Rozsos kenyér teljes kiőrlésű búzaliszttel

Az illusztris vendégre tekintettel készült ezúttal kenyér is (meg fura lett volna azért a májkrémet is keksszel enni).

Nem egy különleges recept, igazából az elmúlt hónapokban ezt sütöttem legtöbbet. Talán ezért nem is jutott eddig eszembe bejegyezni. Na de majd most!

300 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 100 gr rozsliszt, 40 gr napraforgó olaj (hidegen sajtolt), 3 dl víz, 2 ek cukor, 1 csapott ek só, 1-2 gr friss élesztő

(1 ek köménymag, egészben, pirítva, amit én most elhagytam a májkrém miatt, bár amúgy szoktam bele tenni, és az első kelesztés után gyúrom hozzá)

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom. Rugalmas, közepesen lágy tésztát kell kapnunk. Cipóvá formázom, kevés olajjal megpaskolom a tetejét, és nedves konyharuhával letakart tálban félreteszem pihenni. Úgy 12 órára. Előző este szoktam dagasztani, és az sem baj, ha több időt pihen, mint 12 óra.

Másnap a sütőt a fedeles sütőtállal együtt 260°C fokra melegítem elő (ez a maximum, ha bent van a tál is).

A tésztát átgyúrom, megkísérelem egy cipóba hajtogatni, majd egy nagyobb darab sütőpapírra helyezem kissé amorf, de mindenképpen a sütőtál alakjára hajazó formában. A duplájára kelesztem.

Ezután a papírral együtt a sütőtálba emelem, fedővel max hőfokon 15 perc, majd fedél nélkül 180°C fokra állítva a hőfokot még 10 perc következik. Ha megkopogtatva dobozos a hangja, akkor kész. Ha nem, akkor még süssük.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Gyengébb kenyérszeletelési készséggel megáldott családtagok kedvéért előre felszeletelem, és úgy teszem el kenyértartó zsákba.

Címkék: kelt tészta, kenyér

Kacsamájkrém (aszalt sárgabarackkal, de anélkül is finom)

Nem feltétlenül alakult úgy az elmúlt két hét,  ahogyan azt elterveztem… Van ilyen.

Persze nem minden meglepő fordulat volt benne örömteli.

Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy trójai falovak lepték el a számítógépet, bár az sem volt kellemes.  Meg nem is arra gondolok,  amikor utána az AVG leirtotta a vírussal fertőzött rendszerfájlokat.

Az,  hogy a gondosan, napokig érlelt marha hátszín (persze hogy egy Bourdain recepthez) egy nagyon-nagyon butus, halszósszal agyonnyomott stir-fry-ként végezte egy éjfélhez közeli, éhenhalásos állapot miatt rögtönzött vacsora keretein belül, na az már határeset.

Az, hogy a tervezett fogás végül a létező legrosszabb minőségű (legalábbis amivel én a fennállásom óta találkoztam) hátszínből lett elkészítve, az már erősen megrezgette a lécet. (megjegyzés: Ne vegyetek Pick Zrt által csomagolt hátszínt! Akármilyen olcsó is! Mert ROSSZ! Nagyon!  Persze ezt lehet(ett volna) sejteni a 2000 Ft alatti kilónkénti egységárból, a védőgázas+ poliuretán tálcás csomagolásból, a csecsemőtenyérnyi szeletekből (ezek nem csíkok inkább ???). Én nem tudom, hova tettem az eszem amikor megvettem…Ha mégis, a minimum a több napos pác+kukta, ha nem szeretjük a cipőtalpakat (mármint megenni). De az íze akkor is rossz marad. )

Ami viszont mindent vitt, az Anyu volt, aki hazatért a nyaralásból- szakadt ínszalaggal. A dolog szépsége, hogy előbb említett közeli rokon kedvenc extrém sportja az egészségi állapotával való hazardírozás. A legkevesebb, hogy már nálunk is a fekvőgipszében a kerekes fotelban ülve rallyzott a lakásban, mert egy helyben ülni ő nem tud. De aztán saját felelősségére otthonába távozott. Azaz orvosi felügyelet nélkül maradt. Hát kihasználta… Holnap kapom vissza a megbokrosodott családtagot, hogy ne tudjon több kárt tenni magában.

Az ő kedvéért készült a májkrém. Nagyon szereti. Nem kell hozzá hízott kacsamáj, jó a pecsenyekacsáé is, aminek ára 700-800 Ft/ kg között mozog, szóval barátinak mondható.

 

600 ml

50 dkg pecsenyekacsamáj, 15 dkg kacsazsír, 15 dkg vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, szűk 1 ek szárított zsálya, 1 dl tejszín, 0,5 dl tokaji aszú (vagy tokaji fordítás)(vagy sárgamuskotály), 1 marék (6 dkg) aszalt sárgabarack, só, bors

Kezdem azzal, hogy nálunk a zsír házi. Olcsóbb, jobb, nem nagy munka, és aztán meg sokáig elég. Marad tepertő is, külön öröm. Ha valaki nem tudná, ezt hogyan kell: a hájból kb 2×2 cm kockákat kell vágni, bele egy nagy fazékba, alá kevés víz, lassú tűzön addig sütni, amíg ropogós pörcös tepertő nem lesz a bőrből (vagy ki hogy szereti). Időnként meg kell kavarni, az elején sűrűbben, de később már magára lehet hagyni. 1,5 kilónyi mennyiségből kb 1 liter zsír és 3 dl tepertő lesz. Ez két óra alatt sül ki, és az első fél órában kell csak mellette állni, és gyakran kavargatni. Ha elkészült, és kissé már kihűlt, tiszta, jól záródó  üvegbe lehet önteni, úgy, hogy az alján lévő üledék ne kerüljön át a tárolásra szánt üvegbe. Hűteni nem kell, eláll anélkül is. De lehet.

Második kör: a zsálya. Nekem egy ideje csak szárított van, mert errefelé nem kapni mást. Én most ezt használom (de most nem sírok, mert a héten hoz cserepeset az öcsém. És remélhetőleg ezúttal nem pusztul majd ki.) Ha van friss, használjuk azt, olyan mennyiségben, ahogy az nekünk tetszik. Ez majd könnyen turmixolható, ezzel más teendő nincs. De ha szárított van, azt előtte mozsárban, vagy az ujjaink között őröljük porrá, mert nekem ez mindig darabos marad, a pürésítés ellenére. Mozsárban kis só hozzáadása ezt a műveletet megkönnyíti.

A sárgabarackot 2×2 mm kockákra vágom, és a borral felforralom. Lefedem, félreteszem, időnként átkeverem.

Innen a többi már egyszerű. A májból kivagdosom az ereket, a maradékot nagyobb kockákra vágom. A hagymát megtisztítom, és nagyobb karikákra vágom. A fokhagymát csak megtisztítom, egészben hagyom. A zsírban megdinsztelem kissé a hagymát, színt ne kapjon, majd megy hozzá a máj és a fokhagyma. Ha megsült a máj, megy hozzá a zsálya, és a tejszín, só, bors, meg az a bor, amit a sárgabarack nem szívott magába. Egy forralás után kész.

Ha kissé kihűlt, késes robotgépben/turmixgépben/botmixerrel pürésítem.

A sárgabarackot én késsel még egyszer átvágdostam, hogy egészen kicsi darabok legyenek belőle, így adtam a májas keverékhez. De megkóstoltam előtte, és az enélkül is nagyon finom volt. Aztán végül győzött a megszokás, hogy is tudnék én főzni némi aszalt sárgabarack nélkül!

Jól zárható, csatos befőttesüvegbe töltöttem. Nem tudom, meddig áll el, nálunk a régebbi típusú kacsamájkrém 2-3 napnál soha nem élt többet…

Előkészítés: (a zsír sütése nélkül) 10 perc

sütés-pürésítés: 30 perc

Bár most pontos összeget nem tudok írni, de 600-700 (800)Ft-nál az összköltség semmiképpen nem több.

Megjegyzés: Ez a mennyiségű májkrém talán több aszalt sárgabarackot (és arányosan nagyobb  mennyiségű bort is hozzá) simán elbírt volna. Legközelebb ezt korrigálom. De lehet, hogy nem. Végül is ez már így is nagyon finom.

Ami még erősen felmerült bennem,  hogy hozzáadok egy evőkanálnyi szárított vargánya port a tejszínnel együtt. Hogy ezt végül miért nem tettem meg, azt nem tudom megindokolni. De biztos vagyok benne, hogy nem vált volna kárára. Legközelebb ezt is pótolom.

A szárított vargánya por egyébként a szárított gomba kávédarálóval való porítása után keletkező, rendkívül hasznos képződmény. Egy-egy kanálnyi belőle egészen új dimenziókat tud adni egyébként jellegtelen ízű ételeknek is.  Érdemes tartani belőle otthon, kulináris vészhelyzetek esetére.

 

Címkék: kacsa