Végre itt a spárga, de az idén nem esem abba a hibába mint tavaly, ti. a szezon első hetének végére megcsömörítettem Férjet vele. Nem volt nehéz, tekintve hogy ezt kapta reggelire, ebédre és vacsorára.Szerencsére mostanra már kiheverte a sokkot, és a napokban ő pedzegette, hogy nemsokára itt a spárga, és hogy úgy érzi, ismét tudna enni belőle. Egy keveset. (hangsúly a keveset-en)
Szóval vettem egy pár köteggel, és a közös étkezéseken kívül magamat szórakoztatom vele. Ismét készül majd a sonkába tekert, sütőben sütött, a kéksajtos gnocchis, és attól függően, hogy Ponty még mennyire engedi, mindenféle, amit spárgából készítettem már eddig is. Meg annyi minden más…
Például most ez a saláta, ami ismét a negyed óra alatt elkészülő témakört gazdagítja, pofonegyszerű, a kéksajt-dió-narancs-zöld spárga bombabiztos kombinációjára épül, és annnnyira finom… Amennyire csak a zöld spárga lehet.
A spárgákat megmossuk, elpattintjuk (a fás részt eltesszük, leveshez, alapléhez jól jöhet), a szárakat felhevített grillserpenyőre fektetjük (zsiradék nélkül), és mindkét oldalukon 5-5 percig sütjük, amíg picit csíkosak nem lesznek, és kissé megpuhulnak.
Közben a diót száraz serpenyőben, mérsékelt lángon megpirítjuk, majd késsel durvára vágjuk.
A narancs héját levágjuk, húsát kifilézzük, egy nagyobb tálba tesszük, a maradékból pedig kicsavarjuk a levet, szintén a tálba. Ha sikerült bionarancsot szereznünk, reszeljünk egy keveset a héjából is a narancsléhez.
A megsült spárgát még forrón a narancsgerezdek mellé, a narancslébe szedjük, összeforgatjuk vele, meglocsoljuk a dióolajjal.
Tálalásnál tányérra szedjük a narancsot és a spárgát, meglocsoljuk a narancsleves öntettel, rámorzsoljuk a sajtot és megszórjuk a dióval.
Langyosan a legfinomabb.
Na jó, nem is igazi mojito, csak like a virgin.
És még annak sem az igazi, hiszen nem lime-mal készült, hanem citrommal, mert biolime-ot még nem láttam. Biocitromot is csak néha, de most kaptam, fel is vásároltam mindet, és azóta ezt a fagyit esszük (többnyire).
Persze ennek ahhoz is van köze, hogy a mentán kívül csak a borsikafű élte túl a telet a kiskertben, de az fagyiba nem az igazi.
A megmosott, lecsöpögtetett mentát szárastól-levelestől a turmixgép kancsójába dobjuk, a többi hozzávalóval együtt.
Turmixgéppel addig pürésítjük, amíg a menta szára és levele is igen finom zöld péppé válik, a nádcukor pedig feloldódik.
Fagyigépben kifagyasztjuk.
Nem az a mélyhűtőben tárolható fajta, inkább frissen érdemes megenni. Úgyis azonnal elfogy.
És még a tészta is enyhén zöld lett (nem kell félni, nem matcha!).
Férj imádja a pizzát, minimanó szintén, de én meg már unom sütni. Szóval a saját szórakoztatásomra variációkat gyártok egy témára. Ezúttal a téma a tavasz, mind színben, mind ízben, mind zöldségekben.
Ez a lepény (mert hát nevezzük inkább annak) először méregzöld tésztával készült, ami az olajban eltett aprított medvehagymától lett olyan, de Ponty újabban nem eszik meg semmit, ami nagyon zöld, illetve Férj is kiérdemelt némi medvehagymától mentes időszakot.
Aztán van még a sült retek, ami annyira megtetszett Beatbullnál, hogy azóta többször is készült nálunk, most éppen a lepény tetejére került hónapos retek formájában.
A halványzöld színű tészta most szárított petrezselyemtől zöldellik, mert a vad fauna (csigák és hangyák) együttes erővel elpusztították a kertben lévő egy árva bokrot, de akinek nincsenek ilyen gondjai, használjon hozzá frisset, úgy sokkal intenzívebb lesz a lepények színe. (ekkor jó egy maréknyi petrezselyemzöldet a dagasztáshoz kimért vízzel és olajjal turmixgépben addig kell pépesíteni, amíg homogén massza nem válik belőle)
Recept.
A petrezselymet mozsárban porrá őrlöm a sóval.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a vizet, olajat, petrezselymet, ecetet, és alaposan kidolgozom, rugalmas, közepesen kemény, sima felszínű tésztát gyúrok belőle, ami a kéztől szépen elválik. A kelesztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. De ha 3-4 órát pihen, az sem árt neki.
A megkelt tésztát átgyúrom, két cipóra osztom, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtom.
A lepényeket egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, majd megkenem 1-1 ek olajjal. Rámorzsolom a juhtúrót, és erre halmozom a vastagabb (kb 3 mm) karikákra vágott retket, illetve a hosszában négyfelé hasított újhagymát. Végül rápöttyözöm a tejfölt, és kicsit szétkenem rajta.
A maximális hőfokra (ez nálam 290°C fok, gázsütő) előmelegített sütő rácsára emelem a lepényeket a sütőpapír segítségével, és 8-9 percig sütöm. (kiemelésnél vigyázat! a sütés végén a sütőpapír szakadékonnyá válik!)
Ha van alul lukacsos aljú tepsink, az is jó, akkor tegyük abba a tésztát, és nem kell ügyeskedni a sütőpapírral.