Az instant húsvét.
Ez már igazi kalács mellé való, sőt, nem is kell már más a kalácshoz. Főleg Férj kedvéért készült, aki mindenből a sós változatot követeli, plusz ezt még magával is tudja vinni az ügyeltbe, és így egy kicsit ő is részesül az ünnepből.
Itt is elmondanám, hogy ügyeljünk a tojások, de főleg a tej minőségére, ahogy azt már az édes változatnál is leírtam, és lehetőség szerint zsenge újhagymát használjunk hozzá. Korábban ezzel is akadt egy kis gondom, az egyiptomi újhagyma ugyanis csak küllemében új, ízét tekintve inkább egy erősebb póréhagymához hasonlít.
A tejet elkezdjük melegíteni, és ha már langyos, hozzákeverjük az elhabart tojásokat.
Folyamatos kevergetés mellett kis lángon addig melegítjük, amíg a massza összeugrik, a savó különválik a többi, túrószerű résztől. Ekkor hozzáadjuk a reszelt tormát, a nagyon finomra aprított sonkát és újhagymát, alaposan átkeverjük, majd sűrű szövésű textillel/textilpelenkával/muszlinnal bélelt szűrőbe öntjük.
A textil széleit összecsavarjuk és fakanál nyelére kötjük. Egy mély tál fölé akasztjuk a gombócot, és a hűtőbe kerül, amíg az összes savó le nem csepeg belőle (azaz minimum egy éjszakára).
Megjegyzés:
1.) Ha nem házi tejből készül, a savó kicsepegése tovább tarthat, nem biztos, hogy elég neki egy éjszaka, szükség lehet akár egy-két(-három) napra is!
2.) Mai tapasztalat: újhagyma helyett egy kis csokor snidling került a következő adagba, és úgy is nagyon finom!
Azért lesz húsvéti ünnep is, csak első napján Férj nem tart velünk. Mi Ponttyal hazautazunk a szülőkhöz, és ott költjük majd el a hagyományos húsvét vasárnapi reggelit, sárgatúróval, kaláccsal, tormával sonkával (melyek egy részét természetesen én szállítom).
Illetve annyira mégsem teljesen hagyományosan, mert újabban én léptem elő sárgatúró-felelőssé, így a klasszikus mazsolás mellé most egy sós és egy édes változat is készül. Eredetileg a Gasztrotippen szereplő kandírozott narancsos lett betervezve, de úgy alakult, hogy azt az elmúlt hetekben már legalább öt alkalommal elkészítettem, és bár nagyon finom, azért vágyunk már egy kis változatosságra. (egyébként meg milyen fura dolog, hogy sárgatúrót csak húsvétkor (na jó, előtte is pár héttel) vagyok hajlandó készíteni, pedig annyira szeretem. Ennyit tesz a kondicionálás…)
Még egy fontos tapasztalat, amire mostanában tettem szert6: bizony nem mindegy, milyen a tej és a tojás! Ez persze nem meglepő, hiszen az alapanyagok minősége minden ételnél elsődleges fontosságú, de a GBT-re szállított, vendégségeben, végső elkeseredésben a helyi boltban kapható dobozos tejből és bolti tojásból készített sárgatúró(krém) esetéből okulva (amiből 12-16 óra alatt elenyésző mennyiségű savó csepegett csak ki, és jóval több mint egy nap múlva érte csak el a mérsékelten szilárd halmazállapotot) szükséges megjegyeznem, az dobozos, hűtést igénylő, de hetekig eltartható (és ez nem UHT?) tej nem annyira jó hozzá. Én házi tejből és tojásból főztem, de tudom, hogy ez nem mindenki számára elérhető, így inkább csak azt tanácsolnám, hogy próbáljunk hozzá legalább olyan zacskós vagy dobozos tejet szerezni, aminek nem tart ki több hónapig a szavatossága.
Még egy dolog: a tojások mérete. Én általában nagyjából L-es méretűnek megfelelő tojásokat használok, ha viszont apró (S-M méretű) tojás van csak otthon, akkor inkább adjunk egy-két tojással többet a tejhez.
Az így elkészített sárgatúró egy éjszaka alatt tökéletesen lecsepeg, szóval húsvét vasárnapig még bőven elkészül.
A sárgabarackot felaprítjuk 3-4 mm kockákra. Hozzákeverjük a tejhez a vaníliás cukorral és a feketeribizlivel együtt, majd elkezdjük melegíteni.
A tojásokat habverővel egyneműre keverjük, majd ha már langyos a tej, hozzáöntjük a tojásos masszát.
Kis láng fölött, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, amíg a massza össze nem ugrik, a savó pedig elválik a többi, túrószerű résztől. Ekkor hozzáadjuk a maradék cukrot, a narancsvirágvizet, és tiszta textilpelenkával/muszlinnal bélelt szűrőbe öntjük.
A textil széleit összefogjuk, összetekerjük, és egy fakanál nyelére kötjük fel a túrót, és egy mélyebb tál felé állítjuk, amíg lecsepeg belőle a savó.
Ha kihűlt, a hűtőbe kerül legalább egy északára.
Ez elég édes, nem sonka mellé való változat, inkább desszertként funkcionál.
Amit pedig majdnem elfelejtettem megemlíteni: a sárgatúró klasszikus változata hagyományos, szabolcsi (na jó, szatmári) húsvéti étel.
Megjegyzés: Ha nem házi tejből készül, a savó kicsepegése tovább tarthat, nem biztos, hogy elég neki egy éjszaka, szükség lehet akár egy-két(-három) napra is!
A bolondok napjának fő szenzációja következik.
A szűzérme az semmi extra, csak egy omlós, puha natúr sült, na de a salsa! Férj rajongott érte. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen volt benne mangó és menta, ami minden körülmények között kiváltja Férjből ezt a reakciót, de azért nem akarnám a salsa erényeit csökkenteni, mert ez a frissítő ízű, kicsit csípős, könnyű tavaszias egyveleg azért engem is levett a lábamról.
A köret hozzá az avokádós újkrumplisaláta volt.
A mangót meghámozom, a húsát nagyon apróra vágom. A megtisztított újhagymát szintén nagyon finomra aprítom és a mangóhoz keverem. A meghámozott gyömbért finomra reszelem, és kinyomkodott levét a levét a salsához adom. A menta levélkéit és a csilit is finomra vágom, megy ez is a mangó mellé, meglocsolom az olívaolajjal, lime levével, sózom, összekeverem, majd félreteszem pihenni, amíg a hús elkészül. (a salsát egyébként előre is el lehet készíteni, igazából csak jót tesz neki, ha kicsit többet pihen)
A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom, és ujjnyi (1,5 cm) vastag szeletekre vágom. Közvetlenül sütés előtt sózom, borsozom, majd 2-3 evőkanálnyi sertészsírban mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm az érméket erős lángon. (lehetne hozzá füstölt szalonnából kiolvasztott zsírt is használni, de minimanó nem szereti a füstölt ízt, így ettől én most eltekintettem)
Ha mindkét oldalukon megpirultak az érmék, akkor egy sütőtálba szedve, a zsírjukkal meglocsolva a 180°C fokra előmelegített sütőbe kerülnek 10 percre.
Tálalásnál egy nagy tálba szedtem a szűzérméket, külön tálkába került a salsa.
Tudom, hogy nyakunkon a húsvét, mi tegnap mégsem (csak) arra készülődtünk. Egy egészen más ünnepet tartottunk, a bolondok napját. Nyilván furcsa lehet, hogy két felnőtt ember miért talál ki magának ilyen botorságokat, de akkor talán érthetőbbé válik a történet, ha hozzáteszem azt is, hogy az elmúlt öt évben szinte kivétel nélkül az összes pirosbetűs ünnepet külön töltöttük Férjjel egymástól, mivel szép kórházi hagyományok szerint ezeken a napokon a fiatalabb orvosok ügyelnek. Volt persze annak is hangulata, amikor karácsonykor egymástól 20 méterre, két különböző osztályon ettük alufóliából a gesztenyével töltött pulykát, de valahogy mégsem volt az igazi.
Aztán most második éve én itthon vagyok minimanóval, és még szomorúban telnek Férj nélkül ezek a napok. Gyakran utazgatunk persze ilyenkor a szüleimhez, így lesz ez húsvétkor is, de Férj nélkül nem ünnep az ünnep.
Erre az áldatlan állapotra születtek megoldásként a mi saját ünnepeink. Ezeket Férj választja, és nálunk ilyenkor van a nagy felhajtás, ünnepi vacsora, meg minden olyan dolog, ami más normális helyeken ehhez tartozik. Az egyik ilyen nap pedig a bolondok napja (Férj ragaszkodott hozzá, és én tudom is, hogy miért. Vannak emberek, akiknek soha nem nő be a fejük lágya…)
Szóval tegnap az egész egy ünnepi vacsorával kezdődött, ahol a mangó salsával körített szűzérmék mellé ez a saláta került az asztalra. A saláta amúgy nagyon finom, és azóta már többször készült, amióta a Tescoban felfedeztem az első (egyiptomi) újkrumplit és a hálós kiszerelésű, rendkívül kedvező árú, meglepően érett és finom avokádókat. Kiváló köret sültek mellé, de magában is, egyszóval tökéletes kis fogás, és abba meg igyekszem nem belegondolni, hogy kizárólag import zöldségek felhasználásával készül…
Az újkrumplit egészben, héjában megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm, kihűtöm és meghámozom. Ha kis szemű krumplit sikerült beszerezni, akkor maradhat egészben, de ha nagyobb szemek is vannak benne, akkor azokat félbe-negyedbe vágom.
A lilahagymát félbevágom, majd hajszálvékonyan felszeletelem, meglocsolom a lime levével és megsózom.
Az avokádót félbevágom, a magját kipöckölöm és a húsát kanállal kivájom, a lime leves hagyma mellé, hogy a citrus savas leve meggátolja a bebarnulását. Meglocsolom az olívaolajjal, és villával összetöröm az avokádó húsát, összedolgozom a lime leves hagymával.
Az újkrumplit összeforgatom a hagymás avokádóval, a rukkolát egy nagyobb tálra szedem, és erre halmozom az újkrumplit.
Szerintem langyosan a legfinomabb, de akkor sem lesz nagy baj, ha kihűl.