Céklás, diós kenyér
A cél ismét egy színes kenyér előállítása -lett volna. A szokatlan szín és ízhatás helyett azonban egy meglehetősen konvencionális színű és meglepően finom kenyér született.
Bár a szín tekintetében a kezdet biztató volt, a végeredményben inkább csak sejteni lehet a főtt cékla barnásvörös színét. Az íze pedig egyáltalán nem erőteljesen céklás, hanem a dió, a dióolaj és a cékla hármasának finom harmóniája érződik csak benne. (elnézést a fellengzősnek ható tirádákért, de én, ha el vagyok ragadtatva, ilyeneket szoktam összevissza beszélni. Márpedig most el vagyok ragadtatva.)
A cékla esküdt ellensége, Férj azt nyilatkozta róla, hogy ez az eddigi legjobb kenyér amit sütöttem. És amit valaha evett. (önelégülten vigyorgó szmájli)
1 kis cipó
250 gr rétesliszt, 1 dl víz, 50 gr nyers cékla, 15 gr hidegen sajtolt dióolaj, 35 gr dió, 2 tk almaecet, szűk 1 ek koriander, 1 ek méz, 1 tk só, 5 gr élesztő
A céklát a vízzel és az ecettel leturmixolom/botmixerrel pürésítem. (az ecet eredetileg azért került bele, mert ettől vártam, hogy megőrzi majd a cékla a színét a sülés során. Ez nem jött be. Viszont annyira finom lett a kenyér, hogy nem mertem kihagyni belőle. Igen, a képen látható példány már a második. Az elsőt percek alatt megettük...)
A lisztet az élesztővel elmorzsolom, majd a dió és koriander kivételével a hozzávalókból ( a céklás turmix is az) közepesen kemény, rugalmas tésztát gyúrok. Addig dagasztom, amíg a tészta elválik a kezemtől. Ezt követően cipóvá formázom, kevés dióolajjal lekenem a tetejét és nedves konyharuhával letakarva a duplájára kelesztem.
A koriandert megpirítom, mozsárban porrá őrlöm. A diót enyhén megpirítom, a héját ledörzsölöm, majd apró darabokra tördelem.
A tésztához, ha a duplájára megkelt, hozzágyúrom a diót, koriandert, majd lisztezett gyúródeszkán cipóvá formázom, egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, éles késsel haránt irányban mélyen bevagdosom.
Ekkor még így nézett ki.
A sütőt egy fedeles, vastag falú sütőtállal 260°C fokra melegítem elő. Miután a cipó a kétszeresére kelt, a sütőpapírral együtt a sütőtálba emelem, fedő alatt sül 15 percet, majd fedél nélkül, 220°C fokon még 20 percet. Rácsra emelve hűtöm ki.
A cékla leve megfőzve/sütve vörösesbarna, szóval majdnem úgy nézett ki a kenyér, mintha komlóval lett volna színezve (jó, annál picit narancsosabb lett), de azért elég szokványos maradt a színe. Úgy nézett ki, mint egy félbarna kenyér...
A céklalére én is gondoltam, lehet, azzal még megpróbálom, de akkor sem marad rózsaszínű a kenyér, csak sötétebb, bordós. (mondjuk az is szép szín) Úgy látszik, a hőkezelés hatását egy kis ecettel nem fogom tudni kiiktatni. Viszont a céklás íz így tovább fokozható! (szegény Férj... :) )
Azért a cékla -akár a nyers, akár főtt- foltja elég makacs, frissen is nehéz kimosni, nemhogy négy nap után... Mindenesetre szép feladat. :)
A koriander nem feltétlenül szükséges bele, elsőre én is kihagytam. De azért nem is rontott rajta! ;)
Igen, a por lehetne egy jó megoldás, attól még kerülhetne bele cékla is. De nem tudom beszerezni. Egyelőre. Az azért érdekelne, hogy a por hogyan tartja meg a színét sülés közben, hátha úgy házilag is kivitelezhető lenne.
Már én sem a színe miatt sütöm... Nagyon finom, érdemes kipróbálni! :)
Ez a kombináció tényleg isteni, én is sütöttem egy hasonlót!
N
Közben megnéztem a Te változatod is, nagyon jó lehetett rozzsal, legközelebb én is kipróbálom így! :)
Tényleg elképesztően finom, én nem is gondoltam volna. Mindenképpen érdemes kipróbálni a céklás kenyeret!