Mandulavaj

A földimogyoróvaj (akár házilag) ugye mindenkinek megvan?

Na ez olyan, csak mandulából.

Fájó, de a zseniálisan egyszerű és kézenfekvő recept nem nekem jutott eszembe, hanem ennek a fiatal hölgynek, ahol az eredeti bejegyzés megtekintésén kívül szívből ajánlok egy kis barangolást a honlapján, tekintettel a nagyszerű receptekre és gyönyörű fotókra.

A mandula pirításához is ajánl egy egyszerű metódust a sütőben sütés helyett (ami a kiszámíthatatlan gázsütők esetében nagyon hasznos lehet), de én ezt a részt inkább úgy csináltam, mint eddig, mert a helyenként sötétebbre pörkölt csonthéjasok nem állnak közel a szívemhez. Akinek viszont igen, az kövesse bátran az ő utasításait.

Még egy ponton el kellett térnem az eredeti recepttől, akaratom ellenére, mégpedig a mandulakivonat és kókuszolaj hiánya miatt. Bár gyanítom, hogy úgy sokkal intenzívebb, mandulásabb ízt kaptam volna, de ha nincs, hát nincs. Ezt úgy próbáltam orvosolni, hogy hidegen sajtolt mandulaolajjal helyettesítettem a kókuszolajat. A végeredmény így is nagyon kellemes, de kevésbé átütően mandulás. Mert ugye aromát nem akartam használni… Persze azt is lehet, meg semleges ízű étolaj is kerülhet bele a kókuszolaj helyett, de én az ilyen megoldásoktól inkább tartózkodom.

A mézet pedig most csak azért cseréltem le juharszirupra, mert az hígabb, és szerintem a mandula kevésbé zsíros állagához szükséges ez a kevés folyadék. Ha csak olajat adunk hozzá, akkor is krémes lesz előbb (inkább utóbb), de abból nagyon sok kell, és túlságosan olajos lesz állagra és ízre is (próbáltam).

• 1 kis üveggel lett belőle:
• 200 gr mandula
• 20 gr juharszirup (vagy folyós méz)
• 3-5 ek (hidegen sajtolt) mandula olaj (vagy amennyi szükséges)
• 1 kk só (finom szemcsés, vagy mozsárban porrá őrölt)

A mandulát nagyon alacsony lángon egy vastag aljú serpenyőben addig sütjük, amíg a héja elkezd kissé sötétedni, és érezni lehet a pirított mandula illatát. Ez 15-20 perc. Közben időnként, 3-4 percenként meg kell rázogatni a serpenyőt.

A mandulát késes robotgépbe öntjük, finomra daráljuk (ha darabos vajat szeretnénk, akkor vegyünk ki belőle néhány kanállal, amíg darabos, és ezt a végén adjuk vissza a vajhoz). Ez hosszas darálást igényel, és némi türelmet igényel. Hozzáadjuk a juharszirupot, sót, és tovább daráljuk. Az olajat evőkanalanként adjuk hozzá, ilyenkor a keverőtál szélére feltapadt mandulát is visszakotorjuk a tál aljára. Annyi olajat adunk hozzá, amennyitől krémes, kenhető lesz az állaga. Ez nekem most 5 evőkanálnyi volt.

A kész vajat üvegekbe töltjük és hűtőben tároljuk. (ez lehet, hogy szükségtelen elővigyázatosság, ráadásul jól meg is keményszik tőle a “vaj”, szóval lehet, hogy a hűtő elhagyható…)

Hogy mire való?

Nos, nem tudom.

Azon kívül, hogy magában majdnem megettem az egész üveggel, mert annyira finom, jó lehet még földimogyoró vajas kekszek mandulavajas változatának elkészítésére, vagy kekszekre, kalácsra, kenyérre kenve, mint a földije.

Aztán persze elkészíthető dióból, dióolajjal, törökmogyoróból, törökmogyoró olajjal, és a többi, és a többi…

Update: Keserűmandula kivonatból egy pár cseppet hozzáadva igazán nagyon intenzíven mandulás íze lesz!

Címkék: mandula, üveges