Mákos kelt palacsinta meggyel

Na és akkor végre következik az a recept, amit a legrégebb óta nem sikerült megírnom. Először ugyanis ezt a palacsintát akkor készítettem, amikor még minimanóval voltam terhes, annak az időszaknak is a legvégén, amikor főzni még csak-csak tudtam, de a számítógép elé leülni már egyáltalán nem. Egészen pontosan karácsonykor készült először, guba helyett, mert azt elkészíteni a tankhajókat megszégyenítő méreteimmel már nem sikerült. Az arányokat akkor még bepötyögtem, majd az ismétlésre és a megírásra vártam jó másfél évet. Most, miután megkóstoltam megint, nem igazán értem ezt a fajta önuralmat, mert ez eszméletlenül finom. Olyan hetenként kétszer ismétlősen finom. Hiába, no, minimanó érkezése megzavarta az agyamat…

(tartozom némi magyarázattal a fotókat illetően, még mielőtt bárki sikítófrászt kapna az újabb és újabb kopott deszkás képeimtől: ígérem, a héten felhozom a teraszra a kerti bútorokat a garázsból, és ha lesz asztal már nem leszek többé ehhez a szétmállófélben lévő, ismeretlen eredetű deszkalaphoz, plusz nagyapám sámlijához kötve)

• 2 adag második fogásnak/ 4 adag desszertnek (10-12 palacsinta)
• 8 dkg rétesliszt
• 5 dkg darált mák
• 2 dl tej (3,5%)
• 2 tojás
• 3 dkg vaj
• 1 ek cukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 dkg friss élesztő
• 1/2 kk szárított citromhéj (vagy 1/2 citrom reszelt héja)
• a meggy raguhoz:
• 50 dkg magozott meggy (mirelit)
• 2-3 ek cukor

A vajat felolvasztom és hozzáöntöm a tejet, addig melegítem, amíg langyos (max kézmeleg nem lesz)

A tejben feloldom az élesztőt, majd hozzákeverem a mákot, cukrot, lisztet, citromhéjat, tojásokat. Sűrűbb palacsintatészta lesz belőle. Félreteszem kelni, amíg a tésztában buborékok nem képződnek. (fél-egy óra nagyjából)

A meggyet összeforralom a cukorral, és addig főzöm, amíg a leve sűrűvé, szirupossá nem válik.

A megkelt tésztát átkeverem, majd lehetőleg öntvény teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül kis merőkanálnyi adagokban kisütöm. A tészta elég sűrű lesz, így a merőkanál hátával el kell majd egyengetni a korongok felszínét. Ha nem teflonban sül, akkor kell alá némi zsiradék is. Lehetne rendes méretű palacsintákat is sütni belőle, és négyrét hajtva tálalni a meggyel, eredetileg így készült nálam is, de ezt a sütés idején én egyszerűen elfelejtettem, annyira megszoktam már a pici, duci palacsintákat (ekkor azonban lehet, hogy érdemes hígabbra hagyni a tésztát, mondjuk csak 10 dkg lisztet tenni bele, és akkor magától is szétterül. De majd ezt is inkább kipróbálom, és utána majd beszámolok róla a biztonság kedvéért).

A palacsintákat a forró meggyes raguval tálalom.

Címkék: kelt tészta, mák, meggy, palacsinta

Pizzata (majdnem ligúriai)

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol.

Elég érzékenyen reagálok a sajttal töltött dolgokra, tudniillik rajongok értük. Mindegy, hogy ez nem egy szofisztikált élelmiszerforma, én nagyon szeretem. Már jó ideje be van ütemezve az öcsém sajttal töltött szélű pizzája is (a’la Pizza Hut, csak finomabb), de ez a recept most leszorította a lista második helyére. Egyszerűen azért, mert több benne a sajt.

Igazából két vékony réteg tészta közé kerül az olvadós sajt, és csak egészen kevés, olajbogyós paradicsomos feltét megy a pizzata tetejére, és amilyen egyszerű ez az étel, olyan finom. A tésztához én az eddig használt pizzatészta receptemet használtam, mert azzal nagyon meg vagyok elégedve, és a szósz sem teljesen az eredeti, ami miatt lehet, hogy már nem ligúriai, de attól még nagyon finom. (kárpótlásul azért a recept végén leírom az újságban szereplő változatot is)

Még egy szó a sütéshez használt formákról: ezek kékített acél pizzasütő formák, a Metroban lehet beszerezni, néhány száz forintos áron. Bár nem gyakran sütök vastag tésztás pizzát (persze lehet, hogy ez mostantól megváltozik), azért beszereztem belőlük párat, már csak azért is, mert jól néznek ki, és annyi minden másra is használhatóak(?). Ezek hiányában viszont tökéletesen megfelel egy kerek piteforma is, legfeljebb kicsit hullámos lesz majd a tészta széle, vagy bármilyen sütőforma, a lényeg, hogy pereme legyen.

• 2×18 cm pizzasütő forma/1×24 cm piteforma/ 2 adag
• tészta:
• 20 dkg rétesliszt
• 1 dl víz
• 1 ek olívaolaj
• 5 gr friss élesztő
• 1 kk só
• 1 kk fehérborecet (vagy almaecet)
• feltét:
• 4 ek passzírozott paradicsom (passata) (vagy 2 ek paradicsompüré+2 ek víz)
• 4 felezett, olajban eltett aszalt paradicsom
• 1 ek a paradicsom mellett lévő olajból
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 marék zöld olajbogyó
• belevaló:
• 10 dkg scamorza (vagy pizzamozzarella)

A friss élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk az ecetet, olajat, sót és a vizet. Alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas tapintatú nem lesz, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk és a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni jó egy órára, vagy amíg a tészta a duplájára nem kel.

Közben az olajbogyót kimagozzuk és durván felaprítjuk. Hozzákeverjük a finomra aprított aszalt paradicsomot és a nagyon finomra aprított fokhagymát, a passzírozott paradicsomot és az olajat, elkeverjük. Ha elég sós az olajbogyó, sózni sem kell.

Ha a tészta megkelt, átgyúrjuk és annyiszor két gömböcre osztjuk, ahány pizzatát akarunk sütni. A kis golyókat lisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vastag, a sütőforma méretétől 1-2 cm-rel nagyobb kerek lapokká nyújtjuk, majd egy-egy lapot vékonyan kiolajozott sütőformába fektetünk. Ezen elosztjuk egyenletesen a durvára reszelt vagy feldarabolt sajtot, majd betakarjuk a második kerek tésztalappal.

Az alsó tészta szélét körkörösen ráhajtogatjuk a felső lap széleire, összenyomkodjuk, és úgy igazítjuk a sütőformába, hogy 1 cm pereme legyen a pizzatanak az összecsípett szélből (kicsit kihúzkodjuk az alját, mintha lángost formáznánk).

A tészta tetejét megkenjük vékonyan az olajbogyós kencével, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Maximális hőfokra előmelegített sütőben (nálam ez 290-300°C, gázsütő) 12 perc alatt megsütjük.

A kiolajozott formából könnyen kiborítható, de a kiolajozás szerintem szükségtelen elővigyázatosság volt csak részemről, és simán elhagyható.

Hidegen és melegen is egyaránt finom.

Megjegyzés:

Az eredeti receptben szereplő ligúriai szósz hozzávalói, ha valaki mégis inkább azzal szeretné elkészíteni (dupla mennyiségű, azaz 4 adag tésztához)

500 gr hámozott paradicsom (konzerv)

20 gr sós lében eltett kapribogyó (lecsepegtetve)

80 gr magozott olajbogyó

4 heringfilé

oregánó

Továbbá az eredeti recept szerint a tésztába Crescenza sajt kerül.

Címkék: hús nélkül, kelt tészta, sajt

Gyömbéres sárgaborsó krémleves

Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?

De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.

A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.

Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…

Magyarországon található toxikus növények listája

Mérgező növények/Kismamablog

A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.

Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…

• Recept
• 4 adag
• 20 dkg sárgaborsó
• 4 szál szárzeller
• 1 nagyobb répa (10 dkg)
• 1 kisebb petrezselyemgyökér (5 dkg)
• 1/2 fej fehérhagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3-4 cm gyömbérgyökér
• 1 nagy narancs leve (1 dl)
• 3-4 ek olívaolaj

A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.

Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.

Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.

Címkék: hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, sárgaborsó, sárgarépa, zeller

Húsvéti retró a Gasztrotippen: sárgatúrótorta, tormahab, fürjtojással és sonkával töltött kalács

Húsvét jegyében készült ezúttal egy egész retró menü, a változatosság kedvéért reggelire a Gasztrotippen.

• Sárgatúró-torta:
• 1 liter zsíros tej (ha van, házi, de semmiképpen nem tartós, féltartós!)
• 10 nagy, L méretű tojás (vagy 11 M, 12 S méretű)
• 3 dkg cukor
• 5 dkg mazsola

A tejet megmelegítjük, és ha már langyos (nagyjából kézmeleg), hozzákeverjük a mazsolát, cukrot, és az elhabart tojásokat. Minél kevésbé habarjuk el a tojást, és marad benne kisebb darabokban a tojásfehérje, annál inkább hasonlít majd a sárgatúró kinézete az igazira, azaz lesznek benne kisebb-nagyobb fehér szemcsék is. (aki viszont ettől a textúrától idegenkedik, az habarja el nyugodtan teljesen simára a tojást)

Folyamatos keverés mellett kis lángon addig főzzük, amíg a massza besűrűsödik, összeugrik, a túrószerű rész kicsapódik, és különválik a savó. Ez 65°C fok körül már megvan, forralni nem szabad!

A sárgatúrót sűrű szövésű muszlinnal vagy tiszta textilpelenkával bélelt szitába öntjük (én egy kisebben készítettem, ami 16 cm átmérőjű), a textilt lazán ráhajtjuk, és egy mélyebb tálba tesszük hideg helyre, hűtőbe legalább 24 órára, vagy amíg a savó lecsepeg.

Szita hiányában használható hozzá párolóbetét, bambusz pároló, vagy tésztaszűrő betétje is, a lényeg, hogy  a hagyományos gömböc forma helyett lapos, korong alakú tortát kapjunk. (a hagyományos módszerrel pedig: textilbe szedni a túrót, ebben gömböccé tekerni, és a lecsöpögtetéshez fellógatni egy fakanál nyelére)

Ez a túró ugyan enyhén édeskés, de sajt helyett a húsvéti sonka mellé fogyasztott étel, viszont készíthetjük desszertnek is. Ehhez a cukor mennyiségét emeljük meg 5 dkg-ra, és adjuk a tejhez 1 rúd vanília kikapargatott belsejét és egy narancs reszelt héját is. A főzés végén 5 dkg kandírozott narancshéjat is adjunk hozzá, de ezt már csak a tűzről lehúzott sűrű túróba keverjük bele.

Ha desszertnek készítjük, akkor arra ügyeljünk, hogy a tojásokat habverővel, vagy robotgéppel teljesen egyneművé keverjük ki, mielőtt a tejhez öntjük, mert a szemcsés főtt tojásfehérje egy desszertben kevéssé gusztusos.

• Sonkával, fürjtojással töltött kalács:
• 25 dkg finomliszt
• 15 dkg rétesliszt
• 1 tojás
• 2 dl tej (zsíros, lehetőleg házi)
• 4 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 púpos tk só
• 10 vékony szelet füstölt sonka , kb 8-10 dkg (lehet fekete-erdei is)
• 10 db fürjtojás
• 1 tojás a kenéshez

A liszteket morzsoljuk el az élesztővel, majd adjuk hozzá a tejet, puha vajat, tojást, cukrot és sót. Alaposan dolgozzuk ki, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas nem lesz, és a kéztől szépen elválik.

Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi, fel is futtathatja előtte a cukorral elkevert tejben az élesztőt, de igazából ez nem szükséges, ha az élesztő elég friss.

A tésztát formázzuk cipóvá, majd a kelesztőtálat konyharuhával letakarva tegyük félre a tésztát kelni, amíg az a duplájára nem nő. Ez körülbelül 2-3 óra. Melegebb helyre téve a tésztát ez persze lehet kevesebb idő is, illetve ha előző este dagasztjuk be, és hűvös helyen hagyjuk kelni, például a spájzban, akkor a tészta reggelre fog megkelni.

A fürjtojásokat forró vízbe téve 3 perc alatt keményre főzzük, kihűtjük, leszedjük a héjukat.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán 1 centi vastag, jó 40 centi széles téglalappá nyújtjuk. A hosszanti szélére merőlegesen elkezdjük lerétegezni a sonkát, úgy, hogy az egyik széle közvetlenül a tészta széle mellett legyen, a vége pedig a tészta másik szélétől jó öt centivel beljebb. A sonka szeletek legyenek egymással átfedésben, tetőcserépszerűen lerakva, úgy, hogy a tészta rövidebbik szélein 5-5 centi üresen, sonka nélkül maradjon.

A fürjtojásokat nagyjából egyenletesen elosztjuk a sonkával fedett részen, majd a szabadon maradt tésztát kenjük le kevés vízzel egy ecset segítségével.

A kalács tésztáját feltekerjük, a sonkával borított hosszanti oldala felől haladva, a tekercs végeit összenyomkodjuk, és a kalács alá hajtjuk.

Az egészet átemeljük egy sütőpapírral bélelt (vagy szilikon) szögletes kenyérformába, ecset segítségével lekenjük az elhabart tojással, és félretesszük, amíg a duplájára nem kel.

Sütés előtt még egy-két alkalommal lekenjük tojással.

Előmelegített sütőben (gázsütő) 240°C fokon 15 percig sütjük, majd a hőfokot 180°C-ra mérsékelve még 20 percig.

Rácsra borítva hűtjük ki.

• Tejszínes tormahab:
• 3 dl tejszín
• 5 dkg reszelt torma
• 1 ek cukor
• 2 ek borecet
• bő csipet só

A tejszínt a finomra reszelt (vagy késes robotgéppel finomra aprított) tormával, cukorral, borecettel , sóval elkeverjük, 1-2 órán, esetleg egy éjszakán át állni hagyjuk, majd  finom szűrőn átpasszírozzuk.  Ha szükséges, ecettel, cukorral, sóval utánaízesítjük.

Habszifonba töltjük.

Habszifon hiányában a tejszínhabot tálalás előtt kézi vagy gépi habverővel verjük kemény habbá, ilyenkor azonban a kemény hab eléréséhez a tejszín minőségétől függően szükség lehet habfixáló hozzáadására is.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, húsvét, kelt tészta, sonka, szabolcsi

Earl répatortája narancs sziruppal

Az Earl nevű étteremben, amiről ez a sütemény a nevét kapta, én sosem jártam, de a Konyhaművészetben sok évvel ezelőtt megjelent receptet már évek óta készítem. A készítem a pontos kifejezés, mert enni még nem nagyon sikerült belőle. Eddig.

A jól beváltnak tűnő recept a kóstolás után nekem már kicsit unalmasnak hatott, így némi extra kiegészítést igényelt. A dió, aszalt vörösáfonya és a narancs szirup után viszont a végeredmény egy egészen elfogadható, sőt mi több nagyon finom kis sütemény, mindenképpen érdemes arra, hogy  a kockás füzetből átkerüljön a virtuális receptgyűjteménybe. Répatortának azért nem nevezném a benne megbújó csekélyke répamennyiség miatt, legfeljebb répás gyümölcskenyérnek narancs sziruppal, annak viszont igazán finom.

A narancssziruphoz narancslekvárt használtam, bio narancs héjának a hiányában (Ugye mindenki olvasta már a hálós narancs cetlijén lévő figyelmeztetést, hogy mivel kezelik a külsejét és hogy ezért a héja emberi fogyasztásra nem alkalmas?), és meglepően finom lett, kiváló módszer az ajándékba kapott narancslekvár felhasználására, ami nekünk önmagában túl keserű, süteményekben viszont kiválóan működik.

Ez az adag azért hatalmas, szóval meg is lehet felezni. Eredetileg egy 28 cm kapcsos tortaformához való, de én is két kis 20 cm kerek formában sütöttem, részben hogy hamarabb elkészüljön, részben mert a szilikonos formába visszatéve egyszerűbb átitatni sziruppal a süteményt anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tennénk a szirup szivárgásának a megakadályozására.

• 1×28 cm vagy 2×20 cm kerek tortaforma
• 30 dkg répa
• 125 ml narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
• 20 dkg nádcukor
• 8 tojás
• 10 dkg aszalt vörösáfonya
• 20 dkg dió
• 10 dkg olívaolaj (vagy napraforgóolaj, vagy olvasztott vaj)
• 1 zacskó (12 gr) sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1 tk vaníliás cukor (házi)
• 5 kardamom tok belseje porrá őrölve
• 1 kk őrölt szerecsendió
• a sziruphoz:
• 2 dl narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 2 dl nádcukor
• 4 ek narancslekvár

A hozzávalókat a liszt és a sütőpor kivételével késes robotgépbe tesszük, és addig dolgoztatjuk a gépet, amíg az egész massza ki nem világosodik, meg nem nő a térfogata, és benne a répa egészen apró darabos nem lesz. Késes robotgép hiányában a tojásokat habverővel keverjük addig cukorral, amíg ki nem világosodik, majd adjuk hozzá a finomra reszelt répát, narancslevet, olajat, késsel durvára vágott diót, aszalt vörösáfonyát és a fűszereket.

Végül keverjük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, és miután alaposan eldolgoztuk vele, öntsük szilikonos süteményformába, vagy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába, de ha jól kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát, az is megteszi.

Előmelegített sütőben 180°C fokon 45-50 percig (tűpróbáig) sül a két 20 cm átmérőjű formában, a jegyzeteim szerint pedig 1 órán át a 28 cm kapcsos tortaformában.

A tortá(ka)t rácsra borítva hűtjük ki, majd visszaborítjuk a tortaformába (a kapcsost érdemes előtte folpackkal leszigetelni) és meglocsoljuk a sziruppal. Én egy egész este hagytam pihenni a sütit, hogy magába szívja az összes szirupot.

A sziruphoz a narancslevet felforraljuk a cukorral és a lekvárral, majd kis láng felett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Még melegen érdemes a sütire locsolni, úgy könnyebben beissza a tészta.

Címkék: áfonya, aszalt gyümölcs, dió, édes, narancs, sárgarépa

Sonkába tekert újhagyma, tejszínes tormával csőben sütve

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol, ami ezúttal erőteljes magyarításon esett át. A póré ugyanis le lett cserélve újhagymára, a parmezán érett juhsajtra, a kömény helyett pedig reszelt torma került a tejszínes mártásba, és így rögvest egy húsvéti hangulatú étel kerekedett belőle. Viszont a nagy ötlet, miszerint prosciutto cottoba (nem vagyok szigorú, lehet helyette mezei főtt combsonkát is használni), és nem valamilyen szárított sonkába csavarják a zöldséget, az a magazinból származik, és szerintem nagyszerű!

• Adagonként 1 adag főételhez/2 adag előételhez
• 1 csokor (3-4 szál) újhagyma
• 2 szelt prosciutto cotto (~ 4 dkg)
• 4 ek (0,6 dl) tejszín
• 1,5 dkg érett, kemény juhsajt finomra reszelve
• 1 cm tormagyökér finomra reszelve (~ 1/2 ek)
• só
• vaj a sütőtálhoz

Az újhagymát megtisztítom, a végeit levágom úgy, hogy a zsenge zöld része még rajta maradjon. Minden hagymát betekerek egy-egy fél szelet sonkába, majd kivajazott sütőtálba teszem.

A finomra reszelt sajtot elkeverem a tormával, tejszínnel, és sóval, majd a hagymákra öntöm.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő!) 15 percig sütöm.

Friss fehér kenyérrel az igazi.

Címkék: előétel, húsvét, sajt, sonka, újhagyma

Kukoricakrémleves

Minimanó már javulóban, már nem kell a priznic, hűtőfürdő és az injekciók, de nagyon bágyadt kis teremtés vált belőle az elmúlt napok során. Nem közlekedik fénysebességgel, nem tör-zúz a tárgyak alaposabb megismerésének érdekében, és a legfájdalmasabb része: nem kacag már hangosan egész álló nap. Csak fáradtan kucorog a kanapé sarkában, szopizza a kis ujját, és szomorú tekintettel bámulja a Bebe TV-t, mert most beteg, és ilyenkor TV-t nézni is szabad.

Az ennivaló is nehezen megy, szóval igyekszünk a kedvében járni nagyon. Ezért még a kukorica krémleves passzírozását is bevállaltam, ami nem egy nagy dolog, csak én utálom rettenetesen elmosogatni utána a szűrőt. De minimanó imádta, így természetesen megérte.

Ennek a krémlevesnek nincs sok különlegessége, csak az, hogy tejmentesen kellett készíteni ( a levesbetétként a felnőttek által beleszórt reszelt juhsajtot leszámítva), mivel Ponty emésztőrendszerét kicsit kikezdte az antibiotikum, és most rosszul reagál a tejjel készült ételekre. Viszont aki teheti, az ne hagyja el belőle a sajtot!

• 4 adag
• 1 kg kukorica (mirelit)
• 25 dkg krumpli
• 1 fél fej fehérhagyma (vagy más édeskés hagyma, ~ 6 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj (lehet helyettesíteni vajjal is)
• sok kemény, érett juhsajt reszelve a tálaláshoz

A hagymát nagyjából feldaraboljuk tisztítás után, és az olívaolajon lassú tűzön addig sütjük, gyakran kavargatva, amíg aranyszínű nem lesz, azaz karamellizálódik. (de meg ne égjen!)

Az utolsó néhány másodpercre hozzádobom  a fokhagymát, majd egy-két kavarás után megy bele a kukorica és a felkockázott, meghámozott krumpli is.

Sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd szűrőn átpasszírozom.

Tálalásnál a forró leves bőven szórok a reszelt sajtból.

Megjegyzés: Lehet bele tenni szárított csilit is, ha nem babának készül, de ha bébiétel is lesz belőle, akkor tálalásnál lehet bele tenni egy kevés finomra aprított, friss csilit.

Címkék: babának, krumpli, kukorica, leves, sajt, tejmentes

Kelt túrós palacsinta

Amiért ez a bejegyzés halaszthatatlanná vált, az:

1.) Három napja zsinórban ez a reggeli, és ma már dupla adagot sütöttem belőle.

2.) A nálunk vendégeskedő anyósomnak annyira ízlett ez a palacsinta, hogy elkérte a receptjét.

3.) Ponty a legnagyobb betegség közepette is betuszkolja a szájacskájába, akkor is, ha mást már nem hajlandó megenni vagy meginni.

Egyébként az egész a véletlen műve volt, mert az amerikai típusú túrós palacsintát akartam megsütni, de a kamrában lévő totális káoszban nem találtam meg a sütőport. Így hát élesztőt tettem bele. Aztán a recept kis tökéletesítésen ment keresztül, és megszületett a végeredmény, ami leginkább egy instant túrós buktához hasonló, és NAGYON finom!

• 4-6 adag
• 500 gr félzsíros tehéntúró
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín (vagy helyette tej, de tejszínnel finomabb lesz)
• 8 dkg vaj
• 25 dkg rétesliszt
• 4 tojás
• 4 ek (nád)cukor
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 tk szárított citromhéj (vagy egy kisebb citrom finomra reszelt héja)
• 2 dkg friss élesztő

A tejet a vajjal és a tejszínnel összemelegítem, és ha már a vaj felolvadt, hozzáöntöm a túróhoz, cukrokhoz, citromhéjhoz, liszthez.

Ha a sima állagú túrós édességeket kedveljük, akkor botmixerrel is át lehet dolgozni a masszát, hogy ne maradjon benne szemcsés a túró. De mi szemcsésen szeretjük, úgyhogy én nem szoktam.

Elkeverem lehetőleg  habverővel, majd ha már az egész massza csak langyos, de nem túl meleg, megy hozzá a tojás és az élesztő is. (az élesztőt érdemes egy kicsit eldolgozni előtte egy kevés palacsintatésztával, és úgy visszaönteni a tésztába)

Habverővel addig kavarom, amíg a masszában egyenletesen el nem oszlanak a hozzávalók. Sűrű palacsintatésztát kell kapnunk.

Félreteszem kelni, amíg a tésztában meg nem jelennek a buborékok, ez körülbelül háromnegyed-egy óra.

Vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben sütöm, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban, mérsékeltebb tűzön, mindkét oldalán pirosra. (ha nem teflonban sütjük, akkor szükség lehet zsiradékkal, olajjal átkenni a serpenyőt minden sütés előtt)

Címkék: édes, kelt tészta, palacsinta, reggeli, túró

Fűszeres, sajtos morzsában sült halfilék

És itt a bizonyíték, hogy tényleg elkezdtem tanulni olaszul. Ha nem is a tervezett ütemben.

A recept ugyanis a márciusi Cucina no problembol származik. Ez egyébként egy kellemes meglepetés volt, ugyanis minden további nélkül be lehet szerezni egy nagyobb újságosnál még itt is, a német nyelvű konyhai szakirodalommal egyetemben (az már más kérdés, hogy francia vagy angol nyelvű főzős újságokat viszont nem tartanak egyáltalán).

Kisebb fennakadást jelentett, hogy Ponty ma eldugta az újságot, így a receptben szereplő petrezselyem helyett én bazsalikomot rögtönöztem a morzsába, meg parmezán sem volt itthon éppen, így kemény, érett juhsajt került bele. Továbbá hiányt szenvedünk a nyelvhalból is, így a mélyhűtőben hemzsegő hemibagrus filét használtam fel hozzá (persze ehelyett bármilyen más fehér húsú halfilé megteszi), de mást ezen kívül tényleg nem változtattam. Legalábbis eddig nem vettem észre a hiányos olasz nyelvtudásomnak köszönhetően…

• 2 adag
• 2x 17-20 dkg fehér húsú tengeri halfilé (lehet mirelit is)
• 30 gr kemény, érett juhsajt finomra reszelve (helyette lehet parmezán, grana padano vagy pecorino is)
• 30 gr zsemlemorzsa
• 15 gr olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 tk szárított bazsalikom
• 2 tk só

Ha mirelit halfilét használunk, azt olvasszuk ki, csöpögtessük le. A filékről konyhai papírtörlővel itassuk fel a nedvességet.

A morzsához a finomra reszelt juhsajtot morzsoljuk össze a finomra reszelt fokhagymával, a zsemlemorzsával, a mozsárban porrá őrölt bazsalikommal, sóval és az olívaolajjal. Próbáljuk meg az olajat egyenletesen eloszlatni a keverékben.

A halfiléket forgassuk meg a sajtos panírban, és nyomkodjunk rá annyi morzsát, amennyit csak tudunk.

Sütőpapírral fedett rácsra vagy lyukacsos tepsire fektessük a filéket, majd a maradék morzsát (ha van) még nyomkodjuk rá a filék tetejére.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 25 perc alatt aranyszínűre sülnek.

Köretnek kiválóan passzolt hozzá a sárgarépa főzelék.

Címkék: hal, sajt

Sárgarépafőzelék

Férj ügyel, így ketten vigyázzuk anyósommal a nagybeteg Pontyot. Valóban vigyázni kell rá, mert egyáltalán nem veszi fel a 40°C fokos lázat, és képes lenne változatlan vehemenciával vetni magát a kutyák közé, vagy akár egy szál pelenkában meglépni a teraszra, ha nem figyelnénk eléggé. Ugyanis ugyanolyan gyors és eleven (ha ébren van, mert azért most napközben egy picit többet alszik),és azon kívül, hogy nem hajlandó lenyelni semmiféle folyadékot az anyatejen kívül, meg a tűzforró kis testét leszámítva nem hagy rajta nyomokat az első tüszős mandulagyulladás. Azt nem állítanám, hogy mi nem vagyunk bepánikolva, de minimanó ezt fel sem veszi. És tényleg olyan, mint egy kis hős. Ahogy a lángoló kis buksijával ül a priznicben, egy szál pelusban, és mégis teljes méltósággal tudja szopizni az ujját, miközben az apja pólóját morzsolgatja az ujjai között…

Szóval igyekszem a kedvében járni, mert enni azt azért tud, és ezért a kedvenceit készítem. Például sárgarépát. Az már csak hab a tortán, hogy ez anyósom egyik kedvenc étele is.

• 2-3 adag
• 1 kg sárgarépa
• 1 kisebb fej fehérhagyma (~ 8 dkg)
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 3 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej (lehetőleg zsíros)
• só

A répát megtisztítom, és vékonyan felkarikázom. A hagymát nagyon finomra aprítom.

A vajon 5 percig sütöm a hagymát és a répát, gyakori kevergetés mellett, majd sózom és fedő alatt puhára párolom. Vastag aljú teflon öntvény serpenyő előny.

Ha a répa már majdnem eléri a kellő állagot (ez esetünkben minimanóra való tekintettel a puha), hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet, és 1-2 perc alatt készre párolom.

Felöntöm a tejjel és a tejszínnel, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a répa felét a tejszínes tejjel botmixerrel pürésítem.

Hozzákeverem a maradék répát, és tálalom, mondjuk a fűszeres morzsában sült halfilék mellé.

Megjegyzés: Ez persze nem olyan klasszikus értelemben vett főzelék, ez azért a képen is látszik. Ha a főzelékre jobban hasonlító végeredményt szeretnénk elérni, a tej mennyiségét növeljük 3 dl-re, és a répa legalább 3/4 részét pürésítsük a végén.

Címkék: fél óra, sárgarépa