Olyannyira komolyan gondoltam, hogy fogok még főzni az Ínyenc ételek szakácskönyv alapján, hogy rögtön itt is belőle a második étel. Illetve megint csak majdnem, mert ez nem marha, hanem borjú (mert az hamarabb megpuhul)(meg mert jobban is szeretem), és nem meggybefőttel, hanem aszalt meggyel (mert szerintem azzal mégiscsak gusztusosabb), és van benne vörösbor is (mert az, ismét csak szerintem, illik hozzá).
A formabontás megint elmarad, legalábbis nekem a főtt marha meggyszósszal megbotránkoztatóbb étel, mint ez.
Összeállítás megint seperc alatt megvan, csak a főzési idő végét kell kivárni, ami meg a borjú életkorától is függ. Úgy 40 perc kell neki, de a növendék marha határát súroló borjúnál ennél több is lehet.
Nekem krumplipüré kívánkozott mellé, sok tejszínnel és vajjal.
A római köményt és koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd 2-3 ek olívaolajon rövid ideig pirítom.
Hozzáadom az apróra felkockázott lilahagymát, üvegesre párolom, majd megy hozzá a két centis kockákra vágott borjúhús és a finomra aprított fokhagyma. Kevergetve, nagy láng fölött addig sütöm, amíg a hús leve teljesen elpárolog és kis színt nem kap.
Felöntöm a vörösborral, majd nagy lángon addig forralom, amíg az összes folyadék elpárolog alóla.
Hozzáadom az aszalt meggyet, babérlevelet, csilit, fahéjat, sózom, felöntöm 3 dl vízzel, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a borjúhús megpuhul.
Közben a krumplit megpucolom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ha megpuhult, leszűröm, és azonnal hozzáadom a tejszínt, vajat, majd krumplinyomóval összetöröm. Szerecsendiót reszelek hozzá, átkeverem, melegen tartom.
Ha a borjú megpuhult, ízlés szerint még mézet adok hozzá (nekem 2 tk kellett), majd a krumplipürével tálalom.
Azaz aszalt sárgabarackkal.
Recept a Holló és társa Könnyen, gyorsan, finomat sorozatának Ínyenc ételek részéből. Legalábbis alapjait tekintve, de hát ez sem tudta megúszni az átfazonírozást. Egyébként egyáltalán nem formabontó, sőt. Én kissé csalódtam is benne, pusztán az extravagancia szempontjából, majdnem főztem is bele bánatomban betűtésztát… De tényleg nagyon finom, és sikerült ilyen furfangos módon némi sárgabarackot is juttatnom a gyerekbe, szóval gyümölcsöt nem evő kisdedek rejtett gyümölcsfogyasztásának kiváló módjával állunk szemben. (itt kell megjegyeznem, hogy az aprónép adagját a csili és gyömbér hozzáadása előtt illik kimerni, különben érhet minket meglepetés, nem a jó értelemben.)
Azért még ejtek pár szót a könyvről is. A receptek biztatóak, bár én képtelen vagyok szakácskönyvből főzni, szóval elég erős módosításokon esnek át általam, de kiváló ötletforrásként szolgálnak, és nem ez az utolsó étel, amihez innen merítettem ihletet. De ami még ennél is fontosabb, azok a gyönyörűen megkomponált képek, a csodaszép tányérok, tálak, evőeszközök, és a színek, amik engem teljesen elvarázsoltak. Pedig én nem olyan vagyok, akinek a képek számítanak egy szakácskönyvben, de ez itt most nagyon az én ízlésem szerint való. Na, csak ennyit akartam írni, most jöhet a recept.
A koriandert és a római köményt mozsárban megőröljük, majd 2-3 evőkanálnyi olívaolajon néhány másodperc alatt megpirítjuk.
A lilahagymát apró kockára vágjuk, majd a fűszerek mellé dobjuk és üvegesre pároljuk.
Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és a nagyjából feldarabolt aszalt sárgabarackot, felöntjük a narancs levével, a passzírozott paradicsommal és 6 dl vízzel. Hozzáadjuk a babérlevelet, fahéjat, petrezselymet, sózzuk, ha nincs gyerkőc a háznál, akkor itt kerül bele a csili és a gyömbér is.
Fedő alatt 10-15 percig főzzük, vagy amíg a barack megpuhul.
Ezután halásszuk ki a babérlevelet és botmixerrel pürésítsük a levest.
Ízlés szerint itt még kerülhet bele cukor, fahéj, narancslé, ha a kiskorúak adagja eltávolításra került, itt jön bele a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott leve és némi szárított, őrölt csili is.
Fahéjjal kikevert joghurttal tálaljuk.