Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.
A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.
Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.
Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.
A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.
A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.
két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk két-három centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.
Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.
Mivel nem szeretném életem párjával örökre megutáltatni a medvehagymát, ezért főztem inkább tegnap “rendes” ételt is.
Írnék még róla hosszasan, ha nem fájna annyira a fejem, és a gyermekem nem vesztette volna el végleg a türelmét, ezt oly módon jelezve, hogy narancssárga lóhere alakú Post-it-eket ragasztgat a hátamra, miközben gépelek.
Recept
A csirke mellét a melle csontjánál kettévágtam, a combokat az izületbe illesztett kés pengéjére mért erőteljesebb ütéssel egy alsó és egy felső combra bontottam.
Egy alkalmas méretű sütőtálba raktam a besózott húsdarabokat, itt az alkalmas méret azt jelenti, hogy 1-2 centinél több hely ne maradjon a darabok között, mert a paradicsom csak így fogja kellőképpen beteríteni.
A húsok közé-alá rakosgattam az egészben hagyott újhagymákat, a négy-hat cikkre vágott újfokhagymát (meghámozni nem kell, ilyenkor még az egész, héjastól ehető), megszórtam a laskára vágott petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majd ráöntöttem a paradicsomot, és elegyengettem rajta, úgy hogy mindenhova egyformán jusson a hús közé.
Sütőben 160°C fokon (gázsütő) sült két és fél órát, közben óránként megfordítottam a húsokat, majd a hőfokot a maximálisra állítva még 15 percig pirult.
A csirke mellé sült krumpli készült, és tálalásnál minden darab húst meglocsoltam az alatta maradt paradicsomos szafttal.
Megjegyzés: Ez a csirke olyannyira tanyasi volt, hogy a szomszédban rohangált napi 10 kilométert az udvaron a szemem láttára. Ez azt jelenti, hogy a húsa ilyenkor szívós, kemény, hosszas sütés után puhul fel kellőképpen (mint a libáé például).
Vagyis ha hús céljából tartott tanyasi csirkét sütünk, vagy esetleg broilert, akkor a sütési idő jelentősen csökken.
A broiler 180°C fokon 1 óra alatt megsül, a “tenyésztett” tanyasi 1,5 óra 160°C fokon+ a pirítás.
Ami igazából nem is a klasszikus, japán sushihoz, hanem annak elfajzott, amerikanizált változatához, a kaliforniai tekercshez hasonló. Ettől persze még éppoly finom.
Beatbull füstölt pisztráng-cékla sushija adta az ötlete, meg persze a medvehagyma. Bár én most nem ragaszkodtam a közép-európai alapanyagokhoz, csak talán annyiban, hogy még Szabolcsban is minden (a medvehagymát leszámítva) viszonylag könnyen beszerezhető hozzá. Igazából nem sokban tér el a megszokott tekercsektől, csak az alga lapok helyett blansírozott medvehagymát használtam. Meg a sushi rizs helyett rizottóhoz valót, mivel az én sushi rizsembe bogarak költöztek, és ennyire orientális fogást azért nem szerettem volna kerekíteni belőle. És akkor már a rizsecet helyett jött a citromlé, egyebek.
A végeredmény egyébként elképesztő finom lett.
Figyelmeztetés: a tejcsoki fagyi nem jó a migrénre, sőt.(van összefüggés, ha nem fájna annyira a fejem, ki is fejteném)
A rizst 2,5 dl vízben kevés sóval, fedő alatt feltesszük főni, miután felforrt, még 5 percig főzzük, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni. A rizs az összes nedvességet magába fogja szívni és megpuhul, mire kihűl. Végül elkeverjük a citrom levével is.
A medvehagymákat forrásban lévő vízbe dobjuk kb 20 másodpercre, majd szűrőlapáttal kiemeljük és jeges vízbe tesszük. Végül lecsöpögtetjük és megszárítjuk a leveleket.
A tojásokat felverjük egy csipet sóval, majd nagy, lehetőleg 28 cm átmérőjű teflon serpenyőben nagyon kevés olajon tojáslepényt sütünk belőle. Ehhez a felhevített serpenyőbe öntjük a tojást, szétterítjük benne egyenletesen a masszát a serpenyő mozgatásával, mintha palacsintát sütnénk, majd mérsékelt lángon hagyjuk megszilárdulni.
Az avokádót, uborkát, retket meghámozzuk (a retket nem kell, csak ha csúf a héja), majd fél centis hasábokra vágjuk. A lazacot szintén fél centis csíkokra vágjuk.
Az összeállításnál a medvehagymákat gyékényre vagy szilikonos sütőlapra fektetjük, tetőcserépszerűen, úgy hogy fél centi átfedés legyen a levelek között. Hat levelet egy sorba, majd a következő hat levelet egy másik sorba, ami az előző sor alját jó egy centin fedi. Vagyis úgy tegyük le leveleket, hogy hézagmentesen befedjék a sütőlapot.
Erre terítjük a tojáslepényt, majd arra jön a rizs.
A rizst kanál hátával egyengessük szét a tojáslepényen, úgy hogy mindenhol egyforma vastagságban borítsa azt.
Végül jönnek a zöldségek és a hal. Ezeket a lap 2/3 részén osszuk el egyenletesen. (azon a részén, ami a feltekerésnél a tekercs belsejébe fog esni. Vagyis az egyik hosszanti oldal mentén.)
A tekercset szorosan tekerjük fel a lap/gyékény segítségével (mint a rétest). A végén a tölteléktől mentes rizzsel fedett rész szépen hozzá fog tapadni a medvehagymához, így kellően rögzíti a tekercset.
Tálalásnál 1 centis szeletekre vágjuk, és kész is.
A saláta egyébként a maradékok hasznosítására készült, de nagyon finom lett, szóval azt is leírom.
A hozzávalókat megtisztítjuk, ha szükséges, majd centis kockákra vágjuk, meglocsoljuk a citrom levével, amiben előzőleg feloldottuk a cukrot, összeforgatjuk és kész.
Tetszőleges zöldsalátára halmozva tálaljuk.
Sós, persze hogy sós.
Tegnap előtt egy kedves, nagyon kedves olvasómnak hála, egy hatalmas kazalnyi friss medvehagymával és egy üveg olívaolajban eltett medvehagyma levéllel lettem gazdagabb. Akkor itt most meg is ragadnám az alkalmat hogy megköszönjem.
Kedves peel, köszönöm!
A feladat innentől fogva adott, feldolgozni a növényt. Nos, rajta vagyok a témán. Minimanó enyhén náthás állapotban elkövetett több órás délutáni szundikái alatt mi mást is lehetne csinálni, míg kint zuhog az eső, bent pedig elfogyott az olvasnivaló (mindkét fajta), marad a főzés.
Igazából medvehagyma ide vagy oda, ebben a tortában mégis a legjobban az alap tetszett, a tökmagos omlós tészta, az egyszerűen isteni benne. A túrós feltét sem kutya, a medvehagyma és a túró szerintem nagyon jó párosnak bizonyult.
A medvehagymát egyébként én kicsit megfonnyasztottam vajon, mielőtt felhasználásra került, ugyanis a zsiradék az, ami kihozza ezt az élénk zöld színt, anélkül csak zöldfűszeres túrónak imponálna a torta teteje.
Az, hogy szerencsés dolog volt e esztétikai szempontból egy zöld tortaalapra zöld feltétet tenni, ki-ki döntse el maga, mindenesetre íz szempontjából jó választásnak bizonyult.
Még egy dolog a végére: a tortaforma. Én 18 centis kapcsosban sütöttem, mert ez, és még egy 26 illetve 28 centis van itthon. De a mennyiségeket tekintve egy 20 vagy 22 centis szerencsésebb lett volna, mert így a méretei miatt szeletelni sem lehetett túl szépen. Szóval ha valakinek van otthon 20 vagy 22 centis formája, az egyfelől süsse abban, így a maratoni sütési idő is lerövidül, másfelől meg kérem szépen írja meg nekem, hogy honnan szerezte! (előre is köszönöm!)
A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd fél órára hűtőbe kerül. Ezt követően enyhén lisztezett deszkán kinyújtom, hogy nagyjából egy 18 centis kör legyen (perem nem kell majd a tortának). A kapcsos tortaformát kibélelem sütőpapírral, az alját és a szélét is (ez a rész elvileg elmaradhat, de nekem mindig kifolyik a megolvadt vaj a tortaforma alján sütés közben, és innentől fogva az egész sütő füstöl. Ezért inkább kibélelem a formát egy nagyobb darab, kör alakúra vágott sütőpapírral. Jól záró formák esetén ez a rész elhagyható.), ezután belefektetem a tésztát.
Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 15 percig elősütöm.
Amíg a tészta a hűtőben pihen, elkészül a túró. A medvehagymát megmosom, laskára vágom, és a vajon megfonnyasztom. Nem kell sütni, épp csak hogy összeessen. Ha kihűlt, a tojásokkal együtt késes robotgépbe vagy turmixgépbe teszem, és addig aprítom, amíg az egészből egyenletes élénkzöld habos pép lesz.
Hozzákeverem a zsemlemorzsát és a túrót, sózom ízlés szerint.
A túrós pépet az elősütött tésztára öntöm, majd a sütőben a hőfokot 160°C fokra állítom, így sül 80 percet. (nagyobb formában kevésbé vastag lesz a túrós réteg, így kevesebb sütési idő is elegendő)
A formában hűtöm ki, csak azután szeletelem.
(Ellenkező estben a teteje szét fog repedezni, mint az a képen is látható)