tervbe van még véve egy csupa répa, házi fejlesztés is, meg Mamma mogyorós-csokoládés répatortája is. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy rákattantunk kicsit a répatortára.

A mostani viszont babáknak készült, mézzel, olajos magvak nélkül, zabpehellyel. De hazudnék, ha azt akarnám elhitetni bárkivel is, hogy az apukák nem kedvelik…

• 26 cm kapcsos tortaforma
• 40 dkg répa (tisztítva mérve)
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 5 dkg rétesliszt
• 20 dkg mascarpone
• 5 tojás
• 10 dkg méz
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
• 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
• szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
• 1 púpos tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

Címkék: babának, édes, méz, sárgarépa, zabpehely

Zöldfűszeres csirkenyársak kukoricapürével, zöldsalátával

Avagy csirkebab, de ilyen komolytalan címet nem akartam most adni neki.

Amikor tegnap másfél órán keresztül meg voltam róla győződve, hogy egy hibás sablon fájl alkalmazása kapcsán töröltem a teljes Flat-Cat blogot, akkor rá kellett jönnöm, mennyire megszerettem. Rajta van az elmúlt másfél évünk, ételekben és történetekben, a kisfiam első lépése, az első szava, és a születésétől fogva minden fontosabb dolog, ami velünk történt. A szavakban, vagy a szavak között,.

Rajta vannak a receptek, az régiek, a családiak, a szabolcsiak, az újak, az ötletek, a tervek.

Ott vannak a fotók, amiket egyre inkább kezdek megszeretni, és milyen furcsa, de egy-egy kép egészen hozzá tud nőni az emberhez.

Aztán meg már itt vagytok ti is, kedves olvasók! Amikor elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam, hogy valaha olvassa majd a családon, barátokon kívül bárki más. Aztán most látom, hogy olvassátok, hogy megfőzitek a recepteket, és már ez is hozzátartozik a bloghoz, a részévé vált. Én meg még meg sem köszöntem. A saját szórakoztatásunkra indult, ez igaz, de most már ez több annál, és ez nagyon, nagyon jó érzés. Szóval köszönöm hogy vagytok, hogy olvastok, hogy írtok! Nélkületek ez az egész, a blog már nem lenne ugyanaz.

Na, de elég az érzelgésből, a legtöbb olvasó mégis csak a receptekre kíváncsi.(Ugye?)

Ismét egy babáknak való étel, bár nem hazudok, Férj is imádta, sőt ez most kifejezetten az ő kedvére készült. De hatalmas előnye, többek között, hogy a csirkehúsért amúgy nem lelkesedő apróság is jóízűen (és főleg bőségesen!) falatozott belőle. Férjnek zöldsalátával, minimanónak kukoricapürével, vagyis kinek-kinek a kedvenc köretével.

Recept.

• 2-3 adag
• a nyársakhoz (7 db):
• 50 dkg csirkemellfilé (vagy csirke felsőcomb filé)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 újhagyma
• 3 ek olívaolaj
• 1/2 biocitrom leve és reszelt héja (ha nincs bio, akkor a héjat hagyjuk ki)
• 1-1 tk szárított kakukkfű, majoranna, bazsalikom, tárkony
• 1/2 kk őrölt rozmaring
• bambusznyársak
• a kukoricához:
• 50 dkg szemes kukorica (mélyhűtött)
• 3 dl tej
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 dkg vaj

A csirkehúst megtisztítjuk, kivágjuk az inakat, hártyákat, nagyobb kockákra vágjuk. Az újhagymát megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk, úgy hogy a szár zsenge zöld része is kerüljön bele. A fokhagymát felaprítjuk. Késes robotgépbe kerül a hús, a hagyma, fokhagyma, olaj, zöldfűszerek, a citrom leve és héja, továbbá só ízlés szerint. A robotgéppel pürésítjük a keveréket. (robotgép hiányában a húst daráljuk le, a hagymákat pedig aprítsuk finomra, mielőtt összeállítjuk a masszát)

A masszából maroknyi adagokat nyomkodjunk a bambusznyársak köré, jól tapasszuk rá, egyenletes vastagságban. Kb 2 cm átmérőjű rudakat kell kapnunk.

Felhevített grillserpenyőben (vagy teflon serpenyőben) süssük a nyársakat minden oldalukon (4 oldalúnak szoktam őket kinevezni) 2-3 percig süssük nagy lángon.

Közben elkészül a kukorica is, amelyhez a vajon sütjük néhány másodpercig a nagyjából felaprított fokhagymát, majd hozzáadjuk a kukoricát, sózzuk, felöntjük tejjel, és a forrástól számított 3-4 perc alatt lefedve puhára főzzük. Végül botmixerrel pürésítjük.

A zöldsaláta most madárbegy saláta volt, sok olívaolajjal, mézes levendulás fehérborecettel és koktélparadicsommal összeforgatva.

Címkék: babának, csirke, fél óra, köret, kukorica

Ricottás sóskás lepények eperrel és anélkül

Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla…

A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.

Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)

És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is…

A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet…csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.

Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.

Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!

• 12 db
• 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Óvártej )
• 50 dkg rétesliszt
• 20 dkg sóska
• 3 dkg élesztő
• 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
• tojás a kenéshez
• eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)

A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.

Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..

Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.

Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.

Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Óvártej ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.

Címkék: babának, eper, kelt tészta, ricotta, sóska

Miértek és hogyanok

Miért van az, hogy Ponty füle ÁLLANDÓAN földes (igen, földes. Újabban kint kertészkedik…), a legalaposabb tisztítási procedúrák ellenére?

Hogyan képes eltörni egyetlen mozdulattal az elvileg törhetetlen műanyag bögréjét is? (és miért ilyen drágák ezek a gyerekeknek készült ronda műanyag étkészletek?)

Hogyan képes megszerezni és el(r)ejteni a lakás legmagasabb pontjain lévő tárgyakat (különösen, ha értékes porcelánok), növényeket (főleg ha nem ehetőek)?

Hogyan képes egyetlen ricottás bucit teljesen egyenletes vastagságban széleszteni 100 négyzetméteren?

Miért érez ellenállhatatlan kényszert arra, hogy megrágott élelmiszer(eke)t ragasszon a hajába?

Hogyan képes számunkra eddig ismeretlen alkalmazásokat és programokat futtatni a számítógépen? (Igen, tudom hogy az új generációnak már kisujjában van a számítástechnika, na de 15 hónaposan?)

Hogyan tud már most is jobb ÉS bal lábbal is korrektül focizni, mikor az apjának egyik lábbal sem megy?

Miért izgalmasabb egy kavics vagy egy vízzel félig teli pillepalack akármilyen Fisher-Price játéknál?

Miért van az, hogy taknyos nóziájának a megtörlésére egyetlen alkalmas helynek a vállamat találja, a zsebkendőtől viszont minden körülmények között visít?

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen pici baba egyfolytában jön, megy, mozog (Ponty tényleg képtelen megállni, akár egyetlen percre is), sohasem fárad el, miközben három-négy felnőtt simán kidől mellőle, és mindezt elenyésző mennyiségű alvás mellett teszi?

Miért tesz sajtos tallért a DVD íróba?

Miért akkora tragédia a ruha és a pelenka viselése, és miért sokkal jobb pucéron szaladgálni a lakásban még akkora hidegben is, amikor én legszívesebben ki sem bújnék a pokróc alól? (és hogyan képes egy 15 hónapos teljesen egyedül levetkőzni meztelenre, amely folyamat természetesen magába foglalja a pelenka önálló lefejtését is)

Aztán még hosszasan sorolhatnám, de inkább megyek és kihasználom Ponty délutáni alvása alatt támadt szabadidőmet, hogy valami olyasmit főzzek ismét, ami a kis herc(z)eg kényes ízlésének megfelel.

Duplán kókuszos palacsinta gyömbérszirupos eperrel

Csupa-csupa kókusz édes, pillekönnyű palacsinták. Nem is tudom, mit írjak még róla… Ez most nem a reggelire készülő fajta, hanem a nagybetűs DESSZERT maga. Valami észveszejtően finom.

A tészta kókusztejjel és sok kókuszreszelékkel készült, ezért lett a neve duplán kókuszos. Ez most ismét a mini, duci, leginkább az amerikaihoz hasonló változat, de ezúttal légiesebben, köszönhetően a sok kókuszreszelék miatt laza, könnyű tésztának és a keményre felvert tojáshabnak.

Eredetileg gyömbérszirupot terveztem mellé, csak úgy, simán, egyszerűen, de aztán a hirtelen elmezavarból kifolyólag beszerzett, tökéletesen ízetlen, de hatalmasra nőtt spanyol eper is belekerült, mert magában valahogy nem csúszott olyan könnyen. Hiába, a szépség nem minden. Az ötletadó természetesen ismét Mamma, és a gyömbéres eperpüréje, melynek hála még ezek a félig érett gyümölcsök is a mennybe mentek. Az éretlen import eper természetesen nem kritérium, a mélyhűtött éppúgy megfelel.

• 4 adag
• palacsinta:
• 25 dkg kókusztej
• 5 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg simaliszt
• 3 tojás
• 2 ek nádcukor
• 2 ek földimogyoró olaj (vagy ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj is megteszi)
• 1 tk sütőpor
• gyömbérszirupos eper:
• 50 dkg eper
• 2 dl nádcukor
• 2 dl víz
• 4 cm gyömbér (vagy 2 tk szárított)
• 1 lime
• 1 ek ázsiai citromfű (szárított)

A sütőporral elkevert lisztet és kókuszreszeléket csomómentesre keverem a kókusztejjel, cukorral, földimogyoró olajjal és a tojások sárgájával.Félreteszem 15 percre pihenni. A tojások kemény habbá vert fehérjét csak közvetlenül a sütés előtt forgatom hozzá óvatosan.

A sziruphoz a cukrot felfőzöm a vízzel, a felaprított gyömbérrel, citromfűvel és a lime levével, majd beforralom szirup sűrűségűre. Amikor ez kész, hozzáadom a megtisztított, negyedekbe vágott epret, és azzal is főzöm még fél percig.

Forró vastag aljú teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszek a palacsintatésztából, a kanál hátával kicsit elegyengetem, és mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Ha teflon serpenyőben készül, akkor már nem kell hozzá további zsiradék, elég ami a tésztában van, a hagyományos serpenyőt viszont minden újabb adag előtt olajozzuk ki.

Címkék: édes, eper, kókusz, kókusztej, palacsinta, tejmentes

Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés

Sós karamellás földimogyoró tallérok

Ha egy kis édességet iktatunk közbe, a medvehagyma is jobban csúszik.

Egyébként csak idő kérdése volt, hogy ez is elkészül a mogyorós és a kávés-mandulás változat után. Az eredeti receptért meg nem győzök eleget hálálkodni Latsiának, mert ez a tészta (ha lehet annak nevezni olyasmit, ami liszt nélkül készül) tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető.

A só-karamella-földimogyoró kombinációról pedig szerintem nem mondok újat azzal, hogy aki egyszer megkóstolja, azonnal függővé válik.

Még a  végére egy idézet Férjtől: “Brutálisan finom”

• 2 tepsi
• 20 dkg sózott, pörkölt földimogyoró
• 10 dkg cukor
• 6 dkg vaj
• 1 tojás

A cukorból világos karamellt készítünk, majd hozzákeverjük a mogyorót és miután az összes karamell a mogyorókra tapadt (szilikonos) sütőpapírra terítjük szét. Miután kihűlt, késes robotgéppel a lehető legfinomabbra daráljuk.

Hozzáadjuk a vajat és a tojást, összegyúrjuk, majd 2 centi átmérőjű golyókat formázunk a masszából (ha az túl lágy lenne, mert az összegyúrás előtt nem vártuk meg, amíg a mogyoró teljesen kihűl, (ki lenne ilyen türelmetlen?) akkor tegyük be a hűtőbe fél órára).

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd a  tetejüket villával ellapítjuk.

200°C fokon (gázsütőben) 12 perc, vagy amíg az alja el nem kezd arany barna színűvé válni.

Sütőpapírostól rácsra emelve hűtjük ki. (melegen még puha, de ha kihűl, megszilárdul)

Címkék: édes, földimogyoró, karamell, keksz

Medvehagyma tekercsek gombával, kukoricadarával

Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.

A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.

Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.

Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.

• 2 adag
• 40-50 medvehagyma levél
• 25 dkg csiperke
• 1 dl kukoricadara (ha van, akkor nagy szemű, durvára darált, töltött káposztához való)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1 tk szárított majoránna
• 3 dkg vaj
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 2 tk paradicsompüré

A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.

A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.

két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk két-három centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.

Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.

Címkék: gomba, hús nélkül, kukoricadara, medvehagyma, paradicsom

Paradicsomos petrezselymes sült csirke

Mivel nem szeretném életem párjával örökre megutáltatni a medvehagymát, ezért főztem inkább tegnap “rendes” ételt is.

Írnék még róla hosszasan, ha nem fájna annyira a fejem, és a gyermekem nem vesztette volna el végleg a türelmét, ezt oly módon jelezve, hogy narancssárga lóhere alakú Post-it-eket ragasztgat a hátamra, miközben gépelek.

Recept

• 4 adag
• 1 nagyobb csirke (2,5 kg) csontos bőrös melle és combjai
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (400 gr)
• 1 csokor petrezselyem
• 1/ csokor bazsalikom (vagy 1 ek szárított)
• 1 fej újfokhagyma (vagy 10 gerezd régi)
• 1 csokor újhagyma
• só

A csirke mellét a melle csontjánál kettévágtam, a combokat az izületbe illesztett kés pengéjére mért erőteljesebb ütéssel egy alsó és egy felső combra bontottam.

Egy alkalmas méretű sütőtálba raktam a besózott húsdarabokat, itt az alkalmas méret azt jelenti, hogy 1-2 centinél több hely ne maradjon a darabok között, mert a paradicsom csak így fogja kellőképpen beteríteni.

A húsok közé-alá rakosgattam az egészben hagyott újhagymákat, a négy-hat cikkre vágott újfokhagymát (meghámozni nem kell, ilyenkor még az egész, héjastól ehető), megszórtam a laskára vágott petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majd ráöntöttem a paradicsomot, és elegyengettem rajta, úgy hogy mindenhova egyformán jusson a hús közé.

Sütőben 160°C fokon (gázsütő) sült két és fél órát, közben óránként megfordítottam a húsokat, majd a hőfokot a maximálisra állítva még 15 percig pirult.

A csirke mellé sült krumpli készült, és tálalásnál minden darab húst meglocsoltam az alatta maradt paradicsomos szafttal.

Megjegyzés: Ez a csirke olyannyira tanyasi volt, hogy a szomszédban rohangált napi 10 kilométert az udvaron a szemem láttára. Ez azt jelenti, hogy a húsa ilyenkor szívós, kemény, hosszas sütés után puhul fel kellőképpen (mint a libáé például).

Vagyis ha hús céljából tartott tanyasi csirkét sütünk, vagy esetleg broilert, akkor a sütési idő jelentősen csökken.

A broiler 180°C fokon 1 óra alatt megsül, a “tenyésztett” tanyasi 1,5 óra 160°C fokon+ a pirítás.

Címkék: babának, csirke, paradicsom, újhagyma

Medvehagymás sushi füstölt lazaccal (meg az avokádós füstölt lazacos uborkasaláta)

Ami igazából nem is a klasszikus, japán sushihoz, hanem annak elfajzott, amerikanizált változatához, a kaliforniai tekercshez hasonló. Ettől persze még éppoly finom.

Beatbull füstölt pisztráng-cékla sushija adta az ötlete, meg persze a medvehagyma. Bár én most nem ragaszkodtam a közép-európai alapanyagokhoz, csak talán annyiban, hogy még Szabolcsban is minden (a medvehagymát leszámítva) viszonylag könnyen beszerezhető hozzá. Igazából nem sokban tér el a megszokott tekercsektől, csak az alga lapok helyett blansírozott medvehagymát használtam. Meg a sushi rizs helyett rizottóhoz valót, mivel az én sushi rizsembe bogarak költöztek, és ennyire orientális fogást azért nem szerettem volna kerekíteni belőle. És akkor már a rizsecet helyett jött a citromlé, egyebek.

A végeredmény egyébként elképesztő finom lett.

Figyelmeztetés: a tejcsoki fagyi nem jó a migrénre, sőt.(van összefüggés, ha nem fájna annyira a fejem, ki is fejteném)

• 4 adag:
• 12 nagyobb medvehagyma levél
• 2 tojás, olívaolaj
• 1/2 avokádó
• 1/4 kígyóuborka
• 2 szem hónapos retek
• 2 dl rizs (rizottóhoz való, kerek szemű)
• 1/2 citrom leve
• 2 tk nádcukor
• 2 kis szelet füstölt lazac (3-4 dkg)

A rizst 2,5 dl vízben kevés sóval, fedő alatt feltesszük főni, miután felforrt, még 5 percig főzzük, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni. A rizs az összes nedvességet magába fogja szívni és megpuhul, mire kihűl. Végül elkeverjük a citrom levével is.

A medvehagymákat forrásban lévő vízbe dobjuk kb 20 másodpercre, majd szűrőlapáttal kiemeljük és jeges vízbe tesszük. Végül lecsöpögtetjük és megszárítjuk a leveleket.

A tojásokat felverjük egy csipet sóval, majd nagy, lehetőleg 28 cm átmérőjű teflon serpenyőben nagyon kevés olajon tojáslepényt sütünk belőle. Ehhez a felhevített serpenyőbe öntjük a tojást, szétterítjük benne egyenletesen a masszát a serpenyő mozgatásával, mintha palacsintát sütnénk, majd mérsékelt lángon hagyjuk megszilárdulni.

Az avokádót, uborkát, retket meghámozzuk (a retket nem kell, csak ha csúf a héja), majd fél centis hasábokra vágjuk. A lazacot szintén fél centis csíkokra vágjuk.

Az összeállításnál a medvehagymákat gyékényre vagy szilikonos sütőlapra fektetjük, tetőcserépszerűen, úgy hogy fél centi átfedés legyen a levelek között. Hat levelet egy sorba, majd a következő hat levelet egy másik sorba, ami az előző sor alját jó egy centin fedi. Vagyis úgy tegyük le  leveleket, hogy hézagmentesen befedjék a sütőlapot.

Erre terítjük a tojáslepényt, majd arra jön a rizs.

A rizst kanál hátával egyengessük szét a tojáslepényen, úgy hogy mindenhol egyforma vastagságban borítsa azt.

Végül jönnek a zöldségek és a hal. Ezeket a lap 2/3 részén osszuk el egyenletesen. (azon a részén, ami a feltekerésnél a tekercs belsejébe fog esni. Vagyis az egyik hosszanti oldal mentén.)

A tekercset szorosan tekerjük fel a lap/gyékény segítségével (mint a rétest). A végén a tölteléktől mentes rizzsel fedett rész szépen hozzá fog tapadni a medvehagymához, így kellően rögzíti a tekercset.

Tálalásnál 1 centis szeletekre vágjuk, és kész is.

A saláta egyébként a maradékok hasznosítására készült, de nagyon finom lett, szóval azt is leírom.

• Adagonként (nagyjából):
• 1 kígyóuborka
• 1 csomag/ 4-5 szem hónapos retek
• 1 avokádó
• 4-5 dkg füstölt lazac
• 1/2 citrom leve
• 1 tk cukor
• só

A hozzávalókat megtisztítjuk, ha szükséges, majd centis kockákra vágjuk, meglocsoljuk a citrom levével, amiben előzőleg feloldottuk a cukrot, összeforgatjuk és kész.

Tetszőleges zöldsalátára halmozva tálaljuk.

Címkék: avokádó, előétel, füstölt lazac, hal, medvehagyma, retek, saláta, uborka