Mogyorós tallérok

A receptet Latsiánál találtam néhány nappal ezelőtt, és nem is volt kérdés, hogy el fogom készíteni.

Valami, amiben ennyi mogyoró van, az csak finom lehet, de ez a tallér azért erősen meglepett. Mert még annál is jobb, mint amilyenre számítottam. Miután kihűl, egészen ropogós lesz, töményen mogyorós, és Latsia találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy olyan gyorsan fogy el, mint ahogy elkészül…

A mennyiségeket a húsz dekás mogyorós zacskóhoz szabtam, és tettem bele némi fahéjat is, mivel az nem árthat véleményem szerint, de egyebekben nem változtattam semmit, mert ez úgy jó, ahogy van. Ja, de igen, mégis. Nem tettem a tetejére egész mogyorót-mert nem találtam itthon (pedig tudom, hogy van. Férj sosem tenne olyat, hogy suttyomban megeszi. Ugye?), de ha valaki rendelkezik ilyesmivel, az nyomjon mindegyik tallér tetejébe egyet-egyet!

• 2 tepsihez
• 20 dkg finomra őrölt mogyoró
• 6 dkg vaj
• 1 dl cukor
• 1 nagy tojás
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd 2 cm átmérőjű gombócokat formáztam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem. Kicsit meg fog nőni, ne pakoljuk túl szorosan.

A gombócok tetejét villával lelapítottam, majd 180°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt kisütöttem. Ha az alja aranyszínű, akkor jó.

Papírostól rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: apró, édes, mogyoró

Avokádókrém almával, wasabival

Ismét egy recept az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvemből, ami szintén hosszú ideje várja már a megvalósítást.

A krém egy könnyű, de nagyon kellemes, friss ízű mártogatós, amit nyers zöldségek, lepénykenyér társaságában illik fogyasztani, szóval akár egészségesnek is lehetne nevezni-ha nem egy éretlenül szüretelt, vegyi anyagokkal kezelt, hetekig utaztatott külhoni gyümölcs lenne az alapanyag. Mindegy, az avokádóért szemet hunyunk. Meg a lime-ért is. Egyébként meg van benne alma, az legalább tényleg egészséges.

Eredetileg tejföl szerepelt hozzá a receptben, de úgy túl híg lett volna. Így meg pont jó. Így utólag még el tudnék képzelni benne egy kis gyömbért is, de anélkül is tökéletes. Wasabi hiányába pedig a mezei reszelt torma is megfelel.

• 2-3 adag
• 2 avokádó
• 1 közepes alma (~ 15 dkg)
• 10 dkg tejszínes sajtkrém (Philadelphia)
• 1 lime leve és reszelt héja
• 2 tk wasabi (vagy reszelt torma)
• 1 tk zöld bors, mozsárban porrá őrölve
• só

A lime-ot megpróbálom minél alaposabban megmosni forró vízben (ez egyébként hivatalosan nem használ, de nyugtatja a lelket). Megszárítom, a héját lereszelem egy késes robotgép keverőtáljába, levét kicsavarom.

Hozzáadom a meghámozott, felkockázott almát és  avokádót, wasabit, sajtkrémet, borsot, és azonnal összedolgoz(tat)om a géppel, meg nem barnuljon az alma. Ha sikerül vastag, feketés héjú avokádót szerezni hozzá, akkor az avokádót elég csak félbevágni, kipöckölni  a magját, és kanállal kivájni a húsát, akkor ha ügyesek vagyunk, a héja megmarad a tálaláshoz.

Én csak a legvégén sóztam. Itt, ha szükséges, mehet még bele egy kis wasabi/torma is.

Hámozott, vastagabb csíkokra vágott répával, uborkával, pirított lepénykenyérrel tálalom.

Címkék: alma, avokádó, hús nélkül, sajt

Gazdag csokoládés szelet truffle-palástban

Ezt a címet pedig nem én adtam neki -bár nagyon úgy hangzik-, hanem ez neki az eredeti neve az Ízvarázs füzetek Csodás csokis sütemények kötete szerint.

Elég régen ki lett nézve ez a recept (is), már csak azért is, mivel a rengeteg csokin kívül nincs benne sem liszt, sem olajos magvak. Csak némi Cointreau.

Nos. Hogy ez most szelet, vagy torta, azt nem tudom, ha torta, akkor ez az egyik legjobb, amit ettem. Ha szelet, akkor is. Ha meg netán valakiben felmerülne, hogy ez igazából egy puding(szerűség), hát nem bánom, legyen az, de akkor is veszedelmesen finom. Alig édes, krémes, nagyon likőrös-ez nálunk ideális kombináció.

A receptet egyébként hűen követtem, csak néhány munkafolyamat racionalizálása végett tértem el a leírástól.

Itt azért azt is meg kell említenem, hogy szerintem szilikonos forma szükséges hozzá, mert a recept ugyan sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformát ír, de aztán vízben kell kigőzölni az egészet, és nincs előttem, hogy nem ázik szét közben a torta. Legalábbis az én mezei kapcsos formám egészen biztosan átereszti a vizet. A kivajazás-kiszórás kakaóval módszerről nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltam, de szilikonos formával remekül működik a dolog.

Az adagot feleztem, de ez még így is igen kiadós lett.

• 1X20 cm kerek, szilikonos forma
• 200 gr étcsoki (max 60%)
• 3 tojás
• 125 gr tejszín
• 60 gr nádcukor
• 40 ml Cointreau
• kakaópor a díszítéshez

A tojásokat a cukorral habverővel vagy robotgéppel habosra keverem. Én rendkívül barbár módon beleöntöm a turmixgépbe, és addig mixelem, amíg meg nem nő a duplájára a térfogata, habos és egészen világos nem lesz.

Közben az összetördelt csokit kíméletesen éppen csak megolvasztom. Nem kell felforralni, 30°C fok körül már olvad.

A tojásos masszához öntöm a tejszínt, a csokit és a Cointreaut, alaposan kikeverem, majd egy mélyebb tepsibe állított szilikonos formába öntöm.

A tepsibe annyi forró/nagyon meleg vizet öntök, ami félig ellepi a formát, majd az előmelegített sütőbe teszem.

160°C fokon (gázsütő legalacsonyabb hőfok) 1 óra.

Miután kihűlt, tányérra borítom, és kakaóport szitálok rá.

A recept szerint savanykás gyümölcsszósz, például málna illik mellé, és én ezt nem is vitatom, de ez magában is nagyon finom.

Címkék: édes, étcsoki