Az úgy történt, hogy ma reggel arra lettem figyelmes, elfogyott a juharszirup. Gyors pánikroham után arra jutottam, hogy kénytelen leszek helyette valamit nagyon gyorsan kitalálni, mielőtt minimanó fellázad a palacsintához kötelezően járó szirupos kíséret elmaradása miatt.
A hó miatt nem nagyon ugrálok be a városba kocsival minden kis semmiségért-reggeli előtt meg főleg nem, a helyi nonstop kocsma&vegyesboltban pedig nem túl nagy a választék juharszirupból.
A méz kézenfekvő választás lett volna, ha az én kistermetű kincsem nem úgy szeretné a palacsintát, hogy az apró pórusokba maradéktalanul beszivárog az édes, nem túl sűrű lötty, nevezetesen a juharszirup, és nem ragadós masszaként egyenletesen vonja be a palacsinták felületét. Mivel a méz normál állapotában az utóbbi kategóriába tartozik, ezt nem túlzottan kedveli a kisded, mármint megenni, mert azt el kell mondanom, hogy ezzel így azért rengeteg mókát tud kieszelni, például mézzel sokkal ügyesebben tudja a palacsinta darabkáit a hajába ragasztani.
Mivel a cél ma reggel inkább a reggelizés, mintsem a mulatozás lett volna, így a méztől eltekintettem. A joghurtos, tejfölös kencékért a gyerkőc nem lelkesedik egyáltalán (nem úgy, mint én), így ezek sem játszottak.
Na de. A szükség nagy úr. Szóval volt itthon almalé, 100%-os, préselt, nem koncentrátumból hígított, meg méz. És ez lett a megoldás erre az egetrengető problémára. Az igazat megvallva az én lokálpatriótizmus által befolyásolt szabolcsi ízlelőbimbóimnak ez még jobban is tetszett, mint a juharszirup… Persze nem egy kategória, de nagyon finom lett. Továbbá könnyen elérhető, és olcsóbb.
Az igazi az lett volna, ha finomra reszelt almából én passzírozom ki hozzá a levet egy finom szűrőn keresztül (nincs gyümölcscentrifugám, bár nem is vágyom rá, ha kell némi gyümölcslé, én így állítom elő), de a mai reggel nem erről szólt, hanem hogy hamarabb elkészüljek mindennel, mint a lábamnál játszó kisded a kenyérpirító egészen apró darabokra szerelésével.
A recept nem szentírás, én ezekkel az arányokkal készítettem, és finom lett. Almalé helyett el tudnám képzelni kevés vízzel hígított narancslével és reszelt narancshéjjal, vagy egyéb gyümölcslével is. De ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom.
A mézet az almalével felfőzöm, majd lassú tűzön gyöngyöztetve beforralom kb a háromnegyedére, amíg nem túl sűrű sziruphoz hasonlóvá válik.
Üvegbe töltve a hűtőben tárolom, miután kihűlt.
Akkor ezek szerint kenyérpirítótok nincsen már, viszont kitaláltál egy klassz szirupot:)
Kata, a kenyérpirító szerencsére a morzsatálcán kívül nem tartalmaz egyéb, könnyen le/kiszerelhető alkatrészeket, így végül megúszta! ;)
Ponty úrnak üzenem, hogy propolisszal sokkal tartósabb frizurát érne el. Anyukáját, pedig meg kell, hogy dícsérjem, mert, ha mégis megtörténne az a csoda, hogy a kisboltban juharszirup és juharszirup között lehetne válogatni, akkor lokálpatrióta módjára lebeszélne mindenkit róla.
…és a fénykép is nagyon szép :)
pár napig ne jártam nálad, most meg csak tátom itt a számot, hogy ne mondjam, hogy csorog a nyálam. a mézes almaszirup miatt is, de föleg a túró tudi miatt. azt hiszzem ki kell vennem fizetés nélküli szabadságot, hogy kísérletezzem vele-)
Ismét egy remek ötlet! A magában árválkodó 3 dl csak elírás? Hétvégén nekifutnék, s jó lenne tudni. Már csak kiváncsiságból is, mert juharszirup-függő vagyok : ) Köszönöm!
Olzka, köszi! :)
A propolisz, hát igen… Szerintem nem adok neki ötleteket, mert még megvalósítja. Sajnos(?) saját kútfőből is elég kreatív. :)
Örülök, hogy tetszik a kép, tényleg. Szeretném azt hinni, hogy alakulok valamerre, mint a púpos gyerek… :) (bár az almánál kiégett a kép, rossz helyen lett a fókuszt, meg eleve, de mentségemre szolgáljon, hogy még csak most ismerkedem alaposabban a fotózással)
Nokedli! Nem kell szabadság (mármint ezért nem), jól elcsöpög magának a hűtőben. A többi meg csak gyerekjáték. :)
Peel! A 3 dl az a mennyiség, ami a procedúra végére keletkezik belőle! Kicsit értelmezhetetlen volt, így most javítottam! :)
Azért nem olyan, mint a juharszirup, csak az állaga és a funkciója. De nagyon finom… :)
Akácszirupban gondolkodom napok óta… Talán ebből ki tudom fejleszteni… : )))
:)))
Gondolatolvasó vagy. :)
Akácszirup és akácvirágcukor lett betrevezve még a hétre. :)
Addigra elhervad a virágom, kénytelen leszek akcióba lépni. Hacsak… ; )
:)))
Rendben, ma ügyelek, de holnap este megcsinálom. :) Megírom e-mailben. :)
Egyébként szerintem a következő elgondolás mentén fogok haladni:
2 dl víz+ 2 dl nádcukor, felfőzve, és nagyjából 4 dl (10 fürt) lecsipegetett akácvirágra öntve még forrón. Egy óra pihentetés, átszűrés, majd összeforralás 2 dl akácmézzel. Lehet kell még bele víz, így nekem most jónak tűnik. Ha korrigálni kell a receptet, majd jelzem. :)
2010. február 8., hétfő