Mákos kelt palacsinta meggyel

Na és akkor végre következik az a recept, amit a legrégebb óta nem sikerült megírnom. Először ugyanis ezt a palacsintát akkor készítettem, amikor még minimanóval voltam terhes, annak az időszaknak is a legvégén, amikor főzni még csak-csak tudtam, de a számítógép elé leülni már egyáltalán nem. Egészen pontosan karácsonykor készült először, guba helyett, mert azt elkészíteni a tankhajókat megszégyenítő méreteimmel már nem sikerült. Az arányokat akkor még bepötyögtem, majd az ismétlésre és a megírásra vártam jó másfél évet. Most, miután megkóstoltam megint, nem igazán értem ezt a fajta önuralmat, mert ez eszméletlenül finom. Olyan hetenként kétszer ismétlősen finom. Hiába, no, minimanó érkezése megzavarta az agyamat…

(tartozom némi magyarázattal a fotókat illetően, még mielőtt bárki sikítófrászt kapna az újabb és újabb kopott deszkás képeimtől: ígérem, a héten felhozom a teraszra a kerti bútorokat a garázsból, és ha lesz asztal már nem leszek többé ehhez a szétmállófélben lévő, ismeretlen eredetű deszkalaphoz, plusz nagyapám sámlijához kötve)

• 2 adag második fogásnak/ 4 adag desszertnek (10-12 palacsinta)
• 8 dkg rétesliszt
• 5 dkg darált mák
• 2 dl tej (3,5%)
• 2 tojás
• 3 dkg vaj
• 1 ek cukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 dkg friss élesztő
• 1/2 kk szárított citromhéj (vagy 1/2 citrom reszelt héja)
• a meggy raguhoz:
• 50 dkg magozott meggy (mirelit)
• 2-3 ek cukor

A vajat felolvasztom és hozzáöntöm a tejet, addig melegítem, amíg langyos (max kézmeleg nem lesz)

A tejben feloldom az élesztőt, majd hozzákeverem a mákot, cukrot, lisztet, citromhéjat, tojásokat. Sűrűbb palacsintatészta lesz belőle. Félreteszem kelni, amíg a tésztában buborékok nem képződnek. (fél-egy óra nagyjából)

A meggyet összeforralom a cukorral, és addig főzöm, amíg a leve sűrűvé, szirupossá nem válik.

A megkelt tésztát átkeverem, majd lehetőleg öntvény teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül kis merőkanálnyi adagokban kisütöm. A tészta elég sűrű lesz, így a merőkanál hátával el kell majd egyengetni a korongok felszínét. Ha nem teflonban sül, akkor kell alá némi zsiradék is. Lehetne rendes méretű palacsintákat is sütni belőle, és négyrét hajtva tálalni a meggyel, eredetileg így készült nálam is, de ezt a sütés idején én egyszerűen elfelejtettem, annyira megszoktam már a pici, duci palacsintákat (ekkor azonban lehet, hogy érdemes hígabbra hagyni a tésztát, mondjuk csak 10 dkg lisztet tenni bele, és akkor magától is szétterül. De majd ezt is inkább kipróbálom, és utána majd beszámolok róla a biztonság kedvéért).

A palacsintákat a forró meggyes raguval tálalom.

Címkék: kelt tészta, mák, meggy, palacsinta

Pizzata (majdnem ligúriai)

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol.

Elég érzékenyen reagálok a sajttal töltött dolgokra, tudniillik rajongok értük. Mindegy, hogy ez nem egy szofisztikált élelmiszerforma, én nagyon szeretem. Már jó ideje be van ütemezve az öcsém sajttal töltött szélű pizzája is (a’la Pizza Hut, csak finomabb), de ez a recept most leszorította a lista második helyére. Egyszerűen azért, mert több benne a sajt.

Igazából két vékony réteg tészta közé kerül az olvadós sajt, és csak egészen kevés, olajbogyós paradicsomos feltét megy a pizzata tetejére, és amilyen egyszerű ez az étel, olyan finom. A tésztához én az eddig használt pizzatészta receptemet használtam, mert azzal nagyon meg vagyok elégedve, és a szósz sem teljesen az eredeti, ami miatt lehet, hogy már nem ligúriai, de attól még nagyon finom. (kárpótlásul azért a recept végén leírom az újságban szereplő változatot is)

Még egy szó a sütéshez használt formákról: ezek kékített acél pizzasütő formák, a Metroban lehet beszerezni, néhány száz forintos áron. Bár nem gyakran sütök vastag tésztás pizzát (persze lehet, hogy ez mostantól megváltozik), azért beszereztem belőlük párat, már csak azért is, mert jól néznek ki, és annyi minden másra is használhatóak(?). Ezek hiányában viszont tökéletesen megfelel egy kerek piteforma is, legfeljebb kicsit hullámos lesz majd a tészta széle, vagy bármilyen sütőforma, a lényeg, hogy pereme legyen.

• 2×18 cm pizzasütő forma/1×24 cm piteforma/ 2 adag
• tészta:
• 20 dkg rétesliszt
• 1 dl víz
• 1 ek olívaolaj
• 5 gr friss élesztő
• 1 kk só
• 1 kk fehérborecet (vagy almaecet)
• feltét:
• 4 ek passzírozott paradicsom (passata) (vagy 2 ek paradicsompüré+2 ek víz)
• 4 felezett, olajban eltett aszalt paradicsom
• 1 ek a paradicsom mellett lévő olajból
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 marék zöld olajbogyó
• belevaló:
• 10 dkg scamorza (vagy pizzamozzarella)

A friss élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk az ecetet, olajat, sót és a vizet. Alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas tapintatú nem lesz, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk és a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni jó egy órára, vagy amíg a tészta a duplájára nem kel.

Közben az olajbogyót kimagozzuk és durván felaprítjuk. Hozzákeverjük a finomra aprított aszalt paradicsomot és a nagyon finomra aprított fokhagymát, a passzírozott paradicsomot és az olajat, elkeverjük. Ha elég sós az olajbogyó, sózni sem kell.

Ha a tészta megkelt, átgyúrjuk és annyiszor két gömböcre osztjuk, ahány pizzatát akarunk sütni. A kis golyókat lisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vastag, a sütőforma méretétől 1-2 cm-rel nagyobb kerek lapokká nyújtjuk, majd egy-egy lapot vékonyan kiolajozott sütőformába fektetünk. Ezen elosztjuk egyenletesen a durvára reszelt vagy feldarabolt sajtot, majd betakarjuk a második kerek tésztalappal.

Az alsó tészta szélét körkörösen ráhajtogatjuk a felső lap széleire, összenyomkodjuk, és úgy igazítjuk a sütőformába, hogy 1 cm pereme legyen a pizzatanak az összecsípett szélből (kicsit kihúzkodjuk az alját, mintha lángost formáznánk).

A tészta tetejét megkenjük vékonyan az olajbogyós kencével, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Maximális hőfokra előmelegített sütőben (nálam ez 290-300°C, gázsütő) 12 perc alatt megsütjük.

A kiolajozott formából könnyen kiborítható, de a kiolajozás szerintem szükségtelen elővigyázatosság volt csak részemről, és simán elhagyható.

Hidegen és melegen is egyaránt finom.

Megjegyzés:

Az eredeti receptben szereplő ligúriai szósz hozzávalói, ha valaki mégis inkább azzal szeretné elkészíteni (dupla mennyiségű, azaz 4 adag tésztához)

500 gr hámozott paradicsom (konzerv)

20 gr sós lében eltett kapribogyó (lecsepegtetve)

80 gr magozott olajbogyó

4 heringfilé

oregánó

Továbbá az eredeti recept szerint a tésztába Crescenza sajt kerül.

Címkék: hús nélkül, kelt tészta, sajt