Nem múlhat el hét újabb palacsinta nélkül, ismét bővült a repertoár.
Igazából kísértetiesen hasonlít az almás, zabpelyhes változatra, csak az almát cseréltem le répára, a joghurtot pedig tejre, meg még néhány apróságot megváltoztattam benne, amit szükségesnek láttam.
Mint minden répás süti, ez is finom. A fő szempont pedig ismét az, hogy minél többféle zöldséget, gyümölcsöt juttassak a fiatalúrba, mintegy észrevétlenül, többnyire palacsinta formájában.
A spanyolviaszt ismét nem én találtam fel, a répa müzlibe keverve nem egy szokatlan dolog, így a palacsintába való hasznosítása is logikusnak tűnt. Legalábbis számomra…
A répát megtisztítom, finomra reszelem.
Hozzáadom a tojást, sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, vajat/olajat, cukrot, fűszereket, majd lehetőleg habverővel alaposan kikeverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie.
Félreteszem pihenni fél órára, de ha tovább, az még jobb.
Mérsékelt láng fölött, lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben két evőkanálnyi adagokban sütöm a palacsintákat, mindkét oldalukon pirosra. Szétkenni nem kell, magától szétterül. Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása már nem is szükséges a sütéshez, a hagyományos serpenyőt viszont ki kell olajozni minden adag előtt.
Tálalásnál a vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a kedvencünk hozzá(a’la Martha Stewart), de a juharszirup és a mézes joghurt is megteszi.
Megjegyzés: Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak a hagyományos, akkor legalább egy órát pihenjen a tészta, vagy még jobb, ha előző este összeállítjuk, és betesszük a hűtőbe.