Ponty híradó

Holnap lesz nyolc hónapos. Nem is értem, hogy szaladt el így az idő…

2 foga van és végtelenül sok energiája. Kúszik, mászik, előre, hátra, olyan sebesen, hogy már alig érjük el. Kapaszkodik, feláll, felül. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan eltervezte, mérhetetlenül dühös lesz. Akár az anyja… Vagy az apja?

Értelme bimbózik erősen, alig tudjuk  követni. Napról napra újabb és újabb dolgokat tanul meg, egyre ügyesebb, mindent észrevesz és mindenre emlékezik. Nem ám úgy van, hogy csak elteszem a távirányítót és akkor az már nincs is. Órákig képes vadászni rá, kitartóan, de nem türelmese. A nyakunkban ülve közlekedik és ha nem figyelünk eléggé, az apja ruháit hordja.

Egész nap gagyog valami, számomra még érthetetlen nyelven, de megtanult kiabálni és sikítani is. Ez nagyon tetszik neki, sokat gyakorolja, így szinte egész nap zsibog a fejem. Az élmény hasonló, mintha bent rekedtem volna tartósan egy delfináriumban. De nem dühít. Még csak nem is bosszankodom. Ez furcsa, eddig számomra ismeretlen érzés. Józan, emberi számítások szerint a Ponty előtti önmagamat ismerve mostanra már egy kicsipkézett idegrendszerű, neurotikus, lestrapált nőszemélynek, azaz anyukának kellene lennem. De nem vagyok.

Barátságunk a kis haramiával még mélyebb, amióta hasonlóképpen díjazza a főztömet, mint az apja. ( hiúság, tudom) Mostanra naponta kétszer főzök neki, szereti az ízeket, cuppogtat, csócsál. Főleg a fokhagymát szereti. Mint az anyja. Vagy mint az apja?

Éjszaka már nem alszik végig mellettünk, de ez engem visel meg inkább, nem őt. Alig várom a szoptatásokat, hogy kezembe fogjam a sima kis puha tenyerét és odabújjon az ölembe. Akar a fene ilyenkor aludni. A fene, meg persze Ponty. Én meg csak nézem, amíg alszik. És néha bent felejtem az ágyunkban, mintegy véletlenül…

Kicsit félek attól, hogy milyen lesz később, mert most minden annyira tökéletes. Nem fokozható. Most így gondolom.

Aztán persze majd múlik az idő  és én már ostobának és érzelgősnek fogom gondolni ezeket a sorokat. Lesznek majd gondjaink is, kevésbé lesz rózsaszínű a világ a házunk falai között. De azt soha nem szeretném elfelejteni, hogy ilyen is volt.

Tejszínes zöldségraguban sült tojás

Ha lett volna hatalmas csiperke gomba, akkor annak a kalapjában sült volna a tojás. De nem volt.

Így maradt ez a kevésbé látványos, de annál finomabb megoldás. A ragu előző este is elkészíthető, tálkákba adagolható, így másnap csak a tojásokat kell ráütni és percek alatt kész a finom, forró reggeli. (igen, tudom, a reggeli a téma, már megint. De nem tehetek róla, nekem ez a nap (egyik) legfontosabb étkezése)

Vagy vacsora. Vagy könnyű ebéd…

4 adag ( ez nálunk 2 éhes ember)

20 dkg barna csiperke, 20 dkg cukkini, 1 kis fej lilahagyma (4 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 4 dkg vaj, 5 ek tejszín, 8-10 levélke bazsalikom, 0,5 dl száraz fehérbor, só, bors

4 tojás

reszelni való, kemény juhsajt vagy Grana Padano a tetejére ( ha van rá igény, de el is hagyható)

A gombát megtisztítom, a tönkjét kitöröm, a fejeket félbevágom, vékonyan felszeletelem. A cukkinit a gombához hasonló méretű darabokra aprítom. A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymát szintén.

Vajon üvegesre sütöm a hagymát, megy hozzá a gomba, fokhagyma és addig sütöm, amíg a gomba összeesik és a leve elpárolog. Megy hozzá a cukkini, kissé azt is megpárolom, felöntöm a borral, azt elforralom. Sózom, borsozom, lehúzom a tűzről, majd megy hozzá a tejszín és a finomra metélt bazsalikom.

Kivajazott felfújt formákba adagolom, úgy, hogy maradjon helye egy-egy tojásnak is. Ez négy 10 cm átmérőjű szuflé formába elegendő. Kanállal kis fészket alakítok ki a raguban és beleütöm a tojást.

180°C fok 12-15 perc, attól függően, ki mennyire lágyra szeretné a tojást.

Tálalásnál borsot őrölök rá és megszórom reszelt sajttal, mellé pirítóst adok.

Elkészítési idő: 20 perc előkészítés+ sütés

Költségek ~ 360 Ft

Címkék: cukkini, fél óra, gomba