A hűtő rendszerezésének második lépése, amikor szembesülök az éppen lejáró szavatosságú élelmiszerek tömkelegével. Minő véletlen, pont a mai nappal vált volna avétossá fél kiló túró, 8 dl joghurt és 15 dkg mascarpone.
Egy joghurt még lecsúszott magában, de a többiből muszáj volt sütni valamit. A túróból lett túrótorta, a joghurtokból meg ez a puding. A recept alapjaiban igen hasonló az Ízvarázs füzetek Rakott finomságok című kötetének sült pudingjához, csak én a romlandó élelmiszereimből készítettem, ennek megfelelően (illetve annak, hogy csak három tojásom maradt) változtattam meg a hozzávalókat illetve az ízesítését kissé (na jó, eléggé) átalakítottam. Igazából kapóra jött ez a joghurtos baleset, mert az eredeti receptet a benne lévő jelentős mennyiségű tej miatt nem készítettem el eddig.
Melegen nagyon finom, langyosan isteni, hidegen nem tudjuk, mert nem maradt belőle semennyi sem, ami kihűlhetett volna.
A legegyszerűbb minden hozzávalót a málna kivételével beleönteni egy turmixgép kancsójába és simára kevertetni vele. De ha ez nincs, jó a kézi habverő és egy mélyebb tál is. Ekkor célszerű a keményítőt először egy kevés joghurttal simára keverni és ezután hozzáadni a többi joghurtot, mascarponet, tojást, cukrot, citrom levét és héját, továbbá a gyömbért.
Kivajazott formákba öntöttem, majd a tetejükre potyogtattam a málnát. Csak finoman, le ne süllyedjenek. Én most amúgy mirelit málnát használtam, ez volt itthon. Ilyenkor fagyosan kell még a pudingba (de a sütikbe is) tenni és akkor nem mállik szét, nem törik össze.
160°C fok (gázsütő), 60 perc. Kisebb vagy laposabb forma esetén kevesebb idő is elegendő.
Ez nagyon, nagyon finom. Krémes, remegős. Csak ne lenne olyan nehéz kivárni, amíg megsül…
Igen, a kacsacomb narancsos, de ez végső soron kacsánál klasszikus ízesítésnek mondható.
Köretnek a tavalyi nagy kedvenc készült volna- ha a cél nem a hűtő kissé áttekinthetetlenné váló tartalmának rendszerezése és selejtezése lett volna. Továbbá ha nem fogyott volna el mind a két szem narancsom a kacsához.
Így születnek az új kedvencek.
És igen, ronda volt. De finom.
2 adag
2 nagyobb kacsacomb, 2 közepes narancs leve, 8 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj
1 kis fej (vagy egy közepesnek a fele) kelkáposzta, 25 dkg előfőzött gesztenye (mirelit. Télen lehet friss, ha valaki szereti pucolni), 5 szem savanykás alma (~30 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 4 dkg füstölt, húsos szalonna, 1 dl száraz fehérbor, 1 ág rozmaring, 1-2 ek akácméz, só, olívaolaj
A kacsa a könnyebbik rész, sóval, borssal bedörzsölöm, sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé, mennek mellé az egészben hagyott fokhagymagerezdek. A fokhagyma célja jelen esetben nemcsak az ízesítés, hanem a kacsa kisülő zsírjában puhára sülve körítésként is szolgál majd.
Meglocsolom a narancsok levével, a kacsa bőrére locsolok még egy kevés olívaolajat, majd alufóliával lefedem a tálat. 160°C fokon 2 órán át sül. Eközben nincs vele más teendő, csak félidőben le kell róla venni a fóliát.
Ha letelt a két óra, vagy a hús már puha és leomlik a csontról (Férj így szereti), a hőfokot a maximumra (300°C) állítom és így sül még addig, amíg piros, ropogós nem lesz a bőre. Ez nem több 5 percnél.
Közben elkészül a köret. A kelkáposztát megtisztítom, negyedelem, a torzsáját kivágom. Vékony csíkokra szeletelem, de a levelek vastagabb részeit eltávolítom közben.
A szalonnát nagyon pici (3-4 mm) kockákra vágom. Az almát meghámozom (ez a rész elmaradhat, de én utálom a héját) és cikkekre vágom. A fokhagyma marad egészben.
Kevés olívaolajon kis lángon a szalonnát ropogós, piros pörcösre sütöm. Kiszedem a serpenyőből, félreteszem. A visszamaradt zsiradékon megpirítom nagyobb lángon a kelkáposztát, amíg kis színt nem kap. Ezután megy mellé a fokhagyma, egy percig még pirul, majd felöntöm a borral. Erős lángon elforralom az alkoholt belőle, majd hozzáadom az almát, mézet, a rozmaringot és a gesztenyét. Sózom, alaposan összeforgatom és fedő alatt készre párolom, azaz addig, amíg a káposzta és a gesztenye is megpuhul. Végül hozzákeverem a szalonnapörcöket.
Ha nem előfőzött gesztenyéből készül, akkor a már puha, sült vagy főtt gesztenye szükséges hozzá.
Ponty híradó extra: Kisfiam, miután a múltkor botor módon adtunk neki egy kis szűzpecsenyét és sült sütőtököt, eldöntötte, hogy soha többé nem hajlandó bébiételt enni. Ma már a sokadik adag tanyasi csirkéből, brokkoliból, krumpliból, répából, miegymásból kotyvasztott, pürésített bébitáp landolt a kukában, a kiköpdösött szőlő és egyéb gyümölcs hegyekről nem is beszélve. Szóval egy falatot sem evett szombat óta a neki szánt ételekből. Így aztán kétségbe estem és adtam neki a kacsa sótlanabb(?) részéből. Pürésítés, nagyobb trancsírozás nélkül, csak kisebb cafatokra szedve villával.
Rég nem láttam ilyen lelkesnek. A gyermek már akkor felháborodottan ordított, ha lassabban érkezett a következő falat, amikor pedig a comb negyedének elfogyasztása után nem kapott többet belőle, dührohamot kapott.
Ennyit arról, hogy gondosan összeállított, ütemezett tervünk volt a hozzátáplálásról, a táblázatokat és orvosi cikkeket bújtuk napokon át és közben mélyen elítéltük a szüleinket, amiért mi már hat hónaposan hízott libamájat és rántott harcsát kaptunk… Hááát, anyuék most legalább jót szórakoznak rajtunk.