Rozmaringos sült libamell zsályás, karamellizált hagymás babpürével, sült puliszkával

Fent nevezett szárnyast én jól ismertem.

Aprócska pelyhes jószág korától kezdve okoztunk egymásnak kölcsönösen nagy riadalmat, és mégis annyi reggelen kávéztunk együtt a hátsó kertben. Én kávéztam, ő nem, és köztünk volt a kerítés, meg két kutya, de ez a történet szempontjából lényegtelen.

Kezdetben én hajkurásztam arcomon gyermeki örömmel a riadt kis szárnyast, társaival egyetemben, néhány héttel (és tíz kiló nettó súllyal) később viszont fordult a kocka, és számos testvérével együtt az azóta megboldogult gúnár jött ellenem, és ő nem engedett engem Pontyostul végtelennek tűnő perceken át kiszállni a kocsimból a házunk előtt.

Ekkor már nem én voltam az egyetlen, akit rettegésben tartottak a libák -akik ennek ellenére minden nap hosszú sétákat tettek az utcánkon, vidáman falatozva az útszéli gazból. Ez idő tájt már a gazdasszonyuk is csak méteres botokkal, gyors tempóban közelítette meg őket, és határozott ordítással próbálta jelezni, hogy ki is lenne a főnök tulajdonképpen (hát persze, hogy a libák). Több ízben megkergette társaival a szembe szomszéd domesztikált őzgidáját is, jelezve neki, hogy az utca, az csak az övék.

Aztán egyszerre csak elcsendesült a környék. Szomszédasszonyom összeszedte bátorságát, és többedmagával leszámolt a tollas terrorista brigáddal. A teljes elégtételt azonban mégsem ez jelentette számunkra, hanem amikor este megszólalt a csengő, majd egy hatalmas, kopott vájdlingban megérkezett az én szárnyas barátom- megpucolva, szépen feldarabolva.

Lehet, hogy bosszúálló természetűnek gondolnak majd ezek után, de lassan eltöltött az elégedettség és arcomra széles vigyor ült ki, amikor elképzeltem a mai ebédet belőle.

Babpüré lett mellé, egy szépnek induló éttermi ebéd emlékére, füstölt szalonna helyett libazsírral, mert minimanó nem szereti a füstöltet egyáltalán.

A puliszka mellé sütve már igazán csak ráadás, kevésbé hedonisztikus alkatok mellőzhetik nyugodtan.

• 4 adag
• hús:
• 1 nagy csontos, bőrös libamell (1,5-1,7 kg)
• 4 ág rozmaring
• 8 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• babpüré:
• 50 dkg tarkabab
• 3 nagy fej vörös vagy fehérhagyma (~ 40 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek libazsír
• 1 csapott ek simaliszt(nagyon csapott)
• 2 púpos ek paradicsompüré
• 1 ek szárított zsálya
• puliszka:
• 20 dkg kukoricadara
• 1 liter víz
• 3 ek vaj (vagy libazsír)
• só

libamell:

A liba mellét mindkét oldalon a csont mellet felszúrtam egy hosszú pengéjű késsel, majd a keletkezett nyílásba tömködtem a rozmaringágakat egészben, a fokhagymákat megpucolva, kés pengéjével meglapítva, és némi sót. A bőrét éles késsel bevagdostam hosszában, majd keresztben (de ne vágjunk bele a húsba), sóval, borssal bedörzsöltem.

Egy alkalmas méretű sütőtálban megágyaztam egy nagyobb darab hájas bőrrel (mert akadt mellé az is), de ennek hiányában evőkanálnyi libazsír is megteszi, majd erre fektettem a libamellet, csonttal le, bőrrel felfelé.

Sütő, 160°C fok (gázsütő), legalább 2-2,5 óra. Sütés közben időnként meglocsolgattam az alatta felgyűlt zsiradékkal. Ezután még tíz-tizenöt perc sütés következik, a lehető legnagyobb fokozatra állítva a sütőt, had piruljon meg a bőre még jobban.

babpüré:

Az előző este beáztatott babot bő vízben puhára főzöm.

Közben a megtisztított, hajszálvékonyra felkarikázott hagymát a libazsíron kis láng fölött, lassan aranyszínűre sütöm. Teflon serpenyőben nem kell mellette állni végig, elég csak a sütés legvégén gyakran kavargatni.

A karamellizált hagymához adom az apróra vágott fokhagymát, a paradicsompürét és a mozsárban kevés sóval finom porrá zúzott zsályát is. Fél perc sütés után lehúzom a tűzről.

Ha a bab megpuhult, leszűröm, visszaöntöm a lábasba, majd hozzáadom az egy decinyi vízben simára kevert lisztet is. Ezzel összeforralom, majd krumplinyomóval pépesre töröm.

Hozzákeverem a zsályás hagymát, alaposan összeforgatom, összemelegítem.

puliszka:

A vizet felforralom, hozzákeverem állandó kevergetés mellet a darát, majd addig főzöm, időnként megkavarva, amíg a dara megpuhul.

Hozzákavarom a vajat, majd kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét egy centi vastagon. Kell neki legalább egy óra, szóval ezt el lehet követni előző este is.

Ha megdermedt, és szépen vágható, feldarabolom, majd teflon és/vagy grillserpenyőben mindkét oldalán pirosra sütöm.

Megjegyzés: Ha maradna belőle másnapra is, az a liba alatt felgyűlt zsírból egy-két kanálkán felpirítva talán még istenibb.

A lisztes sűrítés a babnál pedig nem szükségszerű, de nagymamám így készíti a törtpaszulyt, és ezért én nem tekintenék el tőle semmiképpen.

Címkék: bab, kukoricadara, liba, vöröshagyma