Ánizsos almapuding karamell öntettel

Ez sem annyira nyárára való desszert. Bár az alma, az nyári volt hozzá.

És különben is, kimerítő erdei séták előtt/után kifejezetten ajánlatos a fogyasztása.

És ha ez még nem lenne elég indok, akkor tegnap ezeket a hozzávalókat találtam Öccs konyhájában. Így lett ez a végtelenül egyszerű, de annál finomabb kevert tészta (igen, igen, ráadásul még csak nem is puding, de az elnevezésekben nem vagyok túl jó), és hozzá a karamell öntet.

Én ma ismét elkészítettem, és azonnal le is írom, hogy Anyu is meg tudja sütni holnap a vendégeinek. Azt hiszem ,ez elég jól körülírja, mennyire sikeres is volt!

4 db 10 cm átmérőjű felfújt forma ( ez kb egy 24 cm átmérőjű piteformának felel meg)

A süti:

4 tojás, 80 gr cukor, 60 gr puha  vaj, 60 gr kukorica liszt, 60 gr sima liszt, 160 gr finomra reszelt alma, 1 nagy citrom leve, 60 gr tejszín, 1 tk sütőpor, 1 kk ánizs, 1/2 kk őrölt fahéj, 1 pici darab szerecsendió virág

A szósz:

150 gr cukor, 3 dl tejszín, nagy csipet só (vagy ízlés szerint)

A sütihez mozsárban porrá őrölöm az ánizsmagokat, és a szerecsendió virágot, majd a többi hozzávalóval együtt habverővel egynemű masszává keverem ki. Bőven kivajazott, kilisztezett formákba öntöm, és 170°C fokon 45 percig sül. Az én felfújt formáim elég magasak, szóval vastag a tészta, ha egy nagy pite formában sütjük, hamarabb készen lesz. Röviden: tűpróbáig sütjük.

A szósz sem bonyolultabb, ennek ellenére szerintem ez az egyik legfinomabb dolog a világon. A cukorból borostyán színű karamellt készítek (nagy serpenyőben, rázogatva, kis láng felett), bő csipet sóval, majd ha kész, felöntöm a tejszínnel, és habverővel addig kavargatom, amíg a karamell fel nem oldódik, és/vagy besűrűsödik a szósz.

Tálaláshoz a formából kiborítom a sütit, és alaposan meglocsolom a szósszal. A maradék öntetet szintén kiteszem az asztalra, általában elfogy, akár süti nélkül is!

És végül a nap híre: Tamás fiunk (közismertebb nevén Ponty Úr) ma lett fél éves!

A jeles nap alkalmából megkóstolta az első ételt, ami nem anyatej -és kiköpte. Borzasztóan felháborodott, és kiabált, akkurátusan eltávolította a nyelvével és a kis kezével az alma minden molekuláját a szájából, öklendezett, toporzékolt-azt hiszem, nem így képzelte. Pedig már hetek óta ácsingózik az asztalunkon lévő étel iránt, szimatolja az illatokat, és mindent elkövetett eddig, hogy megszerezzen a kis kacsóival egy-egy darabka süteményt, vagy sültet. De az alma, a nyári, a savanykás, az nem lett a kedvence. Lehet, szerinte borjúbélszínnel kellett volna kezdenünk a hozzátáplálást. De arra, sajnos, még egy kicsit várnia kell. Mindenesetre holnap még egy próba, krumplipüré, anyatejjel jól felhígítva, aztán, ha ez sem tetszik neki, akkor beletörődünk, hogy a maszatolós-köpködős korszakára egy kicsit még várni kell!

Címkék: alma, édes, karamell