VKF! XXVII.- Születésnapi zsúr gyerekekenek(?)

Most kivételesen nem írom bele a címbe az elkészített ételek fantázi(átlan) nevét, mert akkor fél oldal lenne csak a cím. Merthogy főztem, sokat.

A készülődés egy kisebb pánikkal kezdődött ugyan a Lúdanyó által kiírt VKF! fordulóra, de aztán annyira sikerült belejönni, hogy összeállt egy komplett menüsor.

A pánik oka jelen estben nem (pont) a gyermek hiánya volt, hiszen Ponty Úr nagyon is létező entitás. Igaz, ha neki rendeznénk meg most ezt a zsúrt, csak anyatejjel készült krumplipüré szerepelhetne egyelőre a menüben, tortának meg talán felszolgálnék- hát, nem tudom, főtt krumplit? Ugyanis egy szem magzatunk a krumplin kívül semmit mást sem szeret. (igen, megeszik mást is, módjával, a kedvünkért. Bár azért azt még nem nevezném igazi evésnek…)

A saját emlékek hiánya már inkább adott okot az aggodalomra. Na, nem azért, mert olyan sanyarú gyermekkorunk volt. Nekem épp ellenkezőleg. Mivel én csak a hízott libamájat ettem meg, ha normális(?), főtt ételről volt szó, meg a fácánt és a bélszínt, ezért szülinapi zsúrra is ezt kaptam. Nálunk bizony hatalmas svédasztal volt, válogatott finomságokkal. Legalább egy meleg fogás, és több hidegtál. Füstölt marhanyelv, hideg libamáj, svéd gombasaláta, de még véletlenül sem franciasaláta, vagy valami hasonló, normális gyerekeknek való fogás. Süti, az alig akadt, mert utáltam az édességet, volt egy cukrászdai torta, de csak az illendőség kedvéért. Csoda, hogy a többi gyerek nem halt éhen… Mindegy, én szerettem. És mások sem panaszkodtak. Sokat játszottunk, a bújócska, fogócska, Amerikából jöttem… nálunk is nagy kedvencek voltak, de többnyire csak összevissza rohangáltunk a hatalmas, régi házban, meg az udvaron. Aztán gimnáziumba már messzire kerültem a szülői háztól, és a zsúrozásnak, vagyis a már éppen aktuálissá váló szülinapi bulizásnak vége szakadt.

Férj emlékei megint nem sokat segítettek rajtam a menüt illetően, náluk volt a másik véglet, a kóla-csipsz-keksz vonulat. Bár becsületesen törte a fejét egy ideig, de a varázsperec  gondolatánál megrekedt, és innentől fogva csak ezt szajkózta, napokon át. A varázsperec pedig szerinte attól varázs, hogy én találom ki, milyen legyen… Férfiak.

Így hát olyan ételeket igyekeztem készíteni, amikről én azt gondolom, hogy óvodás-kisiskolás korú gyerekek zsúrjára ideális lenne. (bevallom, sokat segített, hogy mindig becsületesen elolvastam az éttermekben a gyerekmenüt is az étlapon) De nemcsak az ízvilágot tartottam szem előtt, hanem azt is, hogy egészséges ételek szülessenek. Mivel én nem adnék  a gyermekemnek soha mesterséges színezéket, aromát, tartósítószert, ezért ez is fontos szempont volt az ételek kiválasztásánál.

Hát, azt hiszem, Férj még egyetlen VKF! fordulótól sem volt ilyen boldog… Mert azt mondanom sem kell, hogy végül ő fogyasztotta el kitörő lelkesedéssel az elkészült pályaműveket. Így azzal kell kiegészítenem a fent elhangzottakat, hogy  tapasztalataim szerint ezek a fogások  egy bizonyos felnőtt  szülinapi zsúrján is sikerrel szerepelnének…

Zöldalmás jégkása

Rögtön kezdem is a legcsúfabbal. Azért ha időben adjuk hozzá a citromlevet, megőrzi az üde, zöld színét is, és nem lesz ilyen lehangoló a látvány sem, de az íze így is remek volt. És hát tudjuk, hogy vannak dolgok, amik rondák, de finomak. Felmerült bennem, hogy teszek hozzá némi matchat, és akkor az egész harsogó banánzöld árnyalatot kap, de ugye gyerekeknek nem adunk koffein-származékokat…

2-4 adag

30 dkg zöldalma, 1,5 dl víz, 2,5 dkg cukor, 1/2 citrom leve

A vízből a cukorral szirupot főzünk. Ez kiváltható a gyümölcsös massza kitartó turmixolásával. Egyébként a meghámozott, nagyobb kockákra vágott alma a többi hozzávalóval együtt megy a turmixgépbe, azután a mélyhűtőbe egy nagyobb tálban, majd óránként villával át kell keverni a jégkása állag eléréséig. Az ehhez szükséges idő a készített mennyiségtől függ.

Csibefalatok melegen  kukoricapürével, sajtmártással és hidegen, zöldségnyárson

Jó, igazából sima fasírt csirkéből, de szerintem ez akkor is veri bármelyik gyereknél a mekis verziót. A kukoricapüré és sajtmártás pedig emlékeim szerint még a legfinnyásabbaknál (én) is tuti befutó. Lehet, sőt igazából kötelező  mellé sütni krumplit is, de nálunk nem lévén megfelelő alany az elfogyasztásához, ez elmaradt. A nyársra huzigált változat pedig amellett, hogy praktikus, gyorsan és könnyen, rohangálás közben is fogyasztható változat, remek rejtett zöldség-beviteli forrás. Meg még szép is, nem mellékesen.

4-6 adag csibefalat

50 dkg csirkemell filé, 1 tojás, 3 púpos ek zsemlemorzsa, 3 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej vöröshagyma (6 dkg), 1 szűk ek őrölt édes fűszerpaprika, 1 kis csokor (vagy 2-3 ek szárított) petrezselyemzöld, 3 ek napraforgó olaj, 1 púpos tk só, bors

olaj a sütéshez

A hagymát, fokhagymát, olajat, tojást, petrezselymet késes robotgépbe tesszük, pürésítjük. Utána megy hozzá a nagyobb kockákra vágott hús, és az összes többi hozzávaló is, majd a robotgéppel egynemű masszává dolgozzuk ki. Ha van húsdaráló, lehet azzal darálni a húst, ebben az esetben a hagyma, fokhagyma, petrezselyem finomra vágva kerül a masszához. Ez így szofisztikáltabb, de sokkal több munka. Én meg lusta vagyok, és nincs is húsdarálóm…

Másfél centi átmérőjű golyókat hengergetünk a masszából.

Ujjnyi olajat forrósítunk egy serpenyőben, és adagonként mérsékelt lángon aranyszínűre sütjük a gombócokat.

Vajas-tejszínes kukoricapüré hozzávalói adagonként

10 dkg kukorica (nyáron a csövesről levágott szemek, télen mirelit), 1 dkg vaj, 2-3 ek tejszín+ a pürésítéshez, 1/2 gerezd fokhagyma

A vajon megpároljuk a kukoricát a fokhagymával, ha már puha, megy hozzá a tejszín. Botmixerrel pürésítjük, és még annyi tejszínt öntünk hozzá, hogy sűrű krémes, krumplipüré állagú legyen. A pürésítés el is maradhat, ha magunknak készítem, akkor én a szemes változatnál maradok (ráadásul így kevesebb tejszín kell bele), de valamiért az a kényszerképzetem, hogy a gyerekek előtt álcázni kell a zöldségeket…

Sajtmártás 3 dl-kb 6 adag

1,5 dkg simaliszt, 1,5 dkg vaj, 3 dl zsíros tej, 5 dkg extra érett cheddar (vagy más kemény sajt, pl ementáli, de azért nem trappista…), szerecsendió, késhegynyi kurkuma (vagy 1-2 szál sáfrányos szeklice)

Híg besamelt készítünk: a vajon serpenyőben megfuttatjuk a lisztet (színt ne kapjon!), és lehetőleg habverővel való folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük a tejet.  Ha felforrósodott, megy hozzá a reszelt/durvára darabolt sajt, késhegynyi kurkuma és kevés őrölt szerecsendió. Addig kevergetjük, amíg a sajt teljesen elolvad.

A kurkumától szép színe lesz, de ne vigyük túlzásba, az íze ne érződjön a mártáson!

Zöldségnyársak

hónapos retek, koktélparadicsom, kaliforniai paprika, mini mozzarella golyók, és még bármi, ami az eszünkbe jut

műanyag/bambusz kardocskák

Tetszőleges sorrendben és összeállításban nyársara húzgálunk minden hozzávalót. Arra kell csak ügyelni, hogy lehetőleg minden közel egyformára darabolva kerüljön a nyársakra.

Címkék: alma, cheddar, csirke, édes, kukorica, mozzarella, szorbet

Ricotta torta édesen és sósan: narancsos-ánizsos-vaníliás egyszerűen és aszalt paradicsomos-bazsalikomos-kapribogyós kukoricadarával

Na, az ételek elnevezése nem az én műfajom. Persze, ha úgy nézzük, legalább nem árulok zsákbamacskát …(kérlek, Mók, most ne mondj/írj semmit!!!!)

Tehát ez az lesz, ami a címben le van írva. Majd. De előtte még írok csomó felesleges dolgot.

Szóóóval. Nálunk mostanában az a szokás, hogy reggelire édes vagy sós süteményt/lepényt/tortát készítek. Nem tudom a pontos definíciót, olyan egybefüggő tésztatömeg, ami a 24 cm átmérőjű piteformámban sül ki, és jó íze van. Az abszolút kedvencek a mascarpones pite és a túrótorta. De ezt már unom. Mármint sütni. Enni azt nem, de nincs aki megcsinálja helyettem. Szóval azzal szórakoztatom magam, hogy ilyesmiket találok ki. Na olyan nagyon nem erőltettem meg magam, mert a túrótorta receptje alapján készült mindkét süti.

Az édes egy Gallianoval készült, és emlékeimben kissé homályosan élő, talán narancslevet is tartalmazó koktél nyomán született, melynek a nevét már elfelejtettem (igen, most kényszert érzek arra, hogy kifejtsem a miérteket és a hogyanokat. Meg eleve, mindent. Késő van már, menni kéne inkább aludni…). A második meg sós, mert Férj a sós sütiket jobban szereti.

De a lényeg!!! Ezek NAGYON finomak lettek!

A narancs filézése meg ne rémítsen meg senkit, percek alatt megvan. Tényleg. Le akartam írni, de olyan esetlenül sikerült, hogy kerestem hozzá inkább videót. Nagyon éles kés kell hozzá, ez igaz.

Most minden elismerésemmel adózom azoknak, akik még velem vannak és hálám jeléül jönnek a receptek.

Az édes:

24 cm piteforma

50 dkg ricotta (krémes, tégelyes), 2 tojás, 5+1 dkg búzadara, 8-10 dkg cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 csapott ek ánizs, 2 közepes narancs (30 dkg) és az egyik narancs felének héja, vaj és búzadara a szóráshoz

A tojásokat, cukrot, búzadarát(5 dkg), vaníliás cukrot elkeverem a ricottával. 5 dkg búzadara kell a tésztához, a még egy deka a narancs levesessége miatt került bele. Ha más gyümölcsöt használunk, a búzadara mennyiségét igazítsuk a gyümölcs lédússágához!

Megy hozzá a mozsárban porrá őrölt ánizs is. Az egyik narancs feléről héjat lereszelem, a tésztához adom, majd mindkettőt meghámozom, és kifilézem a ricottás tál felett, hogy ebbe csorogjon a leve. A maradék gyümölcshúsból kifacsarom a lét, bele a tálba, de a gerezdeket egyelőre nem keverem a masszába. Alaposan kikeverem a masszát, és ha már csomómentes, akkor kanállal óvatosan hozzáforgatom az 1 dkg búzadarával összeforgatott narancsgerezdeket. Kivajazott, búzadarával kiszórt tálba öntöm, 160°C fok, 60 perc. Elvileg meg kellene várni, amíg kihűl, de tapasztalataink szerint forrón is szeletelhető…

A sós:

24 cm piteforma

50 dkg ricotta (krémes, tégelyes), 5 dkg kukoricadara, 3 tojás, 10 dkg olajban eltett szárított paradicsom, 1 maréknyi friss bazsalikomlevél, 3 ek kapribogyó, só (1 tk), bors, vaj, kukoricadara a szóráshoz

A paradicsomot lecsöpögtetem, nem túl alaposan, jót tesz a tésztának egy kevés a fűszeres olajból. Ha nem olajban eltett paradicsomot használunk, érdemes lesz hozzáadni 1-2 ek olívaolajat is. Fél centis kockákra vágom. A kapribogyót lecsöpögtetem, nagyjából összevágom (ha már nem volt eleve apró szemű). A bazsalikomot vékonyan felcsíkozom. A ricottát alaposan összekeverem a többi hozzávalóval. Kivajazott, darával kiszórt sütőtálba öntöm, 160°C fok, 60 perc.

Ritkán mondok ilyet, de most a sós jobban ízlett, mint az édes.

Megjegyzésként pedig még annyit, hogy két piteforma vidáman elfér egymás mellett még az én sütőmben is.

Elkészítés: 15-15 perc a sós és az édes külön-külön

Költségek:

édes: ricotta:400 Ft, tojás: 150 Ft, cukor: 20 Ft, búzadara: 10 Ft, ánizs, vanília, narancs~ 100 Ft

összesen: 680 Ft

Sós: ricotta: 400 Ft, tojás: 150 Ft, aszalt paradicsom~ 400 Ft, kukoricadara: 15 Ft, kapribogyó, bazsalikom~ 100 Ft

összesen: 1065 Ft

Címkék: édes, kukoricadara, narancs, paradicsom, ricotta

“Sima” gazpacho és a konyhai hulladékok újrahasznosítása

Sima gazpacho, vagyis semmi különös, a legelterjedtebb, legközismertebb receptekhez hasonlóan készítem én is. Már ha készítem egyáltalán… Ugyanis az történt, hogy a nagy recept dömpingben rám szakadt tengernyi fehér, zöld, sárga gazpacho receptek kipróbálgatása közben ez a változat valahogyan elsikkadt. Pedig ez az egyik legfinomabb. Még mindig.

Most is csak azért készült, szégyen vagy sem, mert a finom, nagyon finom, anyuéknál termett, rendkívül lédús paradicsom meghámozása-kimagozása során keletkező hulladékot sajnáltam kihajítani. Így kapóra jött a Beatbull átszerkesztett paradicsoma és áttetsző paradicsomlevese során használt gondolatmenet, a “hulladékot” szűrőbe tettem, és hagytam lecsepegni. Ameddig volt hozzá türelmem. Aztán nekiestem egy kanállal, átnyomtam a maradékot, és egészen indulatos lehettem, mert puskapor száraz végtermék maradt csak fenn a szitán. Nem használtam finom szűrőt/textilpelust stb., így a lé nem lett áttetsző, csak zavaros rózsaszín. Az így kapott levet hozzáadtam a többi paradicsomhoz, és víz helyett ezzel hígítottam a gazpachot. Az íze így sokkal intenzívebb lett, mintha csak vizet adtam volna hozzá. És ráadásul még büszke is lehettem magamra, hogy milyen takarékos vagyok…

De nem bánom, jó ez vízzel is.

4 adag

1 kg paradicsom+ 0,5 liter áttetsző/rózsaszín lé és/vagy víz, 30 dkg uborka, 1 hegyes, erős zöldpaprika, 2 szelet szikkadt kenyér (7-8 dkg), 0,5 dl olívaolaj, 3-4 szál  zellerzöld, sherryecet, só, bors ízlés szerint

Mindent beleteszek a turmixgépbe, simára mixelem, és hűtőbe teszem néhány órára, de inkább 1 napra kellene, csak addigra mindig elfogy…

Elkészítési idő: (vízzel) 10 perc+ a pihentetés

Költségek: paradicsom: 150 Ft (ha ennél drágább, az szupermarketes. Abból neki se kezdjünk…Tessék lemenni a sarki zöldségeshez!), Uborka: 70 Ft, paprika: 15 Ft, olívaolaj: 100 Ft, kenyér: 20 Ft, sherryecet: 100 Ft, zellerzöld: 30 Ft ?

összesen 485 Ft

Címkék: fél óra, paprika, paradicsom, uborka

Csicseriborsó saláta sült kecske- és juhsajttal,

Ismét egy kevés munkával hatalmas ovációt kiváltó fogás következik.

Bár a sütéshez a diós kecskesajt még a debreceni borfesztiválon beszerezett készletből származik (Békési kecskesajt néven fut, és a Diós tanyáról származik), kipróbáltam a sokkal könnyebben beszerezhető Merino juhsajttal is, és az sem vallott szégyent.

A paradicsom hámozás-magozástól is el lehet tekinteni, de az én hűtőm egy túlsúlyos dinnye következtében balesetet szenvedett, így a szakszerű tárolás kivitelezésének hiányában némi formai és minőségi hiba lett felfedezhető az egyébként nagyon finom  paradicsomokon. De így tényleg finomabb lett. A “hulladékot” pedig újrahasznosítottam a gazpachonál, recept nemsokára következik.

Ha előre gondolkodunk, mondjuk nem úgy mint én, akkor előző este be lehet áztatni a csicseriborsót, így a főzési idő lerövidül.

• 4-6 főre
• 50 dkg csicseriborsó,
• 1 kg paradicsom,
• 1 pici fej édes vöröshagyma (4 dkg),
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1-2 citrom leve (0,5 dl),
• 0,5 dl olívaolaj,
• 1 babérlevél,
• 1 ek római kömény,
• 1 kis csokor friss kakukkfű,
• csili ízlés szerint
• fejenként 20 dkg kemény, sütésre alkalmas juh- vagy kecskesajt, olívaolaj

A csicseriborsót a babérlevéllel bő vízben puhára főzöm. Miután leszűrtem, még forrón a saláta öntetére öntöm, összeforgatom vele.

Az öntethez turmixgépben pürésítettem a kakukkfüvet az  olajjal, csilivel, citromlével, sóval. Hozzáadtam a hajszálvékony (tényleg!) karikákra vágott hagymát, a kés pengéjével meglapított, de egészben hagyott fokhagymát és a száraz serpenyőben megpirított, mozsárban porrá őrölt köményt is. A kömény pirítását nem ér elbliccelni, enélkül szörnyű íze van, pirítás után viszont nagyon finom. Jól összekevertem, erre szedtem a még forró csicseriborsót, így a hagyma kicsit megpárolódott és a borsó jobban magába szívta az öntetet.

Végül hozzákevertem a meghámozott, kimagozott, felkockázott paradicsomot, összeforgattam, és a hűtőbe száműztem tálalásig.

A sajtokból kb 5 dekás szeleteket vágtam, ez fél centi vastagok lettek, és nagyon forró serpenyőben annyi olívaolajban sütöttem ki, amennyi mindenhol egyenletesen beborította az edény alját kb 2 mm vastagon. Mindkét oldalán sütöttem 3-4 percig, hogy szép színt kapjon, de még ne folyjon szét. Széles spatulával fordítottam meg, majd szedtem ki, így nem esett szét a forró sajt. Én csak lecsepegtettem róla a felesleges olajat, de lehet konyhai papírtörlőre, vagy szikkadt/száraz kenyérre is szedni. Ez a rész kissé bravúros, de nem lehetetlen. A juhsajtot kicsit nehezebb volt sütni, de azért egyben maradt az is.

Összességében ez egy kiváló étel! Ha nem lenne ilyen késő, ódákat zengenék róla…

Címkék: csicseriborsó, juhsajt, kecskesajt, paradicsom

Linguine sült paprikával, szalonnával

Ez még mindig a múlt heti Anyu-megőrzés hozadéka. Ez a paprika ugyanis nem úúúgy sült, hanem máshogy.

A kormozós-zacskóbanpárolós-kaparászós paprika sütéstől ugyanis engem kiver a hideg veríték. Nem szívesen szánom rá magam, mondhatni extrém ritkán. Akkor, ha majd  Vesta levesét elkészítem. Majd akkor. De ahhoz előtte komoly lelki trenírozás szükségeltetik.

Pedig imádom a sültpaprikát. Így nagyon megörültem, amikor a TV paprika egyik műsorában (igen. CSAK a TV paprika mehetett, ha már be kellett kapcsolnom a TV-t. Szerintem anyu egy életre megutálta a főzős műsorokat, de lehet, hogy még a TV-t is… Nem vagyok én gonosz alapvetően a felmenőimmel, de úgy gondoltam, hogy akkor most kihasználom a lehetőséget elmém és főzési technikám pallérozására. Valóban sok új dolgot láttam, amit fel tudok/fogok használni a jövőben. Tán még rehabilitáljuk is a TV-t… Nem, dehogy, csak vicceltem! (cinkosan kacsintó, ugyanakkor hamiskásan mosolygó szmájli)).

Szóval volt egy fiatal cseh szakács, akinek a nevét én nem tudom, és egyszerűen meghámozta zöldséghámozóval a kaliforniai paprikát, felcsíkozta, és megsütötte. Pofonegyszerű! Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? A héj eltűnik, a húsa meg édesre sül. Tudom, nem ugyan az az élmény, mint az igazi, de ez sokkal egyszerűbb, tisztább, satöbbi. És nem eleve lehetetlen, hogy én is nekiálljak.

Nem utolsó szempont az sem, hogy így ez a fogás negyedóra alatt elkészül. Mivel mostanában Ponty Úr ismét leszokott az alvásról, helyette (még) ellenállhatatlan(abb)ul aranyos lett, és felfedezte, hogy velünk játszani sokkal izgalmasabb, mint egy plüss békával. Hát ki tudna neki ellenállni? Így nem is nagyon marad ennél több időm főzésre napközben. (csak éjszaka. Tudom, beteg dolog)

Onnan is látszik, hogy esténként meg ráérek, amikor a fiúk már alszanak, hogy megint egy regényt írtam egy pár perces receptről.

Fejenként (hozzávetőleges mennyiségek, én így készítettem, de ízlés szerint módosíthatóak)

1 kaliforniai paprika, 1 pici vöröshagyma (3 dkg), 3-4 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi), 2 gerezd fokhagyma, 4-5 cm rozmaring ágacska, olívaolaj, só, bors, fél citrom leve

10-12 dkg linguine (vagy tetszőleges tészta)

kemény, reszelhető juhsajt vagy pecorino reszelve, ízlés szerint (sok), vagy friss kecskesajt, elmorzsolva

A paprikát határozott mozdulatokkal, a teljesség igénye nélkül meghámozom egy nagyon éles zöldséghámozóval. Vastag húsú, feszes héjú példányokat válasszunk, azzal könnyebb. Ami héj maradt, azt szeletelésnél majd lefarigcsálom.

A paprika húsát vékonyan felcsíkozom. A hagymát félbe, majd milliméteres karikákra vágom. A fokhagyma gerezdeket egészben hagyom, a kés pengéjével szétlapítom. Szalonnát pici kockákra vágom.

Széles serpenyőt használok, hogy süljön a paprika, ne párolódjon. Kevés olívaolajban pörcösre sütöm a szalonnát, megy hozzá a paprika, hagyma, fokhagyma, rozmaring is (ha nincs friss, akkor a szárítottat csak porrá őrölt formában használjuk!). Mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kezd színt kapni a paprika. Sózom, borsozom, citromlevet csepegtetek rá.

Itt ki lehet halászni a rozmaringot és a sült fokhagymát is belőle. Bár én nem szoktam…

Összeforgatom az időközben kifőzött, és a teljesség igénye nélkül lecsepegtetett tésztával. Sajtot reszelek rá. Ennyi.

Elkészítés: 15 perc

Költségek: Itt nem tudok pontos összeget írni, függ a hozzávalók márkájától, a beszerzés helyétől és a felhasznált mennyiségektől is. De nagyjából 250-300 Ft/ adag

Off: Kedves Mókus! Léci állítsad vissza a szöveg beállításait, mert ettől a betűtípustól meg a szöveg elrendeződésétől megőrülök!!!! Nekem nem sikerült. A jó hír meg az, hogy mást sem állítottam el/töröltem ki. De ha nem igyekszel még valamit elrontok a nagy felindultságomban!!! (érzelmileg zsarolósan vigyorgó szmájli)

Címkék: fél óra, paprika, tészta

Karamell fagylalt földimogyorós grillázzsal

Ez lett volna a csokipuding mellé.

Aztán a család kegyelemért esdekelt a pörkölt után, és a heveny hasnyálmirigy-gyulladás elkerülésének érdekében “csak” ez a fagyi lett a desszert.

Sajtkukacék receptje, átszabva.

700 ml massza

150 gr cukor, 500 ml tej, 200 ml tejszín, 5 tojás sárgája, 1 csapott tk só

A grillázshoz:

100 gr cukor, 2 dl natúr földimogyoró, 1 kk só

A 150 gr cukorból kevés vízzel karamellt készítek. Az eredeti receptben több cukor szerepel, az abból készült karamell sötétebbre színezi a fagyit, annak igazi karamell színe van, de az nekünk túl édes. Továbbá én a borostyánsárga karamellt szeretem, ami ennél sötétebb, az nekem keserű. De aki szereti sötétebben, annak a fagyija is szebb színű lesz.

Ha kész a karamell, felöntöm a tej felével, hozzáadom a sót, addig kevergetem, amíg a karamell feloldódik. A tej másik felét a tojások sárgájával simára keverem, és a karamellás tejhez öntöm. Kis láng fölött, habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem. Megy hozzá a tejszín is. Ha kicsit kihűlt, megy a hűtőbe.

A földimogyorót száraz serpenyőben, kis lángon megpirítom. Ha eleve sózott, pirított földimogyorót használunk, akkor ezt a lépést+sózást itt megspóroljuk.

A 100 gr cukorból és a sóból karamellt készítek, ha megvan, megy hozzá a mogyoró. Szilikonos sütőlapra öntöm. Ha kihűlt, nagyobb darabokra tördelem, és késes robotgépben durvára darálom.

A fagyigépbe öntöm a masszát, és ha kifagyott, hozzákeverem a ledarált grillázs felét. A maradék grillázzsal megszórom a fagyit a tálalásnál.

Címkék: fagyi, földimogyoró, grillázs, karamell

Vörösboros marhapörkölt, juhtúrós- gnocchival?

Pörköltöt főzni mindenki tud.

Gondolhatnánk, de ez nem igaz. Sokfélét, sokfelé kóstoltam már, és nagyon sokszor, de a legtöbbször ennél tovább nem is jutottam, mert nem volt érdemes. Az etalon nálunk az, már írnom sem kell, amit Apu készít. Ezen kívül én mást nem is nagyon eszek meg ezen a műfajon belül.

Az alapok most is tőle származnak, meg persze a régi szakácskönyveimből. Én a kétféle módszer házasságában hiszek. A jó pörköltöt pedig én onnan ismerem meg, hogy Apu kétszer szed belőle. És ez ilyen volt.

A köretről röviden: állagra a gnocchihoz hasonló, de annál kicsit könnyebb, levegősebb. Azért ez készült juhtúrós galuska helyett (amit Férj eredetileg rendelt hozzá), mert ez jól/jobban fagyasztható. Ez volt a fő szempont, mivel előző este készítettem el a fogásokat, és a nagy napon nem szerettem volna néhány percnél többet tölteni a konyhában a keresztelő után. Azért  egy adagot megkóstoltunk frissen is, csak egy kis vajjal, és az úgy valóban finomabb, de ez a fagyasztás után is még igen nagy sikereket ért el kis családom körében.

Hogy elkövetem e legközelebb is? A pörköltet egészen biztosan, bármikor (bár azért ez sem két perc alatt készült el, de legalább nem kellett mellette állni). A gnocchit- csak ünnepnapokon. Legyen annyi elég, hogy éjfélkor még mindig a konyhában álltam, tésztakukacokat hengergetve… Megérte, igen, de most jó ideig nem vágyom a gyúródeszka környékére sem. Persze, ha valaki megcsinálná helyettem…

Egyébként a tészta önállóan, főételként is megállja a helyét kis vajjal, borssal, reszelt juhsajttal

• 6 főre
• 1,2 kg marha lábszár,
• 40 dkg hagyma,
• 8 dkg zsír,
• 1 babérlevél,
• 2,5 dl száraz vörösbor,
• 1 púpos ek fűszerpaprika,
• alaplé (marha, ha van)
• gnocchi:
• 40 dkg héjában megfőzött, hámozott krumpli,
• 25 dkg juhtúró, finomliszt (kb 20 dkg),
• 1 kis tojás,
• só

Kezdem azzal, hogy a zsír házi, a fűszerpaprika szintén. A hús meg a bor pedig nagyon jó minőségű. Így mondjuk könnyű főzni. Enélkül meg nehéz. Úgy is szoktam kísérletezni, de nem szívesen.

A pörkölt:

A húsról a nagyobb (de csak az igen nagy, vaskos) inakat, lemezes hártyákat levágtam (ez a rész ízlés dolga, aki szereti, hagyja benne), a maradékot 3 cm kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vagdostam.

Egy szélesebb lábosban a zsíron üvegesre sütöttem a hagymát. Rádobtam a húst, addig sütöttem, amíg megpirult, színt kapott, majd ment hozzá a fűszerpaprika fele, a babérlevél és a bor. (a paprikával már ne süssük, ne pirítsuk, sőt, ha lehet, húzzuk le a tűzről amíg hozzákeverjük, meg ne égjen)

Fedő alatt pároltam puhára igen kis lángon és amikor már elfőtte az összes levét, kevés vízzel, vagy még jobb, ha húslével egészítettem ki a szaftot (semmiképpen sem túl sokkal, összesen kb 1-2 dl ha kell még hozzá. Ezt sem egyszerre kell hozzáadni, csak apránként, mindig egy keveset, hogy le ne égjen a hús. A főzés végére ne maradjon már alatta lé, csak kevés, sűrű szaft).

Innen addig fő, amíg a húst villával könnyedén el tudjuk vágni, és sűrű szaft képződik a hús köré. Ez néhány óra, a marha életkorától függően. Ez most három óra volt, igen kis lángon, fedő alatt. Sózni csak a főzés utolsó harmadában kell, különben a hús összepöndörödik és nehezebben is puhul(legalábbis így mondják a nálam öregebbek), ekkor megy hozzá a maradék fűszerpaprika, és ekkor halászom ki belőle a babérlevelet is.

Nem túl bonyolult recept, csak rá kell szánni az időt és az alapanyagokon sem szabad spórolni.

A gnocchi/ nudli:

A héjában megfőzött, kihűtött, meghámozott krumplit egy nagy fém szitán áttöröm. Ennek (vagy a lelkesedésnek) a hiányában jó a krumplinyomó is, de akkor biztosan darabos marad a massza. Ezt is lehet hívni rusztikusnak, de jelen esetben ez a minőség rovására megy. Mondtam, hogy nem egyszerű.

A masszához keverem a tojást, juhtúrót, egy púpos tk sót, és annyi lisztet, amivel lágy, de gyúrható, nem tapadós tésztát kapok. Nekem ez most 20 dkg volt pontosan, de ez nagyban függ a krumplitól is.

Ez a tészta egyébként lágyabb lett, mint a gnocchié kellene legyen.

Rövid (fél óra) pihentetés után lisztezett gyúródeszkán vékony rudakat sodortam a tésztából, kb 2 cm darabokra vagdostam, és kicsit kézzel még csinosabb formára hengergettem őket. (lehet, ezt nem kellett volna, és akkor gyorsabban végzek)

Bő, lobogó, sós vízben kifőztem, ez alig egy percig tartott a friss tésztánál. Szűrőlapáttal kihalásztam, majd kevés vajat dobtam rá.

Tejfölös uborkasalátával, természetesen.

Címkék: juhtúró, marha, tészta

Olvasnivalók

Kicsit sok a restanciám, nézzétek el nekem. Ma volt ugyanis Ponty Úr keresztelője.

Igen, leöntötték a hajszálakkal ezidáig csak gyéren borított buksiját némi szenteltvízzel, csatlakozott a nyájhoz és a keresztségeben a Tamás nevet kapta. Azt leszámítva, hogy némiképp meglepte őt a minden előzmény nélküli locsolás ténye, igazán hősiesen viselte az eseményeket. Sőt, igazából nagyon tetszett neki mind a templom, mind a tiszteletes, a tiszteletes bajsza, meg a nagy, fekete susogós ruhája is. A zsoltároktól meg aztán végképp odáig volt, ilyen sok ember még sosem énekelt neki egyszerre! Hatalmas esemény ez egy ilyen kicsi embernek! Egy szó, mint száz, jó volt, szép volt, megható volt.

De nem ez volt a feladat, ez most csak úgy kikívánkozott belőlem, játékon kívül.

Lúdanyó és Vesta tudakolta meg tőlem, mi is a 161. oldalon található 5. mondat abban a könyvben, amit épp olvasok. Lúdanyó kiegészítette a kérdést még azzal, hogy áruljam el a hozzám éppen legközelebb eső könyv hasonló paramétereit is.

Amit én most olvasok, az Férj két kedvenc könyve. Cserébe azért, mert ő ezt megelőzően olvasta el az én két kedvenc könyvemet. Persze, hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindez kedvem ellenére való. Az első könyv Umberto Eco Baudolinoja.

“Ácsi, teveled külön van beszédem…Szóval, harminc év után tessék szépen megölelni egymást, és hálát adni Istennek, a mindenségeteket!”

A történelmi hűség és a fantazmagória keveredik ismét Eco regényében, ezúttal Rőtszakállú Frigyes korába és udvarába tekinthetünk be a csavaros eszű és  mindig tettre kész főhősünk, Baudolino jóvoltából, és annak  élvezetes tolmácsolásásban.

A másik Zsoldos Pétertől a Távoli tűz. Mivel ezt nemrég kezdtem olvasni, erről nem sokat tudok írni, a 161. oldal fejleményei számomra is ismeretlenek voltak ezidáig.

“”Numda intett neki, hogy rakja a földre, majd tekintetével követte a szolgát, míg el nem tűnt.”

És a hozzám legközelebb eső könyv pedig Philip K. Dick Valisa. Mivel most hozta vissza az öcsém, és én meg lusta voltam elpakolni, ezért itt hevert előttem az asztalon.

“Nem-mondta Fat, de nem részletezte.”

Horselover Fat lavírozása az őrület határán igazán szórakoztató olvasmány volt, a téma komolysága ellenére. Kicsit más, mint a többi Philip K. Dick könyv, talán ezért szeretem.

És a kérdést passzolnám tovább Áginak, Trinitynek, és Millienek!

Báránysült korianderes-zsályás meggyel, édesköményes kuszkusszal

Az eddigi legjobb meggyes ragu. Nem viccelek.

Tudom, hogy az édes-sós meggyes, cseresznyés ragukkal, csatnikkal, salsákkal immáron Dunát lehetne rekeszteni. Lehet.

Az is igaz, hogy elfogult vagyok, mert a zsálya, a koriander  és a meggy nálam abszolút befutó, bármilyen formában.

De nekem ez messze jobban ízlik a többinél, amit eddig kóstoltam. Jó, hogy nem csíp, nem hagymás, vagy fokhagymás, nincs benne elnyomva a meggy íze. De mégsem az a sablonos, vasárnapi főtt hús mellé való. Szóval finom.

Báránysült készült mellé, még mindig a T-bone steak tartalékaimból, és az édeskömény ezúttal kuszkuszba került.

Ismét Beatbull receptje alapján.

2 főre

350 gr bárány T-bone steak (vagy gerinc), 1 ek koriandermag, só

2-2 ek olívaolaj és vaj, 1 édesköménygumó (kb 20-25 dkg), ha lehet, a zöldjével együtt, 1 kis fej hagyma (3 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 marék aszalt meggy, fél citrom leve, 2 dl kuszkusz, 4 dl víz

20 dkg meggy, magozva, 1 ek koriandermag, 2-3 nagyobb zsálya levél, 1 ek cukor, 1 kk só

A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem. A cukorból karamellt készítettem, ment hozzá a koriander, a meggy, és addig főztem kis lángon, amíg sűrű ragut nem kaptam. Az utolsó 5 percre ment mellé a finomra metélt zsálya. A meggyet érdemes megkóstolni előtte, és a cukor mennyiségét ahhoz igazítani,  nehogy túl édes legyen a ragu.

A húst bedörzsöltem a mozsárban porrá őrölt korianderrel, sóztam, és felforrósított serpenyőben az olívaolaj-vaj keverékén sütni kezdtem mérsékelt lángon. 3-4 percig sült mindkét oldala, amíg a hús keményebb gumicukor állagot nem vett fel (közepesen átsült). Lehetőség szerint ne használjunk teflon serpenyőt, mert szükség lesz később a pörzsanyagokra. A húst ezt követően egy mélyebb tányérra szedtem, és a gáztűzhelyen hagytam pihenni (így nem hűl ki).

A serpenyőben visszamaradt zsiradékon a negyedelt, majd milliméteres szeletekre vágott édesköménygumót mérsékelt lángon színesre pirítom, hozzáadom az apróra felkockázott hagymát, a kés hátával megnyomott egész fokhagymagerezdet is, és kissé megdinsztelem. Felöntöm 4 dl vízzel, sózom, és ha felforrt, hozzákeverem a kuszkuszt, az aszalt meggyet, és a citrom levét. A hús alatt időközben összegyűlt húslét is hozzáöntöm. Fedő alatt puhára párolom, néha megkevergetve, kis lángon. Ha már majdnem teljesen puha, és a folyadékot is magába szívta, lehúzom a tűzről, majd  hozzákeverem az édeskömény finomra metélt zöldjét is, és a húsokat a tetejére szedem. Ismét lefedem, és még öt percig hagyom pihenni. Így a kuszkusz megpuhul, és a hús átmelegszik.

A víz mennyisége és a főzési/párolási  idő függ a kuszkusz minőségétől (instant/sima), így mind a főzés, mind a víz mennyiségének tekintetében kövessük az általunk használt fajta dobozán lévő útmutatást!

A recepttel kapcsolatban két igen nagy problémánk adódott: 1.) kevés volt a bárány. Ezt már kezdjük megszokni. Érdekes, hogy ugyanekkora adag csirkénél még sosem volt hiányérzetünk a mennyiség tekintetében…2.) kevés volt a meggy. Azt hiszem, nálunk triplázni kellene ezt a mennyiséget, mivel egy szimpla adagot ebből én még a főzés közben el tudnék kóstolgatni.

Címkék: aszalt gyümölcs, édeskömény, fél óra, juh-bárány-birka, kuszkusz, meggy

Csokoládé puding gyömbéres körtével, mascarpones tejszínhabbal

Hogy most ez puding, vagy mi, nem tudom. Az biztos, hogy finom. Arról a csokis valamiről van szó egyébként, aminek olvadós-folyékony a belseje. Találkoztam már Gordon Ramsay-féle verzióval – aminek eltüntettem a receptjét. Megvan a Baraka-féle, amit nem tudom, hogy miért nem csinálok meg, pedig a sógornőm úgy adta ide a receptet, hogy legyen nálam, majd én megcsinálom és felrakom a blogra, ott biztosabb helyen lesz mint nála. Ehhez képest, ugye…

Aztán Anyu beköltözésének kétes értékű hozománya, a TV ismételt üzembe helyezése miatt úgy döntöttem, hogy nosza, itt az alkalom főzős műsorokat nézni. A Spektrumon futó Bill (?), Sydney szakácsa sorozatban pedig bemutatásra került ez a recept. Csak a hozzávalókat tudtam papírra karmolni, az elkészítés módját (sütési idő) illetően a Baraka receptjére hagyatkoztam.

Hát… Ez nagyon-nagyon jó. Hamarjában el is határoztuk, hogy ez lesz a desszert a keresztelő utáni ebéden.

Gyors, egyszerű, a végeredmény pedig különleges.

A körte és a hab pedig kell mellé szerintem, de el tudom képzelni helyettük – istenem, annyi minden mással! Fahéjjal a tésztában és/vagy Cointreau-vel még forrón meglocsolva, körte szorbettel, ánizsos narancs raguval… Mindenféle fagyik, szirupok, krémek, gyümölcsök  lebegnek a szemem előtt, azt hiszem, kissé mániákus lettem. (ez sajnos sűrűn megesik velem, de nem kell aggódni, szerencsére hamar elmúlik, csak a családnak nehéz. Főleg anyunak, aki a sérülése miatt nem tud elmenekülni. Halkan és félve jegyezte meg, hogy ha ez így megy tovább, több tíz kilóval lesz nehezebb, mire a gipsz lekerül a lábáról… Azért azt hiszem, nem ennyire rossz a helyzet, csak most kávéztam, és a szokásosnál erősebbre sikerült az eszpresszó)

Recept.

4 kis felfújt formához

125 gr étcsokoládé (jó minőségű, 60 %), 125 gr vaj, 2 csapott ek simaliszt, 4 ek cukor, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája, késhegynyi vanília

vaj és kakaópor (holland, nem instant, nem cukros) a szóráshoz

A csokit a vajjal összeolvasztom kis lángon, időnként megkeverve. Megy hozzá a liszt, cukor, vanília, ha már langyos, az egész tojások és a sárgája is.

Ez ennyi volt, kivajazott, kakaóval “kilisztezett” formába öntöm, háromnegyedéig érjen a massza a formának.

210°C fokon 14 percig sült. (az eredeti receptből több idő rémlett, nagyobb hőfokon, de a Baraka receptje 10 percet írt, 180-190°C fokon. Mivel nekem sima gázsütőm van, köztes megoldás mellett döntöttem. Így a közepe folyékony, krémes maradt, a külseje pedig átsült. A sütőből kivéve még kissé nagyobb része volt remegős a sütinek, de mire kicsit kihűlt, jobban megszilárdult. Szerintem ez így pont jó volt. (Anyu és Férj szerint is))

A formából simán ki lehet borítani ha már langyos, maximum egy késsel kell segíteni a széleknél.

Gyömbéres körtét és mascarpones tejszínhabot adtam mellé.

A körtéhez a meghámozott, felkockázott körtét nádcukorral, citromlével és reszelt gyömbérgyökérből kicsavart lével ízesítettem (de a szárított gyömbér is megteszi). Kicsit kell hagyni állni a tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A mascarpones habhoz 1-1 dl mascarponet és tejszínt 1 ek porcukorral  simára kevertem, majd habszifonba töltöttem. Mascarponeval keverve a tejszínhab sokkal gazdagabb ízű, stabilabb szerkezetű lesz.

Címkék: édes, étcsoki, körte, mascarpone