Fonott kalács

Semmi extra, csak az a recept, amiért a nagymamám büszke rám. Foszlósnak és pillekönnyűnek nyilvánította, ami a rendkívül kritikus 86 éves hölgytől a legnagyobb dicséret. Sőt, igazából ez a legnagyobb dicséret a világon.

De tényleg semmi különleges, csak én ezt a kalács receptet szeretem, ezt készítem igazából a leggyakrabban. Nem túl édes, így sós ételek,  sonka mellé is kiváló.

A fotóért bocsánatot kérek, de nehéz úgy fényképezni, miközben kölök egy szál pelusban készül meglépni a kutyákhoz a nyitott teraszajtón keresztül, még később pedig hasonló öltözékben az ölemben ülve, a karomba csimpaszkodva segít a fél kézzel történő exponálásban.

• 1 nagyobb kalács
• 30 dkg rétesliszt
• 10 dkg simaliszt
• 2 dl tej
• 1 tojás
• 5 dkg vaj
• 4 dkg cukor
• 1 tk só
• 1,5 dkg friss élesztő
• tojás a kenéshez és egész mák a szóráshoz

A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és az egészet együtt meglangyosítom. Ne legyen meleg, csak langyos!

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a tojást, sót, cukrot, olvasztott vajas tejet, majd az egészet alaposan kidagasztom. Sima felszínű, a kéztől könnyen elváló, lágyabb, rugalmas tésztát kell kapnunk. Ha ez kész, letakarom a kelesztőtálat konyharuhával, és félreteszem pihenni, amíg a duplájára nem kel. Bő két órát hagytam neki.

A tésztát ezután átgyúrom, három részre osztom, majd enyhén lisztezett deszkán a három cipóból egyforma hosszú, 3-4 cm vastag hurkákat sodrok. A hurkákat az egyik végüknél összeillesztem, erősen összenyomom, majd sima hármas fonással összefonom a szárakat. A végét ismét összeillesztem, összenyomom, majd a kalácsot sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem. A végeket az illesztésekkel behajtom a kalács alá, így szebb lesz a végeredmény.

Félreteszem kelni, nem túl meleg helyre, ha lassabban kel, akkor szebb is lesz, meg jobb is lesz. A második kelesztés során legalább kétszer (de inkább háromszor) ecset segítségével lekenem alaposan elhabart tojással, így lesz szép piros a sütés után. Mákkal is meg lehet szórni az utolsó lekenés után, de ez akár el is hagyható, vagy ha édesnek szánjuk, akkor lehet helyette jégcukrot szórni rá. Nálunk ha sós mellé kerül, akkor viszont a mák elmaradhatatlan a tetejéről.

Miután a kalács a duplájára nőtt (ez most bő egy óra volt), előmelegített sütőben 260°C fokon 10 percig (gázsütő!), majd 200°C fokra mérsékelve a hőfokot további 25 percig sült.

Rácsra emelve hűlt ki.

Címkék: húsvét, kelt tészta

Sárgatúró kandírozott citromhéjjal, kandírozott gyömbérrel

Tudom, hogy elvileg már nem aktuális, de húsvét jövőre is lesz. Én meg nem bírtam magammal, és a blogon szereplő n számú sárgatúró mellé készítettem még egy n+1–et illetve egy n+2-et is. Az n+1 is figyelemre méltó volt, amolyan Ne tedd! módon, mert az aszalt meggy, bár nagyon finom volt benne, de sötétszürkére színezet az innentől fogva többé már nem sárga túrót. Na mindegy, ez is egy tapasztalat volt. Végül is 70 tojással indultam neki az ünnepnek, szóval futotta belőle.

Egyébként a szomszédasszonyommal komoly eszmecserét folytattunk sárgatúró ügyben, és ő arról számolt be, hogy évek óta nem készíti, mert a boltban kapható tejjel nem áll össze. Na most én kipróbáltam a boltban kapható tejjel (Sole, 3,5%) még egyszer, mert elfogyott a házi, és egy liter tejenként plusz egy tojás hozzáadásával egész elfogadható lett az eredmény. Mármint ami a nem maratoni lecsöpögést illeti. Szóval már a főzésnél szépen összeáll, bár nem úgy, mint a házi tejjel, és a savó majdnem fele szinte azonnal kifolyik belőle, a teljes lecsepegéshez pedig elég lesz egy nap, és nem kettő(-három). Azért azt is meg kell jegyeznem, hogy az Alföldi tejjel viszont csak lazább kocsonya-állagot vett fel végül a képződmény, ezt meg nem nevezném teljes sikernek (igaz, abban még nem volt benne a plusz egy tojás).

Na, csak sikerült egy rövid(?) sárgatúró gyorstalpalót ide kanyarítanom még a recept elé.

Ez meg szenzációsan finom lett, bolti tej ide, vagy oda, bár újabban néha az is eszembe jut, hogy talán vannak, akik nem is szeretik a sárgatúrót. Érthetetlen dolog.

• 1 kis gömböc
• 1 liter zsíros tej (nem féltartós, nem UHT)
• 11 nagy, L méretű tojás
• 5 dkg kandírozott citromhéj (apró kockákra vágva)
• 5 dkg kandírozott gyömbér, apró kockákra vágva
• 4-5 cm lereszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (vagy 2 tk szárított, őrölt)
• 1 kis citrom reszelt héja
• 5 dkg cukor

A tejet elkezdjük melegíteni, majd ha már langyos, hozzákeverjük az elhabart tojásokat, a gyömbér levét és a citromhéjat. Állandó keverés mellett addig főzzük, amíg összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik és különválik a savó.

Hozzákeverjük a kandírozott citromhéjat és gyömbért, továbbá a cukrot.

Textilpelenkával/sűrű szövésű textillel bélelt szűrőbe öntjük, majd a textil széleit felemeljük, összecsavarjuk, és egy fakanál nyelére kötjük.

A fakanálnál fogva felakasztjuk a gömböcöt egy tál fölé, majd ha kihűlt, a hűtőbe kerül egy éjszakára, vagy amíg az összes savó ki nem csepeg belőle.

Ez szintén desszert, nem annyira a sonka mellé való.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, édesen liszt nélkül, húsvét, szabolcsi