Tükörkérdés

Doctor Pepper labdája engem is eltalált, tőlem Sajtkukac Niki szerette volna megtudni, hogy mi az a szöveg és kép, amire már nem vagyok olyan büszke, mint anno és melyek lennének a mostani kedvenceim.

A legrondább kép elég egyértelmű, három “nyertes” is van, holtversenyben, a legelső képeim közül. Mentségemre szolgáljon,  az elején még a fotózásról szinte semmit nem tudtam. (nem mintha mostanra jelentősen megváltozott volna a helyzet…) Egy narancssárga paca, ami pangasius filé lenne sütőtök pürével, egy gyömbéres körtés pite csokis krémmel, aminél a szembeötlő hasonlatosságokat nem részletezném, végül egy almás pite, zavaros koncepcióban.

A kedvenc kép egy elég érzékeny pont, mivel én úgy érzem, fényképezés terén a bűn rondáktól bő egy év alatt eljutottam a szerethetően esetlenekig, de azt, hogy szép, nem igazán mondanám egyikre sem. Ezért hát Férjet hívtam segítségül én is, és az általa választott epres-spárgás képeket neveztem ki a legjobban sikerült példányoknak. Néhány darab közülük.

Végül meg az én kedvencem, ami nem a legszebb kép, de én nagyon szeretem.

A szöveg az egészen más kérdés. Mivel én ezt a blogot naplóként vezetem, ezért a furcsa, néhol zavaros történetek, a látszólag értelmetlen utalások, a csak számunkra vicces poénok még most is mindennaposak a bevezető szövegekben. Engem az anonimitás teljesen felbátorít, és gyakran élek vissza az olvasóim türelmével, tudom, ezért nem győzök elégszer elnézést kérni azoktól, akik csak a receptekért olvas(ná)nak. De szörnyű ember vagyok, így ezen a szokásomon változtatni nem fogok. Szóval a szövegek közül nincsenek kedvenceim, és valahol mindegyik lehetne vérciki is, ha kicsit kivesézném. De nem fogom. :)

Akiknek az első csetlései-botlásai meg engem érdekelnének, azok Ági, Vesta és Cserke!

Citromos, csilis sült húsgolyók paradicsomos szósszal

Kicsit meguntam  a stollen diétát, így amikor Férj véletlenül hazatévedt néhány órára, mozgékony kisdedünket a nyakába akasztottam és kivonultam a konyhába rendes ételt főzni.

A “rendes étel” kifejezés jelen estben  persze elég szubjektív dolog, nekem ez a rendes étel. Két hét pörkölt és cvekedli után iszonyúan ki voltam éhezve az ilyesmire. Ezért most nem is mentegetőzök, amiért szűzpecsenyéből sütöttem puccos fasírtot, mert ez nekem így volt igazán finom. A nagyszülőknél tett hétvégi látogatás során megsütöttem disznócombból is, az is finom volt , igen, nagyon, el lehet készíteni abból is, de ez most az én jól megérdemelt túlzásoktól egyáltalán nem mentes vacsorám.

• 4 adag
• 50 dkg szűzpecsenye (két kicsi darab) vagy sertéscomb
• 1 tojás
• 1 nagy fej hagyma (~ 6-7 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 1 babérlevél,
• 1 ek szárított petrezselyem,
• 1 tk szárított oregánó,
• 1 tk római kömény,
• 1 tk koriandermag,
• 1 kk erős, csípős őrölt csili,
• 1/2 kk őrölt fahéj,
• 2 tk só
• olaj a sütéshez

A szárított fűszereket mozsárban a sóval porrá őrölöm.

A hagymát, fokhagymát nagyon apróra kockázom.

A szűzpecsenyéről/combról levágom az inakat, hártyákat és a húst ledarálom. Nekem továbbra sincs húsdarálóm, így késes robotgéppel pépesítettem a húst.

A darált húst összegyúrom a tojással, citrom levével, a reszelt héjával, az olívaolajjal és a porrá őrölt fűszerekkel, majd 2 cm átmérőjű golyókat formázok a masszából.

A húsgolyókat bő, forró olajban kisütöm.

A paradicsomos szószhoz 400 ml Mutti passatat (vagy más jó minőségű, passzírozott paradicsomot) felforralok egy kis csokor kakukkfűvel és 1 kk sóval, majd 1-2 percig főzöm. Félreteszem és miután kihűlt, kihalászom belőle a kakukkfüvet. Mézzel édesítem ízlés szerint és őrölök bele kevés borsot is.

A húsgolyókat a paradicsomos szósszal és sült krumplival tálalom. Igazából a szósz és a sült krumpli mellé erősen opcionális, én például zömmel magában ettem meg.

Címkék: paradicsom, sertés

Mákos keksz aszalt vörösáfonyával

Akkor szerényen azzal kezdem, hogy Férj szerint ez lett “A KEKSZ”.

De ezek után még folytatom, mert napok óta először le tudok ülni nyugodtan, és legalább pár percre csinálhatom azt, amihez kedvem van. Ez nem jelenti azt, hogy a tündéri kisded nonstop ölben hurcolásához vagy  a kissé eufemisztikusan közös játéknak titulált közös  majomkodáshoz ne lenne kedvem, de azért ez szünet nélkül, reggeltől estig kissé megterhelő tud lenni. Az igazság az, hogy Ponty egy percre sem mozdul el mellőlem öt centinél távolabb, általában a lábamba kapaszkodik és így “utazik” velem mindenfelé a lakásban, és ha értelmes (szerinte persze totálisan szükségtelen) dolgot szeretnék csinálni, azt a majdnem egy teljes éve minden elszántságával akadályozza meg. Így gyakorlatilag napok óta zacskós mini stollenen élek, ha főzök (többnyire éjszaka), azt csakis minimanónak és a ház szinte folyamatosan távol lévő urának teszem. Persze Férjre is most tört rá (mikor máskor?) az ellenállhatatlan házias koszt evési kényszer, legnagyobb bánatomra pedig Ponty is csatlakozott a pörkölt fan klubhoz. “Szerencsére” Férj mostanában alig van itthon, így nem kell túl sűrűn paprikás csirkét és káposztás kockát prezentálnom vacsorára, én meg amúgy is csak a stollent eszem.

Most, hogy végre jól kipanaszkodtam magam, végre hajlandó leszek a receptről is ejteni pár szót.

Tényleg csak pár szót, mert olyan gyors és egyszerű, mint amilyen finom.

Két változatban készült, az 5 dkg mák+ 25 dkg lisztből készült  érdemelte ki Férj szerint a nagybetűs keksz titulust, a 10 dkg mák+ 20 dkg liszt változat pedig tőlem nyerte el “A MÁKOS SÜTI” minősítést.

• 3 tepsihez
• 20 dkg finomliszt + 10 dkg darált mák   VAGY   5 dkg darált mák + 25 dkg simaliszt
• 15 dkg vaj,
• 8 dkg cukor,
• 8 dkg aszalt vörösáfonya,
• 1 citrom leve és reszelt héja,
• 1 kis tojás

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, ahogy összeáll a tészta, már jó is, nem kell alaposan kidolgozni.

A tésztát egy nagyobb darab folpack közepére tesszük, 5 cm átmérőjű rudat formázunk belőle, becsomagoljuk a fóliába és addig hengergetjük, amíg sima, egyenletes felszínű henger lesz belőle.

Hűtő, egy óra, vagy amíg megdermed.

Éles késsel a rúdból 3 mm vastag szeleteket vágunk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk. Mehet viszonylag sűrűbben, nem fog nagyon megnőni.

180°C fokon (gázsütő) 18 perc, vagy amíg az alja aranyszínűre sül.

Én rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Lehetne nyújtani a tésztát és csinos formákat kivágni belőle süti kiszúróval, de éjfél után ehhez csak ritkán van kedvem. (Ilyenkor azonban célszerű az áfonyát késsel durván felaprítani a tésztába gyúrás előtt, hogy könnyebb legyen a szaggatás!)

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, keksz, mák