Habcsók rózsavízzel, kókusszal

Nem vagyok nagy habcsók sütő. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert a sütőm. Legkevesebb 160°C fok, semmi légkeverés. Gáz.

Viszont most jön a karácsony, 1 db gyermek már megvan, muszáj némi kreativitást vinni a karácsonyfa díszítésébe. Lehet, hogy most még nem tudja értékelni (bár szerintem lelkesen fogja lerámolni a fát), de most kell elkezdeni gyakorolni, hogy mire a gyerek cseperedik én már vérprofi legyek.

Szóval habcsók. Van ugyan receptem, de bizonyos számú szakácskönyv birtoklása felett a receptek megtalálása némi nehézségbe ütközik. Így maradt a fejemben derengő félhomályból előhalászott töredék, melyről később kiderült, hogy rosszul emlékeztem rá, még később pedig az is kiderült, hogy az nem baj, mert nagyon finom lett.

A habcsókokban jártas emberektől elnézést kérek, biztosan van ezer recept és szabály, amiket én nem ismerek és nem tartok be.

Folytatás pedig biztosan következik. Még az is lehet, hogy rászánom magam és feltúrom a szakácskönyveimet az eredeti receptért.

2 tepsihez

2 tojásfehérje, 120 gr cukor, 15 gr étkezési(kukorica)keményítő, 1 ek málnaecet, 1 ek rózsavíz, fél csipet só

kókuszreszelék a szóráshoz (~ 6 ek)

Rögtön az elején elrontottam, mert a tojásfehérjéhez öntöttem mindent, az ecetet, cukrot, sót, rózsavizet, keményítőt.

Kidobni nem akartam, így elkezdtem verni a robotgép habverőjével. Kemény 15 perc után viszont szép masszív, csúcsokat vető, de nem túl kemény habot kaptam, ami alkalmasnak bizonyult habcsókok formázására.

Nyilván nem így kell csinálni, de én most így készítettem és ennek ellenére (vagy épp ezért) finom lett.

Majd jövök még egy rendes recepttel is, mert ez most nekem annyira megtetszett -mármint a habcsók- hogy ezer ötletem van, mivel lehetne még színesebbé, ízesebbé tenni.

Addig is, aki nem akar a konyhában állni mint egy kőszobor, az a fehérjét a sóval és a kanalanként adagolt cukorral verje fel kemény habbá, majd csak ezek után forgassa hozzá óvatosan az ecetet és a beleszitált keményítőt (ha szitával/teaszűrővel szórjuk bele, egyenletesebben oszlik majd el kevesebb keveréssel is). Ez rövidebb ideig tart.

És én is tudom, hogy ez az ecet elvileg sok 2 tojásfehérjéhez, de a málnaecet nagyon finom, nagyon kellemes ízt ad a habcsóknak, az állagát nem rontotta el, kár lenne kevesebbet használni belőle.

A bizonyítványom további magyarázása helyett befejezem az egyébként pofonegyszerű  receptet.

A masszát egy habzsákba töltöm. Szintén elvileg, mert lusta voltam elővenni, inkább kivágtam egy uzsonnás zacskó csücskét kb fél centis lyukat képezve, ebbe kanalaztam a habot.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kicsi, 3 cm átmérőjű, csavaros halmokat nyomta, a tetejüket megszórtam bőven kókuszreszelékkel, majd előmelegített sütőbe tettem.

A sütő megint egy külön fejezet, az én sütőm gázsütő,  előmelegítve 140°C fokra volt, majd a habcsókok behelyezése után a hőfokot a minimumra állítottam (160°C) , az sütőajtót pedig egy edényfogó kesztyűvel résnyire kitámasztottam. Az így elért hőfok a sütőhőmérő szintjében 120°C volt. ( a lakásban meg 28°C) Na ezt most mindenki értelmezze a saját sütőjének megfelelően.

40 percen át sütöttem, vagyis inkább szárítottam.

Ezután a kikapcsolt, de már bezárt ajtajú sütőben hagytam kihűlni.

A végeredmény nagyon finom lett.

Szemléltetésül egy történet.

Férj sertepertél a konyhában, ezzel párhuzamosan a  habcsókok fogyatkoznak a tepsiben.

Én: “Akkor ez jó lesz karácsonyra, fenyőfára való dísznek?”

Férj: “Nem.”

Én: ” De most miért mondod ezt? Azt hittem ízlik!”

Férj: “Igen. De ebből a fára nem fog jutni, mert mindet megeszem…”

Címkék: édes, kókusz