Az elmúlt napok hatalmas kedvence, a fél órás vacsora vagy ebéd, a megunhatatlan.
Kaptam anyutól egy nagyon profi nokdeliszaggatót, és először csak azt akartam vele letesztelni, találomra összekevertem egy nokedlihez hasonló tésztát, amiben a lisztet és a tojást részben juhtúróra cseréltem. Soha ennél rosszabb döntést! Az állaga kellemes, puha, mint a gnocchié, a juhtúró íze meg egészen megszelídül a galuskában.
Azóta halomban áll itthon a juhtúró, és szinte napi rendszerességgel készül a galuska, ha a fiatalember megéhezik, de mégsem hajlandó megenni a neki szánt eledelt (ez meg ugye napi rendszerességgel elő is fordul, mivel egy nap most már csak egy alkalommal vagyok hajlandó palacsintát sütni)
Többnyire csak úgy, magában, fokhagymás vajjal összeforgatva esszük, és sok-sok juhsajttal a tetején, de nana univerzális paradicsomszószával is isteni finom, vagy ne adj’ isten, vörösboros marhapörkölt mellé, köretnek.
És nem egészen fél óra alatt készül el.
A tojást a liszttel alaposan kikavarom (én villával szoktam), ne maradjanak benne csomók. Ha ez megvan, hozzáadom a juhtúrót és egy csipet sót, ezzel is jól eldolgozom, majd félreteszem 15 percre pihenni.
Közben vizet forralok, a megpucolt, kés pengéjével meglapított fokhagymákat pedig fél-egy perc alatt megsütöm a vajon.
Lobogó, sós vízbe szaggatom a galuskákat nokedliszaggatóval, közben egy-egy adag között átkeverem a vizet szűrőlapáttal, és ami felúszott a tetejére, azt lehalászom, és a fokhagymás vajra szedem.
Átforrósítom a vajjal a galuskákat, majd tekerek rá borsot, tányérokba szedem, és bőven reszelek rá juhsajtot.
Megjegyzés: Eredetileg tömlős magyar juhtúróból készítettem. Azóta már kipróbálásra került bryndzával is, de az kicsit keményebb állagú, így akkor szükség lehet még egy tojásra pluszba a tésztához.
Mekkora ötlet! Van is itthon juhsajt, de a juhtúrót éppen most dolgoztam be egy újabb adag körözöttbe.
Ha egy fél órával előbb olvastam volna, ez lenne a holnapi vacsora.
Én meg visszatettem a juhtúrót, hogy most mégsem veszek. Kár volt. Milyen az a profi nokedliszaggató? Én még keresem az igazit.
Erről én is szeretnék bővebben. Épp a minap fogadtam meg, hogy az életben nem főzök többet sose – miután a szaggatóm belecsúszott a forró vízben, a kezemmel együtt, amivel fogtam. :-( SZóval kérjük szépen a részleteket :-)
Rossamela, örülök, hogy tetszik! :)
Ami meg késik, az nem múlik! ;)
Lúdanyó, Niki, egy tupperware nokedliszaggatót kaptam (most valami hiperszuper akcióban adják), aminek először nem örültem, mert műanyag. De ezen kívül más hátránya nincs is. Nagyon szép, apró galuskát szaggat, nagyon stabilan áll az edényen. Meg szép piros. :)
Niki, azért remélem, már meggyógyult a kezed! Az előző nokedliszaggatóval engem is értek balesetek, szóval el tudom képzelni…
Majdnem sztrapacska, de mégis sokkal több! Nagyon tetszik benne a fokhagyma, és a tetején a juhsajt! :) Hogy a szép piros nokedliszaggatódról ne is beszéljek… :) Nekem is kellen már újítanom…
Felhőlány, örülök, hogy tetszik! :)
A Tupperwarenal most valami nagy karácsonyi maradék akció van, így egész kedvező áron lehet a piros nokedliszaggatót beszerezni! :)
A galuska meg tényleg nagyon fini, nem olyan mint a sztrapacska, hanem sokkal puhább, mint a gnocchi! Nálunk most ez az aktuális kedvenc! :)
Most már tapasztalatból: nagyon-nagyon finom, már a galuska magában is. Igazi szombati ebéd, hú, de jóllaktam! Nyáron meg fogom csinálni nem csak paradicsomszósszal, de paprikával is.
Rossamela, örülök, hogy ízlett! :)
Nálunk is ez volt tegnap a vacsi megint, csak most rozmaringos fokhagymás vajjal, és apróra vágott aszalt paradicsommal, meg sok juhsajttal, és hát úgy is finom volt, szóval a variációk száma határozottan végtelen. :)
A paprikaszósz is kiválóan hangzik, szerintem én is ki fogom próbálni hozzá, köszönöm az ötletet! :)
2010. február 16., kedd