Retrománia/ Túró Rudi

Külhonba szakadt barátném, és pici lánya, Hanna kedvére a Túró Rudi. Vagyis inkább túrórúd, hiszen a címben szereplő név jogvédett.

Igazából ezzel szenvedtem meg eddig a leginkább, amíg sikerült egy megtévesztésig hasonló másolatot legyártanom belőle. (mostanában RENGETEG túrórudis pohárkrémet, csokis-törmelékes gombócot, és csúf küllemű, de finom, göcsörtös túrós csokirudat ettünk…)

Az eredeti recept szerint nincs benne más, csak túró, cukor, és citromolaj. (nem a mostani “eredeti” receptre gondolok, hanem a régire!) Ez eddig rendben is van, de hogy lesz akkor olyan, hogy szilárd is, meg nem is darabos? A válasz egyszerű és kézenfekvő (bár a folyamat maga hosszadalmas), a  botmixeres homogenizálás után le kell préselni és  csepegtetni, legalább egy napon át. Szóval a munka vele nem túl sok, csak türelmesnek kell lenni hozzá. (ezért is próbálkoztam eddig mindenféle egyéb szilárdítással, hiszen a türelem nem az erősségem. Viszont az “igazi” is valószínűleg így készül.)

Én most félzsíros tehéntúrót használtam hozzá, de készülhet soványból is, azt még botmixerezni sem kell, sőt, szilárdabb massza marad vissza a sajtolás után. És ráadásul az eredeti recept szerint is abból készül. De én nem tehetek róla, ennyi zsírhoz azért ragaszkodom!

A préselés és csöpögtetés sem egy ördöngősség, csak kell hozzá némi hely a hűtőszekrényben, hogy elférjen az a kissé instabil építmény, ami a felesleges savó kipréselésére hivatott. Én most 250 gr túróból készítettem, ennek elég volt egy nap, amíg elérte a megfelelő állagot, több túrónak viszont lehet, hogy több idő kell.

A szerkezet, ami a sajtolást végzi, egyébként egy meglehetősen kezdetleges, házilag barkácsolt struktúra, kell hozzá egy tésztaszűrő/gyümölcsmosó kosár, egy darab sűrű szövésű textil pelenka/tüll/muszlin, alkalmas méretű kistányér/műanyag zacskó, és sok-sok konzervdoboz. A konzervdoboz helyett jó kis kézi súlyzó is, az kisebb helyet foglal. Ha van. De szerintem ezt a részt mindenki a saját eszköztárának megfelelően tökéletesítheti.

• 5 db
• 25 dkg túró
• 5 dkg cukor
• 1 kicsi citrom reszelt héja
• 15 dkg étcsoki (50%, de max 60%)

A túrót a citrom lereszelt héjával és a cukorral botmixerrel összedolgozom. Sovány, sima állagú túró esetén elég villával.

A masszát textilpelenkába/muszlinba/sűrű szövésű tüllbe lapátolom, betekerem, majd egy tésztaszűrő aljába teszem. Én egy alkalmas méretű kistányért tettem rá, és erre annyi konzerv paradicsomot, amennyi csak ráfért, de műanyag zacskóba is lehet pakolni a nehezékeket, és úgy lesúlyozni a túrót. A lényeg csak annyi, hogy a túró tetejét egyenletesen, mindenhol nyomja a súly.

Az egész tákolmányt betettem a hűtőbe, legalább 24 órára (több túró= több idő!), és bevallom őszintén, este még egy kicsit kézi erővel is rásegítettem a sajtolásra. (ez a rész veszélyes, nem szabad nagyobb erővel nyomni, különben helyes kis túró kukacok bukkannak elő a pelenka rostjai között!)

Másnap késsel öt részre vágom, majd  műanyag/üveg vágódeszkán(?) 2 cm átmérőjű, 10 cm hosszú rudakat formázok belőle.

A csokit apróra tördelem, majd vastag aljú, lehetőleg teflon edénybe téve kis láng fölött addig melegítem, amíg éppen csak megolvad, azaz 30°C fok körüli lesz a csoki hőmérséklete.

A rudakat rácsra teszem, tetejére csorgatom a csokoládét, ecsettel egyenletesen elkenem, ha szükséges, majd a hűtőbe teszem fél órára dermedni.

Ha nem sikerült elég vastagon bevonni a rudakat, érdemes még egy réteg csokit tenni rájuk, a fent leírtakhoz hasonlóan.

Miután a csoki teljesen megszilárdult rajta, óvatosan lefejtem a rácsról, megfordítom a rudakat, majd az aljukat is bekenem olvasztott csokival. Ezt már érdemes eleve ecsettel végezni. (ha a csoki közben megszilárdulna, természetesen kicsit melegítsük meg)

Ismét hűtő, ismét addig, amíg megszilárdul.

Ha kész, lehet még éles késsel óvatosan igazítani rajtuk, ha sok helyen folyt volna túl a csoki, majd lehet csomagolni.

Azoknak a gyerkőcöknek, akik pedig nem szeretik a csokit a Túró Rudin (van ilyen! Például Hanna és én…), az egész macerát el lehet hagyni, és elég csak a túrót elkészíteni belőle.

Ha valakit érdekel, annak pedig itt a túrórudis fagyi receptje.

Megjegyzés: a házi változat azért nem lesz olyan tükörsima felszínű. Persze sima lesz, de nem annnnnyira sima, mint a bolti. Lehetne a kész, már csokival bevont rudat még egyszer megmártani, akkor teljesen sima lesz a felülete, de akkor túl vastag rajta a csoki (próbáltam!).

Az is lehet, hogy kis gyakorlással mégiscsak tükörsima lesz a  felszíne elsőre is. Próbálkozni kel.

Címkék: édes, étcsoki, retro, túró