Tutti frutti szorbet

Ki mondta, hogy szorbetet csak egyféle gyümölcsből lehet készíteni?

És azt, hogy egy recept elé sok szöveg kell?

750 ml massza

1 kis sárga/cukordinnye, 3 őszibarack, 3 marék meggy

1 lime leve, 3-4 ek nádcukor

A gyümölcsök mennyiségét illetően csak annyi volt a szempont, hogy nagyjából egyforma mennyiségben kerüljön belőlük a turmixgép kancsójába, és az összmennyiség ne haladja meg a fagyigépem kapacitását.

Ízlés szerint került még bele cukor, egy lime leve, leturmixoltam, és a többi a fagyigép dolga volt.

Vigyázni kell, hamar elfogy!

Címkék: édes, meggy, őszibarack, sárgadinnye, szorbet

Zöldfűszeres újkrumpli palacsinta zöldsalátával és tejföllel a’la Degenfeld Panzió

Az érdem ismét nem az enyém, ezúttal a Degenfeld panzióé, Tokajban.

A helyet nem ragoznám, messze van a csúcsgasztronómiától, de mi szeretjük, és nagyon meg tudjuk becsülni már azt is, ha valahol kedves a kiszolgálás, Ponty Úr csendben el tud matatni a kerthelyiségben, és nem méregetnek minket szúrós szemmel, csak azért, mert babakocsival érkeztünk. Az étel pedig ehető, azaz nem kell érintetlenül visszaküldenünk a tányért az Anikó mirelit rósejbnivel, amit bő, fekete zaccos, alig használt Vénusz olajban sütöttek szárazra és karcosra.

Az étel pedig ez esetben több, mint ehető volt. A desszertek kivételével, amiket sajnos részben a  porból készült gyári piskóta és krémek (ez a rész ehetetlen), részben pedig a bájos esetlenséggel, de házilag elkészített, nagyon is ehető, sőt néha egészen finom kreálmányok jellemeznek, de obligátan betonkemény Hulala növényi rettenettel kísérve tejszínhab helyett. Igazából mind az előétel, mind a főfogások annyira ízletesnek találtattak, hogy itthon ismétlés lesz belőle, némi továbbgondolással, és a gyermekbetegségeik kiküszöbölésével.

Előételnek édes-csípős szűzérme csíkokat rendeltünk, salátaágyon. Nem kötözködtek, hogy ketten kértünk megfelezve előételnek egy olyan fogást, ami a főételek között szerepel (lehet, hogy ez az ország más részein evidens, de mifelénk nem igazán). A zöldsaláta kissé fáradt volt (madárbegy és fodros), bár hétköznap este, a hét közepén közel nulla forgalom mellett ez nálam bocsánatos bűn, és a hús különben is szaftos, omlós. A pirítós előreszeletelt toast kenyérből, de akkor, ott jól esett.

Én ezután diós bundában rántott camembert kértem, szezámmagos sült almával, ami ízre és látványra is meggyőző volt (most kötözködök megint: gyári prézli-kissé tömör-tömbös. Mártás hozzá ipari karamell. De a sajt és alma sütése kiválóra sikerült, a korong alakú szeletekből épített torony rendkívül dekoratív, és az alma karikák szezám- és lenmagos panírja pedig nagyon ízletes). Férj főétele pedig az volt, amit én ma itthon reprodukálni próbáltam.

Ennek az ételnek az eredetije a “házi zöldfűszeres tócsni, salátával és füstölt sajttal” név alatt futott az étlapon. Nem tócsni volt ugyan, hanem krumplis palacsinta, kicsit kevés krumplival, de sok petrezselyemmel és fokhagymával, de ez az érdemein mit sem változtatott. A saláta rajta bőséges volt, bár nem a legfrissebb (madárbegy és fodros, nem jég, és főleg nem előrecsomagolt Tesco-s mix), a füstölt sajttal meg a tejföllel sem spóroltak, Férj pedig összességében meg volt vele elégedve. Sőt, mi több, felvetette, hogy esetleg nem csinálnék-e neki valami hasonlót.

Én pedig pusztán azért lopkodtam belőle annyit a tányérjáról, hogy minél pontosabban tudjam itthon reprodukálni ezt a könnyű, egyszerű, de igen ízletes fogást!

1 főre főétel/ 2 főre előétel/4 közepes palacsintához

160 gr újkrumpli, reszelve, 40 gr finomliszt, 2 tojás, 50 gr feta, 20 gr olívaolaj, 10 gr tökmag, 2 ek apróra vágott friss zöldfűszer, jelen esetben rozmaring és oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, bors

1 közepes fejes saláta, tökmagolaj, balzsamecet, tökmag

1,5 dl tejföl

A reszelt krumplit (a levével együtt), olívaolajat, tojásokat, durvára reszelt fetát, lisztet és a zöldfűszereket, az átpréselt fokhagymát habverővel homogén tésztává keverem. Sűrű palacsinta tészta állagúnak kell lennie. Ha nem az, még liszttel, vagy kevés (szóda)vízzel korrigálom. Hozzáforgatom a száraz serpenyőben időközben megpirított tökmagot is, sózom (ha már a feta nem volt eleve elég sós), borsozom, és 15 percig pihentetem. Teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül 4, közepes méretű, vastagabb palacsintát sütök belőle.

Ha kész, tejföllel vékonyan megkenem, feltekerem.

A salátát megmosom, leszárítom, nagyobb darabokra tépkedem, és ízlés szerinti mennyiségű balzsamecettel és tökmagolajjal meglocsolom, összeforgatom.

A tányéron a feltekert palacsinta mellé halmozom a salátát, amit még pirított tökmaggal megszórok, és kevés tejfölt is szedek mellé.

Nem igazán olyan, mint a Degenfeld panzióban. Picit jobb.

Címkék: feta, palacsinta, saláta, tökmag, újburgonya