Téli zöldségkrémleves fehéren

Eredetileg a petrezselyemgyökeret azért vettem, hogy elkészítsem Chili&Vanilia petrezselyemgyökér krémlevesét, azt a nagyon szép zöldet.

Aztán már megint hűtőtakarításba torkolt az esti főzés, melynek során csaknem minden zöldséget felhasználtam, amit itthon találtam. Így lett benne karalábé, krumpli és fehérhagyma is. De akkor már ne legyen zöld, hanem maradjon fehér. Azt pedig semmiképpen sem mondanám, hogy megbántam ezt a hirtelen felindulást, mert nagyon finom lett, és újabb tapasztalattal gazdagodtunk: a kölök megeszi a karalábét is, ha az gondosan el van rejtve. Még egy másik új tapasztalat: én is megeszem a fehérrépát, ha gondosan el van rejtve…

Ja igen, a lényeg majdnem kimaradt. Az édesköménymag. Eszméletlen jól áll a levesnek.

• 2-3 adag
• 30 dkg petrezselyemgyökér
• 20 dkg krumpli
• 2 kis karalábé
• 1 nagy fej fehérhagyma (jó a vörös is)
• 10 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tejszín
• 3 dkg vaj
• 1 tk édesköménymag
• reszelt pecorino/kemény juhsajt  és tökmagolaj a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk.  A fokhagyma maradhat egészben.

Az édesköményt kevés sóval mozsárban porrá őröljük.

A vajon, lehetőleg teflon serpenyőben, kis láng fölött lassan megsütjük a hagymát, amihez hozzáadjuk az édesköményt is. Ha már kezd színt kapni, mehetnek hozzá a zöldségek  is. Innentől mérsékelt lángon, sűrű kavargatás mellet addig sütjük a zöldségeket, amíg el nem kezdenek aranyszínűvé válni. Az utolsó egy percre mehet mellé a fokhagyma is.

Felöntjük fél liternyi vízzel, majd fedő alatt addig főzzük, amíg minden megpuhul a levesben.

Megy hozzá a tejszín, egyet forr, majd botmixerrel pürésítjük.

Sózzuk, ha szükséges.

Tálalásnál a forró levest reszelt sajttal megszórjuk, és kevés olajat csorgatunk a tetejére.

Címkék: fél óra, karalábé, krumpli, leves, sajt

Zselatin nélküli panna cotta zölden, matchaval és gyömbéres őszibarackos raguval

Az úgy volt, hogy Gabah elültette a bogarat a fülemben a múltkori panna cottájával, miszerint a panna cottát lehet zselatin nélkül is készíteni.(a zselatint egyébként nem gyűlölöm vadul, csak errefelé ritkán kapni a lapra szerelt fajtából, a por meg olyan kis kiszámíthatatlan)

Volt ott egy olasz link is, hogy így kell, de én ugye nem tudok olaszul. Azt még kibogarásztam, hogy miből mennyi, de azt már nem tudtam, hogy akkor hogyan is kell pontosan.

Ezt követően kiadtam a feladatot leendő sógornőmnek, hogy némi csokis sütis ellenszolgáltatás fejében ugyan fordítsa már le ezt nekem, de én körülbelül az ezeregyedik lehettem, aki ezzel fárasztotta. Közben Gabah is megígérte, hogy jön majd egy magyar nyelvű recept, de a legendás türelmem nagyjából eddig tartott.

Némi kutakodás során erre a receptre akadtam (majdnem az oldal alján van Giovanna Marson receptjeinél), és az az ötletem támadt, hogy addig is, amíg várakozom, ezt a receptet azért kipróbálom.

A matchas ízesítés/színezés nekem kézenfekvőnek tűnt (mivelhogy olyan szép zöld), de megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez még a japán teák recepttárában nem szerepel, pedig határozottan rémlett, hogy ott olvastam róla. (igen, igen, különböző mértékű döbbenések vannak) Ez fura, mert eddig azt gondoltam, hogy az ottani szakáccsal(?) hasonlóan gondolkodunk, vagyis hogy csak kevés olyan étel, édesség létezik (szerintünk) amibe nem lehet tenni zöld teát.

Na mindegy, a sokkon túljutva főztem hozzá mélyhűtött őszibarackból némi gyömbéres ragut, mert most ennek van szezonja, meg mert az olyan jól illik hozzá.

Mindezt csak azért csináltam, hogy elüssem az időmet a nagy várakozásban, amíg valaki lefordítja nekem a másik receptet.

Egyébként igen jó lett. A sütési idővel és hőfokkal szerintem valami nem stimmel a receptben, így picit megszárad a teteje, de azért jó lett, jobb, mint a zselatinos.

Ja, és rémségesen egyszerű.

• 7 db szilikonos muffin sütőben mért adag, egyébként csak 4
• 2 dl tejszín
• 2 dl zsíros (3,6%) tej
• 5 dkg cukor
• 100 gr tojásfehérje (ez nálam 3 közepes tojásból került elő)
• 1 púpos tk matcha ( 4 gr)
• a gyümölcsraguhoz:
• 500 gr őszibarack (fagyasztott is jó)
• 100 gr cukor
• 5 cm gyömbér
• 1 citrom leve és a felének a reszelt héja

A tejet, tejszínt, tojásfehérjét, cukrot és a matchat turmixgéppel/botmixerrel/sima robotgéppel összekeverem. Addig kever(tet)em, amíg a cukor feloldódik benne. Nem kell félni, nem lesz nagyon habos.

A keveréket egy tepsibe állított szilikonos muffin sütőbe öntöm, szűrőn keresztül, hogy még az a kevéske hab se menjen bele (de tényleg ne menjen bele a hab, különben egy vékony, keményebb réteg fog képződni belőle a tetején!) . Ennek hiányában jó bármilyen szuflé forma is, bébiételes üveg, vastagabb üvegpohár, de ebből nem fog szépen  kijönni a gőzölés után, viszont lehet benne is tálalni, úgy is csini.

A tepsiben lévő formákat körbeöntöm meleg vízzel, ezt célszerű már a sütőbe helyezett tepsivel elvégezni, úgy kevésbé balesetveszélyes tevékenység.

150°C fokon (gázsütőben) 50 perc, de ez az idő függ a formák nagyságától is. 4 szuflé formában legyen inkább 1 óra.

A kedves olasz hölgy szerint ne rémüljünk meg, ha ez még kissé folyékonynak tűnik, amikor kivesszük a sütőből, mert majd megszilárdul(?), ha kihűl. Ez valóban így van.

Hűtőben töltött néhány óra után kés pengéjével óvatosan meglazítottam végig a formák falánál a panna cottát, majd a forma forró vízbe való mártását követően egy alkalmas méretű tálcára borítottam. (a forró vizes móka lehet, hogy szükségtelen, de most én így csináltam, legfőképpen babonából)

Mellé járt a barackos ragu, ami alant következik.

A barackot még fagyosan meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A cukorral, a citrom levével, reszelt héjával, és a meghámozott, négyfelé vágott gyömbérrel együtt fazékba teszem, majd felöntöm annyi vízzel, ami háromnegyed részéig ellepi a gyümölcsöt.

Nagy láng fölött addig főzöm, amíg a lé a barack körül szirupos sűrűségűvé nem válik.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, matcha, őszibarack, tea