A recept Láng Györgytől származik, sokáig a Gundel étlapján is szerepelt. Eredetileg hízott libamájjal készül, de ennek hiányában kivitelezhető pecsenye libamájból is, én készítettem már mindkettőből, a recept úgy is működik. (de azért hízott májjal finomabb)
Láng György receptje szerint són és borson kívül nem kell más fűszert használni hozzá, nálam azért került mellé fokhagyma és rozmaring is. Nemcsak az íze miatt, hanem a ropogósra sült rozmaring ággal tűztem össze az alma-libamáj tornyot a könnyebb szervírozás érdekében.
Ez most vajjal készült, az eredeti recept szerint, de ezen a ponton is lehet változtatni, a libazsírral készült verzió szintén nagyon finom, és ezt akár egy év alatti gyerekek is fogyaszthatják. (nálunk, ugye, egyelőre ez is szempont)
Sajnos nálam most a fotózás idején piros alma nem állt rendelkezésre, így apró zöldből készült, de ha lehet, piros almát használjunk hozzá! Szebb is, jobb is, könnyebben sül puhára is.
Végül a világ legegyszerűbb receptje következik.
A szendvics piros jonatánnal mutatósabb, de más hasonló ízű alma is jó hozzá.
Az almát megmosom, majd három, kb 2 cm vastag szeletre vágom. A magházát óvatosan kivájom a szeletekből, majd a középső szeletet meghámozom.
A vajon megfuttatom az egészben hagyott rozmaring ágat és a kés pengéjével meglapított fokhagymát. A fokhagymát kidobom. A fűszeres vajon a libamáj szeleteket mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm, a sütés végén sózom, borsozom. A sütést nagy lángon, forró serpenyőben kezdem, de miután a libamájat beleraktam, a hőfokot mérsékelem és mérsékelt lángon sütöm készre. Süssük át, de ne süssük túl, vagyis ha a szeletek oldalsó részén már eltűnik a rózsaszín csík, készen is van.
Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén közepes láng felett puhára sütöm az almákat, 2-3 percig sütve mindkét oldalukat. (jól át kell sütni, teljesen puhára!)
Tálalásnál az almák legalsó karikáját tányérra teszem, majd erre jön a libamáj, végül a legfelső almakarika. A kivájt magház üregén átszúrom a ropogósra sült, papírtörlővel leitatott rozmaring ágat, ezzel rögzítve az építményt. (a levelek a szár alsó részéről le fognak potyogni, ezt lehet hagyni az alma üregében, de el is lehet dobni/meg is lehet enni)
A középső, meghámozott, megsütött almakarikát a szendvics mellé teszem a tányérra.
Hú, nagyon megfontolandó ez a kreáció !
Alma+rozmaring párosítást – libamáj nélkül :)- hosszabb szárral vőfélyeknél láttam, fényhozó szarvast formázva a jelképpel.
Hát ez elég baró…
A hatásvadászat magasiskolája, a kép gyönyörű, és azt hiszem elmondhatom, hogy minden szabolcsi szívet megdobogtat e látvány!
u.i.: szerintem kiérdemelte a címkét :)
Olzka, köszi! És még finom is! Az alma-rozmaring nagyon jó páros, még édességnek is. (keksz is volt már belőle) De én a libamájat ki nem hagynám belőle! :)
Kedves Mókus! Hát mégis, mit vártál tőlem… :D
Komolyan mondom ez a nő kínoz engem!
Nem tehetek róla. :)
2009. december 4., péntek