Retrománia/ Túró Rudi

2010. február 3, szerda | desszert | Szerző: Herczeg Gabriella


P1010134

Külhonba szakadt barátném, és pici lánya, Hanna kedvére a Túró Rudi. Vagyis inkább túrórúd, hiszen a címben szereplő név jogvédett.

Igazából ezzel szenvedtem meg eddig a leginkább, amíg sikerült egy megtévesztésig hasonló másolatot legyártanom belőle. (mostanában RENGETEG túrórudis pohárkrémet, csokis-törmelékes gombócot, és csúf küllemű, de finom, göcsörtös túrós csokirudat ettünk…)

Az eredeti recept szerint nincs benne más, csak túró, cukor, és citromolaj. (nem a mostani “eredeti” receptre gondolok, hanem a régire!) Ez eddig rendben is van, de hogy lesz akkor olyan, hogy szilárd is, meg nem is darabos? A válasz egyszerű és kézenfekvő (bár a folyamat maga hosszadalmas), a  botmixeres homogenizálás után le kell préselni és  csepegtetni, legalább egy napon át. Szóval a munka vele nem túl sok, csak türelmesnek kell lenni hozzá. (ezért is próbálkoztam eddig mindenféle egyéb szilárdítással, hiszen a türelem nem az erősségem. Viszont az “igazi” is valószínűleg így készül.)

Én most félzsíros tehéntúrót használtam hozzá, de készülhet soványból is, azt még botmixerezni sem kell, sőt, szilárdabb massza marad vissza a sajtolás után. És ráadásul az eredeti recept szerint is abból készül. De én nem tehetek róla, ennyi zsírhoz azért ragaszkodom!

A préselés és csöpögtetés sem egy ördöngősség, csak kell hozzá némi hely a hűtőszekrényben, hogy elférjen az a kissé instabil építmény, ami a felesleges savó kipréselésére hivatott. Én most 250 gr túróból készítettem, ennek elég volt egy nap, amíg elérte a megfelelő állagot, több túrónak viszont lehet, hogy több idő kell.

A szerkezet, ami a sajtolást végzi, egyébként egy meglehetősen kezdetleges, házilag barkácsolt struktúra, kell hozzá egy tésztaszűrő/gyümölcsmosó kosár, egy darab sűrű szövésű textil pelenka/tüll/muszlin, alkalmas méretű kistányér/műanyag zacskó, és sok-sok konzervdoboz. A konzervdoboz helyett jó kis kézi súlyzó is, az kisebb helyet foglal. Ha van. De szerintem ezt a részt mindenki a saját eszköztárának megfelelően tökéletesítheti.

  • 5 db
  • 25 dkg túró
  • 5 dkg cukor
  • 1 kicsi citrom reszelt héja
  • 15 dkg étcsoki (50%, de max 60%)

A túrót a citrom lereszelt héjával és a cukorral botmixerrel összedolgozom. Sovány, sima állagú túró esetén elég villával.

A masszát textilpelenkába/muszlinba/sűrű szövésű tüllbe lapátolom, betekerem, majd egy tésztaszűrő aljába teszem. Én egy alkalmas méretű kistányért tettem rá, és erre annyi konzerv paradicsomot, amennyi csak ráfért, de műanyag zacskóba is lehet pakolni a nehezékeket, és úgy lesúlyozni a túrót. A lényeg csak annyi, hogy a túró tetejét egyenletesen, mindenhol nyomja a súly.

Az egész tákolmányt betettem a hűtőbe, legalább 24 órára (több túró= több idő!), és bevallom őszintén, este még egy kicsit kézi erővel is rásegítettem a sajtolásra. (ez a rész veszélyes, nem szabad nagyobb erővel nyomni, különben helyes kis túró kukacok bukkannak elő a pelenka rostjai között!)

Másnap késsel öt részre vágom, majd  műanyag/üveg vágódeszkán(?) 2 cm átmérőjű, 10 cm hosszú rudakat formázok belőle.

A csokit apróra tördelem, majd vastag aljú, lehetőleg teflon edénybe téve kis láng fölött addig melegítem, amíg éppen csak megolvad, azaz 30°C fok körüli lesz a csoki hőmérséklete.

A rudakat rácsra teszem, tetejére csorgatom a csokoládét, ecsettel egyenletesen elkenem, ha szükséges, majd a hűtőbe teszem fél órára dermedni.

Ha nem sikerült elég vastagon bevonni a rudakat, érdemes még egy réteg csokit tenni rájuk, a fent leírtakhoz hasonlóan.

Miután a csoki teljesen megszilárdult rajta, óvatosan lefejtem a rácsról, megfordítom a rudakat, majd az aljukat is bekenem olvasztott csokival. Ezt már érdemes eleve ecsettel végezni. (ha a csoki közben megszilárdulna, természetesen kicsit melegítsük meg)

Ismét hűtő, ismét addig, amíg megszilárdul.

Ha kész, lehet még éles késsel óvatosan igazítani rajtuk, ha sok helyen folyt volna túl a csoki, majd lehet csomagolni.

Azoknak a gyerkőcöknek, akik pedig nem szeretik a csokit a Túró Rudin (van ilyen! Például Hanna és én…), az egész macerát el lehet hagyni, és elég csak a túrót elkészíteni belőle.

Ha valakit érdekel, annak pedig itt a túrórudis fagyi receptje.

Megjegyzés: a házi változat azért nem lesz olyan tükörsima felszínű. Persze sima lesz, de nem annnnnyira sima, mint a bolti. Lehetne a kész, már csokival bevont rudat még egyszer megmártani, akkor teljesen sima lesz a felülete, de akkor túl vastag rajta a csoki (próbáltam!).

Az is lehet, hogy kis gyakorlással mégiscsak tükörsima lesz a  felszíne elsőre is. Próbálkozni kel.

Címkék: , , ,

26 hozzászólás a bejegyzéshez: Retrománia/ Túró Rudi

Felhőlány
2010. február 3., szerda

:)) Nagyon szép lett! Tegnap este vettem 2 doboz ricottát, hogy elkészítem a krémes túrós csoda orosz változatát (írta róla a blogon)… Majd próbálom leegyszerűsíteni, mert türelemből én sem vagyok jeles… :))

Beatbull
2010. február 3., szerda

Örülök, hogy ennyit kísérletezgetsz! Ismét szuper dolog sült ki belőle ;)

Én ugyan ahhoz a fajhoz tartozom, aki nem tud megőrülni a túró rudiért, de nagyon jól néz ki az eredmény és a recept is jól hangzik. A csepegtetős módszer kísértetiesen ismerős volt – ugyanígy szoktam szűrni a tiszta paradicsomlevet, igaz muszlin helyett benedvesített tempo zsebkendővel (müllerben kapható Mo.-n is) bélelem ki a szűrőt. Csak ez az egy zsebkendő nem szakad el a folyamat során, a benedvesítés pedig az egyszerűbb kibélelésnek kedvez. No s persze használat után a felhasznált 3-4 zsebkendő eldobható ;)

Esetleg próbáltad, hogy ecsetelés helyett úgy mártod csokiba a túrórudakat, hogy azokat előbb mélyhűtőbe teszed? Gondolom, úgy simább lenne a végeredmény – bár még nem próbáltam.

Reni
2010. február 3., szerda

Nagyon jó! szerintem én is meg fogom csinálni, ha előbb nem is, de mikor gyerekünk lesz, tuti :)

nana
2010. február 3., szerda

beatbull a számból vette ki a szót! én is úgy szoktam, hogy mélyhűtőbe teszem előtte, és úgy mártogatom csokiba. de ez a csepegtetős módszer is tetszik!!

szepyke
2010. február 3., szerda

Ez a kép.. Pont jó lenne a fejlécembe!:)))

ChefViki
2010. február 3., szerda

Nekem jó lesz így bordázott csokival is, köszönöm :-)
Hát lehet nekiugrok hétvégén… Folyik a nyálam :-)

lúdanyó
2010. február 3., szerda

Nagyon jó lett, szebb mint az igazi :) Nagyon ügyes vagy !!

Kata
2010. február 3., szerda

A férjem motyog már napok óta, ő meggyeset szeretne. Megspóroltál nekem némi kísérletezést:)

Főz és fecseg
2010. február 3., szerda

Ügyes vagy, a látvány önmagáért beszél!Gratulálok!

killervidra
2010. február 3., szerda

Felhőlány, köszi! :) Olvastam az orosz változatról, de nem ettem még soha. Én próbáltam megspórolni a sajtolást, de hiába. Zselatint, meg egyéb kötőanyagot meg nem akartam használni bele (persze akkor a vaj minek minősül?), mert az úgy nem “autentikus”…
Kíváncsi vagyok a Te verziódra! :)

Beatbull, nana, köszi! :) A mélyhűtést jó ötlet, de én elvetettem, mert a retro édességeket úgy szeretném csinálni, hogy a boltival közel azonos körülmények között és ideig legyenek eltarthatóak. A mélyhűtés-felengedés után viszont néhány órán belül meg kell enni. Meg picit tartottam tőle, hogy a túróban lévő víz a fagyasztás-felolvasztás után rontja az állagot.
A mártás sajnos itt tényleg nem megy olyan simán, mint a mártott szeleteknél, mert a túró ehhez túl puha (próbáltam). Ha két réteggel vonjuk be (1. ecsettel kenve, 2. mártva), akkor sima lesz a felülete, de túl vastag lesz rajta a csoki (ezt is próbáltam).
Sima ecsettel talán még szebb lett volna a végeredmény, mert a szilikonos túlságosan csíkosra húz mindent, de az nincs itthon.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy lett egy teljesen sima felületű, amire az ujjammal kentem a csokit, de ez a módszer szerintem nem EU kompatibilis, így csak nemhivatalosan írom ide. :)
A tempo zsebkendő ilyen irányú felhasználásáról még nem hallottam, de nagyon tetszik! ;) Én a legnagyobb papír kávéfiltert terveztem beszerezni hozzá, de a hó miatt csak a legszükségesebb helyekre jutunk már el Ponttyal, így ez most kimaradt.

Reni! örülök, hogy tetszik! Én úgy tapasztaltam, hogy a férjek is hálásak érte! :)

Szepyke! Örülök, hogy tetszik a kép! Kölcsönadjam? :)

Viki! örülök, hogy tetszik! Remélem, majd “élőben” is elnyeri a tetszéseteket! :)

Lúdanyó, Kata, Főz és fecseg! Aranyosak vagytok, köszi! :)

ottis
2010. február 4., csütörtök

Gyönyörű a fotó is!

Beatbull
2010. február 4., csütörtök

Köszi a választ! Talán még lehetne pralinégömbökhöz hasonlóan egy túrórudi-formát szerezni vagy barkácsolni valahogyan, azt megtölteni csokival, majd kicsurgatni és hagyni megdermedni benne a csokit. Ezután már hígabb túróval is megtölthető lenne. Másik ötletem is támadt: pl. kicsit vastagabb fóliára rá lehetne kenni csokicsíkokat, majd ezeket kis hengerekké összetekerni. Ha megdermedt a csoki, akkor meg lehet tölteni túróval és el lehet távolítani róla a fóliát. A mártásos megoldáshoz az jutott még eszembe, hogy szájjal vagy egyéb fúvószerszámmal le kellene fújni róla a felesleges csokiréteget, úgy vékonyabb eredményt kapsz (bár nem lesz teljesen sima, hanem szép kis hullámok keletkeznek rajta). Dominót így szoktam mártogatni, mert fújás nélkül túl vastag lesz rajta a csoki.

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Ottis, köszi! :)

Beatbull! Ez a Túró Rudi forma nagyon tetszik! :) De a fóliás is járható út szerintem. Sőt, az még nem is csak a Túró Rudihoz lehet jó! :)
A hígabb túrót én elvetettem, mert az eredeti az tömör, és akkor ez is legyen olyan, ezért is vacakoltam vele ilyen sokat. :)
Az a fújkálós módszer nagyon eredeti megoldás, de félek, hogy ahhoz nekem (és Pontynak) nincs elég türelmem! Viszont nem hallottam még ilyenről, és nagyon tetszik! :)

Férj
2010. február 4., csütörtök

A kísérleti csoportból Katica üzeni, hogy (“…isteni, isteni, isteni finom volt…”).

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Örülök, örülök, örülök! :)))

Férj
2010. február 4., csütörtök

A kísérleti csoportból Edina üzeni, hogy (…”nagyon ízlett, hazamegy és megcsinálja, reméli, hogy neki is így fog sikerülni a csokiborítás…”).

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Akkor a sikert teljesnek veszem! :D

Beatbull
2010. február 4., csütörtök

Igen, másra is használható a fólia. Van pl. egy speciális valrhona termék is ehhez. Még nem próbáltam ki, szóval nem tudom, hogy a celofán pl. mennyire hasonlít rá. Tv-ben láttam csak alkalmazni, ahol kis rugókat készítettek csokiból a fólia és egy fésű segítségével. Ott egy kicsit hígabb csoki-mousse került a rugó belsejébe. Jean-Pierre Wybauw Chocolate Decorations című könyvének címlapján is egy ilyen fólia látható.
Még az jutott eszembe, hogy elsimításként hajszárítóval megmelegíthetnéd a bekent rudakat. Onnét jutott eszembe, hogy néha mutatnak 1-1 riportot ilyen-olyan cukrászversenyről, ahol csokiból készítenek rendkívül bonyolult szobrokat és ott is hajszárítóval szoktak dolgozni a “ragasztásnál”.

Férj
2010. február 4., csütörtök

A kísérleti csoport megverekedett az utolsó túrórudiért. Lóri üzeni, hogy (“…nagyon konkrét, méretileg is jó, mer’ nem fér be egy darabban a számba…”).

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Beatbull! Köszi a sok infót! :) Én már elterveztem, hogy csoki cannellonit csinálok belőle! :)
Először megpróbálom, hogy sütőpapírra kenem ki, és azzal együtt tekerem fel valamire, mondjuk fakanálra, szempillaspirál dobozára vagy alufólia papírrúdjára. Úgy gondolom, hogy utána majd a sütőpapírt szépen le lehet húzni róla. (legalábbis remélem)
A hő nekem is eszembe jutott, én a langyos sütőbe akartam betenni, de a hajszárító kétségtelenül kevésbé barbár megoldás! :)
Hát, lehet ezzel is jól elleszek majd egy ideig… :)

Kedves Cica! Vettem a célzásokat, készítek egy újabb adagot! Mi mindent megteszünk a kedves, éhező orvos kollégákért! :)

Beatbull
2010. február 4., csütörtök

Hmm, nem rossz ötlet, kifordítva értetted, ugye? Szerintem az ajakírnek van a legtúrórudisabb formája (csak kicsit rövid), de persze papírlapokból is görgethetsz hengereket. Minél szorosabban és minél több papírt görgetsz össze, anál stabilabb lesz – gimiben hidakat építettünk belőle ;) Vagy néhány hurkapálcát/spagettit is összefoghatsz és körbetekerheted – így még variálható is a vastagság.
Amúgy úgy emlékszem, hogy a fóliát csak simán hengerré tekerték – belül voltak a csokicsíkok, kívül a fólia. Miután a csoki kissé megdermedt, megtöltötték és kívülről lehúzták a fóliát. Azaz befordítva, s nem kifordítva, mint ahogy tervezed. De lehet rosszul emlékszem.
A sütő sem rossz ötlet, de nagyon nehéz belőni vele a megfelelő hőmérsékletet, aminél épp csak megolvad, de még nem folyik szét.
Kíváncsi vagyok most már a cannelonikra ;)

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Még nem teljesen világos nekem sem, hogy hogyan akarom csinálni, akár két réteg sütőpapír között a csokival is szóba jöhet, ez mindig csak menet közben alakul ki.
A spagetti-papírhenger vonal is jó ötlet, ezen is gondolkodtam, a szabályozható méretek miatt.
Egyébként nekem olyan szempillaspirálom van, ami pont akkora, mint a Túró Rudi. És jó sok, úgyhogy még a mennyiséggel sem lehet gond! :)
A sütő egy elborult ötlet volt, örülök, hogy nem csináltam meg, szerintem nem lett volna jó vége… :)
A hétvégén lehet, neki is ugrok. Ha Ponty is úgy akarja. Most egyelőre sokat alszik napközben, úgyhogy ki kell használnom a lehetőséget! :)

nana
2010. február 4., csütörtök

nem teljes mélyhűtésre gondolok, csak annyira teszem be, hogy kicsit megdermedjen (min ahogy az aszalt gyümölcsökből álló bon-bon alapot is). ami pedig nálam könnyebség, h én szimplán csak gömböcskéket szoktam gyártani. beatbull viszont jó kis ötleteket írt!

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Nana! Rendben, ezt megpróbálom! :)
A gömböcskék az nálam kizárt, lázadáshoz vezetne a fogyasztók részéről, mert a Túró Rudi az rúd alakú! :)
Beatbull ötletei tényleg jók, azokat is ki fogom próbálni!
Most kaptam felkérést ugyanis egy nagyobb tétel gyártására belőle! :)

nana
2010. február 4., csütörtök

akkor profi leszel :)

killervidra
2010. február 4., csütörtök

Így jár az, aki éhenkórász orvosokat kér fel a tesztelésre… :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)