Megint rém bonyolult recept következik. Abból, amit múlt héten a hűtőben találtam.
Ez persze nem a múlt heti süti, azt megettük. Az amúgy is rebarbarás volt, ahogy a múlt héten majdnem minden, mivel kissé alábecsültem a kapott mennyiséget. Botor módon nem a mélyhűtőbe raktam, hanem mindenbe, amit sütöttem/főztem.
Nem baj, mert finom volt. Ha nem lett volna az, nem kellett volna megint megsütnöm. Most körtével és vaníliával, Férj kedvére. Szerinte ez így még finomabb volt. Szerintem nem. Erről támadt egy rövid, heves vitánk, mi ilyesmivel szórakoztatjuk magunkat esténként, TV helyett. (beszélgettünk még a körte-kesudió-tészta társításáról is, alapvetően sós formában, de ennek taglalása talán kissé lazán kapcsolódna most a bejegyzés témájához, és talán kissé unalmas is lenne)(most abból indulok ki, hogy amit eddig írtam, az nem volt az)(van önkritikám (azt hiszem), úgyhogy most nem folytatom tovább)
A körte kivételével mindent összekutyulunk, én sok vaníliát tettem bele, mert így szeretem. Szerintem a cukor az egy kicsit sok, mert ezt mi reggelire, kávé mellé esszük, de Férj szerint pont jó. Ez így nekem inkább sütemény, mint reggeli. A rebarbarához viszont kellett ez a mennyiségű cukor. De ezt mindenki döntse el saját maga.
Végül beleforgatom a körtét is a masszába.
A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, beleöntöm a tésztát, és 160°C fokon 45 percig sül. A cél az, hogy éppen csak a széle kezdjen színt kapni, de ne piruljon meg a teteje. A tészta így jól szeletelhető, de kissé azért remegős marad.
A végeredmény nekem egy igen finom körtés pudinghoz hasonlít leginkább, bár én a biztonság kedvéért mindent pitének keresztelek el, amit piteformában sütök.
Elkészítés: 10 perc
Sütés: 45 perc
Költségek: mascarpone: 320 Ft, tejföl: 50 Ft, liszt~ 20 Ft, cukor~25 Ft, tojás: 120Ft, vanília~50 Ft, körte: 100 Ft
összesen 685 Ft, azaz 115 Ft/ szelet