Almalekvár vaníliával, ánizzsal, és az összes többi (gyömbéres, fahéjas, kakukkfüves, meg ilyenek…)

Már most nem akarok minden egyes almalekvárt külön bejegyzésbe írni, úgyhogy inkább leírom így, ömlesztve azt a néhány félét, amit általában vagy újabban készítek.

Most éppen vaníliával és ánizzsal készült, de a többi is megtévesztően hasonlóan néz ki, szóval azt gondolom, egy kép elég lesz prezentálni a végeredményt.

Én hetente egyszer főzök egy adagot, aztán mehet a hűtőbe. Nagyobb adagot nem készítek belőle, mert nem nagyon van helyem tárolni. Meg aztán mindig kapunk egy halom almát, és azt szépen, aprajával fel is használom hozzá, mielőtt megromlana a kamrában.

Az ízesítések vetésforgóban váltakoznak, rá ne unjunk valamelyikre véletlenül.

Vagy a mézes, vagy a cukorral készült változat az alap, csak a fűszerek változnak hozzá. A mézes már szerepelt is itt egyszer, a rozmaringos almalekvárnál. Mézzel készül még nálam a gyömbéres, a mézeskalács fűszeres, és újabban a kakukkfüves, a többi meg nádcukorral. De ez tetszés szerint variálható.

• Mézes almalekvár
• 80 dkg alma (tisztítva mérve)
• 15 dkg méz
• 1 citrom leve
• “Sima” almalekvár
• 1 kg alma (tisztítva mérve)
• 10 dkg nádcukor (ha nem túl édes almát használunk hozzá, akkor mehet több, 15 dkg)
• 1 citrom leve

Az almát nagyjából 2-3 cm kockákra vágom, majd a citrom levével,  a mézzel/cukorral és a fűszerekkel egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe teszem.

Felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon (wok láng) sűrűre főzöm (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra. Kevergetni az elején nem kell, elég csak néha megrázogatni. Ha besűrűsödött, akkor viszont illik mellé állni a fakanállal, és kavargatni rendesen. De ez csak az utolsó 10 perc.

Ha kész, csatos üvegbe öntöm, lezárom, és miután kihűlt, a hűtőben tárolom.

Hűtőben 1 hétig biztosan eláll, szerintem tovább is bírná, de még nem volt rá alkalma.

A fűszerek pedig:

–vaníliás, ánizsos: 1/4 rúd vanília, félbevágva és 1 ek ánizs, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve

–kakukkfüves: 1 ek szárított kakukkfű, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, vagy 4-5 ág friss. Ha frissből készül, az ágak egészben kerülnek a lekvárba, és csak az üvegbe töltés előtt kell kihalászni a szárakat.

–gyömbéres: 5 cm gyömbérgyökér lereszelve, majd a leve kinyomkodva. Ez 2-3 ek gyömbérlé, és azért így adom hozzá, mert így nem kerül bele a gyökér fás része.

–gyömbéres-citromos-mazsolás: a gyömbér mellé kerül még plusz egy citrom leve és mindkét citrom lereszelt héja, és még egy maréknyi kis szemű mazsola is. Ha a mazsola elmarad belőle, akkor 1-2 evőkanálnyival több cukrot/mézet tegyünk a lekvárba!

–fahéjas: a legegyszerűbb, 2 rúd fahéj, vagy 1 ek őrölt fahéj kell hozzá.

–mézeskalács fűszeres: 1 rúd fahéj, 2 szem csillagánizs, 6 szem szegfűszeg, kevés cukorral porrá őrölve, 2-3 cm félbevágott vaníliarúd, esetleg még 1/2 citrom reszelt héja. Az egész fűszereket én benne hagyom a lekvárba, nem szoktam kihalászni az üvegbe töltés előtt.

Címkék: alma, üveges

Rozsos töltött zsemle, savanyú káposztával, húsos szalonnával, füstölt sajttal

Ha minden igaz, hosszú ideig ez az utolsó dobozolandó élelmiszer Férjnek, azaz ezentúl lesz egy kis szünet az ügyeletek között.

Holnaptól hivatalosan is visszakapom a férjem, Ponty pedig az apját.

Viszont ma még idegenben kell ennie, így töltött zsemléket kapott. Kicsit sietősen készült, a töltögetés közben egyszerre etettem itthon a gyerkőcöt, meg az édesapját, mindezt fél óra leforgása alatt, mivel csak ennyi ideje volt Férjnek, mielőtt indult tovább. Ezért aztán nem került a tetejére tojás, nem lett olyan szép mázas-piros. Az apró szépséghibáért cserébe viszont nagyon finom lett. Nagyon-nagyon.

• 6 darab
• a tésztához:
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg rozsliszt
• 1,8 dl víz
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só
• 1 dkg élesztő
• 1 tk almaecet (vagy fehérborecet)
• a töltelékhez:
• 4-5 dkg füstölt, húsos szalonna (pl erdélyi)
• 10 dkg savanyú káposzta
• 5 dkg füstölt sajt
• olívaolaj vagy zsír a kenéshez

Az élesztőt a lisztekkel elmorzsolom, majd hozzáadom az olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidagasztom, amíg a tészta sima nem lesz, és el nem válik a kezemtől. Rugalmas, nem túl lágy tésztának kell lennie.

A tésztát cipóvá formázom, majd a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félreteszem 2-3 órára, amíg a tészta a duplájára kel.

A töltelékhez a szalonnát apró kockákra vágom, a sajtot fél centisre darabolom, és a káposztát késsel átvagdosom, hogy ne legyenek benne nagyobb szálak.

A szalonnát kis láng fölött pörcösre sütöm, majd hozzákeverem a felaprított savanyú káposztát. Ha kihűlt, hozzákeverem a sajtot is.

Közben a tésztát átgyúrom, hat gombócra osztom, majd a gombócokat egyenként lisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vastag, 15 cm széles, hosszú téglalap alakú csíkokká nyújtom A tészta felületét lekenem vízzel (így jól összetapad a feltekerés után és nem nyílik szét), majd az egyik rövidebbik széle mentén elosztom a töltelék 1/6-át. Felhajtom a tészta rövid szélét a töltelékre, majd a hosszanti széleit is két oldalt kb 1 cm szélesen ráhajtom a töltelékre, és feltekerem, mint egy tekercset (mint a töltött káposztát, vagy a tavaszi tekercset szokás).

A kész tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom,az oldalukat és a tejüket pedig olajjal/zsírral lekenem, hogy ne ragadjanak össze sülés közben.

A tetejét kevés vízzel elhabart tojássárgájával akartam lekenni, de ez elmaradt.

15 percig pihentettem meleg helyen, vagy amíg legalább a másfélszeresükre nem nőnek, mielőtt a sütőbe kerültek.

220°C fokon (gázsütőben) 25 perc alatt sültek pirosra.

Normál esetben rácsra szedegetve hűtöm ki az összeset, most viszont két darab kivételével azonnal papírzacskóba kerültek.

Címkék: kelt tészta, sajt, savanyú káposzta, sós

Négy sajtos parajkrémleves

Egyébként főzök rendes ételeket is.

Például ezt. A receptet ma(?) találtam, itt (a tálalást ajánlanám mindenki figyelmébe, szerintem gyönyörű!), igaz, hogy túl sok mindent nem tartottam meg belőle, csak a parajt, meg azt, hogy én is négyféle sajtot tettem bele. A recept átigazítása szintén a hűtőszekrény tartalma, illetve az eddig használt receptem szerint, szerintem jót tett neki.

Borzalmasan egyszerű, gyors, és nagyon finom.

• 2-3 adag
• 600 gr paraj (fagyasztott vagy friss, leveles vagy krém)
• 1 kis krumpli (~ 5-7 dkg)
• 1 fej salotta (vagy kb 3 dkg vöröshagyma)
• 8 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (pl DorBlue)
• fél-fél marék reszelt pecorino és parmezán (vagy Grana Padano) (~1,5-1,5 dkg)
• 10 dkg mozzarella
• 2 ek tejszín
• 1 ek vaj
• só, bors

A vajon üvegesig sütjük a felkockázott hagymát, majd fél percre mellédobjuk a felaprított fokhagymát is.

Hozzáadjuk a parajt, a meghámozott, felkockázott krumplit, majd felöntjük fél liter vízzel, sózzuk és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, majd hozzáadjuk a reszelt pecorinot, parmezánt és az elmorzsolt kéksajtot is a forró leveshez.

Ízlés szerint tekerünk bele borsot, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál a tányérokba szétosztjuk a felkockázott mozzarellát, és erre merjük a levest. Ha van otthon mini mozzarella, azzal még mutatósabb lesz.

Címkék: fél óra, juhsajt, kéksajt, leves, mozzarella, parmezán, spenót

Retrománia/ vaníliás-mazsolás krémtúró

A retrománia átmeneti szünetelésének igen prózai oka volt: kigyulladt a kávédarálónk, amivel az olajos magvakat, fűszereket szoktam volt őrölni, és eddig nem került még sor a pótlására.

A gondolkodásmódom néha kicsit szögletes, így a terveim szerint következő két-három, porrá őrölt olajos magból készülő csoki megvalósításának hiányában ezen a vonalon nem tudtam továbblépni.

Szerencsére ma Jókaja közzétette a mazsolás krémtúró nem-retro receptjét, így bevillant, hogy majdnem egy éve, véletlenül nekem már sikerült előállítanom házilag az “igazi” retro mazsolás krémtúrót, amikor lustaságból kíváncsiságból a turmixgéppel kevertem össze a túrótorta hozzávalóit, úgy, hogy véletlenül már a mazsolát is hozzáadtam. A titok ugyanis csak annyi, hogy a mazsolát majdnem teljesen pürésíteni kell hozzá. Ezt az információt aztán elraktároztam magamban, majd később le akartam írni a retromániában, majd még később teljesen elfelejtettem…

A gyári krémtúró egyébként sovány túróból és tejszínből készül, és valóban, a sovány túróval sokkal “igazibb” eredmény érhető el, már csak azért is, mert annak eleve sokkal krémesebb az állaga. Persze nagyon finom félzsíros túróval is, sőt, mert hiszen nem mindig az autentikus recept a legjobb.

Egyébként a mazsolás ízesítésűt csak azért választottam, mert nálunk ez volt otthon az egyetlen, amiért nem folyt közelharc az öcsémmel (mivel ő gyűlöli a mai napig is a mazsolát), így ez a változat nekem különösen a szívemhez nőtt. De lehet mazsola nélkül is, simán, vaníliásan.

A színe kicsit fakó ( a bolti természetesen színezéktől sárga), ezen segíthetünk egy tojás sárgájával, az ízének sem tesz majd rosszat (bár megint nem “autentikus” hozzávaló), csak az eltarthatóságának, így én a sápadtabb változat mellett maradok.

A recept nem is igazi recept, megint rém egyszerű, inkább csak a figyelem felkeltését szolgálja, hogy ilyet is lehet.

• 250 gr túró (lehetőleg sovány)
• 1 púpos ek házi (vagy Bourbon) vaníliás cukor
• 1 ek cukor (vagy ízlés szerint)
• 0,5 dl tejszín
• tej, amennyi szüksége
• 1/4 citrom leve
• 1 nagy marék mazsola (~ 4 dkg) (lehetőleg puha, nagy szemű, arany mazsola)

A hozzávalókat a mazsola és a tej kivételével villával összedolgozzuk, majd ha szükséges, annyi tejet adunk hozzá, amennyitől krémes lesz az állaga. A tej mennyisége attól függ, hogy mekkora a felhasznált túró víz, illetve zsírtartalma. Botmixerrel sima krémmé dolgozzuk ki a túrót.

Hozzáadjuk a mazsolát is, majd botmixerrel ismét pürésítjük az egész masszát. Most elég csak nagyjából, nem kell teljesen simára, maradjanak benne nagyobb darab mazsolák is.

Ha szükségét érezzük, adjunk hozzá még cukrot, bár szerintem ennyi mazsola mellé nem szükséges. Egyébként kész.

Ha puha volt a mazsola, azonnal lehet enni, ha keményebb, néhány óra a hűtőben, amíg a mazsola megszívja magát, és fogyasztható Remekül eláll ilyen formában is, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni belőle.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, retro, túró

Retrománia/ karamellás tej

Na most ez nem olyan nagy világmegváltó receptes bejegyzés, csak olyan szolgálati közleményféle.

Vagyis a karamellás tej renoméjáról szól inkább, meg annak a helyreállításáról, mint a receptjéről.

Régen hegyekben állt ez a fajta zacskós műremek a kakaók, meg a fél literes tejek között. Most meg nem látni már sehol. Van helyette minden más, egzotikus nevekkel (és néha borzalmas ízekkel), de ez valahogy eltűnt. Nem arról van szó, hogy hiányzik, mert régen én ilyet nem nagyon ittam, túl keserű volt a bolti, inkább csináltam magamnak otthon, már akkor is. De nagyon szerettem.

Aztán hosszú szünet következett az otthoni gyártásban, mert a karamellás tej az nem volt sikk, a brutáltömény forró csoki, extra magas kakaótartalmú étcsokiból, csilivel, szegfűborssal, mikor mivel, az meg igen, az olyan felnőttes dolog, az vállalható. Még akkor is, ha annyi pillecukorral ittam, hogy a csoki alig fért a bögrébe.

De most második gyermekkorunk következik, most jöhet végre a karamellás tej is. Igazából jön is, kínos rendszerességgel, minden este, legalább egy bögrével. Mostanában már az esti adag jó nagyra sikerül, így egy része üvegbe kerül és a hűtőbe vándorol, reggelire. És ez így annyira jó…

Egyébként ha már gasztro, akkor legyen itt legalább valami recept-féleség is.

• Szóval adagonként 1 evőkanálnyi cukor szükséges hozzá
• és egy csésze (2,5 dl) tej.

A cukorból karamell készül, lehetőleg vastagabb aljú serpenyőben, akkor szép egyenletes lesz, nehezebben ég meg. Mérsékelt láng fölött, kavargatni nem kell, csak rázogatni (bár azt sem muszáj, csak ha szükségét érezzük valamiféle cselekvésnek, akkor).

A karamell nálam sötét borostyánszínű, mert az ennél sötétebbet én már nem szeretem, továbbá minél sötétebb, kesernyésebb, annál kevésbé érződik édesnek az íze.

Ha a karamell pont jó, ráöntjük a tejet, és addig kavargatjuk, a lehető legkisebb láng felett melegítve az edényt, amíg az összes karamell felolvad benne.

És ennyi.

Címkék: italok, karamell, retro

Túrós palacsinta mazsolával, nem feltétlenül a megszokott módon

Azaz amerikanizálva, instant módon, túró és palacsinta 2 in 1. Illetve ha hozzászámoljuk a mazsolát is, akkor 3 in 1…

Nem azért, mert a ricottás palacsintára már ráuntunk volna. De ha azt mondom, hogy vidéken bizony nem áll hegyekben a ricotta a sarki boltban, sőt, néha egyáltalán nem is lehet kapni még a hiperekben sem, akkor szerintem ez sokaknak ismerősen hangzik. Ilyenkor nem lehet mást tenni, ki kell ötölni valamit a helyettesítésére.

Mondjuk a túrót.

Állagra hasonló lesz a végeredmény, viszont ízre egészen más élmény. De egyáltalán nem rosszabb!

Ha valaki most megbotránkozna a magyar konyha remekeinek ilyen formában való kiforgatásán, attól elnézést kérek, de nagy úr a szükség, ha elfogyott a ricotta, és egyéves porontyunk kanállal (hogy honnan szerezte?) csapkodja a lábunkat reggelit(= palacsintát) követelve.

Szóval a recept az ugyanaz maradt, mint a ricottás változatnál, egyszerűen azonos mennyiségű túróval helyettesítettem a ricottát, és került bele mazsola is, továbbá mivel a túró kevésbé édeskés, mint a ricotta, így egy picit több cukor került a tésztába.

Mellé mézzel és kevés citromlével kikevert tejfölt készítettem, mert nekem a tejfölös kencék a túrós palacsinta kötelező kiegészítői, de lehet itt is juharszirupot vagy mézzel kikevert joghurtot, gyümölcsszószt kínálni hozzá, mint a ricottás palacsintánál.

Még egy szót ejtenék az állagáról: én úgy szeretem a túrós sütiket, ételeket, ha a túró szemcsés marad benne, nekem így jobban tetszik. Ha valaki viszont a szemcséktől mentes változatot részesíti előnyben, az botmixerrel keverje át a tésztát (a mazsola hozzáadása előtt!), vagy öntse turmixgép kancsójába, így garantáltan sima tészta lesz a végeredmény. Jó megoldás lehet még a zsírszegény túró használata félzsíros helyett, az eleve nem darabos.

2-3 adag

250 gr túró

2 dl tej

10 dkg rétesliszt

3 tojás

3 dkg olvasztott vaj

2 ek nádcukor

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1 citrom reszelt héja (vagy 1 kk szárított citromhéj)

1 tk sütőpor

1 nagy marék mazsola késsel durvára vágva (elhagyható)

tejföl, méz, citromlé ízlés szerint a tálaláshoz

A túróból, tojásból, tejből, sütőporral elkevert lisztből, cukrokból, vajból lehetőleg habverővel sűrű, csomómentes masszát keverünk, hozzákeverjük a mazsolát és a reszelt citromhéjat, majd félretesszük legalább 15 percre pihenni.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi adagokat halmozunk, majd mérsékelt lángon mindkét oldalukat világos aranyszínűre sütjük. A masszát egyengetni nem kell, magától szétterül, viszont az adagolásnál igyekezzünk úgy meríteni a tésztából, hogy minden palacsintába jusson mazsola.

A tejfölt kikeverem sok mézzel és kevés citromlével, és a palacsinták mellé tálalom.

Megjegyzés: Ekkora adag 2-3 embernek is elég. De én akkor is ennyit sütök, ha csak minimanóval ketten reggelizünk. A maradékot pedig kivajazott sütőtálba rétegzem, mindegyiket tejfölös kencével megkenve, majd a többi kencét ráöntöm a tetejére, vajat forgácsolok rá, és 200-220°C fokos sütőben megsütöm Férjnek este, ha hazajön.

Ilyenkor a tejfölös szószhoz (12% zsírtartalmú) tejfölből 1 dl, 1 tojás, 2 evőkanálnyi méz és 1-2 evőkanálnyi citromlé kell fejenként, habverővel simára kikeverve.

Megjegyzés: Ha van időnk egy kis extrához, mert mondjuk desszertnek készül, és nem reggelire, akkor a túrót botmixerrel pürésítsük hozzá (ez persze sovány túró használata esetén nem szükséges), a tojások fehérjét pedig csak a sütés előtt, kemény habbá verve forgassuk óvatosan a masszába. Így ducibb, de pillekönnyű palacsintákat kapunk.

Címkék: édes, palacsinta, tejföl, túró

Tejfölös paprikás csirke, nokedlivel

Megint egy egyszerű recept, de nem tehetek róla, nálunk ez megy leginkább mostanában, minimanó nagyon rákapott a pirospaprikára.

Az is igaz, hogy ettem már rossz paprikást is, szóval talán nem lesz haszontalan a recept.

Elöljáróban ismét csak annyit, hogy ez egy faksznik nélküli, hétköznapi változat, nagyon egyszerű, de nem a hagyományos. Csak a minőségi (nem feltétlenül drága!) alapanyagokra kell odafigyelni, és akkor elronthatatlan. Viszont nem versenyezhet édesapám világbajnok csirkepaprikásaival, vörösboros kakaspörköltjével. Főleg, mivel azok szabadtűzön, bográcsban készülnek (az első derűsebb napon Apu már költözik is ki a bográccsal az állvány mellé főzni, tényleg remekül csinálja, szóval újabb vendégposzt hamarosan várható!).

Vissza ehhez a paprikáshoz. Házi csirke kell hozzá, ez tény, enélkül soha nem lesz az igazi. Ha van rá lehetőség, akkor a pirospaprika is legyen jófajta, házi. A házi és a boltban kapható, félig-meddig spanyol paprikából készült között ég és föld a különbség, sajnos. Paradicsompüréből mostanában már elég sok helyen látok egy 70 gr-os kiszerelésű finom, lengyel üveges változatot, én ezt használom régóta, igaz, eddig még csak a Metroban lehetett kapni errefelé. Ez nem hazai, de sokkal jobb, mint az Aranyfácán. Továbbá az üveg visszazárható, nincs gond, ha csak 2-3 evőkanálnyi kell belőle. Tojásból, zsírból is házit használok, de ezt mostanra már lehetett sejteni. Ezeket a dolgokat beszerezni vidéken könnyebb, ezt elismerem, de hát legyen már valami előnyünk nekünk is a fővárossal szemben.

Nyáron lehet bele tenni 2-3 nagyobb meghámozott, kimagozott paradicsomot is a püré helyett, de én ezt ilyenkor kihagyom.

A nokedli mellé opcionális, lehet valamilyen aprótésztát, vagy tarhonyát is készíteni hozzá, ha nincs túl sok időm, én is így teszek. (de ha van időm, akkor is gyakran, mert imádom a tarhonyát)

4 adag

1 tanyasi csirke (kb 1,5 kilós csirkéből) csontos, bőrös melle és combjai

3-4 ek disznózsír (de kacsával is finom!)

2 fej vöröshagyma (~ 40 dkg)

3 ek paradicsompüré

1 púpos ek pirospaprika

6 gerezd fokhagyma

só

szárított  erőspaprika (opcionális)

1,5 dl tejföl

a nokedlihez

30 dkg simaliszt

6 nagy tojás

1 kk só

a tálaláshoz még legalább 2 dl tejföl, tejfölös uborkasaláta

A csirke bőrét átnézem, megtisztítom, majd a melle csontjánál két részre vágom a mellét (kisebb bárd előny). A comboknál az izületbe illesztem a kés hegyét, majd a kés nyelére mért ütéssel egy alsó, illetve felső combra bontom, a bőrt, húst átvágom. A darabolás természetesen elhagyható, de Férj kisebb darabokra bontva jobban szereti.

A hagymát, fokhagymát igen finomra aprítom.

A zsírt serpenyőbe teszem, majd nagyobb lángon a csirke darabjait minden oldalukon addig sütöm, amíg kis pirosas színt nem kapnak. Kiszedegetem a serpenyőből egy tányérra a húsokat, majd a visszamaradó zsiradékhoz adom a hagymát, és kis lángon addig sütöm, amíg megfonnyad és világos aranyszínt kap (nem szabad megégetni!).

Lehúzom a tűzről a serpenyőt, hozzákeverem a hagymához a pirospaprikát, fokhagymát, majd egy-két keverés után azonnal felöntöm kevés vízzel, hozzáadom a paradicsompürét (ha szeretjük csípősen, fél cső szárított paprikát is), visszarakosgatom a húst, sózom, és felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi a csirkét.

Fedő alatt puhára párolom a húst. Ez nálam azt jelenti, hogy megvárom, amíg az majdhogynem leomlik a csontról. Végül fedő nélkül, nagyobb lángon addig főzöm, amíg a szaft besűrűsödik (ez ízlés dolga, ki milyen hosszú lével szereti).

Közben elkészítem a nokedlit.

A tojásokból, lisztből kávéskanálnyi sóval sűrű tésztát kavarok ki simára, csomómentesre.  Félreteszem pihenni legalább 15 percre.

Lobogó, sós vízbe szaggatom nokedliszaggatóval vagy vágódeszkáról/lapos tányér széléről egy kés pengéjével.

Szaggatás közben időnként szünetet tartok, ahogy egy-egy adag nokedli megfőtt és felúszott a víz tetejére, kavarok rajta egyet-kettőt, majd szűrőlapáttal kihalászom, lecsöpögtetem, tálba szedem.

Ha a csirke és a nokedli is elkészült, a húsokat kiemelem a szaftból, azt tejföllel kikeverem, összeforralom, majd 1.) a húsokat visszateszem a tejfölös szaftba és nokedlit kínálok mellé 2.) a nokedlit keverem a szaftba, és erre szedem vissza a húst, így tálalom.

Tejfölös uborkasaláta mellé kötelező.

Megjegyzés: Kis családon belüli háború dúl

1.) a paradicsompüré tekintetében. Apu azt az üvegesre sütött hagymához adja, és visszapirítja egyszer, csak ezután keveri hozzá a pirospaprikát. Én meg úgy csinálom, ahogy fent leírtam. Természetesen mindenki szerint a saját módszere az üdvözítő. Lehet választani.

2.) a nokedli tekintetében. Nagyi szerint fele tojás, fele víz kell e tésztájához (azaz 4 tojáshoz 40 dkg liszt és 2 dl víz), Anyu szerint az csak tojással készül. Én az Anyu receptjére esküszöm, szerintem az sokkal finomabb. Picit keményebb állagra, mint a nagyié, na de az íze… !

Továbbá a férjem paradicsompüré helyett egy darab hámozott paradicsom konzervet használ hozzá, a tejföl helyett pedig tejszínnel készíti. Ennek szerintem nem sok köze van a paprikás csirkéhez, de kétségtelenül baromi finom.

Címkék: csirke, köret

Retró menü januárban a Gasztrotippen: csülkös bableves fehéren és csőben sült túrós palacsinta

Új hónap, új menü a retró jegyében.

Ezúttal csülkös bableves paprikás rántás nélkül és vaníliás szószban sült palacsinta, a hideg, barátságtalan téli napokra való tekintettel.

Tejfölös, csülkös bableves

8 adag

a leveshez:

1 kisebb füstölt csülök (1-1,2 kg)

500 gr tarkabab

1 ek disznózsír

2 fej vöröshagyma (~ 8 dkg)

3 szál répa (~ 25 dkg)

5 szál halványítózeller vagy ¼ cikk zellergumó (~ 20 dkg)

450 gr tejföl ( 1 nagy pohár)

2 ek étkezési keményítő (vagy finomliszt)

2 babérlevél

8 gerezd fokhagyma

5 ek fehérborecet

a tésztához:

100 gr finomliszt

1 tojás

A csülköt egy akkora fazékban, amiben épp elfér, körülbelül 3 liter vízzel felöntve felforraljuk, majd fedő alatt, kis lángon puhára főzzük. Ez körülbelül 3-4 óra, addig kell főzni, amíg a hús szinte magától elválik a csonttól. A víz mindenképpen lepje el a csülköt.

Ezt a műveletet el lehet végezni előző napon is, így jobban lehet gazdálkodni az idővel.

A babot szintén előző este áztassuk be.

A leveshez a hagymát vágjuk fel apró kockákra, a fokhagymát aprítsuk fel finomra. A répát, zellerszárat vagy zellergumót csak nagyobb, 6-8 cm darabokra vagdossuk a tisztítás után.

A zsíron süssük a hagymát addig, amíg üveges nem lesz, majd adjuk hozzá a fokhagymát, répát és zellert is. Rövid ideig pirítsuk együtt a zöldségeket, majd adjuk hozzá az átmosott leszűrt babot, és öntsük fel a csülök főzővizéből 3 liternyivel. Adjuk hozzá a babérlevelet, majd fedő alatt főzzük, kis lángon. Óvatosan sózzuk, a csülök is sós, egy evőkanálnyinál többet nem érdemes hozzáadni, inkább a végén igazítsuk ki az ízeket.

A csülök bőrét, zsíros részeit fejtsük le, csontját vegyük ki (ez mehet a levesbe), a húsát pedig vágjuk nagyobb kockákra, 2-3 cm jó méret, de ez is ízlés dolga. A csülökhúst is adjuk a leveshez.

Amíg a bab megpuhul, elkészül a csipetke is.

A lisztből és a tojásból sima felszínű, ruganyos, keményebb tésztát gyúrunk, majd lisztes kézzel lencsényi darabokat csipkedünk belőle. Ezeket ujjbegyeink között golyóvá gyúrjuk és szintén ujjbeggyel kicsit meglapítjuk, hogy lencse formájú csipetkéket kapjunk.

Ha a bab megpuhult, a leveshez adjuk a csipetkét, ez néhány perc alatt puhára fő, így elég 5 perccel a főzési idő vége előtt beleszórni.

A tejfölt a keményítővel, lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd 3-4 merőkanálnyi forró levessel elkeverve hőkiegyenlítést végzünk. A habarást vékony sugárban a levesbe csorgatjuk, állandó keverés mellett. Megvárjuk, amíg ismét felforr a leves, majd lehúzzuk a tűzről.

Ha szükséges, még sózzuk, illetve az ecettel savanyítjuk.

Túrós palacsinta

4 adag

a palacsintához

8 dkg finomliszt

1 tojás

1,25 dl tej

1 ek olaj

1 tk cukor

csipetnyi só

a túrós töltelékhez

25 dkg félzsíros tehéntúró

1 tojás

3 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

3 dkg mazsola (elhagyható)

a mártáshoz

2 dl tejföl

2 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

½ citrom leve

A palacsintához a tészta hozzávalóit lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Közben a túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrokat, a tojás sárgáját, a citrom levét és reszelt héját, alaposan összedolgozzuk, majd a mazsolát is hozzákeverjük.

A tojás fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, majd lazán a túróval összeforgatjuk.

A palacsintatésztát átkeverjük, és annyi buborékos ásványvizet vagy szódát adunk hozzá, amennyivel nem túl sűrű palacsintatésztát kapunk. Ez körülbelül fél deci víz szokott lenni.

Egy kisebb, 20 cm-es palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk.

Megtöltjük a túrós töltelékkel, négyrét hajtjuk, és két-két palacsintát egymással enyhe átfedésben kivajazott sütőtálba vagy mélytányérba fektetetünk.

A tejfölt a cukrokkal és a citrom levével alaposan kikeverjük, majd szétosztjuk a palacsinták tetején.

180°C fokon, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a teteje enyhén megpirul.

Címkék: édes, leves, palacsinta, sárgarépa, tészta, túró

Vörösboros, gombás borjúragu

Ismét egy egyszerű recept, a boeuf bourguignon, azaz a vörösboros marharagu egy hétköznapi változata, borjúból. A borjú a jól ismert okok miatt került a marhahús helyére: hamarabb elkészül, ezért általában ez van itthon a mélyhűtőben és én jobban is szeretem.

Ez sem egy kifejezetten macerás étel, nagyon finom, házias és laktató.

A recept írásos rögzítése következik, szintén a konyhába visszatérni vágyó Férj kedvéért.

3 adag

60 dkg borjúcomb

25 dkg gomba (champion)

3 közepes szál sárgarépa (~ 20 dkg)

1/4 cikk kisebb zellergumó (~ 10 dkg)

2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

3-4 ek paradicsompüré

2 dl száraz vörösbor

1 csokor petrezselyemzöld

só, bors, olívaolaj

A húst 2 cm kockákra vágom. A gombát megtisztítom, centis darabokra vágom, a megtisztított répát felkarikázom. A meghámozott zellert 2-3 darabra vágom, így majd ki lehet könnyen halászni belőle a végén (mert én nem szeretem megenni).

4-5 evőkanálnyi olívaolajon a lehető legnagyobb lángon megpirítom a húst, azaz addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de még nem ég meg). Ehhez célszerű szélesebb serpenyőt/edényt választani, a húsból kicsorgó lé így könnyen elillan alóla, és nem fő benne a hús. Ha kisebb edényben készítjük, célszerű inkább több részletben sütni a húst.

Ha a hús megpirult és már nem csordogál belőle ki több húslé, hozzáadjuk a hagymát és üvegesedésig sütjük vele. Ezt követően megy mellé a répa, zeller, fokhagyma, ezekkel is együtt sütöm egy-két percig, majd hozzáadom a gombát, ezzel is sütöm néhány percet, amíg a gomba el nem kezd levet ereszteni.

Felöntöm a borral és hozzáadom a paradicsompürét, sózom, borsozom, hozzáadom a finomra aprított petrezselyemzöld felét, majd továbbra is nagy lángos addig forralom, amíg az összes folyadék el nem párolog alóla (visszapirítom).

Beledobom a babérlevelet és felöntöm 2-3 dl vízzel, annyival, ami a ragut 3/4 részéig lepi el, majd fedő alatt a lehető legkisebb lángon addig főzöm, amíg a borjú teljesen megpuhul, szinte rostjaira esik szét.

Végül, ha a hús már puha, fedő nélkül addig főzöm, amíg csak kevés lé marad már alatta (persze ez ízlés kérdés, ki mennyi szafttal szereti) és hozzáadom a maradék finomra aprított petrezselymet is.

Friss fehér kenyérrel tálalom.

Címkék: borjú, egytál, gomba, sárgarépa, zeller

Ricottás palacsinta egyszerűen

Nem egy nagy kaland, de picuri imádja, az apja meg nyaggat a receptek írásban való rögzítéséért, hogy végre ő is tudjon főzni Pontyra, ha én véletlenül nem vagyok itthon.

A recept Nigella szakácskönyvéből származik, persze a blogra eddig nem került fel az alaprecept (ez általában az alapreceptek sorsa), de egy mákos változata már szerepelt.

Most viszont jöjjön a “sima”, hiszen minimanónak ezt készítem leginkább. Az eredeti recept már kicsit megváltozott az idők során, de én szeretném azt hinni, hogy ez a változás a tökéletesedését szolgálta.

2-3 adag

250 gr ricotta,

2 dl tej,

10 dkg simaliszt,

2 tojás,

3 dkg olvasztott vaj,

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1/2 biocitrom reszelt héja vagy 1/2 kk szárított citromhéj

1 ek nádcukor

1 kk sütőpor (foszfátmentes is jó)

juharszirup, gyümölcsök, mézzel kikevert joghurt a tálaláshoz

A hozzávalókból habverővel sűrű, csomómentes  palacsintatésztát keverünk, ezt félretesszük 15 percre pihenni a sütés előtt.

Teflon serpenyőbe evőkanálnyi adagokat rakunk további zsiradék hozzáadása nélkül (ezeket egyengetni sem kell, maguktól szépen szétterülnek), majd mérsékelt lángon a palacsinták mindkét oldalát aranyszínűre sütjük.

Címkék: édes, palacsinta, reggeli, ricotta