Vajkaramellás pite fahéjas-karamellás sült almával

Készülök az őszre. (nem kis örömmel)

Mondjuk ezt a sütit először hétvégén, rekkenő hőségben sütöttem a családi grillezésre Kisvárdán. De senkit nem zavart, hogy ez nem egy nyári darab. Morzsa nélkül fogyott el ez is, meg a rebarbarás crumble is. Másnap pedig leendő sógornőm telefonon tudakolta a receptjét. Micsoda szégyen, pedig gasztroblogom van. Ildomosnak találtam tehát bejegyzést készíteni belőle.

Na, azért most sem erőltettem meg magam, a recept kísértetiesen hasonló a mascarpones körtés pite receptjéhez. Járt utat a járatlanért, ugye…

• 24 cm piteforma
• 3 dl tejszín,
• 5 dkg vaj,
• 13+5 dkg cukor,
• 4 tojás,
• 10 dkg simaliszt,
• 50 dkg zöldalma (vagy savanykás alma),
• 1 tk fahéj,
• 1 kk só,
• vaj és liszt a formához

A 13 dkg cukorból világosabb karamellt készítek. Serpenyőbe öntöm, nem keverem, csak rázogatom és azt is csak ritkán. Ha ez megvan, megy hozzá a vaj és ha az feloldódott, a tejszín is. Vigyázat, sistereg! Kis lángon folyamatosan kevergetem. Miután az összes karamell feloldódott, lehúzom a tűzről, és megvárom, amíg kissé kihűl. Addig lehet almát pucolni.

A sült karamellás almához az almát meghámozom, a húsát 2 cm kockákra vágom. Egy nagyobb serpenyőben az 5 dkg cukrot karamellizálom, ezután hozzáadom az almakockákat. Nagyobb lángon sütöm, gyakran rázogatva, addig, amíg a karamell feloldódik az alma levében, az alma kis színt kap, de még nem puhul meg nagyon. Ez csak néhány perc. Végül megszórom a fahéjjal és összeforgatom.

Ha kihűlt a karamellás tejszín, megy hozzá a liszt, a só és a tojás is. Habverővel alaposan kikeverem. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm, és megszórom a tetejét a sült almával. 160°C fokon 45 perc. Túlsütni nem ér!

Ez már kicsit macerásabb, eltarthat fél óráig is az elkészítése. Plusz a sütés.

Költségek: tejszín: 300 Ft, vaj: 60 Ft, liszt: 50 Ft, cukor: 40 Ft, tojás: 120 Ft, alma: 100 Ft

összesen 670 FT

Címkék: alma, édes, karamell

Fetakrém sült paprikával

Van nekem az az érdekes szokásom, hogy amúgy nem vásárolok főzős újságokat, csak akkor, ha bugyuta női magazinok különkiadásaként jelenik meg. (nem volt ez mindig így, a Konyhaművészet összes száma megvan… Talán azért nem érdekel ezek után az összes többi magyar nyelvű kiadvány, mert a régi Konyhaművészetekhez képest csak a hatalmas színvonalbeli zuhanás az, amit tapasztalok bennük…) (húúú, de negatív voltam, elnézést. Ez persze csak az én véleményem, és mivel nem vásárolom, csak átnézem az újságosnál ezeket az újságokat, így igazából ez a vélemény megalapozatlan és rendkívül szubjektív) (főleg hogy utána meg megveszem a Joy Bistrot…)

Vissza, még csak nem is a témához. Szóval megvettem a Joy Bistrot. Szép képek méregdrága és zömmel felesleges konyhai eszközökről, kiegészítőkről, kevésbé szép képek és bugyuta szövegek celebekről, aki éppen esznek  és rendkívül életszagú receptek, amik így kezdődnek: végy 40 dkg pácolt marhabélszínt. És így folytatódnak: szeleteld fel és tálald zöldsalátával. Szóval jó újság. Mégis szeretem a műfajt, mert néha rendkívül elborult ötletek vannak benne, és az nekem bejön. ( mondjuk ez pont nem ilyen) Szóval  ebben volt a fetakrém sült paprikával. Az eredeti recept nem tudom milyen, sose merném kipróbálni egyiket sem. De az ötlet jó. Én pedig így készítettem:

150 gr feta, zsíros joghurt (vagy zsírszegény tejföl), amennyit felvesz (nekem 1 dl kellett bele)

1 nagyon nagy, húsos kaliforniai paprika, jelen esetben sárga

olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, bors

A fetát elmorzsoltam, és annyi joghurtot kevertem hozzá, hogy kenhető, sűrű, krémes állaga legyen. Én villával kevergettem, így kicsit darabos maradt, de botmixerrel sima, krémes lesz az eredmény.

A paprikát éles  zöldséghámozóval meghámoztam a teljesség igénye nélkül és a húsát 3 mm(=pici) kockákra vágtam. Kevés olívaolajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymagerezddel és a rozmaring ággal addig sütöttem, amíg kis színt kapott. Ezután kidobtam a rozmaringot és a fokhagymát (jó, azt nem. De ki lehet…)

A fetakrémmel elkevertem a sült paprikát, sóztam (mert most kellett. Sósabb fetánál persze nem kell), borsoztam. A színes kenyerekhez ettük.

Az elkészítéséhez szükséges idő nem több 15 percnél.

A költségek pedig 600 FT körül mozognak, a felhasznált feta minőségétől függően.

Címkék: joghurt, paprika, sajt

Csodálatos színkavalkád: piros és zöld kenyér

Nem, ezúttal nem zöld tea és nem is cékla van benne! Az ízesítése sokkal konzervatívabb: paradicsom és bazsalikom. Ellenben a színe!

Tegnap láttam Beatbullnál a paradicsomos bucikat, és mivel Ponty Úr napirendjét felrúgva délutáni szundikálásra vetemedett, kihasználtam a hirtelen támadt szabadidőmet. Azért hogy ne legyen olyan egyszerű, a piros változat mellé készítettem egy zöldet is, amit bazsalikommal színeztem és a zöld színhatást kukoricaliszttel élénkítettem. Igen, lehet, hogy ez nem csak a színekről kellene, hogy szóljon, de engem most ez hozott lázba, de nagyon.

A paradicsomos recepttől annyiban tértem el, hogy nekem csak olajban eltett aszalt példányok voltak itthon, így azokat használtam jól lecsöpögtetve, az olajat alaposan kinyomkodva belőlük és a szaftosabb gyümölcshúsra tekintettel a paradicsompürét elhagytam. Én az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve. A paradicsom íze érződik ugyan, de nem annyira domináns, a tészta pedig csodálatos piros színű lett!

A bazsalikomoshoz friss levélkékből készített olajat használtam. Szerintem ebből érdemes nagyobb mennyiséget gyártani, mert 30 gr olajjal dolgozni kicsit macerás… A fűszeres olajat pedig kiválóan lehet használni szerintem salátákhoz, szószokhoz is.

A paradicsomos-piros

250 gr rétesliszt, 150 ml víz, 50 gr aszalt paradicsom (alapos lecsöpögtetés, kinyomkodás után mérve), 2 tk cukor, 2 ek olaj a paradicsoméból,  1 púpos tk só, 1-2 gr friss élesztő

A paradicsomokat a vízzel leturmixolom. Alaposan. Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, elkeverem a többi hozzávalóval, a kevéssé bizalomgerjesztő paradicsomos masszát is beleszámítva. Jól kidagasztom a tésztát, addig  amíg el nem válik a kezemtől a massza. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztéshez használt tálat, és félreteszem pihenni, amíg a duplájára nem kell. Én azért használtam ilyen kevés élesztőt, mert a pihentetés időtartama alatt elutaztunk Debrecenbe egy gyors látogatásra a keresztszülőkhöz. Ha kevesebb ideig szeretnénk keleszteni, használjunk 5 gr élesztőt.

Nyolc órával, 100 kilométerrel és két Manuel kávéval később átgyúrtam a tésztát, hosszúkás veknit formáltam belőle. Egy nagyobb darab sütőpapírra tettem, és éles késsel jó mélyen haránt irányú metszéseket ejtettem rajta több helyen. Miután legalább a duplájára kelt, 260°C fokra (a sütőtállal együtt) előmelegített sütőben fedeles sütőtálba emeltem a sütőpapír segítségével, fedél alatt sütöttem 15 percig, majd 25 percig 220°C fokra mérsékelve a hőmérsékletet, fedél nélkül.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

A bazsalikomos-zöld:

A képhez annyit tennék hozzá, hogy így jár az, aki nem várja meg rendesen a második kelesztést…

125 gr rétesliszt, 125 gr kukoricaliszt, 150 ml víz, 2 tk cukor, 1 tk fehérborecet, 1 púpos tk só, 10 nagy bazsalikomlevél, 30 gr olívaolaj, 2-3 gr friss élesztő

A következőképpen készítettem: az olívaolajat a bazsalikomlevelekkel együtt turmixgépben pürésítettem. Volna. Miután az igen csekély mennyiségű olaj teljesen feltapadt a kancsó falára, szitkozódtam keveset. Ezután bőszen kapargattam az olajos leveleket vissza a kancsó aljára, és megfogadtam, hogy legközelebb legalább háromszoros mennyiséget készítek belőle, vagy mozsárban vitelezem ki ezt a fázist. Végül a teljes kétségbeesés határán barbár megoldáshoz folyamodtam, a megközelítőleg pürésnek mondható, de a kancsóból kinyerhetetlen masszára öntöttem a vizet, így turmixoltam még egy keveset, majd a bizarr zöld, habos masszát átszűrtem és a szűrőben maradó zöld pépet is alaposan kipasszíroztam.

Így kellett volna készíteni: a leveleket mozsárban, vagy kis késes aprítóban pépesíteni az olajjal, majd finom szitán/szűrőn áttörni, és az élénkzöld olajat felhasználni.

A vizes  zöld képződményhez adtam a többi hozzávalót, úgy, hogy azért az élesztőt előtte még kissé elmorzsoltam némi liszttel. A tésztát alaposan kidolgoztam, és innen hasonlóan jártam el, mint a piros változatnál.

Mindkét kenyér legalább annyira finom lett, mint amilyen látványos!

Remekül vizsgáztak mind a kacsamájkrémmel (ami most mazsolával készült) és a fetakrémmel együtt is!

Címkék: kelt tészta, kenyér, kukoricaliszt, paradicsom