Gyors, könnyű, finom, éppen fogzó babák is előszeretettel fogyasztják, még akkor is, ha mást már csak nehezen lehet beléjük diktálni. (kivéve talán a puha gesztenyés csókot) Komolyan mondom, el sem hiszem, hogy még csak hat foga bújt ki. Nekünk sokkal többnek tűnik.
Egyébként tényleg nagyon jó lett, mármint a leves, annyira, hogy egy félig ébren töltött éjszaka (félreértés ne essék, mi voltunk ébren, nem a kisded, ő vonyítva és rúgkapálva bár, de aludt. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, jó lenne tőle letanulni) után is marad az embernek lelkiereje összedobni, és egy suta fénykép kíséretében bepötyögni a receptet, amíg a csemete röpke délutáni szundikájával van elfoglalva.
A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és a vajon mérsékelt lángon lassan megsütjük.
Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt és a meglapított gerezd fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük fél liter vízzel. Megy hozzá a zsálya is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a tök megpuhul.
Végül megy hozzá a mascarpone, só, majd botmixerrel pürésítjük.
A sonkát sütőpapírral bélelt tepsiben 220°C fokon (gázsütőben) 10-15 perc alatt ropogósra sütjük, vagy ha nem szeretnénk csak ezért begyújtani a sütőt, akkor lehet teflon serpenyőben, kis láng fölött is sütni.
Tálalásnál a forró leves tetejére szórjuk a sajtot, tetszőleges mennyiségben, és tépkedünk rá keveset a ropogósra sült sonkából is.