Retrománia/Kapucíner csokoládé szelet

Na még mindig a retro, vagy ez csak most kezdődik igazán?

A lelkesedés töretlen, a próbálkozások…. hááát.

Tegnap megpróbálkoztam Sajtkukacék gumicukrával. Gázsütőben.

Sütő legalacsonyabb hőfok+ az ajtaja négyrét hajtott konyharuhával kitámasztva =100°C. (egy fakanállal kitámasztva pedig=120°C fok, kitört belőlem a kísérletező szellem)

1. számú tapasztalat: gázsütőben ne álljunk neki elkészíteni. Vagy csak én nem tudom, hogy kell. A lényeg: isteni finom a massza, és helyenként lett olyan része is a gyümölcsbőrnek, ahol sejthetően isteni belőle a gumicukor is. De többnyire az enyém alul kiszáradt, felül meg még nedves maradt a lap. Nem azt mondom, hogy a tesztadag nem fogyott el még tegnap este a tökéletlen  állag ellenére…

Tegnap este, miután letettem aludni a fiúkat, még egy zselécukor recepttel is megpróbálkoztam, ami az aktuális kedvenc pralinés könyvemből származik. A hozzá szükséges pektint persze a világon sehol nem kapható, legalábbis nekem úgy tűnik. Következett a 2.számú tanulság: a pektin nem helyettesíthető alma+zselatin kombinációjával.

A zselé amúgy nagyon finom,  de talán ne nevezzük zselécukornak azt, ami csak egy gyümölcszselé.

Ennyi sok megpróbáltatás után jól jött egy kis sikerélmény.

Mert a Kapucíner szelet az viszont jó lett. Nagyon.

• 6 db kis (3×5 cm) szelet
• 100 gr fehér csoki,
• 40 gr cukrozott sűrített tej,
• 1 csapott tk instant kávé
• 15 dkg étcsoki (50-60%)

Az apróra tördelt fehér csokit kis lángon (óvatosan!)/vízgőz felett/mikrohullámú sütőben megolvasztom. Elég csak picit meglangyosítani, épphogy csak megpuhuljon. Hozzáadom a sűrített tejet és a mozsárban vagy kézzel finomra morzsolt kávét. Érdemes finomabb szemcsés instant kávéból készíteni, pl Nescafe Gold (khmmm…igen, van itthon ilyen is), a sima piros Nescafe túl durva szemcséjű hozzá.

Ha már alig langyos, nagyobb darab folpackra öntöm, 3-4 mm vastagságban elkenem,  megpróbálom téglalap alakúra formázni. A folpackot ráhajtom, becsomagolom. Itt még lehet igazítani a formáján elég könnyen.

Megy a hűtőbe, nálam egy éjszakára.

Másnap feldaraboltam 3×5 cm szeletekre. Az étcsoki felét megolvasztottam, itt is elég csak annyira, hogy kenni lehessen, ez 32°C fok körül már megy is.

A fehér csokis darabokat bekentem a csokival. A fehér csokis rész nem lesz teljesen szilárd, így némi (nem sok) kézügyesség azért kell hozzá. Ezt a részt lehet késsel vagy szilikonos ecsettel is végezni, de én az ujjaimmal oldottam meg.

Egy réteg csoki után szilikonos sütőlapra kerültek (jó a folpack vagy a sima sütőpapír is) és mentek a hűtőbe megdermedni. Igazából már egy réteg is elég lett volna rá, de én tettem rá még egyet a biztonság kedvéért. Szóval az étcsoki másik felét is megolvasztottam és hasonlóan jártam el vele, mint először.  Szerintem megéri, két vékony réteget nekem könnyebb felvinni szépen, mint egy vastagabbat.

Ismét a szilikonos sütőpapírra kerültek, majd a hűtőbe, aztán becsomagoltam őket celofánba.

Ez már kissé unalmas lehet, de nincs más itthon és más emberi fogyasztásra szánt ételekhez rendszeresített csomagoló anyag (tehát nem sima csomagolópapír) nem jutott eddig még eszembe. Ezzel kapcsolatban várom az ötleteket, előre is köszönöm!

Címkék: ajándék, édes, étcsoki, kávé, retro

Pumpkin spice latte (ha valakit a kevésbé jól hangzó sütőtökös tejeskávé elnevezés elriasztana)

Csak sütőtök fanatikusoknak, de azoknak kötelező!

Hogy jól induljon a nap. A jó indítás része persze az is, hogy kisdedünk a hajnali kelés helyett fél tízig szundikáljon, lehetőséget teremtve ezzel napok óta először egy nyugodt, nem állva elfogyasztott reggelihez, melynek a végén, méltó befejezésként szerepelt ez a kávés különlegesség. Azt nem írom, hogy kávé, mert itt az itt szinte csak ízesítésre szolgált.

A főszereplő benne egyértelműen a sütőtök, mézeskalács fűszerekkel, tejhabbal. De nem bánom, lehet tejszínhabbal is készíteni.

A receptet itt találtam hozzá.

• 1 adag
• 2 púpos ek sült sütőtök püré
• 2 dl tej (lehetőleg zsíros)
• 1 tk méz/nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom,
• 1 szem szegfűszeg,
• kevés szerecsendió reszelve
• 1 erős presszókávé (ristretto, ha lehet)
• tejhab/tejszínhab és fahéj a szervírozáshoz

A sütőtökpürét a fűszerekkel és a tejjel felforralom, kicsit állni hagyom. A szegfűszeget kihalászom belőle, hozzáadom a mézet/cukrot, majd turmixgéppel addig mixelem, amíg egynemű és habos nem lesz.

Lefőzöm a kávét.

Egy csinos csészébe öntöm a sütőtökös tejet, egy kanál hátára csorgatva a pohár oldala mentén öntöm bele a kávét (ha nem üveg a pohár, akkor ez a rész lényegtelen), így szép réteges lesz. Ez szerencsére a képen már nem látszik, mert túl sokat lötyögtettem a poharat.

A tetejére tejhabot vagy tejszínhabot kanalazok, fahéjjal megszórom és kész.

Szerintem mézzel és tejhabbal a legfinomabb.

Címkék: italok, kávé, sütőtök

Retrománia/kókusztekercs

Emlékeztek még a Kajla nugátos csokira? Hát az Kapucíner szeltre? Nem hiányzik a rózsaszín és sárga papírhengerbe csomagolt vaníliás és puncsos fagyipor utánozhatatlanul mesterséges íze?

Nyilván a gyerekkor emlékei szépítenek meg mindent, hiszen a mostanában kapható csoki csodák, trüffel és bonbon műremekek ízre simán kenterbe verik az átkos összes édesipari “mesterművét”, de pont az emlékek miatt jobbak és finomabbak ezek a kézműves bonbonoknál. Legalábbis nekem. Vitatkozni persze lehet, megértem, ha valakinek a nosztalgia kevés és inkább a minőségi desszertekre szavaz.

De miért is ne lehetne a kettőt együtt?

A téli fagyinál került szóba az utasellátós csokirúd, amiről Lúdanyó, Ancsika és Trinity is szép emlékeket őriz, de a mostani szigorú szemű, adalékanyagokra vadászó, tudatosan táplálkozó énünk talán már kicsit lázadozik ellene. Esetleg ha lehetne ilyet készíteni otthon…

Hiszen milyen szép karriert futott be a házi Sport szelet (itt, itt és itt, néhány példa a sok közül), Ízbolygó zselés szaloncukra vagy a Sajtkukacék gumicukor/Beatbull gyümölcsbőr verziója.

Nem lenne jó, ha a régi ízek (na jó, néhány esetben talán a kissé feljavított és az erőteljes nosztalgia nélkül is finomnak mondható változatuk)  ismét felbukkannának, ezúttal a mi konyhánkból? Ha a gyerekeinknek is megmutathatnánk, hogy miért lelkesedtünk mi gyerekkorunkban? (vagy legalábbis valami hasonlót)

Én a magam részéről imádtam a kis eszkimós málnapürét, amit mélyhűtve árultak és olyan volt, mint valami betonkeményre fagyott szorbet. Meg a kókuszrudat. És a négercsókot is. És a mazsolás krémtúrót. A már említett fagyiporokat. És persze a túró rudit.

Mi lenne, ha megpróbálnánk ezeket otthon reprodukálni? Hasonló formában, de ahol szükséges, kifinomultabb, mai kényes ízlésünknek is megfelelő ízzel, összetétellel?

Mi a véleményetek róla? Szerintetek jó ötlet?

És a legfontosabb: van kedvetek hozzá?

A retro jegyében született recepteket összegyűjthetnénk, és közzétehetnénk egy gyűjtő bejegyzésben, vagy külön címke alatt a blogjainkon. (esetleg csak az enyémen, nekem úgy is jó)

Lehetne ez egy folyamatosan bővülő recepttár, amihez időről időre csatolhatnánk az újabb recepteket.

Szóval lenne kedvetek hozzá? Mit gondoltok?

Nekem mindenesetre tetszik a saját ötletem (milyen kis szerény vagyok, tudom), szóval kezdeném is a sort gyerekkorom abszolút kedvencével, a kókusztekerccsel.

Rengeteg recept van, de ez most nem a sütemény, hanem ismét a hűtést nem igénylő, csinosan csomagolható változat, olyan, ami a csokik mellett sorakozott az ABC-ben a polcokon. Illetve jobb. Sokkal jobb.

6x 5 cm tekercsek

A csokis réteghez:

100 rg étcsoki (50-60%), 80 gr cukrozott sűrített tej, 40 gr babapiskóta morzsa, 1 ek rum

A kókuszos réteghez:

50 gr kókuszreszelék ( a finomabbra reszelt), 100 gr cukrozott sűrített tej

A hempergetéshez:

6-8 ek kókuszreszelék

celofán a csomagoláshoz

Azzal kezdem, hogy azért babapiskóta morzsa, mert ebből lehet kapni adalékanyagmentes változatot. A háztartási kekszben ugyanis elég sok vacak van.

A csokit apróra töröm, a rummal együtt kis láng/vízgőz fölött vagy mikróban megolvasztom. Nem kell nagyon felmelegíteni, csak langyosítani.

Hozzákeverem a sűrített tejet, a finom morzsásra tört vagy darált babapiskótát, szilikonos sütőlapra vagy folpackkal fedett deszkára kenem, lehetőleg 2-3 mm vastagságban, egyenletesen, téglalap alakban. Lehet két adagban is csinálni, úgy könnyebb vele dolgozni. Én még egy vizespoharat is végiggörgettem a tetejét, hogy teljesen sima legyen.

A kókuszt összekeverem a sűrített tejjel és egyenletesen a csokis rétegre simítom. Lehet morzsolni is, hogy ne mázgálódjon, ne nyomódjon bele a csokiba és utána elegyengetni a tetjét. Nem kell túl precízen, a feltekerésnél úgyis zömül kicsit.

A sütőlap/folpack segítségével felgöngyölöm a tekercset, mint a rétest, amíg még langyos a csokis réteg, mert utána törik.

Kókuszreszeléket szórok a tekercsre és köré, majd ide-oda hengergetve rátapasztom a kókuszt.

A hűtőbe teszem 15 percre, amíg megszilárdul és szeletelni lehet. Ezt nem muszáj, de én nem bírtam kivárni, amíg szobahőmérsékleten kihűl.

Ha már kihűlt, éles késsel szeletelem, egyenként celofánba csomagolom.

Egyébként kiválóan megfelel ChefViki aktuális VKF! kiírására is, mint gasztroajándék. Legalábbis én ismerek pár embert, aki szeretne belőle kapni…

Retro édességek gyűjteménye itt

Címkék: ajándék, édes, étcsoki, kókusz, retro

Téli fagyi, avagy mi lesz abból, ha a férjünk gasztroblogokat olvas

Van Férjnek az a szokása, hogy amikor hazajön leül és elolvassa a gasztroblogok aznapi termését.

Így történ ez pénteken is, amikor Dolce Vita téli fagyi bejegyzésénél határozottan megállt, majd még határozottabban kijelentette, hogy ő akkor most ilyet kér. Az ötlettől nem lettem kimondottan lelkes, gyerekkoromban összesen egyszer (nem) ettem ilyet, akkor is kirázott tőle e hideg. Igazából mostanra már arról is elfeledkeztem, hogy létezik. Nem úgy életem párja. Ő még most is rajong a töményen cukros, szintetikus ízű vackokért (bezzeg én mennyivel különb vagyok a marshmallowval meg a négercsókkal…)

Na, azért megvettem hozzá szépen a tölcsért, egészen jó minőségű van az ALDIban (esküszöm, nem fizetnek nekem a reklámért), csak szulfitos-ammóniás, negyedosztályú karamell van benne, a többi elvileg természetes. Rendben, csak vicceltem, a gyereknek nem adnám. De nem volt kedvem tölcsért is sütni hozzá, igazán nem. Receptet viszont találtam  hozzá a Dolce Vita által is megadott linkben, majd a kölöknek ezzel csinálom. Vagy inkább kerítek belőle tisztességeset.

Nekem a téli fagyiról olyan rémképeim vannak, mintha az valami édes, cukros, fehér, semmilyen ízű krémmel lett volna töltve és csokival bevonva. Ezért én is hasonló, csak ezúttal finom  krémet  képzeltem, fehér csokiból, étcsokival bevonva.

Ezen a ponton akadt egy kis gond, mert Férj határozottan állította, hogy ilyen nem is létezett, csak a csokis. A nagyobb viták elkerülése végett lett ilyen is, meg olyan is. És ha már a fehér változat egyébként (szerinte) nem is létezik, akkor az meg citromos lett.

Ez a változat elvileg hűtést nem igényel, egyenként elcsomagolva szerintem ajándéknak is kiváló (kinek ne lennének gyermeteg lelkű barátai, rokonai?).

Ha kész tölcsérrel dolgozunk, akkor nagyon hamar megvan, akár több tucatnyi is, szóval népesebb gyerekseregnek, gyerekzsúrra is kiváló lehet (már ha kapunk hozzá tisztességes tölcsért).

Az íze? Tömény, édes. De egyesek szerint ennek ilyennek kell lennie.(khmmm… szerintem is finom) Az eredetihez nem hasonlít túlságosan, de ez itt most mindenképpen előny. Most mit ragozzam? Finom.

Citromos-fehér csokis

8 kis tölcsérhez

8 kis tölcsér

20 dkg fehér csoki, 15 dkg cukrozott sűrített tej, 10 dkg vaj, 1 nagy citrom leve és reszelt héja

10 dkg étcsoki (50-60%-os)

A fehér csokit apróra tördelem és a vajjal, a citrom levével és reszelt héjával kis láng fölött, lehetőleg vastag aljú edényben összeolvasztom, folytonos kevergetés mellett. Vigyázni kell, könnyen megég! Lehet mikrohullámú sütőben (akinek van mikrója), vagy vízgőz felett is (akinek van türelme).

Nem kell túlságosan felmelegíteni, ahogy elolvadt a csoki, már jó is.

Hozzáadom a sűrített tejet, habverővel simára kavarom a vajas masszát, majd félreteszem kissé hűlni. Ha már alig langyos, a tölcsérekben elosztom. Ez könnyebb, ha azok egy szűk pohárban állnak.

A hűtőbe kerülnek fél órára, így könnyebb lesz bevonni.

Az étcsokit összetördelem, kis láng fölött épphogy megolvasztom, szintén elég, ha 30-40°C fokos lesz a massza.

A fehér csoki krémes tölcséreket fejjel lefelé megmártom a csokiban, lecsepegtetem a felesleget,  majd visszakerülnek a pohárba. A maradék étcsokit rákanalazom a tölcsérek tetejére, nekem még pont ráfért.

A kísértés erős volt, hogy kókuszreszeléket is szórjak rá, de azt Férj nem szereti, ez meg mégiscsak neki készült.

Megvártam, amíg a csoki megdermed a tetején (hűtőben ez a rész is gyorsabban megy), és egyenként celofánból hajtogatott tölcsérekbe csomagoltam.

Csokis

8 db

8 kicsi tölcsér

20 dkg étcsoki (minimum 70, de inkább 80% vagy több), 20 dkg cukrozott sűrített tej, 10 dkg vaj

10 dkg étcsoki (50-60 %) a bevonáshoz.

A magasabb kakaótartalmú csokit összeolvasztom a vajjal, hozzáadom a sűrített tejet. Simára keverem. Ha kissé kihűlt, szétosztom a tölcsérekbe, majd innentől hasonlóan járok el, mint a fehér csokis változatnál.

Megjegyzés: Eredetileg a téli fagyi vaj(?)krémmel készül. Aki autentikus verziót szeretne készíteni belőle, az töltse meg azzal.

A vajkrém azonos mennyiségű vajból és cukorból készül, ezt lehet ízesíteni, színezni tetszés szerint kakaóval.

Én 8 kis tölcsérhez 25 dkg vajból és 25 dkg porcukorból készítenék vajkrémet, 3 púpos evőkanálnyi kakaóporral. Ezeket robotgép habverő karjával addig keverném, amíg felhabosodik és a térfogata kissé megnő. Recept by Nagyi.

Cukrászatokban a cukrot először felfőzik kevés vízzel (25 dkg-hoz 0,75 dl víz), hogy a cukor ne maradjon szemcsés a krémben, majd kihűtik és ezt követően használják csak fel a krémhez.

Ez a krém elvileg már hűtést igényelne. A klasszikus téli fagyi persze margarinnal készül, azt nem kell hűteni. De ha már ennyit pancsolunk vele, akkor inkább ne együnk szemetet.

Ha hűtőben megdermesztjük, ezt is be lehet vonni csokival.

Ha azonban beletörődünk, hogy a téli fagyinkat hűteni kell, akkor tölthetjük ganache-al is, ebből a 8 kis tölcséres adaghoz 30 dkg étcsokit 2 dl tejszínnel összeolvasztok, majd kihűtöm és habverővel felhabosítom, tölcsérekbe töltöm.

A csokival való bevonás előtt ezt szintén hűtőben dermeszteném ki.

Címkék: ajándék, édes, étcsoki, fehér csoki, retro

Szabolcsi ételek/káposztás paszulyleves

Már régóta tervezem ennek a sorozatnak a megírását, részeben azért, hogy rögzítsem a régi családi receptjeinket, részeben pedig mert a szabolcsi konyha igen kedves szívemnek és szeretném, ha mások is megismernék.

Az elhatározás azóta él bennem, amióta a fülem hallatára azt találták mondani a szabolcsi töltött káposztáról, hogy az gusztustalan. Mert milyen már az, hogy édes káposztából, paradicsomos lében főzve, kukoricadarával. Hát kérem az olyan, hogy finom. Szerintem a legfinomabb, de nyilván szabolcsi lévén kissé elfogult vagyok.

Rossz azt látni, hogy az országon belül nem ismerjük a saját tájegységeink konyháját, de egy thai vagy egy amerikai az megy mindenkinek kapásból. Mármint azok közül, akik tudnak egyáltalán főzni.

De ez most itt nem a kesergés és a világmegváltás helye lesz, hanem a szabolcsi recepteké. Egészen pontosan édesapám és nagymamám receptjeié. Egyébként is hasznos lejegyezni az ilyesmit, mert nemsokára nekem is tovább kell majd adnom a fiamnak.

Elsőként a káposztás paszulyleves, ami egy savanyú káposztából és tarka babból, füstölt csülökkel készülő tartalmas, savanykás leves. Apu receptje szerint.

8-12 adag

1 kisebb füstölt csülök (~1,5 kg)

80 dkg tarka bab (a mályvaszínű, cirmos)

80 dkg savanyú káposzta

30 dkg vöröshagyma, 2-2 szál (15-15 dkg) répa és petrezselyem gyökér, 1 nagy fej fokhagyma (a magyarból nagy fej, ~ 15 gerezd)

5 ek disznózsír, 2 púpos ek liszt (~ 5 dkg), 5 dl tejföl

1-1 maréknyi (~3-3 evőkanálnyi) köménymag, koriander, mustármag, szegfűbors, fekete bors

2 ek pirospaprika, 3 cső szárított erőspaprika

1 csokor borsikafű (vagy 4 ek szárított), 3 babérlevél

Apu a lelkemre kötötte, hogy azzal kezdjem, mindenből a legjobb minőségű házi kell bele. Savanyú káposztából is (szigorú kritérium, hogy birssel savanyítsák), pirospaprikából is, füstölt csülökből is. Én meg mondtam, hogy leírom, de tudom, hogy nem mindenkinél általános az, hogy az édesapja füstöli a disznót és tapossa a káposztát. De azért ha lehet, a piacon válogassunk hozzá jobbféle alapanyagot.

A babot a füstölt csülökkel együtt egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet és hideg vízzel (kb 3 liternyivel) felöntve feltesszük főni. Megy mellé a megtisztított, de egészben hagyott répa és gyökér is. A szemes fűszereket fűszertojásba vagy gézbe kötve érdemes a levesbe tenni, de ha nem zavarnak a magok, akkor mehet bele csak úgy simán is. A borsikafüvet konyhai cérnával szoktam összekötözni, így a végén könnyebb kihalászni. Ez is megy a levesbe a babérlevéllel és a szárított csipőspaprikával együtt. Sózni elvileg nem kell a csülök miatt. Ha mégis, akkor majd a végén kiigazíthatjuk.

Fél-háromnegyed órányi főzés után kiveszem a csülköt, ekkor már elég puha ahhoz, hogy darabolni lehessen. A húst lefejtem a csontról, a csontot visszateszem a levesbe. A bőrét lefejtem, a húst 2 cm kockákra vágom és visszateszem a bab mellé.

A bab egy-másfél óra alatt puhul meg. Ezt kóstolgatással bőszen ellenőrizni kell, mivel a savanyú káposztát a főzési idő legvége előtt 10 perccel kell csak a leveshez adni, hogy ne főjön szét, ropogós maradjon.

Közben hagymás rántást készítek. Ehhez a zsíron üvegesre sütöm a nagyon finomra aprított hagymát, majd hozzászórom a lisztet és világos aranyszínűre pirítom. A végén hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, majd néhány másodperc után lehúzom az egészet a tűzről. Hozzáadom a pirospaprikát és felengedem kb fél liternyi vízzel. Simára keverem, lehetőleg habverővel, hogy biztosan csomómentes legyen.

Ha a bab már majdnem puha, hozzáadom a káposztát (ha ez nagyon savanyú volt, akkor előtte átöblítem, majd jó alaposan kinyomkodom belőle a vizet) és a rántást. Még tíz percig főzöm.

Végül kevés meleg levessel kikeverem a tejfölt, visszaöntöm a levesbe, egyet forralok rajta és lehúzom a tűzről. A répát, gyökeret, fűszeres tasakot, a borsikafű csokor maradékát kihalászom belőle, majd nagyon sok tejföllel és szárított erőspaprikával tálalom.

Másnap a legfinomabb, ha kicsit már összeértek az ízek.

Megjegyzés: A répa és a gyökér nem az eredeti recept része, de szerintem finomabb lesz tőle. Ha autentikusak szeretnénk lenni, akkor elhagyható.

Címkék: bab, leves, petrezselyemgyökér, sárgarépa, savanyú káposzta, sertés, szabolcsi

Almaleves

Egészen pontosan Férj felsikítása úgy hangzott, hogy “Megéheztem, léci dobjál már össze valami három fogásos vacsorát, tudod, ahogy szoktad!”. Most nem állok neki kifejteni, hogy mennyire és hogyan van elkapatva, és hogy mindez az én hibám…

A desszertnek készült mandulás cukorba burkolt édes stanglikat sem írom le, mert ahhoz már késő van. De jó lett az is, nagyon, szóval majd legközelebb.

Addig meg jöjjön az almaleves.

Igencsak nosztalgikus ízek ezek számomra és méltánytalanul hanyagoltam sokáig ennek a finom, egyszerű, ízletes levesnek a készítését, mert egyszerűen elfeledkeztem róla. De nemrég Áginál, tegnap pedig  Mamihaminál is felbukkant, így kedvet kaptam hozzá én is.

Majdnem úgy készítem még most is, mint anyu, csak a fűszerek szaporodtak meg benne egy kissé. Meg előkerült a harcedzett botmixerem is. De hát ez nálam nem meglepő.

4 adag

2 kg alma, 3 dl tejföl, 2 citrom leve és egynek a reszelt héja, 3 szem csillagánizs, 1 rúd fahéj, 1 darabka szerecsendió virág, 6 szem szegfűszeg, nádcukor ízlés szerint

Az almát meghámoztam és a húsát kockára vágtam. Egy fazékba tettem a fűszereket, azokra az almát és annyi vízzel öntöttem fel, ami félig-háromnegyed részig ellepi a kockákat. Ennyi vízzel lesz jó sűrű, ízes a leves. Ment hozzá a citromok leve. Fedő alatt puhára pároltam a gyümölcsöt. Azért néha meg is kevertem.

Miután az alma megpuhult, kihalásztam a nagyobb fűszereket, kimertem egy tányérnyi almakockát (ez lesz a levesbetét), beleöntöttem a tejfölt  és botmixerrel pürésítettem. Visszadobáltam a fűszereket (opcionális. Én szeretem, ha a hűlés során még intenzívebbé válnak az ízek), az almakockákat  és annyi cukrot, hogy elég édes legyen.

Ezt követően megvártam (ez nem igaz, csak nem ettem meg mindet azonnal) amíg kihűl, mert azért ez langyosan a legfinomabb mégiscsak.

Megjegyzés: Ha egy-két szem birsalmát is teszünk bele, még sokkal finomabb lesz. Nálam ez most csak azért maradt ki, mert nem volt itthon éppen birsalma.

Címkék: alma, fél óra, leves

Aszalt paradicsomos ricotta gombócok pirított morzsában, rózsaszín szósszal

Az úgy történt, hogy az évi rendes Twin Peaks maratonunk közben Férj egyszer csak felsikított, hogy megéhezett.

Mit lehet ilyenkor tenni, vacsorát kell főzni.

És ha a túrógombócot már unjuk, akkor legyen helyette ez.

Az elkészítésében kiváló segítőim is akadtak, Férj és Ponty személyében, akik csak kicsit nehezítették meg a helyzetem azzal, hogy főzés közben a lábam alatt mászkáltak négykézláb a konyhában egy piros focilabdát kergetve. Nagyon nehéz ám úgy főzni, ha egyfolytában arra kell figyelni, hogy rá ne lépjél valakinek valamilyen végtagjára és közben még meg se szakadjál a khmmm… kacagástól.

A kiváló történet után pedig jöjjön a recept.

2 adag

Gombóc: 25 dkg ricotta, 7 dkg búzadara, 1 tojás, 3 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsepegtetve), 6 levél bazsalikom, 1 gerezd fokhagyma, 1 kk só

Morzsa: 6 ek zsemlemorzsa, 3 ek reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 3 dkg vaj

Szósz: 2, 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsepegtetve), 1 dl tejszín

Az aszalt paradicsomot nagyon apróra (kb 2×2 mm) vágtam, a bazsalikomot szintén. Ezeket a ricottához adtam a búzadarával, tojással, sóval és a finomra reszelt fokhagymával együtt. Villával alaposan  összekevertem és félretettem pihenni, amíg elkészítettem a szószt és a morzsát. De lehet mindent belehajigálni egy késes robotgépbe, úgy is jó lesz.

A szósz egyszerű, a tejszínt az aszalt paradicsommal együtt botmixerrel simára dolgozom. Ez nem az igazi rózsaszín szósz, a ketchupos. Ez annál jobb.

A morzsához a vajon megpirítom a zsemlemorzsát a kés hátával ellapított fokhagymagerezddel együtt. Akkor jó, ha aranyszínű. Ha kihűlt, hozzáreszelem a sajtot is.

A ricottás masszából 3 cm átmérőjű  gombócokat formázok és forró, enyhén sós vízben kifőzöm. Leehet két evőkanállal galuskákat is szaggatni, az úgy gyorsabb.

Akkor jó, ha a gombócok felúsznak a víz tetejére. Ekkor lehalászom, lecsöpögtetem és a pirított morzsába forgatom.

A rózsaszín mártással tálalom.

Címkék: fél óra, paradicsom, parmezán, ricotta

“Rósejbni” sütőtökből, krumpliból kéksajtos tejfölös mártogatóssal

Ismét egy sütőtökös recept, amit Ponty Úr inspirált. Ebből ugyanis ő is eszik velünk az asztalnál. Szigorúan pépesítés nélkül, nehogy már kisbabának nézzük.

Még mielőtt bárki azt gondolná, ez nem egy kifejezett babakonyha recept. Vagy hát lehetne az is, csak akkor el kell hagyni a baba adagjából a fűszereket. De akkor Ponty nem eszi meg!!! Nem tudom, hogy van ez, de nem gondolom, hogy túlzottan általános dolog egy 10 hónapostól, hogy csilivel gazdagon fűszerezett ételeket eszik. (vajon ez meg miért lehet, mikor egysejtű kora óta fokozott csili-expozíciónak van kitéve, és még az anyatejjel is ezt szívja magába, ezúttal szó szerint…) Ennek megfelelően semelyik hozzátáplálási táblázatban nem találtam meg az előbb említett fűszert.

Nem kell értesíteni a gyermekvédőket, ugyanis a helyzet tényleg csak az, hogy Ponty csili nélkül nem eszik mást, mint húst és kenyeret (jó esetben). Esetleg, nagyon ritkán, almát kakukkfűvel. Elég sok kudarcba fulladt etetési kísérlet után jöttünk rá erre, egy bébiétel-baleset kapcsán. Persze így sem eszik eget rengető mennyiségeket szinte semmiből, de nekem az az 50-60 gr is óriási sikerélmény, ha bele tudom tuszkolni a szájába. 10 hónap után ugyanis már kezd kissé fárasztóvá válni a 2-3 óránként szoptatás. Éjszakánként is.

De nem szeretnék én panaszkodni, hiszen Ponty továbbra is egy angyal, csak egy olyan angyal, akinek Duracell reklámokban kellene szerepelnie.

Visszatérve az ételhez, köretnek többször készítettem már ehhez hasonlót, de az utóbbi időben rájöttünk, hogy remek vacsora válik belőle önmagában is, némi fűszeres tejföl vagy birsalma csatni kíséretében.

Meg hát amúgy is, nem túl előkelő dolog tudom, de nekem télen a héjában sült krumpli az egyik kedvenc vacsorám, valamilyen fűszeres mártogatóssal. Ez meg ahhoz igen hasonló, de mégis visz bele egy kis változatosságot, nehogy az ember házastársa ráunjon az egyszerű(bb) ételekre.

2-4 adag ( ez elvileg 4 embernek elég kell legyen, de nálunk csak 2+1/4)

1 kg krumpli, 50 dkg keményebb húsú sütőtök (úritök vagy disznótök), 1 ek szárított csili, 2 ek római kömény, 1 tk só, 4+2 ek olívaolaj

A mártogatóshoz:

3 dl tejföl (lehet zsírszegény is), só, bors,

10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia utánzat) és 2 gerezd fokhagyma VAGY 10 dkg kéksajt (Dorblu)

A krumplit meghámozom, közel azonos méretű hasábokra vágom. 4 ek olívaolajon vastag aljú, fedeles teflon serpenyőben közepes lángon, fedő alatt addig párolom, amíg a krumpli húsa kezd áttetszővé válni. Kavarni nem kell, nehogy pépesedjen, elég néhányszor megrázogatni. Ez kb 10 perc alatt megvan.

A tököt meghámozom és a krumplihoz hasonló méretű gerezdekre vágom. Ez a rész a legnehezebb, mert igen kemény az úritök húsa. De megéri a végeredmény miatt.

A tököt a krumplihoz keverem a csilivel, még 2 ek olívaolajjal és a mozsárban a sóval porrá őrölt római köménnyel együtt, jól összeforgatom, majd egy nagyobb tepsibe öntöm. Akkora tepsi kell, hogy egy rétegben el tudjuk benne teríteni a zöldségeket.

220°C fokon 45 percig sütöm.

Közben elkészítem hozzá a mártogatóst, melyhez a tejfölt kikeverem, lehetőleg habverővel a sóval, borssal, finomra reszelt fokhagymával és valamelyik sajttal. Ha a kéksajtos változatot készítjük, azt érdemes előtte elmorzsolni vagy lereszelni, de ha igen puha (pl Stilton), akkor a habverőnek is megadja magát.

Címkék: kéksajt, köret, krémsajt, krumpli, sütőtök

Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

Habcsók rózsavízzel, kókusszal

Nem vagyok nagy habcsók sütő. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert a sütőm. Legkevesebb 160°C fok, semmi légkeverés. Gáz.

Viszont most jön a karácsony, 1 db gyermek már megvan, muszáj némi kreativitást vinni a karácsonyfa díszítésébe. Lehet, hogy most még nem tudja értékelni (bár szerintem lelkesen fogja lerámolni a fát), de most kell elkezdeni gyakorolni, hogy mire a gyerek cseperedik én már vérprofi legyek.

Szóval habcsók. Van ugyan receptem, de bizonyos számú szakácskönyv birtoklása felett a receptek megtalálása némi nehézségbe ütközik. Így maradt a fejemben derengő félhomályból előhalászott töredék, melyről később kiderült, hogy rosszul emlékeztem rá, még később pedig az is kiderült, hogy az nem baj, mert nagyon finom lett.

A habcsókokban jártas emberektől elnézést kérek, biztosan van ezer recept és szabály, amiket én nem ismerek és nem tartok be.

Folytatás pedig biztosan következik. Még az is lehet, hogy rászánom magam és feltúrom a szakácskönyveimet az eredeti receptért.

2 tepsihez

2 tojásfehérje, 120 gr cukor, 15 gr étkezési(kukorica)keményítő, 1 ek málnaecet, 1 ek rózsavíz, fél csipet só

kókuszreszelék a szóráshoz (~ 6 ek)

Rögtön az elején elrontottam, mert a tojásfehérjéhez öntöttem mindent, az ecetet, cukrot, sót, rózsavizet, keményítőt.

Kidobni nem akartam, így elkezdtem verni a robotgép habverőjével. Kemény 15 perc után viszont szép masszív, csúcsokat vető, de nem túl kemény habot kaptam, ami alkalmasnak bizonyult habcsókok formázására.

Nyilván nem így kell csinálni, de én most így készítettem és ennek ellenére (vagy épp ezért) finom lett.

Majd jövök még egy rendes recepttel is, mert ez most nekem annyira megtetszett -mármint a habcsók- hogy ezer ötletem van, mivel lehetne még színesebbé, ízesebbé tenni.

Addig is, aki nem akar a konyhában állni mint egy kőszobor, az a fehérjét a sóval és a kanalanként adagolt cukorral verje fel kemény habbá, majd csak ezek után forgassa hozzá óvatosan az ecetet és a beleszitált keményítőt (ha szitával/teaszűrővel szórjuk bele, egyenletesebben oszlik majd el kevesebb keveréssel is). Ez rövidebb ideig tart.

És én is tudom, hogy ez az ecet elvileg sok 2 tojásfehérjéhez, de a málnaecet nagyon finom, nagyon kellemes ízt ad a habcsóknak, az állagát nem rontotta el, kár lenne kevesebbet használni belőle.

A bizonyítványom további magyarázása helyett befejezem az egyébként pofonegyszerű  receptet.

A masszát egy habzsákba töltöm. Szintén elvileg, mert lusta voltam elővenni, inkább kivágtam egy uzsonnás zacskó csücskét kb fél centis lyukat képezve, ebbe kanalaztam a habot.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kicsi, 3 cm átmérőjű, csavaros halmokat nyomta, a tetejüket megszórtam bőven kókuszreszelékkel, majd előmelegített sütőbe tettem.

A sütő megint egy külön fejezet, az én sütőm gázsütő,  előmelegítve 140°C fokra volt, majd a habcsókok behelyezése után a hőfokot a minimumra állítottam (160°C) , az sütőajtót pedig egy edényfogó kesztyűvel résnyire kitámasztottam. Az így elért hőfok a sütőhőmérő szintjében 120°C volt. ( a lakásban meg 28°C) Na ezt most mindenki értelmezze a saját sütőjének megfelelően.

40 percen át sütöttem, vagyis inkább szárítottam.

Ezután a kikapcsolt, de már bezárt ajtajú sütőben hagytam kihűlni.

A végeredmény nagyon finom lett.

Szemléltetésül egy történet.

Férj sertepertél a konyhában, ezzel párhuzamosan a  habcsókok fogyatkoznak a tepsiben.

Én: “Akkor ez jó lesz karácsonyra, fenyőfára való dísznek?”

Férj: “Nem.”

Én: ” De most miért mondod ezt? Azt hittem ízlik!”

Férj: “Igen. De ebből a fára nem fog jutni, mert mindet megeszem…”

Címkék: édes, kókusz