Kelt almás lepény sok fűszerrel, mézzel, mákkal

Mert már annyira untam, hogy minden almás sütimbe fahéjat teszek, szóval ebben most az nincs. Helyette van minden más. Félreértés ne essék, az almás süti finom fahéjjal, ezt is lehet azzal készíteni, de mi most olyan mennyiségű almával vagyunk elárasztva (hál’ istennek!!! És ráadásul milyen finommal!), és olyan mennyiségben készül nálunk az almás(fahéjas)… minden, hogy kezdjük unni. Szerencsére nem az almát, csak az almát és fahéjat együtt.

Amit még meguntam, hogy mindig mandulát szórok rá, hát erre most mák került. De milyen jót tett neki!

1 kis tepsi ( kb 27×25 cm)

30 dkg rétesliszt, 15 dkg mascarpone, 1 dl tej, 1 tojás, 5 dkg (nád)cukor, 1,5 dkg élesztő, csipet só

1,5 tk ánizs, 1,5 tk szerecsendió virág, 6 szem szegfűszeg, 1 tk reszelt citromhéj

3 alma (~ 40 dkg)

2 tojás, 2 dl tejföl, 3-4 ek méz

darálatlan mák a szóráshoz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a mascarponet, 1 tojást, cukrot, tejet és csipetnyi sót. A fűszereket mozsárban porrá őrlöm és azt is a tésztához adom. Alaposan kidolgozom. A tészta nagyon lágy, úgyhogy itt kenyérsütőgép vagy robotgép előny. Én maradtam a kézi dagasztásnál, jelenleg izomlázam van és szabad szemmel is látható tricepszem.

Addig kell dagasztani a tésztát, amíg az könnyen elválik a kéztől. Bár hihetetlennek tűnik, de ez egyszer csak be fog következni. Nem mondom, hogy ez annyira látványos mint egy kenyértésztánál, de azért észlelhető.

Ha ezen túl vagyunk, akkor a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni. Ha a tészta duplájára nőtt, átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán téglalap alakúra nyújtom, ami akkora kell legyen, hogy a tepsit kitöltse és még legalább 2 cm pereme is maradjon a tésztának.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem majd a tetejére rendezem a meghámozott, gerezdekre vágott almát. Az alma majd belülről megtámasztja a tészta peremét, nem kell aggódni amiatt, hogy az visszahajlik.

A mézet a tejföllel és a két tojással habverővel alaposan kikavarom, majd az alma tetejére csurgatom, úgy, hogy minden alma tetejét bevonja a krém, mert a mák csak így fog jól megtapadni.

Mákkal egyenletesen, bőven megszórom, majd félreteszem kelni meleg helyre. Ha a tészta közel a duplájára nőtt, 200°C fokon (gázsütő) 40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a tészta széle már aranyszínű, a tejfölös massza meg remegős.

Rácsra emelve hűtöm ki. (kicsit nehézkesen, de ez is megoldható. De ha nem megy, nem kell erőltetni)

Megjegyzés: én mostanában ebből a tésztából sütöm a sima kalácsot, és annak is nagyon finom. Ahhoz csak szögletes kenyérformába kell tenni a veknivé formázott tésztát az második kelesztés idejére, elhabart tojással lekenni és azt 220°C fokon kell sütni 35-40 percig.

Címkék: alma, édes, kelt tészta, mák, méz

Sertésszűz kenyértésztában, sütőtökös, vargányás burokban

Akkor a folytatás következik. Mert akkora siker volt az előző.

Viszont a sütőtök püré mennyiségét első körben sikerült túldimenzionálnom, így kis módosítással következik a receptet. Azt is lehetett volna, hogy nem rakom bele mindet a tésztába, hanem megeszem magában, de a racionális gondolkodás ma nem volt az erősségem. Mindegy, így még finomabb, csak kevésbé mutatós. Pedig az fontos.

A vargánya benne szárított, ez könnyebben beszerezhető és nem is kerül annyiba belőle egy kiló mint Ponty Úrnak az éppen esedékes gyerekülése (értelemszerűen inkább ennek a megvásárlása mellett döntöttem a friss vargánya helyett), viszont hogy ebből előnyt is kovácsoljak, a gomba áztatóvizét használtam fel a tészta dagasztásához, így egy nagyon finom, aromás kenyér burok lett a végeredmény.

És persze nem kell hozzá feltétlenül szűzpecsenye (bár ezzel garantáltan nagyon finom), jó másféle sovány hús is, ki mit szeret.

Recept.

• 4 adag
• 40 dkg szűzpecsenye,
• só,
• bors,
• olívaolaj
• 50 dkg sütőtök (nyersen, tisztítva mérve),
• 1 szűk marék (~ 5 gr) szárított vargánya,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 8 nagyobb levél zsálya ( vagy 1 ek szárított),
• 4 dkg vaj
• 30 dkg rétesliszt,
• 1,5 dl a gomba áztatóvizéből,
• 30 gr olívaolaj,
• 1 ek fehérborecet,
• 1 csapott tk só,
• 5 gr friss élesztő
• tojás a kenéshez

A gombát leöntöm 1,5 dl meleg vízzel és ázni hagyom 1-2 órán át.

Ha már puha a gomba, leszűröm az áztatóvizet, hogy homok ne maradjon benne és kipótolom 1,5 dl-re.

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, megy hozzá a 30 gr olívaolaj, az ecet,  a gomba áztatóvize, a só. Alaposan kidolgozom, átgyúrom, cipóvá formázom  és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félreteszem a tésztát kelni egy-másfél órára, amíg a duplájára nem nő.

A sütőtököt nagyobb kockákra vágom, majd a vajon puhára sütöm. Hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, zsályát és az apróra darabolt vargányát, tovább sütöm még 3-4 percig, majd fakanállal/krumplitörővel összetöröm.

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom a zsíros részektől, sóval, borssal, kis olívaolajjal bedörzsölöm és nagy láng felett körbesütöm 1-2 perc alatt. Ezt követően igen kis láng felett addig sütöm, amíg a hús szemmel láthatóan összezsugorodik, a húslé jelentős része eltávozik, állagát tekintve pedig kívül keményebb, de belül még ruganyos marad. Ha ez kész, félreteszem pihenni legalább tíz percre.

A megkelt tésztát átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán akkora téglalapot nyújtok belőle, hogy a szűzpecsenyét kényelmesen bele tudjam majd csomagolni.

A tészta közepére kenem a sütőtökös püré felét, erre fektetem a húst, a húsra a maradék püré kerül, majd egyenletesen elkenem, hogy mindenhová jusson a húson a tökből. Inkább csak a húson legyen a tökös püré, ne a tésztán.

A tészta széleit vízzel alaposan lekenem, majd a húsra hajtogatom, mintha ajándékot csomagolnék. Előbb az egyik hosszanti oldala, majd a másik, végül a két rövidebbet hajtom fel. Picit össze is nyomkodom az illesztéseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a tésztás hengert, úgy fordítva, hogy az illesztések essenek alulra. Az elhabart tojással lekenem, pihentetem 15 percig.

A maximális hőfokra előmelegített sütőbe teszem, majd a hőfokot azonnal mérsékelem 220°C fokra (gázsütő) és addig sül, amíg aranyszínű nem lesz. Ez nálam most 35 perc volt.

Rácsra emelve hűtöm ki. Hidegen a legfinomabb, zöldsaláta illik mellé.

Címkék: kelt tészta, kenyér, sertés, sütőtök, vargánya

Kókuszos fehér csokoládés krém citrommal, gyömbérrel

A kenyértészta és sertésszűz házasításából született, remekbe szabott vacsora után annyira virágos jókedvem támadt, hogy önfeledt tapsikolás és táncikálás közepette még egy könnyű kis desszertet is összeütöttem. (a könnyű az ízre és az elkészítésre vonatkozik, nem az energiatartalomra!)

(senki ne gondolja, hogy nálam a főzés hűvös, kimért, aprólékos és precíz műhelymunka. (bár igen gyakran vágyom rá) A konyhám többnyire egy vándorcirkusz színpadára emlékezetet több szempontból is. Részben azért, mert a közepén egy járóka található benne néhány köbméter plüssállattal és egy darab Ponty Úrral, akit zenés-táncos misztériumjátékkal szórakoztatok az alatt az idő alatt, amíg főzni próbálok és ezen apropóból -több, de inkább kevesebb sikerrel- megpróbálom nem ölbe venni. Kemény munka azt elérni, hogy akárcsak percekre is megfeledkezzen arról, hogy ő voltaképpen még karonülő csecsemő, amit nagyon komolyan, szó szerint szokott értelmezni.

Részben pedig a folyamatosan fennálló relatív koffeinhiány és alvásmegvonás miatt fennálló zaklatott elmeállapotom az oka, ami időnként tényleg igen furcsa viselkedést eredményez nálam. Ez a fajta viselkedés azonban kisdedünket módfelett szórakoztatja, így egyelőre ennek még hasznát veszem. Bár gyanítom, az óvodában már szégyenkezni fog miattam. Hacsak addig nem alszom ki magam/nem iszom igen sok kávét.

Minden bizonnyal ez a leghosszabb zárójeles kitérő a blog történetében.

Akit csak a recept érdekelt volna, attól most elnézést kérek.)

2 adag

10 dkg fehér csokoládé, 1,5 dl kókusztej, 4 ek kókuszreszelék, 1/2 citrom leve, 1 cm gyömbér(~ 1 kk őrölt, szárított gyömbér)

A gyömbért meghámozom, lereszelem, a levét kinyomkodom, csak a levét fogom használni.

A csokit összetördelem, a gyömbér levével és a kókusztejjel óvatosan összeolvasztom. A fehér csoki hajlamos megégni, így kis láng felett és folyamatos kavargatással kell próbálkozni. Ha felolvadt a csoki, akkor már jó is, nem kell tovább melegíteni. Megy bele a citrom leve is.

A kókuszreszeléket egy serpenyőben szárazon, kis láng felett aranyszínűre pirítom. Vigyázni kell, ez is könnyen megég.

3 evőkanálnyi kókuszreszeléket belekeverek a csokis masszába, majd azt poharakba adagolom. (ezek igen kis adagok térfogatra, de kalóriatartalomra nem azok)

Hűtőbe teszem legalább fél órára és tálalásnál megszórom a maradék kókuszreszelékkel.

Címkék: édes, fehér csoki, kókusz, kókusztej, pohárkrém

Kenyértésztában sült sertésszűz aszalt paradicsommal

Olyan, mint a Wellington bélszín, csak nem az.

Az apropó az a közel tíz darab sertésszűz, amit a mélyhűtőmben találtam egy nagyobb rendezgetés, kutakodás kapcsán. Én ilyen gyűjtögető típus vagyok, minden disznóvágásból elkérem a szűzpecsenyét, fogy is rendesen, de a beszerzéseimmel nem tudunk lépést tartani.

Ilyen szempontból (is) szerencsés döntés volt ezt az ételt kipróbálni, mert annyira bejött, hogy most egy egész sor változata motoszkál a fejemben, valószínűleg még a napokban kipróbálásra is kerül majd jelentős részük.

Ugyanis ez valami isteni. Most nem csak az ízére gondolok, persze az is remek, hiszen a hús omlós lesz, ízes, de  nem tud kiszáradni még akkor sem, ha a létező összes konyhai bakit elkövetjük vele, az aszalt paradicsomos, kapris, oregánós kéreg rajta meg az ízek egész kavalkádját vonultatja fel és még annyi minden hangzatos butaságot írhatnék róla, de nem teszem, elég legyen annyi, hogy ízre kiváló.

De. Elkészíteni és felszeletelni, az valami nagyon jó érzés.  Annyira szép, látványos, kívánatos, hogy az engem most teljesen lenyűgözött. Pedig az összeállítás nagyon egyszerű és viszonylag gyors is (ha a kelesztést nem számoljuk), de mindenképpen nagyon kevés munkát igényel.

Szóval azt hiszem, most új kedvenc született.

2-3 adag

1 szűzpecsenye (~30-35 dkg), só, bors, olívaolaj

200 gr rétesliszt, 1 dl víz, 20 gr olívaolaj, 5 gr élesztő, 1 tk almaecet, 1 kk só, 1 tk mustármag

a kenéshez tojás

8 nagyobb felezett, olajban eltett, lecsepegtetett aszalt paradicsom (~ 7 dkg), 3-4 ek átmosott, lecsepegtetett, apróra vágott kapribogyó, 1 gerezd fokhagyma, 1 lilahagyma (~ 4 dkg), 1 nagyobb ág oregánó

Az élesztőt a liszttel elmorzsoljuk, megy hozzá a víz, só, ecet, 20 gr olívaolaj, a porrá morzsolt mustármag. Alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk, majd cipóvá formázva, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Amíg duplájára kel, az kb 1-2 óra, de a többi előkészülettel várjunk a kelesztési idő végéig, a húsnak még melegnek kell lennie, amikor a tésztába kerül.

Az aszalt paradicsomot felkockázom 3 mm darabokra, a fokhagymát, lilahagymát finomra vágom és a paradicsomhoz keverem. Az oregánó letépkedett, finomra metélt leveleit szintén.

A húst letisztítom, a hártyákat, zsíros részeket levagdosom, sóval, borssal, kevés olívaolajjal bedörzsölöm és forró serpenyőben 1-2 perc alatt kérget sütök rá, minden oldalán. Ezt követően mérsékelem a lángot és kis tűzön addig sütöm, amíg kívül keményebb, de belül még ruganyos tapintata lesz, azaz majdnem teljesen átsül, szemmel láthatóan összezsugorodik és a húslé jelentős része távozik belőle. Ne süssük túl, ne várjuk meg, amíg nagyon keménnyé válik, mert akkor szárazabb lesz. A tésztával még úgyis sül, szóval nem marad rozé, itt ettől tartani nem kell.  Érdemes legalább 10 percet pihentetni a tésztába tekerés előtt.

Ha a tészta megkelt, átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag téglalappá nyújtom, ami akkora, hogy a szűzpecsenyét kényelmesen bele lehet majd csomagolni.

A paradicsomos keveréket a közepére halmozom, egyenletesen szétterítem, úgy, hogy a széleken 3 cm maradjon szabadon. A széleket alaposan lekenem vízzel. A töltelék közepére ültetem a még meleg, de már nem forró húst, majd ráhajtom a tészta széleit, úgy, hogy a töltelék a húsra kerüljön és a tojásos szélek fedjék csak át egymást. Először a két hosszabbik oldalát hajtom fel egymás után, majd a két rövidebbiket, mintha ajándékot csomagolnék (nem túl szépre).

A henger alakú csomagot úgy fordítom, hogy az illesztések kerüljenek alulra, így rakom egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A tetejét a felvert tojás maradékával megkenem, néhány helyen megszurkálom (bambusznyárssal), hogy sülés közben a gőz távozni tudjon. Félreteszem pihenni legalább 10 percre, meleg helyre.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra, majd miután beraktam a tepsit, ezt azonnal 220°C fokra mérsékelem. Így sült nálam 30 percet. Akkor jó, ha a teteje már szép aranyszínű.

Rácsra emelve hűtöttem- nem egészen ki, mert melegen már ettünk belőle, de direkt hagytam egy szeletet, hogy lássuk, milyen hidegen. Hát finom.

Rukkolát képzeltem mellé, de azt nem kaptam.

Címkék: kapri, kelt tészta, kenyér, paradicsom, sertés

Az almás sóskakrém és az áramszünet-lepény

Ez a mai nap ez ilyen volt, fura.

Igaz, már tegnap elkezdődött, amikor arra ébredtem, hogy valaki (Apu) eltorlaszolta a bejárati ajtót egy szatyornyi birsalmával meg spenóttal. Gondoltam én. Mármint hogy spenóttal. (meg gondolta Apu is, aki még ma is győzködött telefonon, hogy ő azt bizony spenótnak kapta. Ketten is mondták neki, hogy az. Az a pokoli savanyúság meg ami a nyers levelek elfogyasztásakor volt észlelhető biztos csak délibáb.)

Lehet azt tudni rólam, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint kazalnyi zöldeket átválogatni és csigátlanítani, nyolc-kilenc (-tizenkét) alakalommal átmosni, hogy a csikorgó homoknak legalább egy részét eltávolítsam, aztán mindezt addig ismételni, amíg többé már nem úsznak fel bánatosan apró meztelen csigák a tál aljáról a víz tetejére. Hogy végül a nagy halomból egy tányérnyi fonnyadt levél legyen.

De nem baj, szeretem a spenótot, azért még erre is képes vagyok (bár nem túl gyakran szánom el magam).

Kissé bágyadt lehettem, hogy nem tűnt fel rögtön az elején a turpisság. Pedig éreztem a savanykás illatot, de azt gondoltam, hogy az nem lehet. Az én apukám nem tenne velem ilyet.

Aztán egy órányi kemény munka és szitkozódás, valamint 13 db meztelen gusztustalanság levadászása után csak megkóstoltam egy levelet.

Savanyú volt az, de kegyetlenül.

Itt egy olyan rész következett, amire nem vagyok büszke és nem fogok belőle idézni még csak részleteket sem.

A düh után pedig igen gyors egymásutánban jött az alkudozás (nem lesz az olyan rossz, majd csinálok belőle szószt. Na persze.), a depresszió (melynek során kemény 5 percig meredtem tanácstalanul magam elé a konyhában, hogy akkor most mihez kezdjek), majd a beletörődés.

Az esélytelenek nyugalmával láttam neki a tervezett lepénynek, spenót helyett sóskából. Úgy saccoltam, hogy legalább annyira gusztustalan lesz, mint a kis lábatlan (és házatlan) jószágok, amiket a levelek között találtam.

Vajon megpároltam, került bele alma is (nem tudom, miért. Valószínűleg csak azért, mert az asztalon megláttam.), bőszen kóstolgattam, turmixoltam. Gondoltam ennél rosszabb már nem lehet.

Aztán elment az áram.

Főzött már valaki rajtam kívül egy szál illatgyertya mellett, melynek pislákoló, imbolygó fényétől kiskorú gyermeke felfokozott izgalmi állapotba kerül és mindent elkövet, hogy megkaparintsa és kibogozza a köténye lelógó, izgalmas árnyékot vető kötőfékét?

Bár maga az élmény különleges volt, ugyanakkor valahogy nem vágyom rá ismét.

Innentől már tényleg elég rezignált lehettem, mert ötletszerűen elkezdtem belehajigálni mindent, amit láttam (szó szerint) a sóskás masszába, ami egyébként az alma és tejszín után azért még szerintem is finom volt. A sós omlós tészta gyúrása helyett pedig egy mirelit vajas került elő a mélyhűtőből, két perc alatt a sütőben meglangyosítva, melynek eredménye egy kívül szétolvadt, belül fagyos, nyújthatatlan, kezelhetetlen massza lett.

Na itt már tényleg azt gondoltam, hogy akár egyből mehetne a kukába is, megspórolnám a sütést.

De hideg volt, a gázsütő meg még működött, kellemes meleget árasztva. Ez az egyetlen oka, amiért végül ez a lepény elkészült.

Szerintem ez az “elmegy” kategóriába tartozik, igaz, én rosszabbra számítottam, úgyhogy ez is kellemes csalódás.

Na de Férj szerint! Az én hites uram odáig volt, meg vissza, hogy ő még sóskából ilyen finomat nem evett, hogy ez igazán isteni, és hogy a töltelék állaga tökéletes, meg hasonló lelkes badarságok. És hogy ennek a szerintem továbbra is csak ehető dolognak a blogon a helye, mert ő még ilyet kér majd máskor is, sőt, sóskából csak ilyet kér ezután.

Én meg nem akarnám megbántani a világért sem.

1 20×25 cm sütőtálhoz

1 TESCOs szatyornyi~ 6 kétmaréknyi sóska, 4 dkg vaj

4 közepes alma (~50 dkg)

2 dl tejszín, 5 tojás, 30 dkg kemény, reszelhető juhsajt, 3 szelet prosciutto crudo, 7 dkg étkezési keményítő

2 ek nádcukor, 1 tk só, 1 gerezd fokhagyma, bors

1 csomag leveles tészta (Tante Fanny)

A spenótot tisztítás után a vajon megfonnyasztottam. Hozzáadtam a meghámozott, nagyobb kockákra vágott almát is, fedő alatt puhára pároltam. Került bele 1 tk só.

Az így nyert elképesztően savanyú és ronda masszát turmixgépben pürésítettem. Vigyázat, forró! (bár nem hinném, hogy bárki is utánam akarná csinálni…)

Megcukroztam, majd igyekeztem annyit kienni a kancsóból, hogy 1 liternyi massza maradjon, mivel a többi, a krém szilárdságát adó  hozzávalók mennyiségét valami homályos számítás szerint fejben egy liternyi zöldségpürére kalkuláltam ki.

Hozzákevertem a tejszínt, majd megbántam, hogy nem ekkor kezdtem szintre enni a masszát az üvegpohárból. Tudniillik ez itt, ezen a ponton finom volt. Nekem is ízlett. Nagyon kellemes kis desszert lehetett volna kicsit több cukorral, de tényleg. Viszont a ház ura viszonylag jogosan követelhette volna rajtam ezek után a vacsorát.

Miután eddig eljutottam, elment az áram.

Némi közjáték után a juhsajtot belereszeltem, ment hozzá a keményítő, amiből 5 dkg-ot szerettem volna tenni bele, de alig láttam a mérleget, így lett 7. Mondjuk kellett is bele, szerencsés véletlen (ilyen is van).

Ezek után az egész massza hihetetlenül darabos lett, mert nem vártam meg amíg kihűl, így a keményítő kis csomókba ugrott benne.

Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy az egész kutymazt visszaöntöttem a turmixgép kancsójába, gyorsan egy gerezd fokhagymát és a széttépkedett sonkát is utánadobtam,  és ugrásra készen vártam azt az egy percet, amíg visszajön az áram, mindeközben a kisded a kötényemet bogozgatta lelkesen a hátam mögött. Minden próbálkozása (ti. kisdedé, miszerint hagyjam már a csudába a főzést és inkább had haraphasson teljes erejéből az orromba megint, mint ahogy azt eddig egész nap tette) ellenére azonban sikerrel jártam, a massza kisimult, kissé én is, jöhettek bele a tojások. Innentől már habverővel dolgoztam, mert az áram estig már egy percre sem tért vissza.

Szóval. Ment bele még bőven bors. Jól kikevertem.

A vajas tészta közben parciálisan felolvadt, de kicsire nem adtam,  sütőpapírral bélelt sütőtálba gyömöszköltem, részben tépkedtem, az egyenletes rétegvastagságra  csak nagyjából törekedve. Peremet is gyurmáztam és tapasztottam neki. A nyújtás szóba se került. De nem zavart, mert nem láttam végül hogy is nézett ki.

Zöld trutyi bele a foltozott leveles tésztába, irány a sütő, 160°C fokon 50 perc, végül a maximumra csavarva a hőfokot még kb 5 (úgy képzeltem, hogy ennyi idő alatt megpirul a tészta széle. Később kiderült, hogy ezt tényleg csak képzeltem, mert igazából sápadt maradt. De legalább meg volt sülve.)

Miután készen lett, halált megvető bátorsággal kihalásztam a sütőből és a pulthoz botorkáltam vele, rácsra emeltem ki a papírral együtt, így hűlt a hőn szeretett házastárs hazaérkezéséig.

Számomra teljesen érthetetlen még most is, hogy miért, de Férjnek tényleg nagyon ízlett.

Aki pedig kitartott idáig az olvasásban, igazán megérdemel egy képet az én kicsi kuktámról.

Címkék: alma, édes, juhsajt, reggeli, sonka, sóska

Gyökérkenyér

Már megint (még mindig) a nosztalgia.

Amikor még Pécsett laktunk, nem én sütöttem a kenyeret. Volt rendes pékség, nem is egy, finom kenyeret árultak, miért is tettem volna. (mármint napi szinten, ahogy most teszem, kicsit kényszerűségből is. Bár azt nem állítanám, hogy nem szeretem, hiszen a dagasztás, a kelt tészták a gyengéim). De nyáron, 40 °C fokban sokszor jobban esett volna elugrani ( a 10 kilométerre lévő) boltba ahelyett, hogy trópusi klímát varázsoltam a lakásba a gázsütőmmel.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az ott kapható sok különleges kenyér mindegyikét én nem tudom itthon megsütni, részben alapanyag, részben a recept hiányában.

A gyökérkenyér szerencsére nem ilyen. Ez voltaképpen egy teljes kiőrlésű lisztből készült ciabatta-féle, ami hosszúra van formázva és többször megcsavarva, de lapos, így kiváló alap a hatalmas, félbevágott kenyérdarabokból készülő szendvicsekhez.

A recept pedig, mint annyiszor,  egy rosszul kezdődő konyhai baleset szerencsés végkifejlete. Azaz az eredeti gyökérkenyérrel való bármiféle hasonlatosság a véletlen műve, ez nem az eredeti recept. De a végeredmény hasonló.

• 1 nagyobb vagy 2 kisebb kenyér
• 200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt,
• 200 gr rétesliszt,
• 3 dl víz,
• 1 gr friss élesztő,
• 1 ek almaecet
• 20 gr extra szűz olívaolaj,
• 1 ek koriandermag,
• 1 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a többi alapanyagot, a koriander kivételével, és lágyabb, de rugalmas, a kéztől és az edény falától szépen elváló tésztává dolgozom ki.

A kelesztőtálat konyharuhával letakarom és kb 14 (16) órára megfeledkezem róla.

Miután úgy döntök, hogy ideje lenne megsütni a kenyeret, a koriandert száraz serpenyőben megpirítom, mozsárban porrá őrölöm és a tésztához adom. Alaposan átgyúrom az egészet, majd erősen lisztezett gyúródeszkán hosszú rúddá formázom, húzom, többször megcsavarom a hossztengelye körül, jó nagy darab sütőpapírra teszem, és addig pihentetem, amíg a duplájára nem kel. Kb egy óra, de volt már úgy, hogy kettő. Ezt érdemes kivárni, ha a sütőben fejeződik be a második kelesztés, magasabb lesz a kenyér  és kirepedezik.

Nem kell megijedni, az egész elkezd majd nagyon lapos formát ölteni, szinte szétfolyni. De ez nem baj, mert így pont olyan vastag kenyeret kapunk, amit kényelmesen át tudunk harapni, ha hosszában vágjuk el.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 280°C fokra.

Ha a tészta megkelt, sütőpapírral együtt beleügyeskedem a forró tepsibe, 280°C fokon 20 perc, majd a hőfokot 200°C fokra mérsékelve 20-30 perc következik, attól függően, milyen vékony rúddá húztuk ki a tésztát.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: kelt tészta, kenyér

Tejfölös/joghurtos almás-diós palacsinta

A tejföl/joghurt és az alma pedig nem a töltelékben, hanem a tésztában.

Azaz a legjobb receptek és a hűtő (jelen esetben igen szegényes) tartalma téma újabb fejezete következik.

Persze almás palacsintát, a tésztába reszelt almával már én is sütöttem, mint szerintem majdnem minden gyakorló háziasszony, szóval ez igazából nem újdonság. Még csak azt sem gondolom, hogy tej helyett tejföllel vagy joghurttal én készítettem a palacsinta tésztáját először az univerzumban.

De mivel ez az én blogom, az én kedvenc receptjeimmel, most a tejfölös almás palacsinta következik.

Ami szerintem tejföllel sokkal finomabb (nem bánom, abból azért lehet zsírszegényt használni), de joghurttal sem megvetendő.

Ráadásul remekül fog jönni, ha Ponty Úr betölti majd az egy éves kort, és már ehet tojást is, viszont tejjel készült ételeket még legalább egy évig csak módjával adnék neki.

Palacsintát viszont igen.

Íme, a kompromisszum.

2 adag (szerintem. Mások szerint akár 4 is lehetne)

20 dkg hámozott, finomra reszelt alma, 20 dkg tejföl vagy joghurt,

2 tojás, 12 dkg (teljes kiőrlésű) búzaliszt,

2 ek extra szűz olívaolaj, 1 tk ánizs porrá őrölve vagy őrölt fahéj, 1/2 citrom leve, 1 kk sütőpor

4 dkg (pekán)dió durvára vágva (2 éves kor alatti gyermeknek ne tegyünk bele!),

Én ánizzsal készítettem, mert azt nagyon szeretem az almához, de aki ezt nem szereti, használjon hozzá fahéjat. Vagy mézeskalács fűszereket.

A tészta összes hozzávalóját összeöntjük, habverővel csomómentesre keverjük, ezután, ha szükséges, még annyi  vizet adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk.

Fél órára eltesszük pihenni. Ezután ismét átkavarjuk, és ha szükséges, mert nagyon besűrűsödött,  még egy kis vizet adunk hozzá.

Lehetőleg teflon palacsintasütőt használjunk, akkor már további zsiradékra nem is lesz szükség.

Forró palacsintasütőbe evőkanálnyi halmokat adagolunk, azokat 3 mm vastagra szétkenjük a kanál hátával. Ilyen vastagságban még a dió is megpirul.

Mindkét oldalán aranyszínűre sütjük, majd mézzel vagy juharsziruppal leöntve tálaljuk. Vagy amivel szeretnénk.

Babáknak 1 éves kor után adható.

Címkék: alma, babának, dió, joghurt, palacsinta, reggeli

Zöld teás kókuszos muffin (vagy sütemény)

Ha valaki olvasta már a receptjeimet, arra ez az ízkombináció igazán nem fog az újdonság erejével hatni. Csak idő kérdése volt, hogy felbukkan muffin formájában is (ami valójában szintén egy kevert tészta, muffin formában kisütve, mint az összes többi muffin receptem. Mert én ezt csak így szeretem.)

A matcha nem obligát alkotórésze, lehet egy jobb minőségű, tetszés szerinti zöld teával is készíteni, ha azt mozsárban vagy kávédarálóban előtte porrá őröljük, bár akkor a színhatás kevésbé lesz intenzív. Az íze is más lesz természetesen, de úgy is finom, a matcha beszerzése előtt én is jázmin virágos zöld teát használtam sütéshez.

A tészta kókusztejjel készült, ezt korábban még nem próbáltam, de jelentem, nagyon bevált! Szintén nem száraz, finom, puha, ízletes sütemény született.

Az ízesítésre használt narancsvirágvíz és a kandírozott gyömbér opcionális, én tettem bele, mert volt itthon, jól állt a sütinek, de szerintem el is hagyható. Mert ez a tészta tényleg annyira finom ezek nélkül is.

24 db mini muffin (vagy 12 db normál méretű)

20 dkg rétesliszt, 10 dkg kókuszreszelék (ha lehet, nem annyira finomra reszelt),

2 tojás, 200 ml kókusztej, 12-15 dkg (nád)cukor,

1 narancs leve (~1 dl), 1 ek narancsvirágvíz (elhagyható), 2 tk sütőpor, 1 mk szódabikarbóna,

1 púpos ek (10 gr) matcha vagy egyéb zöld tea, porrá őrölve

4-6 ek apróra vágott kandírozott gyömbér(elhagyható)

Ismét egy keverőtál és egy habverő kell csak hozzá. A száraz hozzávalókat tálba öntjük, elkeverjük, majd a többi hozzávalót is a tálba öntjük és habverővel kikeverjük a masszát. Nekem 12 dkg cukor elég volt bele, így csak nagyon szolidan édes, de ha igazi, édes süteményt szeretnénk, menjen bele több cukor.

Szilikonos muffin formába vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe adagolom a tésztát.

180°C fokon a mini muffinok 35 percig sültek. A normál méretűeknek kb 10 perccel több idő szükséges, de a biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Címkék: édes, kókusz, kókusztej, matcha, muffin, narancs, tea, tejmentes

Aszús mazsolás krém (brulée)

Nem kell mindenre karamellt égetni. De lehet. Erre is.

Azt nem mondom, hogy jobb nélküle, mert az nem igaz, de ez a krém önmagában is finom. Nagyon.

Csak egy életkép ennek illusztrálására: Férj meglépett a fazékkal, amiben főztem. Halkan csörömpölt a kanállal, miközben suttyomban próbált minden egyes molekulát kinyerni az edényből és hangosan morgott, amikor rátaláltam és megpróbáltam tőle azt elvenni mosogatás céljából…

2 adag

2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín,

2 dl aszú (3 puttonyos), 2 tojás, 1 dl mazsola,

2 ek nádcukor, 1 ek vaníliás cukor (házi, ez kb 1 tasak Bourbon vaníliásnak fele meg),

1 csapott ek étkezési(kukorica)keményítő (~ 1 dkg), cukor a tetejére

A bort a mazsolával együtt elkezdem forralni. A puttonyoknak jelen estben csak a későbbi édesítés miatt van jelentősége, 5 puttonyoshoz nyilván kevesebb cukor kell majd (de ki főzne 5 puttonyos aszúból krémet???) Aszú hiányában pedig a tokaji szamorodni, vagy egy tokaji fordítás is megfelel.

Akkor lesz jó, ha majdnem az összes bor elpárolgott vagy felszívta a mazsola. 1-2 evőkanálnyi mennyiségnél több ne maradjon a mazsola alatt. Ha ez megvan, botmixerrel egy kicsit pürésítem a mazsolát, nem nagyon, maradjanak benne nagyobb darabok is. Botmixer hiányában késsel is meg lehet vágni kissé.

A keményítőt kevés tejjel habverővel csomómentesre keverem, majd hozzáadom a többi tejet, tejszínt, tojást, vaníliás cukrot,  és habverővel alaposan kikeverem, felverem.

Innen két módon készülhet tovább: 1.) Hozzákeverjük a mazsolát és a cukrot, majd szuflé formába öntve, azokat forró vízbe állítva, sütőben 160°C fokon 45 perc. Én természetesen nem ezt választottam, a sütőmben ugyanis hús sült (már megint)

2.) Kis láng felett habverővel folyamatosan (tényleg!) verve-keverve besűrítem. A lángról lehúzva is még néhány percig keverni kell. Viszont 5 perc alatt kész. Jó esetben a krém és nem a rántotta. Csak ezután adom hozzá a mazsolát és a nádcukrot, csinos edénykékbe töltöm, majd mehet a hűtőbe.

Ha kihűlt, már fogyasztható is.

De ha van otthon mini lángszóró, azért cukrozzuk meg és égessünk rá karamellt!

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, karamell, pohárkrém

Sajttorta -nem édesen, hanem sósan, karamellizált lilahagymával

Holnap mindenki utazik, Férj még ráadásul ügyel is, nekünk meg Ponttyal ezerfelé kell mennünk. Tehát jól szállítható, hidegen is kitűnő ízű finomságra lett igény hirtelen.

Az csak ráadás, hogy az ipari mennyiségben, jutányos áron beszerzett, minőségét elveszteni kívánó juhsajtomat is fel tudtam használni hozzá. Sőt. Igazából ez adta az inspirációt. Hiába, na, számomra a főzés során a legnagyobb hajtóerő az új dolgok kiötlésében mindig a hűtő romlandó tartalma. Nem túl fennkölt, de attól még igaz.

Maga a torta tényleg remekül sikerült, a karamellizált hagyma is nagyon finom benne, és természetesen nem szükséges hozzá juhsajt, bármilyen kemény, reszelhető, de azért ízes sajt (ementáli, eidami) megfelelő hozzá.

24 cm átmérőjű pite forma

40 dkg Merino juhsajt (vagy egyéb zsírosabb, keményebb, reszelhető sajt), 2 dl tejföl, 5 tojás, 10 dkg kukoricadara (de a búza is megteszi), 1 púpos tk őrölt csili, szerecsendió

20 dkg lilahagyma, 2 ek olívaolaj, só

vaj, kukoricadara a formához

A lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom. Az olívaolajon lassú tűzön, időnként megkavarva addig sütöm, amíg édes és helyenként aranyszínű lesz, de még nem ég meg. Ez nekem 20 percig tartott.

A sajtot lereszelem (a reszelő nagyobbik lyukán), hozzáadom a tejfölt, tojást, csilit, darát és reszelek hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Az egészet alaposan kikeverem. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a lilahagyma is. Sózni ennél a fajta juhsajtnál nem szükséges, mert ez elég sós.

A sütőformát kivajazom, darával beszórom, majd beleöntöm a sajtos masszát.

160°C fokon 60 percig sült.

Címkék: juhsajt, kukoricadara, lilahagyma, reggeli, sós