VKF! XXVI.- Szűzpecsenye csíkok nyárson, grillezett sárgadinnyével és édes zöld csiliszósszal (meg a gyömbérszörp, és a gyümölcsös jégkockák)

A receptért köszönet Vestának, amiért ezt a témát választotta a VKF! témájául.

És köszönet Lilahangyának, akitől a csiliszósz receptje származik (és én csak icipicit változtattam rajta!)

Ez annyiban macerásabb, mint az előző (ami legalább húsz perc munkát igényel), hogy ehhez előző este célszerű elkészíteni a páclevet. De ha nem, úgy is jó. Akkor picit több fűszer kell hozzá, és ennyi.

Ez a pác különösen jó akkor, ha idegenkedünk a fokhagyma granulátumtól, és nem akarjuk napokra hűtőben pihentetni a húst zúzott fokhagymagerezdek társaságában roston sütés előtt. Meg amúgy is, na. Jelen esetben én sem bírtam kivárni azt a két percet, amíg a fotó elkészült!

A grillezett sárgadinnye pedig csodálatos dolog! Tényleg! Főleg a csiliszósszal! És komolyan mondom, hogy akár a hús nélkül is! (bár az már a desszert kategória)

És most itt halkan meg kell még azt is jegyeznem, hogy ez még istenibb lehet faszénen sütve! És azt hiszem, mi ezzel is fogjuk (újra) felavatni a grillsütőnket!

4 adag

A húshoz:

1 szűzpecsenye (30-35 dkg)

5 cm gyömbérgyökér, 3 gerezd fokhagyma, 1 citrom  héja, tetszőleges vegyes borskeverék (nálam fehér, fekete, rózsa, szegfűbors és koriander), 2-3 ek földimogyoró olaj

1 mézdinnye (vagy cukor, vagy sima sárga, de én ezt szeretem)

bambusznyársak

A csiliszószhoz:

5+3 cső csilipaprika ( pici, hegyes, zöld), 3 nagy, hegyes, erős zöldpaprika, 1 nagy fej fehér hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 175 ml fehérborecet, 300 ml cukor, 1 ek só, 1 lime leve

A hús+dinnye:

A gyömbért finomra reszeltem, a fokhagymával és citromhéjjal egyetemben, hozzáadtam az olajat, és egy éjszakán át a hűtőben hagytam. Erre azért van így szükség, hogy a zsíroldékony aromakomponenseket is kinyerjük a fűszerek “húsából”, ne csak a levüket. Másnap szűrőn átpasszíroztam. Az így nyert lé a pác.

A húst lehártyáztam, inakat levagdostam, kereszteben kettévágtam, majd hosszában felcsíkoztam kb centis darabokra. Ezeket a csíkokat a páclébe tettem, szobahőmérsékleten állt 1 órát. Ennyi elég, vékony a hús, hamar átjárják a fűszerek. Sütés előtt sóztam, borsoztam, majd bambusznyársakra húztam, úgy, ahogy a satayt szokás (a húst spirál alakban megcsavarva, a hossztengelyével párhuzamosan vezetve a nyársat). Forró grillserpenyőben sütöttem, oldalanként 8-8 perc kellett nekik.

A sárgadinnyét meghámoztam kb 1 centi vastag cikkekre vágtam, bambusznyársra húztam ezeket is (így könnyebb forgatni, meg még jól is néz ki), és grillserpenyőben mindkét oldalukat csíkosra sütöttem zsiradék nélkül. Mondjuk logisztikai szempontból ezzel kell kezdeni a sütést, mert a hús után erre a célra a grillserpenyő finoman szólva használhatatlan. Vagy el kell mosogatni előtte. Azt meg ugye, ki szeret. Mindenesetre ha megsült, lehet rá csöpögtetni némi narancslevet, nem árt meg neki. De kóstoltam anélkül is, úgy is finom!

És akkor a csiliszósz:

És akkor szintén logisztikai szempontból, ezzel kell kezdeni az egész procedúrát. De a jó hír, hogy ebből 250 ml lesz, amit még mi sem tudunk egyszerre megenni, szóval tartós fogyasztási cikk készül, kérem szépen.

És ez nagyon finom! Már ha valaki szereti az édes-csípős csiliszószt… Sokkal-sokkal, fényévekkel jobb, mint a bolti változat!

Az enyém pedig most azért lett zöld, mert csak zöld csilit kaptam hozzá.

Illetve csak lett volna zöld. Ugyanis az eredeti recept 4-5 óra főzési időt ír. És én így készültem. Edény föl a tűzre, 24 cm serpenyő, hogy gyorsabban legyen kész, én meg el Ponty Úrral játszani. Húsz perc múlva ellenőrzés a serpenyőnél- és ott fortyog a karamell. Ízre nem rossz egyáltalán, persze, de a csodás zöld színe, ami az elején még megvolt, az odalett. Tanulság: ha fondorkodom, hogy hogy lehet valamit meggyorsítani, vagy leegyszerűsíteni, akkor nem árt résen lenni, hátha sikerül… Mindegy is, mert jövő héten ismétlés, jó az anyag, Öccsnek is jár belőle. Hát ilyen egy csili-fanatikus család.

Nahát, megint elkószáltam gondolatilag, recepthez vissza.

Az 5 csilit kicsumázom. Magok benne maradnak. A zöldpaprikát kicsumázom, magtalanítom, nagyobb darabokra vágom, megy hozzá a hagyma, fokhagyma, só, ecet. Pürésítem. Turmixgéppel.

Most azt nem mesélem el (részletesen), hogy milyen az, amikor a botmixer kicsapja ezt a keveréket, fel, egészen bele az ember szemébe. Rendesen megégett az arcom is. (nincs nagy gond, a víz meg a panthenol mindent megold)

Szóval turmixgép. Szigorúan. Vagy legyünk ügyesek. Nagyon.

Ha már pürés, hozzáadom a cukrot is. Itt legközelebb változtatnék, szerintem 250 ml cukor elég. Ha meg nem, akkor később pótolni még lehet.

Az egész megy fel a tűzre, én a már említett, 24 cm, magas falú teflon öntvény serpenyőmet használtam. Nagy lángon 20 perc múlva már lekvár sűrűségű, és részben karamellizálódott volt. Erre legközelebb vigyázok.

A cél a lekvár sűrűség, karamell nélkül. Ha ez megvan, megy bele egy lime leve, és a maradék csili, vékony szeletekre vágva.

Csinos üvegbe töltöm, és megy a hűtőbe.

Nagyon szép, nagyon finom, és kiváló gasztro-ajándék lehet!

Amit pedig ittunk hozzá: citromos gyömbérszörp, sárgadinnye és őszibarack jégkockákkal.

Ez a világ (egyik) legegyszerűbb dolga: 5 cm gyömbér nagyon apróra felaprítva, 1 citrom vékonyan lehámozott, felcsíkozott héja, 3 dl víz, 1,5 dl nádcukor, felfőzve, kicsit beforralva, és kész is.

A jégkockatartóba meg mézdinnye és őszibarack kockákat dugdostam, a hézagokat vízzel feltöltöttem, és irány a fagyasztó.

Végül citromkarikákra öntöttem a szörpöt, ment hozzá néhány mentalevél is, egy pár darab gyümölcsös jégkocka, szénsavas ásványvíz, és rögtön nem hiányzott annyira egy jó bor a szűzpecsenye mellől! (de igen, de azért ez is finom volt)

Végül még meg kell jegyeznem, hogy a pohár telis-teli marad gyömbéres-citromos-mentás lében ázó gyümölcsdarabokkal-ami több, mint finom. És ha adunk mellé egy kiskanalat, akkor megspórolhatjuk vele a desszertet is!

Címkék: sárgadinnye, sertés, üveges

VKF! XXVI.- Balzsamecetben sült bébicékla grillezett őszibarackkal, rukkolával, ordával, és pirított dióval

Vesta VKF! kiírása igencsak megérintett. Amióta az eszemet tudom, édesapám szabad tűzön főz leginkább. Néha télen, hóban is kint rotyog a bogrács (ez nem vicc, tényleg így van!). Mert annak olyan az íze. És az csak úgy jó.

Grillrácsot persze inkább csak nyáron ragad, de akkor igen gyakran, ha tehetné, naponta. Szóval lehet mondani, hogy ennek a mi családunkban hagyománya van. Én persze zsenge gyermekkoromban  csak a salátákat készítettem, meg az innivalót, de most már, hogy nagy vagyok, autonóm grillező lettem. Olyannyira, hogy télére grillserpenyőt szereztem be, hogy akkor se kelljen nélkülözni az ételről a pirult csíkokat.

Most is ez a serpenyő került bevetésre, a kerti grillsütőm gasztroblogon nem részletezendő egeres balesete miatt. (melyből remélhetőleg jövő héten kigyógyul)

A recepthez csak annyit fűznék hozzá, hogy a cékla szerintem így elkészítve a legfinomabb. Én nagy rajongója vagyok a növénynek, ettem már mindenféle formában, de szerintem ez így a legfinomabb (persze ezt közvetlenül követi a héjában, egészben sült változat). A sütéshez pedig elég egy gyengébb minőségű balzsamecetet használni, nekem külön erre a célra van egy bio balzsamecetem, és egy másik, jó/jobb minőségű Saba a salátákhoz. (mert balzsameceteben sütni amúgy nagyon jó dolog. Nemcsak céklát. De ezt majd máskor folytatom!)

Az orda szintén nagy kedvencem. Ez egy friss típusú, savóból készült sajt, én most tehéntejeset használtam. Ha nem kedveljük, vagy nem beszerezhető, megteszi másféle, friss típusú sajt is. Bár szerintem ez passzol legjobban ehhez a salátához.

Az őszibarackot most főleg a VKF! kiírás miatt grilleztem, de ha kevésbé ízes példányokba botlunk, és ezeket szeretnénk salátához felhasználni, feljavítani mindenképpen érdemes így kipróbálni, mert rengeteget tud javítani az ízeken!

És akkor végre a recept (mert kis túlzással annak nevezem)

fejenként 1 bébicékla, 1 közepes őszibarack, 1 nagy marék rukkola, 2-3 ek balzsamecet (sütéshez), 1 tk balzsamecet (dresszingnek), 2-3 dkg orda, 1-2 dkg dió, dióolaj, narancslé

A céklát meghámozom, vékony szeletekre vágom (vagy vékony cikkekre). Egy vastag falú, széles serpenyőben (teflon előny) nagyon kevés dióolajon, fedő alatt megpárolom. Ha kicsit megpuhult, a fedőt leveszem, rálocsolom a balzsamecetet, és folyamatos rázogatás mellett addig sütöm, amíg a folyadék  elpárolog, és/vagy a cékla megpuhul (ha úgy szeretjük. Én nem. Én képes vagyok nyersen is megenni)

Az őszibarackot hasonlóképpen szeletelem fel, mint a céklát. Grillserpenyőben zsiradék nélkül egyik oldalát csíkosra sütöm. Ha ez kész, kiszedem a serpenyőből, és meglocsolom kevés narancslével.

A diót száraz serpenyőben megpirítom.

Összeállítás következik.

A rukkolával megágyazok a tányéron a még langyos cékla és őszibarack szeleteknek, az egészet meglocsolom kevés dióolajjal és balzsamecettel, rámorzsolom az ordát, és megszórom a durvára vágott dióval.  És kész is.

A sütemény-kiszúró használata a zöldségeknél/gyümölcsöknél opcionális. Én megértem, ha valakinek nincsen türelme hozzá…

Címkék: cékla, dió, orda, őszibarack, rukkola