A joghurtos vagy kefires poharas süti receptjét szerintem mindenki ismeri, én is 15 éve sütöm már, és mindig osztatlan sikerrel.
Én a receptet annak idején a Konyhaművészetben találtam, egy Zoránnal készült interjú mellett, ez volt állítólag az akkori feleség legjobb sütireceptje. Azóta találkoztam már vele fecniken, amit anyu kolléganői írogattak egymásnak, szakácskönyvekben, újságokban, és rengeteg blogon.
Ezt a sütit szoktam sütni én is a munkahelyi szülinapokra, névnapokra, vagy csak ha látogatóba megyünk, ajándékba (újabban furán néznek rám, ha nem viszek sütit magammal… Vagy legalábbis valamilyen ételt).
Az recepten csak annyit változtattam, hogy csökkentettem az olaj és a cukor mennyiségét, szerintem ennyi is bőven elég bele. Az alaprecepthez én most citrom levét, reszelt héját, almát, fahéjat és szegfűszeget adtam. A fűszerek, gyümölcsök tetszés szerint variálhatók, így soha nem válik unalmassá (bár én nem értem, de ezt a sütit soha nem unja meg senki). Lehet tenni a tésztába csokit, kakaót, dióféléket, akármit, szóval a lehetőségek tárháza végtelen.
A hozzávalók adagolása a felhasznált joghurt poharával történik, szóval még csak mérleg sem kell hozzá.
Ma készült egy adag, a szomszédainknak, hálából a kosárnyi almáért, és még egy, egy tervezett látogatáshoz, ajándékba.
Aztán a látogatás végül elmaradt, de Férj elvitte magával ügyeletbe, ahol Atya, az ibrányi római katolikus pap azt nyilatkozta róla a délutáni (nem orvosi) vizit során, hogy “Lelkipásztorba való”. Most ennél többet mit is írhatnék róla.
Egy evőkanálnyi cukorral mozsárban porrá zúzom a szegfűszeget.
A joghurtot tálba öntöm, majd a poharát használva kimérem a többi poharas hozzávalót. Ezután hozzáadom a tojást, citrom levét, héját, fahéjat, sütőport, és habverővel csomómentesre keverem a masszát.
Az almát meghámozom, a húsát centis kockákra vágom és a tésztába forgatom.
Én most szilikonos formában sütöttem, így azt sütőpapírral kibélelni nem kellett, de ha hagyományos formát használunk, azt ki kell olajozni, liszttel beszórni, vagy sütőpapírral kibélelni előtte.
180°C fokon (gázsütőben) nálam 60 percig sült, de végezzünk tűpróbát a biztonság kedvéért.
Megjegyzés: Én jobban szeretem, ha olaj helyett 10 dkg olvasztott vaj kerül bele, de ez ízlés dolga.
Egyébként ezt a tésztát szeretem használni muffin formába is, 12 db normál méretű muffin lesz belőle.
Vagyis majomkenyér, Férj szerint.
A gasztroblogokon látható banánkenyerek annyira meghozták a kedvem a banánnal való sütkérezéshez, hogy készítettem belőle én is egy változatot. Tejcsokival és zabpehellyel, mert ki tudja milyen gondolatmenet alapján nekem ezek illenek a banánhoz a legjobban.
Nagyon finom, visszafogottan édes, reggeli helyett vagy kávé mellé. Vagy a gyerkőcöknek, mert szerintem ez a süti a kicsiknél abszolút befutó lehet. (legalábbis nálunk minimanó részéről volt egy ilyen tendencia, de szegénykém a gonosz, túlképzett szülei miatt sütit még csak kóstolóba kap. Azt hiszem, nem túl elégedett a helyzetével. És megtanult hisztizni is…)
Egyébként ez is kevert tészta, szóval az összeállítása öt perc alatt megvan, aztán már csak a sütés végét kell kivárni.
A félbetört banánokat a tojásokkal együtt turmixgép kancsójába teszem, megy mellé a mascarpone és a nagyobb darabokra tördelt csoki is. Addig mixelem, amíg már nem maradnak benne nagyobb darabok.
Turmixgép hiányában a banánt lehet villával pépesíteni, a csokit meg késsel apróra vágni hozzá, és ezek után kikeverni a tojásokkal és a mascarponeval.
A lisztet a sütőporral és a zabpehellyel elkeverem, hozzáöntöm a banános pépet, majd alaposan kikavarom a tésztát.
Szilikonos sütőformába öntöm, ha ez nincs, béleljünk ki sütőpapírral egy hagyományos őzgerincformát.
180°C fokos sütőben (gázsütő) nálam 45 percet sült, de akkor jó, ha a tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre/fogvájóra.
Megjegyzés: Nekem ez a sütőforma félig lett csak tele a tésztával, szóval lehet kisebb formát is használni, akkor magasabb lesz a süti, bár a sütési idő nőni fog.