Kávés-mandulás tallérok

Ha egy üzlet beindul…

Minden bizonnyal ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször ismételt sütemény, ami a konyhámból kikerült. Illetve még csak nem is feltétlenül az én konyhámból, mert sütöttem már a nagyszülőknél is amikor arra jártunk látogatóban.

Ez az a bizonyos recept, aminek az eredetije Latsiától származik, és nálam a múlt héten kezdte pályafutását mogyorós tallérokként. Aztán néhány tőlem nem igazán meglepő változtatást követően a mogyoró lecserélődött mandulára, és került bele némi (igazából elég sok) kávé is. Mert fő a változatosság.

• 2 tepsi
• 20 dkg őrölt mandula
• 6 dkg vaj
• 1 dl (= 7,5 dkg) nádcukor
• 1 tojás
• 1 adag darált kávé (7 gr) (ha kissé durvábbra darált szemcséjű, az a legjobb)
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd a tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk.

A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól nem túl messze, majd villával lelapítjuk.

180°C fokon (gázsütőben) 15 perc, amíg az alja elkezd aranyszínűvé válni. Villanysütőben pedig 170°C fokon 10 perc elég neki.

A kész tallérokat sütőpapírral együtt rácsra emelem, és ott hűtöm ki.

Címkék: apró, édes, kávé, mandula

Piadina aszalt paradicsomos fehérbab pürével

Piadinát régen terveztem már készíteni, hiszen ez volt az egyik első olasz élményem, amire azóta is boldog nosztalgiával gondolok vissza.

A piadina egy olasz élesztő nélküli laposkenyér, ami Romagna tartományból származik. Anno egyszerű paraszti étel volt, csak  liszt, só, víz és zsír (vagy olívaolaj) felhasználásával készült, a laposra nyújtott kerek lepényt pedig terrakotta köveken sütötték ki. Többnyire csak sajt, sonka, esetleg kolbász került bele. Aztán ez is divatossá vált, ma már elég sok helyen találkozhatunk vele, számtalan variációban, ami a tölteléket illeti.

A receptet hozzá egyébként Gabah új lakhelyén találtam, és nagyon meg voltam elégedve vele.

A töltelék nálunk Ponty ízlésre lett hangolva, azaz fehérbabból készült kence került bele, a felnőtteknek füstölt vörös tonhallal kiegészítve (ami helyett természetesen kerülhet bele prosciutto crudo is, de mi most még egyelőre nem tudtunk ráunni a tonhalra). Maga a kence egyébként külön is megér egy misét, mert nagyon finom.

Most ebédre készült, így a friss lepényeket én nem sütöttem át, de vacsorára nálunk is a sajttal, sonkával töltött, majd kontakt grillben összesütött változata lesz terítéken.

• 8 db körülbelül 22 cm átmérőjű kenyérhez:
• 450 gr rétesliszt
• 50 gr kukoricaliszt (vagy ha nincs, ehelyett is rétesliszt)
• 100 gr zsír (én disznózsírt használtam)
• 150 gr víz
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• babpüré:
• 20 dkg fehérbab
• 6-7 db felezett, olajban eltette, lecsöpögtetett aszalt paradicsom (~ 6-7 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring (vagy 1 kk szárított, finomra őrölve)
• 0,5 dl extra szűz olívaolaj
• őrölt csili (elhagyható)

az összeállításhoz ízlés szerint friss zöldsaláta,paradicsom,  füstölt vörös tonhal vagy prosciutto crudo

A liszteket a zsírral elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, a vízzel, sóval, szódabikarbónával gyorsan rugalmas tésztává gyúrjuk össze. Cipóvá formázzuk, majd félretesszük 1 órára pihenni.

A tésztát 8 részre osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán 2 mm vastag, nagyjából szabályos kör alakú lepényeket nyújtunk belőle.

Forró serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül, viszonylag erősebb lángon aranyszínű pöttyösre sütjük mindkét oldalukon a lepényeket.

A babpüréhez az előző este beáztatott babot puhára főzöm. Lehet használni konzerv babot is hozzá, de én azt számomra sem teljesen érthető okok miatt nem szeretem. De úgy nagyjából két kis konzervdoboznyi mennyiségnek saccolom a megfőtt bab mennyiségét, ha valaki a konzerv megoldás mellett döntene.

A lecsöpögtetett paradicsomot nagyjából felkockázom. A meghámozott fokhagymát szintén csak nagyjából feldarabolom, majd a paradicsommal és a rozmaring ággal együtt kis láng fölött addig sütöm, amíg a fokhagyma megpuhul. Nekem sima, nem teflon serpenyőben sem kellett hozzá további zsiradék, ami a paradicsomon maradt, az elégnek bizonyult, de ha szükségesnek érezzük, tegyünk még hozzá egy-két kanál olajat, akár a paradicsom olajából.

A puhára főtt babot leszűröm, majd a fokhagymás-aszalt paradicsomos keverékkel (melyből a rozmaring ágat már kidobtam), kevés sóval és az olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítem. Nem kell teljesen simára kifejezetten jól áll neki, ha kissé darabos marad benne a paradicsom. Ízlés szerint mehet bele csili is, de nálunk a fiatalúr újabban ezért sem rajong.

Egy adag babpürét kentem a lepény egyik felére, erre tonhal darabkákat raktam, majd félbehajtottam a még langyos lepényeket. A rukkola és kevés (koktél)paradicsom kiválóan illett volna az összeállításhoz, de a nemzeti ünnepre való tekintettel tökéletesen kifosztott élelmiszerüzletekben tegnap ilyesmit már nem találtam.

Címkék: bab, felvágott helyett, hús nélkül, kukoricaliszt, paradicsom, sós, tészta