Kelt diós palacsinta rumos aszalt szilvával

Ma a dédihez megyünk látogatóba Pontyostól, akinek csak annyi kérése volt legutóbb amikor nála jártunk, hogy süssek már neki olyan jó vastag kelt palacsintát, amilyet anno az anyukája csinált.

Mivel mostanában ennek a változatnak a tesztelése zajlik, ezért ez a diós készült.

Hát, vannak váratlan fordulatok, amik bekövetkezhetnek, de ez nem az. Igazából idő kérdése volt, hogy elkészül a másik biztos befutó a mák-meggy kombináció után: a rumos aszalt szilva-dió párosa.

Nem is tudom, mi tartott idáig vissza. Mindenesetre a mai félig-meddig ünnepi alkalomra igazán kiváló választásnak bizonyult, bár nem megvetendő ez a hétköznapokon sem. A rumból az alkoholt pedig még az elején elforraltam, így a gyerekek (továbbá sofőrök+szoptatós anyukák= én) is ehetnek belőle (persze nem a 15,5 hónapos Ponty, neki még a dió kicsit korai lenne).

• 2-3 adag (ami lehet, hogy kevésbé eltökélt családokban 4 is megvan)
• 8 dkg rétesliszt
• 20 dkg tej (~ 2 dl)
• 5 dkg darált dió
• 2 tojás
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg olvasztott vaj
• 1 dkg élesztő
• aszalt szilvás ragu:
• 15 dkg aszalt szilva
• 0,5 dl rum
• 1,5 dl víz
• 1 nagyobb narancs leve
• 2 ek nádcukor
• 1 tk fahéj

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a felolvasztott vajat, langyos tejet (ezt az olvasztott vajhoz szoktam önteni, és még egy pár percig melegítem, így kevesebb a mosatlan), tojást, diót, cukrot, és lehetőleg habverővel simára keverjük. Sűrű palacsintatésztát kapunk. Félretesszük pihenni jó háromnegyed órára, amíg a tészta kissé megemelkedik, és tele lesz buborékokkal.

Közben elkészül a ragu: az aszalt szilvát a rummal, narancs levével, cukorral, vízzel, és fahéjjal feltesszük főni, és addig rotyogtatjuk, amíg a szilva megpuhul, megduzzad, és be nem sűrűsödik alatta a folyadék. A szilva felét kihalásszuk, a többit botmixerrel pürésítjük. A szilvát egészben vagy késsel durvára vágva visszatesszük a pürébe. (ha alkoholmentesre szeretnénk, akkor a rumot forraljuk be teljesen, kb az 1/3-ra, utána adjuk hozzá a többi hozzávalót, és főzzük meg a szilvát)

A megkelt tésztából kis merőkanálnyi halmokat adagolva vastagabb, duci palacsintákat sütünk. A tészta elég sűrű, nem terül szét magától, így érdemes a merőkanál hátával lesimítani a korongok tetejét. Ha vastag aljú teflon serpenyőt használunk hozzá, további zsiradék nem szükséges, egyébként minden sütés előtt olajozzuk ki a serpenyőt.

A palacsintákat az aszalt szilvás raguval meglocsolva tálaljuk.

Megjegyzés: Én a diót egy kicsit megpirítottam, mielőtt ledaráltam, így sokkal intenzívebb lett az íze.

Címkék: aszalt szilva, dió, édes, kelt tészta, palacsinta