Férj ügyel, így ketten vigyázzuk anyósommal a nagybeteg Pontyot. Valóban vigyázni kell rá, mert egyáltalán nem veszi fel a 40°C fokos lázat, és képes lenne változatlan vehemenciával vetni magát a kutyák közé, vagy akár egy szál pelenkában meglépni a teraszra, ha nem figyelnénk eléggé. Ugyanis ugyanolyan gyors és eleven (ha ébren van, mert azért most napközben egy picit többet alszik),és azon kívül, hogy nem hajlandó lenyelni semmiféle folyadékot az anyatejen kívül, meg a tűzforró kis testét leszámítva nem hagy rajta nyomokat az első tüszős mandulagyulladás. Azt nem állítanám, hogy mi nem vagyunk bepánikolva, de minimanó ezt fel sem veszi. És tényleg olyan, mint egy kis hős. Ahogy a lángoló kis buksijával ül a priznicben, egy szál pelusban, és mégis teljes méltósággal tudja szopizni az ujját, miközben az apja pólóját morzsolgatja az ujjai között…
Szóval igyekszem a kedvében járni, mert enni azt azért tud, és ezért a kedvenceit készítem. Például sárgarépát. Az már csak hab a tortán, hogy ez anyósom egyik kedvenc étele is.
A répát megtisztítom, és vékonyan felkarikázom. A hagymát nagyon finomra aprítom.
A vajon 5 percig sütöm a hagymát és a répát, gyakori kevergetés mellett, majd sózom és fedő alatt puhára párolom. Vastag aljú teflon öntvény serpenyő előny.
Ha a répa már majdnem eléri a kellő állagot (ez esetünkben minimanóra való tekintettel a puha), hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet, és 1-2 perc alatt készre párolom.
Felöntöm a tejjel és a tejszínnel, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a répa felét a tejszínes tejjel botmixerrel pürésítem.
Hozzákeverem a maradék répát, és tálalom, mondjuk a fűszeres morzsában sült halfilék mellé.
Megjegyzés: Ez persze nem olyan klasszikus értelemben vett főzelék, ez azért a képen is látszik. Ha a főzelékre jobban hasonlító végeredményt szeretnénk elérni, a tej mennyiségét növeljük 3 dl-re, és a répa legalább 3/4 részét pürésítsük a végén.
Remélem Ponty Úr már jobban van!
Főzelékre éppen nem gondoltam volna a fotó láttán, de hogy nagyon guszta, az tény! :))
Felhőlány, ha egy-két deci tejjel több kerül bele, akkor igazi főzelék állaga lesz!
De mi így sűrűbben jobban szeretjük! :)
Pontynak ma már “csak” 39°C fok volta láza, de az apja ügyelet után hazajött, ma egész nap vele lesz, szerintem ez többet fog neki jelenteni bármilyen orvosságnál. :)
még sosem ettem sárgarépafözeléket, ezt most szívesen megkósotolnám!
ponty úrnakk jobbulást!
A hagyományos magyaros főzeléket (azt az agyonáztatott, liszttel habartat) sosem szerettem, kivéve a finomfőzeléket és a répát. Megmagyarázhatatlan, tudom.
Érdekes dolog ez. Még mindig sokan oda vannak a főzelékért, a végén pedig kiderül, hogy nem is arra gondolnak, hanem egy fűszeres mártásban párolt, roppanósan maradt zöldségtálra.
Hát ez így egész más!:))
Nokedli, még sosem ettél répafőzeléket? Azt a hagyományosat? Oviban meg a menzán gyakran volt, legalábbis az én időmben:
Nokedli, azóta már meg is gyógyult! :)
Örülök, hogy tetszik, bár nem az a hagyományos értelemben vett főzelék, az már igaz! :)
Mamma, igen, ez valóban inkább a zöldségtálhoz hasonló! :) Egyébként nálunk gyerekkoromban sosem volt főzelék, a ritkán felbukkanó krumplifőzeléket leszámítva, apukám már akkor is zöldségpüréket készített főzelék helyett (anyu meg egyszerűen utálta őket, így nem is főzte soha). Így aztán én első perctől fogva imádom például a “sárgaborsó főzeléket” is, ami apu értelmezésében egy sűrű, bőven fokhagymás, a hummuszhoz hasonló állagú étel. :)
2010. március 22., hétfő