Bialetti Brikka, a kávé, a crema és egy kotyogó

Ez most kicsit olyan szolgálati közlemény jellegű bejegyzés, azoknak, akik imádják a presszókávét, de hely- vagy pénzhiány miatt egyelőre még az alkalmas kávéfőzőgép beszerezése előtt állnak. Vagy nem szeretnének lemondani utazás során sem reggelente a jó kávéról. Vagy csak megmagyarázhatatlanul vonzódnak a kávéfőzőkhöz és a frappáns megoldásokkal operáló kütyükhöz. (ha valaki például szenteste hajnalig YuTubeos videókat néz az öccsével együtt arról, hogy hogyan főznek espressot la Pavonival, az szerintem olyan őrült, mint mi ebbe a kategóriába tartozik.)

Szóval nekünk van “rendes” kávéfőzőnk, kettő is (bár a jobbikat nem használjuk, de ez egy buta történet, és nem ide tartozik), de Férj mégis ezt kért karácsonyra. És meg is kapta.

A Bialetti Brikka Elite 2 névre hallgató kotyogó tényleg jobb, mint a hagyományos társai. Kis odafigyelést igényel, mert például rosszul viseli, ha több vizet töltünk bele a megengedettnél, de ezt nem nehéz betartani, hiszen mellékelnek hozzá egy mérőpoharat, amivel a vizet kell adagolni hozzá.

A crema a tetején a legproblémásabb rész, ez csak akkor képződik, ha megfelelő szemcseméretűre van darálva hozzá a kávé (itt sem kell túl bonyolult dologra gondolni, egyszerűen durvábbra kell darálni hozzá a kávét, mint a boltban kapható őrölt kávék szemcsemérete), illetve akkor marad meg szépen a kávé tetején, ha azonnal levesszük a tűzről és csészébe öntjük a kávét, amint az diszkrét robbanás kíséretében átfolyik a szelepen (praktikusan fogalmazva a kotyi még főzi a kávét, miközben én már öntöm a csészébe). Mivel ez a “robbanás” igen hangos, ezt a pillanatot azért nem lehet elmulasztani.(egyébként nagyon látványos is, mi ezt még mindig gyermeki örömmel bámuljuk az áttetsző fedélen át)

A daráláshoz tényleg elegendő egy egyszerű késes daráló is. A darálást megúszni viszont nem lehet, de szerintem nem is kell, mivel a gyárilag őrölt kávék porhó finomságú szemcséivel semmilyen kávéfőző nem fog igazán jó állagú és igazán finom ízű kávét eredményezni (sajnos). Tudom, hogy vannak jók, és még jobbak (meg podosok, de az most végképp nem ide tartozik), én is használok ilyet is, sőt, régen csak ilyet használtam, és pont ezért tudom, hogy mekkora a különbség a frissen darált szemes kávé és az őrölt között.

Ha valaki viszont nem irtózik a darálás gondolatától, az egy hasznos kis szerkentyűt szerezhet be a Brikkával. A kávé persze nem lesz olyan, mint egy igazi eszpresszó, annál kicsit hosszabb is marad, ristrettot sem lehet vele főzni, de határozottan ízes, krémes lesz a végeredmény.

Mi szűrt, Brita vizet használunk hozzá, ez a víznek a vízkőtartalmát is csökkenti. ( ez nemcsak a kávéfőzőknél hasznos, hanem a többi háztartási gépnél, pl vízforraló, és a főzésnél is)

A kávét tamperolni nem kell a szűrőben, csak lazán, de egyenletesen kell beletölteni és elsimítani a tetejét.

A gyerek felébredt és elkezdte lerámolni a billentyűzetet, így többet nem írok, helyette itt van néhány hasznos link.

A használatáról videó itt látható.

Néhány videó, amin a kávéfőző látható még működés közben itt és itt.

Pár sor, ahol nálam hozzáértőbbek nyilatkoznak a Brikkáról.

Beszerzés innen.

Végül néhány kép a miénkről is:

Alles müller oder… Pisztáciás-kókuszos “müller milch” házilag

Van néhány erősen arteficiális ízű, ijesztő színű, élelmiszernek mondott késztermék, aminek én a rabja vagyok. Az egyik ilyen a címben szereplő müller milch.

A házilagos előállítására azonban nem az egészségtudatosság sarkallt engem, hanem az az egyszerű tény, hogy itt bizony nem mindig kapni ilyesmit. A havonta egyszer, valamelyik multiban megejtett beszerzőkörutam alkalmával szoktam magamnak venni belőle, jutalomfalatka gyanánt. Már ha egyáltalán kapok. (mert azt gondolom, havonta egyszer még némi mesterséges neonzöld élelmiszerfesték is beleférne…) De már egy éve nem sikerült hozzájutnom.

Néhány napja sikerült szereznem egy üveggel, és meg kellett állapítanom, hogy én ezt bizony imádom. És gyakrabban is el tudnám fogyasztani, mint évente egy-két alkalommal. A tejmentes periódus is lezárult már az életemben, így semmi nem képezheti gátját a rendszeres fogyasztásnak, csak a beszerzés nehézségei, meg persze az az apróság, hogy napi rendszerességgel viszont már nem szeretnék mesterséges adalékanyagokkal telezsúfolt élelmiszereket fogyasztani.

Innen egyenes út vezetett a házilagos előállításhoz. Több variáció is készült, ami itt szerepel, az hasonlít leginkább az eredetihez (bár Férj szerint finomabb lett…). Ez egy kicsit macerásabb, a szűrés miatt, de ízre ez a kókuszreszelékkel készült változat-meglepő módon- sokkal jobb, mint a kókusztejes.

A recept elkészítéséhez természetesen szükség van sózatlan, pörköletlen pisztáciára, de újabban a Metro ilyet rendszeresen tart, így nekem ezt egyszerűbb beszereznem, mint az ízesített neonszínű tejet. Az ára elég borsos, 10 dkg 1200 Ft, de egy adag tejhez csak 1 evőkanálnyi, azaz 5 gr szükséges belőle. Így az ára házilag kb annyira jön ki, mint az eredeti bolti változaté, de a házi bármikor előállítható, és nem utolsó sorban teljesen természetes. ( aki pedig fővárosi, az a Culinárisban is be tudja szerezni, emlékeim szerint ott is láttam kimérős változatban. Ott talán még olcsóbb is volt.)

A müller milchhez használt buttermilch (író?) helyett a Good Foodon talált ötlet nyomán tej+citromlé keverékét használtam, és ez elég jól működik.

Az egészet bele lehet önteni a turmixgépbe egyszerre is, és ezután leszűrni, ez gyorsabb, de így kevésbé lesz színes és pisztáciás a végeredmény.

A visszamaradó kókuszos masszával pedig lehet dúsítani például müzlit is. (legalábbis nálunk ez lett a sorsa)

• 400 ml
• 4 dl 3,5 % tej,
• 4 ek kókuszreszelék,
• 1 ek pisztácia,
• 2 ek nádcukor,
• 1 ek citromlé,
• 1 ek tejszín

A tejet, kókuszreszeléket, tejszínt, citromlevet, cukrot összeturmixolom, nagy fordulatszámon, legalább 2 percig, majd leszűröm.

Az átszűrt tejet visszaöntöm a turmixgépbe, a pisztáciával együtt, és ismét alaposan összeturmixolom.

Ha teljesen sima italt szeretnénk, ezt követően át lehet szűrni még egyszer, de ettől én már eltekintettem, a kisebb darab pisztáciák egy-két perc alatt úgyis leülepednek az aljára.

Címkék: italok, kókusz, pisztácia