VKF! XXIX.- Kókusztejberizs golyók kókuszos bundában, avagy a kókuszgolyó egy kicsit másképp

Egy desszert Max VKF! kiírására.

Gondolom, a sasszeműek már kiszúrták a golyók élénkzöld színét a kókusz alatt, nos, igen, ez ismét matchaval készült. De még mielőtt ez bárkit is eltántorítana ettől a nagyon könnyen elkészíthető és ízletes finomságtól, rögtön az elején szólok, hogy a matcha hozzá nem feltétlenül szükséges, ez most csak ízesítésre szolgál és helyette számtalan altarnatíva létezik. Ezeket majd le is írom a receptben.

A kókusztejes tejberizs nekem igen jó barátommá lett a szoptatás első, szigorúan tejmentes félévében, nagyon gyakran készítettem. Igazából semmilyen fűszerezést nem kíván, magában is finom, de egy (igen hosszú) idő után azért meg lehet unni, így jöttek a különböző változatok. nekem személy szerint a matchas a kedvencen, ezért most is ezt készítettem, de működik fehér csokival, gyömbérrel, aszalt ananásszal, citrommal, “hagyományos” zöld teával is.

A golyókhoz a rizst érdemes előző nap megfőzni és egy éjszakán át pihentetni a hűtőben, hogy igazán jól formázható masszát kapjunk. A recept egyébként rém egyszerű. Sőt, Férj szerint kommersz(!) is… Hát nem tudom, én az ennyire kommersz dolgokkal igencsak ki vagyok békülve.

A legnagyobb hibája szerintem az, hogy nálam azonos sebességgel fogytak el a golyók, mint ahogy készültek. Határtalan önuralmat kellett tanusítanom ahhoz, hogy egy tálkával megmentsek belőle a fényképezéshez…

4 adag

10 dkg rizottóhoz való rizs, 1 dl víz, 4 dl kókusztej, 1/2 citrom lereszelt héja, 4 ek nádcukor, 1 ek matcha

kókuszreszelék a hempergetéshez (~ 10 dkg fogyott)

A rizst felteszem főni a vízzel, csipet sóval. Ha a víz nagyobbik részét magába szívta, felöntöm a kókusztejjel, megy hozzá a rezslt citromhéj és a matcha, habverővel elkeverem, hogy ne maradjanak benne zöld szemcsék, majd felforralom.

Miután felforrt, belekeverem a cukrot, lefedem és további főzés nélkül, fedő alatt hagyom pihenni. Vagyis hagyományos módon tejberizst főzök belőle, csak ezúttal kókusztejjel.

Miután kihűlt, megy a hűtőbe egy éjszakára.

Másnap a jelentősen megszilárdult masszából 2 cm átmérőjű gombócokat formázok és kókuszreszelékben meghempergetem. Tányérra rendezem és a hűtőben marad tálalásig. Már ha marad…

Változatok a matcha+ citromhéj helyett

-1 nagy citrom leve és reszelt héja, ekkor a felhasznált víz mennyiségét a citromlével arányosan csökkentsük, nehogy túl híg maradjon a tejberizs.

-5 dkg durvára vágott fehér csoki, ezt még a forró rizshez keverjük, hogy a csoki felolvadjon. Ekkor 2 evőkanállal kevesebb cukor kell az eredeti recepthez.

– 1 cm gyömbérgyökér lereszelve~ 1 szűk evőkanálnyi gyömbér pép, vagy 1 tk szárított por.

-5 dkg aszalt ananász késsel finomra vágva vagy késes robotgéppel ledarálva.

Illetve ezek variációi, meg még számtalan egyéb változat, csak engedjük szabadon a fantáziánkat!

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, kókusz, kókusztej, matcha, rizs, tejmentes

VKF! XXIX.- Kéksajtos sütőtök gombócok pirított dióba hempergetve

Max gombócolós VKF! kiírására elsőként egy előétel.

Sütőtökből, ami lelkes kisdedünknek hála, mára már napi rendszerességgel kerül az asztalunkra. Ez azért már kezd kicsit túl sűrűvé válni, még egy olyan ember számára is, aki szereti, így hát igyekszem minél változatosabb formában előállítani a sütőtökös ételeket. Bár a kéksajttal együtt már korábban is bizonyított, de gombócot még nem készítettem belőle, így ezt most pótoltam.

Egyszerű, de nagyszerű előétel született, ami TÖK finom! (“ezért most hivatalosan is elnézést kérek” szmájli)

Hideg előétel, fogyasztás előtt hűteni is kell, így korábban is el lehet készíteni, tálalásig a hűtőben remekül elvan néhány órát.

Én snidlinges tejföllel kínáltam.

4 adag

50 dkg sütőtök (tisztítva mérve),

10 dkg kéksajt (jobb minőségű mindenképpen, Doreblu például, nem márványsajt)

5 dkg vaj,

1 nagyobb narancs leve

1 ek nádcukor

1 tk só,

10 dkg dió

A sütőtököt felkockáztam és késes aprítógéppel ledaráltam. Lehet durvára is reszelni, az kicsit nagyobb munka. Ad abszurdum, meg lehet sütőben is sütni, de én ezt azért nem tettem, mert sűrűbb, alacsonyabb nedvességtartalmú pépet szerettem volna kapni a sült tök húsánál.

A vajat egy vastagabb aljú, lehetőleg teflon serpenyőben megolvasztom és ezen kezdem sütni-párolni a tököt, miután meglocsoltam a narancs levével. Először fedő alatt kb 15 percig, majd fedő nélkül, sűrűn kavargatva, amíg a tök meg nem puhul. (ez itt most csalás, igazából akkor készítettem így a pürét amikor még Ponty nem evett belőle. Most kevés vízzel felöntve fedő alatt puhára pároltam, kiszedtem belőle a bébiételt és csak ezután ment hozzá a vaj és a narancs leve. Ezt követően nagyobb lángon, bőszen kavargatva addig sütöttem az egészet, amíg egészen sűrű, jól formázható  pépet nem kaptam.)

A még forró sütőtökhöz morzsoltam a sajtot, ment hozzá a só, cukor és addig kavargattam, amíg a sajt bele nem olvadt. A masszát félretettem hűlni.

A diót száraz serpenyőben megpirítottam, miután kihűlt, a héját kissé ledörzsöltem, majd késes robotgépben finomra daráltam.

A sütőtökös masszából 2 cm golyókat formáztam és azokat a darált dióba hempergettem. Tányérra sorakoztatva mentek a hűtőbe, legalább fél órára (vagy amíg a golyók a lehűlt sajt és vaj miatt meg nem szilárdulnak)

Snidlinges tejfölt adtam mellé, ami 2 dl tejföl és egy fél csokor finomra metélt snidling összekeverésével állítható elő.

Végül egy idézet Férjtől: ” Ez meg micsoda már megint? Baromi finom…”

Címkék: dió, előétel, kéksajt, sós, sütőtök

Szárított vargányás kenyér és sonkás, zsályás kiflik

A nemrég készített vargányás tésztába burkolt szűzpecsenye mély nyomokat hagyott bennem. Azóta sem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy milyen lenne belőle a kenyér. Meg a kifli.

Főleg, miután Beatbull is felvetette a vargányaporos tészta ötletét.

A gondolkodást tett követte és megszületett a kenyér. Pontosabban csavart zsömlék, első körben. Ezek kb 5 perc alatt elfogytak (jól van, na, éhesek is voltunk), így se fénykép, se pontos, méricskélős recept, csak a nagy elégedettség, meg a jóllakottság.

Most meg az ismétlés.

A dolog apró szépséghibája-jelen esetben tényleg csak az-, hogy a kezdeti aprólékos pepecseléssel, ami egyáltalán nem is lett volna szükséges, csak olyan nagyon jól esett csinálni, úgy elment az idő (igen, igen, igen! Volt bébiszitterem! Anyu megint jött unokázni!), hogy a kenyér második kelesztésére már nem jutott elég. Mivel a rozsos tészták egyébként is kicsit lassabbak, így a háromnegyed óra kevésnek bizonyult. Viszont sietni azt meg kellett, Ponty Úrral mentünk felinstalláltatni a téli gumikat a hétvégi fagy előtt, így hamarjában kisütöttem a félig kelt kenyeret és az meg kirepedt. Már megint. Ezt a sietést a végén (majdnem) mindig elrontom… Na, mindegy, ez tényleg csak apróság, máskor nem is zavart volna, amikor előtte nem gyurmázom majd’ egy órát a tésztával ( a kiflikkel, nem a kenyérrel. Bár azok szépek is lettek…)

De amúgy meg finom. Nagyon. És azért annyira csúf sem lett. Gyurmázni meg nem kell vele órákat, igen hamar le lehet tudni ezt a részt is, ha az ember lánya nem relaxál a konyhában.

A tésztája könnyű, levegős, a rozsliszt ellenére és elég jól érezhető rajta a vargánya íze. A fokhagyma kevésbé, csak annyira, hogy összességében nagyon finom, fűszeres a végeredmény. Ez a rész nem újdonság, már a múltkor is finom volt.

De a kifli! Hogy az milyen jó a sonkával meg a zsályával! Ez is egy kis instant szendvicsféle, elvileg jól szállítható, csomagolható, de igazság szerint még forrón, vajjal megkenve a legjobb. Meg is ettük anyuval Férj holnapi ebédjét amíg még meleg volt.

Szendvicset meg majd csinálok Férjnek a kenyérből. (már megcsináltam, nem kell sajnálni szegényt)

1 cipó VAGY 20 kicsi kifli VAGY 1 kis vekni és 10 kifli

30 dkg rétesliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 dl víz

15 gr friss élesztő, 1 ek almaecet, 30 gr extra szűz olívaolaj,

5 gr szárított vargánya(por), 1 púpos tk só, 3 gerezd fokhagyma

lenmag a szóráshoz (elhagyható)

a 10 kiflihez

3 szelet prosciutto crudo (vagy speck sonka), 6 nagy levél zsálya (~ 1,5 ek szárított)

A vizet felforralom és a szárított gombára öntöm. Nekem most van itthon porrá őrölt gomba, én azt használtam, de ha nincs, az sem baj, csak kell majd egy botmixer.

10 perc pihenés után a gombát az összes vízzel együtt botmixerrel vagy turmixgéppel pürésítem. Gombapornál ez a lépés értelemszerűen elmarad.

A kétféle liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom az olajat, ecetet, a finomra reszelt fokhagymát, sót. Végül hozzáöntöm a gombás vizet és alaposan kidolgozom, közepesen kemény, rugalmas tésztává gyúrom. Cipóvá formázom, majd a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva magára hagyom. Kell neki legalább két óra, rozslisztes tészta, picit lassú.

Ha a tészta a duplájára nőtt, átgyúrom és két cipóra osztom. Egyikből lesz egy kenyér, másikból a kiflik. Egyéb elosztásban is lehet, darabolás akkor ennek megfelelően.

A kenyérhez a tésztából egy 5 cm átmérőjű rudat sodortam, félbehajtottam, megcsavartam egymás körül a két szárat, majd a végeket összeillesztettem, kissé összenyomtam, és a kenyér alá hajtottam, csak egy kicsit, hogy ne látszódjon az illesztés. Vízzel lekentem, lenmaggal megszórtam, sütőpapírra helyeztem és félretettem kelni. Lassan kel, de érdemes megvárni, amíg a kétszeresére nő, akkor nem dolgozunk a formázással hiába.

Fedeles sütőtállal előmelegítem a sütőt 280°C fokra, majd sütőpapírral együtt a sütőtálba emelem a kenyeret, ha már megkelt. Fedő alatt 15 percet sült 280°C fokon, majd fedél nélkül ismét 10 perc 220°C fonom. Ez a fél adag tészta. Egész adagnál ehhez  a rozsos tésztához 20 perc kell fedéllel 280°C fokon és 20 perc fedél nélkül 200°C fokon. Mármint az én gázsütőmben.

Ha megsült, rácsra emelve hűtöm ki.

A kiflikhez a tészta másik felét 4 gombócra osztom, majd a gombócokat egyenként 3 mm vastagra nyújtom enyhén lisztezett gyúródeszkán. A cél a négyzet alak lett volna, az nem sikerült, így jött a derelyevágó. Ezzel szép, szabályos négyzeteket vágtam belőlük, a leeső tésztát pedig összegyűjtöttem, ebből lett az ötödik gombóc a végén.

A négyzeteket átlósan kettévágtam két háromszögre. Ecset segítségével megkentem vízzel a felszínüket, majd beborítottam a kisebb darabkákra tépdesett sonkával. Nem kell, hogy mindenhol fedje a háromszöget, maradjon  szabadon is némi tészta, hogy a feltekerésnél ezeken a pontokon össze tudjon majd tapadni a kifli. Megszórtam kevés finomra vágott zsályával és a leghosszabb oldala felől indulva feltekertetem, kicsit meghengergettem még, hogy jobban összetapadjon,  majd kifli formájúra hajlítottam. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, úgy, hogy a tészta illesztése alulra kerüljön. Vízzel lekentem ismét, lenmaggal megszórtam.

Miután duplájukra keltek, 280°C fokos sütőben 10 percig, majd 220°C fokon még 10 percig sültek.

Ezek is rácsra kerültek, de nem tudtak kihűlni, mert nem volt rá idejük.

Címkék: kelt tészta, kenyér, sonka, vargánya

Egy éves a Flat-Cat blog!

“Nincs túl nagy tapasztalatom a blogokkal, sőt a számítógéppel is hadilábon állok kissé , ezért az első próbálkozások miatt elnézést kérek.
Amikor tegnap éjfél után úgy döntöttem, hogy gasztroblogot fogok írni, nem gondoltam át, hogy kicsit több dologra kell figyelnem a főzés során, mint eddig. Így történt, hogy a tegnap még zseniálisan finomnak tűnő étel elkészítés után a tányéron egybefüggő narancssárga pacaként jelent meg. Igen, minden sütőtök színű lett. Viszont finom.”

Ezekkel a sorokkal indultunk kerek egy esztendővel ezelőtt. A blog létrehozása pusztán “dokumentációs” céllal történt (dögösebben néz ki, mint egy kockásfüzet), fene se gondolta volna, hogy bárki olvasni fogja. Jelenleg a blogot rendszeres kommentelők tisztelik meg és a Szerző büszke lehet, hogy egy olyan nagyszerű közösség, mint a gasztrobloggereké sorai közé fogadta.

Egy éve kósza ötlet volt csupán, melyről nem lehetett tudni, hogy kérészéletű lesz-e, ezzel szemben ma már a mindennapjaink része (csak kevés férjnek van olyan jó dolga, mint nekem, tudniillik már a munkahelyemen előre meg tudom nézni, hogy mi lesz vacsorára és pontosan hogy is néz majd ki).

Az önkifejezés egy módja ez a blog, mely egy veszélyeztetett terhesség harmadik trimeszterében kezdődött, majd egy újszülött gondozása kapcsán folytatódott, még meglepőbb, hogy egy örökmozgó csecsemő kergetése ellenére is létezik. A Szerzőnek szíve-lelke benne van, higgyétek el kedves Olvasók!

Miért én írom most ezt a posztot? Mivel a fent említett Szerző túlságosan szerény, hogy saját maga tegye (és valószínűleg ki fog végezni, ha rájön, hogy én a “háta mögött” megemlékeztem eme neves eseményről).

Sokat jelent mindkettőnknek (bocs, mindhármunknak) az oldal működése és szívből köszönjük mindenkinek aki valaha hozzászólt, vagy csak olvassa.

Férj.

Borjú hátszín citromos birsalma csatnival, fűszeres sült burgonyával

Az összes szülinapokra készült ebéd és vacsora legfinomabb főétele következik.

De nem a hátszín miatt. (pedig az az egyik legnagyobb kedvenc. Mindenféle pác és rafinált fűszerezés nélkül, sóval, borskéregben, félangolosan. Tökéletesen.)

A főszereplő ezúttal mégis a hús mellé készült fűszeres csatni és a sült krumpli lett.

A citromos csatni Férj kívánságára készült, akárcsak a borjúsült és a sült krumpli.

Én meg csak szerényen kiviteleztem. (elnézően mosolygó, ugyanakkor kissé cinkosan kacsintó szmájli)

A csatni igen fűszeres, ízes, édes, csípős és savanyú, voltak olyan vélemények, hogy egészen kevés is elég belőle a hús mellé. Ez igaz is lehet, mert én a többit végül is magában ettem meg némi sült krumplival, és valóban nem a hús mellé.

A krumpli sütési módja egy kis kényszer hatására született újítás, ti. csak egy sütőm van, de kétféle ételt kellett volna készítenem benne, más-más hőfokon. Így serpenyőben kezdtem elősütni, majd ezután került csak sütőtálba. Az eredmény pedig nagyszerű! Egészen más, mintha csak a sütőben sült volna, amolyan igazi sült krumpli ( a french fries)-szerűség lett a vége, csak sokkal finomabb.

Na, elég az ömlengésből, recept.

2 adag ( a hús lehetne 3, de most ünnepeltünk)

500 gr borjúhátszín, letisztítva, inak, hártyák nélkül,  2 tk só, 2 maréknyi vegyes bors (fehér, fekete, kevés koriander, még kevesebb szegfűbors)

40 dkg sütni való, sárga krumpli, 1 tk római kömény, 1 tk szárított, őrölt csili, 2 ek olívaolaj

30 dkg hámozott, felkockázott birsalma, 4 citrom leve (~ 1,5 dl) és  reszelt héja, 1 kis fej vöröshagyma (~ 5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 szem csillagánizs, 1 vékony rúd fahéj, 4 db pici szárított csili, 1 ek koriandermag, 5 cm gyömbérgyökér (~ 3 púpos evőkanálnyi lereszelve), 5 ek nádcukor, 1 kk só

Úgy járunk a legjobban idő szempontjából, ha először elkészítjük a csatnit, utána a húsnak állunk neki, a krumplit meg a végére hagyjuk. Szerintem.

Csatni

A koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem.

A centisre felkockázott birsalmához reszeltem a hagymát, fokhagymát, gyömbért, a citromok héját ( a fehér részük nélkül!), felöntöttem a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzádobtam a csilit, koriandert, ánizst, fahéjat, sót, cukrot, majd addig főztem, amíg az egész darabosabb, sűrű lekvárhoz nem kezdett hasonlítani. Kóstolás következett, itt ha szükségesnek érezzük,  adhatunk még hozzá sót vagy cukrot.

Ebből a mennyiségből két kicsi, 3 dl üvegnyi adag lett. Az egyik még a vacsorához elfogyott… Részben én ettem meg.

Hús

A borsokat mozsárban szétzúztam, nem kell nagyon finomra, legalábbis én úgy szeretem, ha kicsit darabosabb a borskéreg a húson.

A sóval, a borssal és az olajjal bedörzsöltem a húst, majd nagyon forró serpenyőben kérget sütöttem rá, a nagyobb felületeken 3-3 percig, a kisebb oldalakon 1-1 percig sütve. Húscsipesszel könnyebb.

Ezt követően sütőtálba tettem, majd 160°C fokon következett 35 perc. Félangolosan szeretjük, azaz a kéreg alatt a hús rózsaszínű, de már nem véres, ez most ilyen lett.

Alufóliával letakarva tálalásig meleg helyen ( a gáztűzhelyen a forró sütő felett) pihentettem, majd fél centis szeltekre vágtam.

Furcsa, hogy soha nem írok erről, talán mert annyira egyszerű módja a sütésnek, de a legtöbb  nemes húst én így készítem. Lehet még zúzott fokhagymát is tenni a hús alá/mellé (vagy akár babért, rozmaringot, egyéb friss fűszernövényeket), de én a marha vagy borjú húsánál ezt is elhagyom.

Ha sikerül igazán jó minőségű (a drága nem mindig a jó!) húst kerítenünk hozzá, akkor az eredmény egy fantasztikus ízű, puha és zamatos sült. Nekem pedig a legkedvesebb ételem, szóval valószínűleg elfogult vagyok.

Sült krumpli

Mivel a sütő foglalt volt, így a meghámozott közel azonos méretű cikkekre vágott krumplit egy nagyobb, vastag aljú teflon serpenyőbe tettem, megszórtam a mozsárban megőrölt római köménnyel, meglocsoltam az olívaolajjal, majd erős lángon sütni kezdtem, gyakran rázogatva a serpenyőt. Az elején még kavargatni is lehet bátran, amíg a krumpli nem puha, nem törik és nem lesz belőle püré.

Erős lángon addig sütöttem, amíg kezdett áttetszővé válni a húsa, kb 10 percig.

Ekkor megszórtam a csilivel, összeforgattam, sütőtálba öntöttem, majd 220°C fokon(gázsütő) sütöttem még 30 percig.

Kívül ropogós, belül puha, finoman fűszeres. Nekem nem kell ennél több.

Címkék: birsalma, borjú, köret, krumpli, üveges

2 in 1 szülinapi reggeli: körtés-kávés palacsinta juharszirupos mascarpone krémmel

Az  ünnepek (ti. szülinapok) abszolút favoritja, a tökéletes reggeli, vagy desszert, vagy reggeli utáni desszert. Nálunk főként ez utóbbi szerepkörben tündökölt.

A kávé és a körte együtt az ünnepelt (Férj) nagy kedvence, a mascarpones juharszirupos krém meg szerintem mindenkié. Maga a palacsinta tésztája átmenet lett az amerikai és a hagyományos között, igazából egy kissé vastagabbra sütött hagyományos palacsinta mini változatának felel meg, de az íze… na az egyikhez sem hasonlítható. Gondoljunk csak bele, körte van benne meg kávé. Hmmm.

De hogy ne legyen annyira egyszerű, krémes öntet is készült hozzá mascarponeval és juharsziruppal.

Az ünnepelt pedig meg volt elégedve. Minden egyes alkalommal.

2 adag

50 gr simaliszt,

70 gr finomra reszelt körte (tiszta súly),

50 gr tej,

25 gr mascarpone,

1 ristretto ( erős, rövid presszókávé, 30 gr. Ennek hiányában lehet használni hozzá sima presszókávét, esetleg kicsit beforralva)

1 tojás,

1 tk nádcukor,

1 tk extra szűz olívaolaj (vagy 10 gr olvasztott vaj)

1 tk vaníliás cukor ( házi. Ennek hiányában 2 tk Bourbon vaníliás cukor és akkor a nádcukor elhagyható)

1/3 kk  sütőpor

A tészta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává keverjük,aminek közel olyan sűrűségűnek kell lenni, mint a hagyományos palacsinta tésztájának. Ha ettől sűrűbb, buborékos (ásvány)vízzel hígítsuk.

A cél egy olyan sűrű massza, amiből egy evőkanálnyi adagot téve a serpenyőbe az magától szétterül nem túl vastag koronggá minden további ügyeskedés nélkül.

A tésztát sütés előtt legalább negyed órán át pihentessük, majd evőkanálnyi adagokban süssük ki teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül.

A krémhez keverjünk ki habverővel 70 gr mascarponet és 70 gr juharszirupot simára és enyhén habosra. A mennyiségek itt nem lényegesek, csak az 1:1 arány, de nálunk ekkora mennyiségű krém fogyott a palacsintákhoz.

Címkék: édes, kávé, körte, mascarpone, palacsinta

Téli zöldségkrémleves

Tudom, hogy még nincs itt a tél, de csak a naptár szerint. Ha előkerülnek a kesztyűk a fiókból, és fel kell installálni a téli gumikat a kocsikra, akkor az már tél, legalábbis nálunk.

Ez nem panaszkodás, szeretem én a telet, csak most kicsit rosszul érint, hogy az ősz meg elmaradt.

De ha már így alakult, akkor legalább jöjjenek a finom, meleg krémlevesek. Annyi változtatással, hogy most a tejszínes receptek helyett a Ponty-barát verziók kerülnek előtérbe, azaz csupa olyasmi készül, amit egy 10 hónapos csöppség is nyugodtan fogyaszthat, velünk együtt. Ez ugyanis szempont, kisded nem igazán szereti, ha kirekesztjük a családi étkezésekből, azaz ő is azt akarja enni, amit mi, nem elég, hogy etetőszékestől odaültetjük az asztalunkhoz, holmi bébitáppal. A gyermek szaglása pedig igen kifinomult, észlelése élénk, így egyből kiszúrja, ha nem ugyanazt kapja és iszonyú hisztit rendez. Enni meg persze nem eszik belőle.

A kisördög ízlése szerencsére igen kiváló, szóval lehet úgy is nézni a dolgot, hogy enyhe külső kényszer hatására ugyan, de a krémleveseim forradalmasítva és tejszín-mentesítve lettek és egy sokkal egészségesebb irányba mozdultak el. A fejenként egy deci tejszín helyett ugyanis most mást kell kitalálnom.

2+ 1/4 adag

200 gr zöldborsó (zsenge, amúgy meg mirelit),

2 répa (~ 15 dkg),

2 szál angol zeller (vagy kéz pici, zsenge zellergumó, ~ 6 dkg a kettő együtt. Nekem most ilyen volt, nem tudom hogyan, de Apu szerezte)

1 szem nagyobb krumpli (~ 20 dkg)

1 fej fokhagyma (~ 10 gerezd. Nem tévedés. Ez egy kisebb fej a magyarból, és nem a  kínai fokhagymából)

5 dl csirke alaplé

2 dl víz

2-3 ek olívaolaj

a felnőtt adagba őrölt csili, reszelt parmezán/grana padano, barna kenyér kockák, vaj

A fokhagyma gerezdeket nagyjából felvágtam, az olajon kissé megsütöttem. Rövid ideig (~ 1 perc), színt ne kapjon!

Ment hozzá a meghámozott, nagyobb kockákra vágott répa, krumpli és a zeller, kicsit ezeket is átpirítottam. Felöntöttem a vízzel és az alaplével, beleöntöttem a borsót, majd fedő alatt addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem. Ezen a ponton lehet hígítani, ha túl sűrűnek találjuk, én nem tettem, és át is lehet szűrni, én ezt sem tettem.

A baba adag ezzel kész, ezt kimertem. Ez már így is nagyon finom.

A maradékot felforraltam, majd került bele némi őrölt csili és reszelt grana padano, úgy egy maréknyi (~ 3 dkg). Közben vajon fél centisre vagdosott barna kenyér kockákat pirítottam aranyszínűre, ezzel tálaltam.

A babáknak való változat passzírozással 7, passzírozás nélkül 8 hónapos kor után adható. 9 (10)  hónapos kor után egy kis parmezán is kerülhet a bébitápba.

Címkék: babának, fél óra, krumpli, leves, sárgarépa, tejmentes, zeller, zöldborsó

Mákos citromos fehér csokis mini kuglófok

Vagy muffin, vagy süti, attól függően, milyen sütőformában sütjük. A tészta alapján egyébként inkább muffin vagy kevert sütemény lehetne, nem az a klasszikus kuglóf tészta.

Az összeállításnál ismét igyekeztem szem előtt tartani, hogy minél több dolgot zsúfoljak bele Férj kedvenc élelmiszereiből, azt gondolom, ez részben sikerült.

A sok túrónak köszönhetően a tészta nem lesz száraz, az íze meg… nos, képzeljük el a fehér csokit, citromot, túrót, mákot együtt. Finom.

A helyes kis szilikonos formának köszönhetően pedig még látványos is.

12 db mini kuglóf/ muffin

25 dkg sovány tehéntúró,

5 dkg olvasztott vagy csak puha vaj,

4 tojás,

20 dkg rétesliszt,

4 ek darálatlan mák,

1 citrom leve ( 0,5 dl) + reszelt héja,

7 dkg késsel durvára vágott fehér csoki,

12 dkg cukor,

2 csapott tk sütőpor ( 1/2 zacskó)

A recept a tőlem már megszokott nehézségi fokkal bír: mindent összekeverünk habverővel egy nagy tálban, jó alaposan, hogy teljesen egynemű legyen a massza (azért kell a sovány túró, mert ez nem csomós, így könnyebb dolgunk lesz vele).

Ezt követően szilikonos muffin sütő, jelen esetben mini kuglóf formájú, mélyedéseibe kanalazzuk. ( vagy papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe, vagy egy kb 24 cm átmérőjű kivajazott, kilisztezett kerek sütőformába)

160°C fokon gázsütőben 50 percet sült (tűpróba!).

Rácsra borítva  hűlt ki.

Ennél nagyobb hőfokon való sütés fehér csokis sütinél nem szerencsés szerintem, mert könnyen megég.

A sütési idő pedig függ a választott formától is.

Amúgy meg gyors&könnyű.

Címkék: édes, fehér csoki, mák, muffin, túró

Rozsos kenyér sörrel, hagymával, napraforgómaggal

Hát a cím alapján ez a kenyér igencsak férfiasra sikeredett.
Bár én nem vagyok férfi, de azért nekem is nagyon bejött. Most nem illik azt írni, hogy ez a legjobb kenyér amit eddig sütöttem, mert mostanában majdnem minden hétre jut egy szenzációs kenyér, amiről azt írom.
Na jó, akkor legyen ez az egyik legjobb kenyér. De tényleg. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy kell hozzá némi elkötelezettség az alkoholos nedű irányába, mert a sör íze igen jelentősen érezhető rajta. De ha valaki azt szereti, akkor ez az ideális választás a kenyér minden halmazállapotban való egyszerre történő elfogyasztására.
Ebből az is következik, hogy nem árt valami jobbféle sört venni hozzá, nem kell nagyon puccos, csak jobbféle.
Eredetileg barna sörrel akartam sütni, egészen pontosan Guinnesst kerestem hozzá, de mostanában akadozik kissé a beszerzés. Azzal nem tudom, milyen lehet (gyanítom, jó), nem baj, majd legközelebb.

• 4 kis vekni vagy 1 cipó
• 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
• 40 dkg rétesliszt,
• 1 kis üveg= 0,33 l világos sör (nem keserű, nem pilseni, én pl Hoegaardent használtam)
• 2 fej vöröshagyma (10 dkg),
• 2 marék napraforgómag (~ 6 dkg),
• 4+2 dkg napraforgóolaj,
• 2 ek koriandermag,
• 1 ek köménymag,
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk só,
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a sört, sót, a 4 dkg olajat, ecetet, majd alaposan összegyúrom, kidolgozom. Közepesen kemény, sima, rugalmas tésztát kell kapnunk. Cipóvá formázom, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarom, majd hagyom pihenni, amíg a duplájára nő. Nem egy szapora tészta, nálam ez 3 órát vett igénybe (igaz, az utolsó másfél órában megfeledkeztem róla). Ha ennél gyorsabb eredményre vágyunk, duplázzuk meg az élesztő mennyiségét.

A hagymát apró kockára vágom és a 20 gr olajon kis láng fölött, időnként megkavarva addig sütöm, amíg lassan aranyszínűvé válik, karamellizálódik.

A napraforgómagot száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A koriandert és köménymagot száraz serpenyőben szintén megpirítom, majd mozsárban porrá őrlöm.

Ha a tészta megkelt, megy hozzá a hagyma, napraforgómag, őrölt fűszerek, jól átgyúrom. A tésztát annyi részre osztom, ahány kenyeret akarok formázni belőle, majd lisztezett gyúródeszkán a kívánt alakra formázom, most én hosszúkás vekniket készítettem belőle.

A kenyereket párosával nagyobb darab sütőpapírra fektetem, éles késsel haránt irányba jó mélyen bevagdosom, majd pihenni hagyom, hogy a duplájára nőjenek.

A sütőt fedeles sütőtállal együtt előmelegítem a maximális hőfokra (280°C), majd a vekniket a sütőpapírral együtt a tálba teszem (kettőt sütöttem egyszerre). Fedő alatt, 280°C fokon sült 15 percet, majd fedél nélkül 200°C fokon 20 percet.

Ha 1 nagy vekni készül, akkor a sütési idő: fedő alatt, max hőfokon 15 perc, fedő nélkül 180°C fokon még 35 perc.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: kelt tészta, kenyér, napraforgómag

Babakeksz, tej és tojás nélkül, fruktózzal, almával

Ismét egy kényszer szülte recept. (bár ezúttal igen hasznos)

A történet lényege, hogy a folyamatosan fogzó Ponty Úr szűnni nem akaró rágcsálási kényszerét babakeksszel  szerettem volna orvosolni. Ezen elhatározásomon felbuzdulva nekiindultunk kisdeddel vásárolni, majd kissé meghökkenve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem árulnak Nyíregyházán olyan babakekszet, amit én egy 9 hónapos csöppségnek nyugodt szívvel odaadnék.

Az a legkevesebb, hogy mindegyik répacukorral készül. Ez még nem bűn, bár nem szerencsés. De olyat, amiben nincsen legalább tej vagy tojás, nem is találtam. Én esküszöm, nem értem miért olyan nehéz kekszet sütni ezek nélkül, ha nekem sikerült, talán a bébiételeket gyártó cégeknek is menne.

Igaz, már korábban megdöbbentem egyszer, amikor futottam egy kört a bébikonzerv részlegen, Pontynak a hétvégi kirándulásra üveges bébitápot keresve és nem hittem a szememnek az összetételeket olvasgatva. Egyes üveges borzadályok gyakorlatilag borítanak mindenféle gyerekorvosok által jóváhagyott hozzátáplálási útmutatást. Mások meg ehetetlenül rosszak, de ez csak utólag derült ki. Nem csoda, ha a rendkívül kifinomult ízlésű poronty egy falatot sem evett belőlük.

De a keksz témára visszatérve, Debrecenben végül találtam olyat (nem csak kekszből), ami minden szempontból megfelelő, meg is vettük, bár az ára vetekedett az aranyéval. Aztán az elfogyott, mert botor módon csak egy csomaggal vettem, az utánpótlásról meg nem gondoskodtam.

Hát hogy az a gyermek milyen bánatos szemekkel tudta fixírozni reggel az üres kekszes dobozt, arra én nem is találom a szavakat. Ezt enyhe nógatásnak éreztem, hogy kerítsek neki kekszet, akár a föld alól is. Jobb ötletem nem lévén arra az estre, ha nem autókázunk 50 kilométert a kekszért, megsütöttem.

A tojás és tej helyett almát használtam “kötőanyagnak”, jelentem, bevált és még finom is. Vaj helyett meg olajat, ez is remekül működik kekszben. Az ízesítése kakukkfű, Ponty miatt, mert ő az almát azzal szereti, de hagyományos ízlésű kisbabáknak mehet bele a vanília.

A liszt nem egyértelmű, mert az általam leginkább használt táblázat szerint teljes kiőrlésű búzalisztet csak 1 éves kor után ajánlott adni, de a védőnő és a gyerekorvosunk szerint meg korábban is lehet. Persze biot. Mivel a legtöbb babakeksz, az általam favorizált, leginkább megbízható márkákból is teljes kiőrlésű lisztből készült, így én fele-fele arányban használtam teljes kiőrlésű bio búzalisztet átszitálva ( hogy a korpa nagyobbik részét eltávolítsam belőle) és bio simalisztet. Bár legközelebb valószínűleg majd győz a félelem, és maradok a bio réteslisztnél. Egy éves kor után pedig bátran készíthető csak teljes kiőrlésű liszt felhasználásával is.

Répacukor helyett fruktózt használtam, ez sokkal kedvezőbben befolyásolja a szénhidrát anyagcserét, és ha már megtehetem, mert én sütöm a kekszet, akkor miért is ne. Egyébként ez a legtöbb drogériában, patikában kapható. De ha ez nincs otthon és nem kívánunk szaladgálni utána, természetesen az egy év feletti gyerekeknek mézzel is készülhet a keksz.

Kisded egyébként lelkesen tömte bele a pofikájába, még lelkesebben, mint a boltit (bár szerintem csak be akart nálam vágódni. Még nem tudja, hogy ez már felesleges…), de azért el kell mondanom azt is, hogy ez csak babakeksz, vagyis senki ne számítson egy Albert kekszhez hasonló állagra a sütés után. Ez belül puha, kívül szilárdul csak meg, és nem ropogós, hanem olyan nyammogni való apróságeledel.

Az ára meg -bár a gyereknek semmi nem drága, de tényleg- töredéke így a boltinak.

És hát nem lett szép, mert siettem, és arra gondoltam, hogy Ponty még úgysem értékeli az állatos kekszeket, így csak egyszerűen golyókat gyúrtam és azokat ellapítottam. De a massza jól formázható, szóval majd ha a gyerek nagyobb lesz.

További előny (bár ez szerencsére nálunk nem szempont), tej és tojásallergia esetén is adható.

• 2 tepsihez
• 20 dkg bio rétesliszt ( vagy 10 dkg bio teljes kiőrlésű búzaliszt átszitálva+10 dkg bio simaliszt)
• 60 gr extra szűz olívaolaj (helyettesíthető napraforgó- vagy kukoricacsíra olajjal is),
• 30 gr fruktóz (vagy méz, esetleg nádcukor),
• 50 gr finomra reszelt, hámozott alma (de lehet villával áttört banán, reszelt körte, őszibarack is),
• fűszer (jelen estben 3 ág kakukkfű levélkéi letépkedve, mozsárban összezúzva, ami helyettesíthető a baba kedvenc fűszerével),
• 1 mk borkő sütőpor (opcionális)

A hozzávalókat összegyúrom, félreteszem a masszát 20 percre pihenni.

Ki is lehet nyújtani, formákat szaggatni belőle, de én csak mogyorónyi golyókat formáztam belőle, a két tenyerem között ellapítottam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

180°C fokon 8 perc alatt megsült gázsütőben, de a sütési idő a kekszek nagyságától, vastagságától is függ.

Miután kihűlt, jól záródó dobozba került. Néhány napig biztosan jó, de gyanítom, tovább is eláll.

8 hónapos kor után adható fruktózzal, egy éves kor után mézzel. (amennyiben nem bio lisztet használunk, ne legyen benne teljes kiőrlésű egyáltalán 1 éves kor alatt!)

Ennek a keksznek a tésztája egyébként sütőpor nélkül kicsit tömör, olyan nyammogni való, ezért nem is szerencsés belőle vastagabb darabokat gyártani. De lehet borkő sütőport is adni a tésztához, akkor az állaga kicsit levegősebb lesz, jobban hasonlít majd a babakekszekhez. Ez bioboltban, drogériákban kapható, foszfátmentes sütőporként kell keresni.

Az alma pedig helyettesíthető banánnal vagy körtével is, mindkettővel készítettem már és remekül vizsgáztak.

Nagyon fontos azonban, hogy margarint ne adjunk a kicsiknek, ne használjuk az ételeikhez, ne helyettesítsük vele az olajat (és ha lehet, mi se fogyasszuk!). Egyértelműen káros, nemcsak a benne lévő adalékok miatt, hanem maga az alapjául szolgáló, iparilag előállított, vegyszerekkel kezelt zsiradék is ártalmas benne! Bátran rá lehet keresni a Googleban  a transz-zsírsavakra. Használjunk helyette növényi olajat, jó eredmény érhető el ezzel is, és ez tényleg egészséges.

Címkék: alma, babának, édes, tejmentes