Töltött patisszon- picit(?) másképpen

Eredetileg persze nem így szerettem volna elkészíteni, hanem így. De úgy most nem, hanem majd egyszer. Ember, ugye tervez… De nem gondolkodik. Mármint én. Első buktató ott akadt, hogy Férj ma megint ügyel, tehát ilyenkor szép dolog ugyan a gasztronómia, de ha az eredeti elgondolás szerinti mutatós remekművel örvendeztetem meg, akkor futhattam volna hazáig. Merthogy ne ilyenkor akarjam már húsmentes, csak kiadós körítéssel laktató (Őneki! Nem nekem!) ételféleségekkel elkápráztatni. Azt majd otthon, most meg inkább valami egyszerűen fűszerezett, laktató, egy darab villával elfogyasztható, de könnyű egytálétel legyen, husival. Férj védelmére megjegyzem, hogy ezen beszélgetés természetesen csak az én fejemben zajlott le. De a korábbi beszélgetéseinkből extrapoláltam…

Szóval a terv változott, más lesz a töltelék. Második buktatóhoz érkeztünk kérem szépen, hogy akkor mibe? Ebbe a három patisszonba? Hát az meg kinek lesz elég? És ilyen kevés belevalót meg hogyan lehet csinálni egy csirkemellből? És ha meg lehet, akkor is ennyitől éhen veszünk (ez nálunk visszatérő motívum, nem tudom honnan ered, de komolyan félünk tőle, én is, meg Férj is). Rendben, a csillagtököt felezem, így hat darab töltögetni való lesz, az talán már csak elég.

Harmadik akadály következik, a patisszon héja. Eredetileg úgy terveztem, hogy rajtamarad. És akkor elképzeltem Férjet, amint a villájával dühödten hadonászva próbálja kinyerni a matériát a héj alól. Nem tűnt boldognak lelki szemeim előtt. Héj le, közben szilárd elhatározás, hogy legközelebb picike tököt töltök, de patisszont nem hámozok soha többet.

A negyedik probléma már annyira aprócska volt az előzőekhez képest (amik azért, lássuk be, szintén nem voltak eget rengetőek), hogy szinte említésre sem méltó. Persze azért mégis megemlítem, mivel írásban szószátyár vagyok. Vagyis mi legyen a tetején? Nem a kalap, mert abban töltelék csücsül. Sajt, kézenfekvő, de milyen? Aztán a bennem az elkészítéssel kapcsolatban körvonalazódni látszó mediterrán képzavar mentén tovább haladva fetára esett a választás, és némi joghurtos szósszal is megtoldottam a produktumot.

Most megint azt fogom írni, hogy ez isteni lett. De erre már azt mondhatják sokan, hogy nem vagyok hiteles, mert mindenre ezt írom. De ez tényleg isteni lett! (mert ami meg nem lett az, azt ide nem is írom le )(máshova sem)

Végre, végre, végre, recept következik!

6 db felezett tök/ 3 fős adag

3 közepesen nagy csillagtök (20-25 cm átmérő)

1 nagy csirkemell filé (25-30 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ág friss oregánó, 1 közepes padlizsán (25 dkg), 4 púpos ek kukorica dara (80 ml), 1,5 dl száraz fehérbor, 1,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 1,5 dl víz, só, bors, olívaolaj, 20 dkg nem túl sós feta

2 dl natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék petrezselyemzöld finomra vágva, só, bors, olívaolaj

A patisszonokat meghámozom, félbevágom, a magokat egy evőkanállal kivájom (óvatosan, hogy ne lyukadjon át az alja) és egy vékonyan kiolajozott tepsibe ültetem.

A húst késes robotgépben a hagymával és fokhagymával  finomra darálom. Akinek van húsdarálója, használja azt hozzá. Nekem nincs. De erről már máskor is panaszkodtam.

2-3 evőkanálnyi olajon vastag aljú teflon serpenyőben a húsos masszát folyamatos kevergetés mellett megsütöm. Ha ez kész, hozzáadom az egyenletesen 4 mm kockákra vágott hámozott padlizsánt. Kicsit még ezzel is együtt pirítom, majd megy hozzá a bor. Nagy lángon elforralom. Ezután jön a paradicsomvelő, víz, a dara, és a fűszerek. Fedő alatt kis lángon addig párolom, amíg a dara megpuhul, ez nekem 10 perc volt, de ez igen változó, a dara minőségétől függ. Ha kell még hozzá víz, akkor pótolom. Ha esetleg sok víz lenne, akkor a végén még azt el lehet forralni, de ha kevés, akkor nem puhul meg a kukorica dara.

Miután elkészült, a tölteléket szétosztom a tökökben, és a 3-4 mm kockákra vágott fetával megszórom, azt kicsit a töltelékbe is nyomkodom. Vékony sugárban kevés olajat locsolok a tetejükre. Sütőben 200°C fok, 50 perc, vagy amíg a tök puha, a sajt pedig picit színes nem lesz.

A joghurtot elkeverem a petrezselyemmel, az egészben hagyott, kicsit megzúzott fokhagymával, egy evőkanálnyi olívaolajjal, sóval, borssal. Legalább egy órácskát kell így pihennie, hogy a fokhagyma ízét átvegye, szóval amíg a tök sül, addig összeérnek az ízek. Tálalás előtt megpróbálom megkeresni és eltávolítani a fokhagymát.

Most én nem állok neki bizonygatni megint, de ez tényleg nagyon finom volt, nnna!

Jó, az is igaz, hogy Ponty Úrral együtt szállítmányoztuk az eleséget Férjnek, így szerintem azt sem bánta volna, ha zsíros kenyeret viszünk.

Címkék: csirke, feta, joghurt, kukoricadara, padlizsán, tök

Kenyér zabpehellyel, aszalt gyümölcsökkel, őrölt mogyoróval és mandulával- röviden: a müzli kenyér

Esküszöm, ez az utolsó kenyér, amit a hétvégén sütöttem! Ezután tartok egy kis szünetet kenyér témakörben. Had ülepedjen…

Szóval az inspirációt Beatbull aszalt sárgabarackos kenyere szolgáltatta. Meg Férj szintén szezonálisan jelentkező, és éppen most aktuálisát élő szokása, hogy müzlit reggelizik. Ez a két dolog vezetett nálam egy kissé zavaros, és teljesen lekövethetetlen gondolatmenet mentén a müzlis kenyér megsütéséig. Ismételten megjegyzem, hogy tudom, nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, és hogy ennek a műfajnak már biztosan számos képviselője létezik. De nekünk akkor is ez a szívünk csücske, mert ez a mienk, az összes bolondériánk bele van sütve, és nekünk így ízlik. De nagyon!

1 kis cipó/24 cm fedeles sütőtál

200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 50 gr zabpehely ( a finomabbra hengerelt, nem a hagyományos), 25-25 gr pirított, darált  mogyoró és mandula,

150 gr víz,  40 gr méz, 10 gr dió- vagy mogyoróolaj, 1 csapott tk só,

5 gr friss élesztő

60 gr aszalt gyümölcs (most: 20-20 gr aszalt ribizli, meggy, és nagy szemű arany mazsola),  1-1 tk ánizs és koriandermag, 1 db 80 gr-os őszibarack, meghámozva, durvára reszelve

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, hozzáadom a mogyoró- és mandula őrleményt (az arányuk tetszőleges, nekem csak ennyi mandula volt most itthon, de akár lehet csak az egyiket, vagy másikat használni. A lényeg az 50 gr összmennyiség), a zabpelyhet, az olajat, mézet, sót, és a vizet. Alaposan kidolgozom, keményebb, rugalmas tésztává. A kéztől való elválás itt nem annyira egyértelmű, a méz miatt, de határozottan észlelhető a tészta állagának a megváltozása még akkor is, ha mindvégig kissé ragacsos marad. Cipóvá formázom, a tetejét olajjal lekenem.

A kelesztőtálat konyharuhával lefedve jelen esetben 6 órát pihent.

Ezt követően a koriandert és ánizst egy száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd mozsárban porrá őrlöm, és a tésztához adom. Akárcsak az aszalt gyümölcsöket, és az őszibarack reszelt húsát. Itt jegyzem meg, hogy az aszalt gyümölcsök természetesen helyettesíthetők, ízlés szerint. Mivel ezek apró szeműek voltak, nem aprítottam őket, de akár durvára is lehet vágni, ha úgy jobban szeretjük. Az őszibarack szintén helyettesíthető más, keményebb húsú gyümölccsel, pl körte, vagy alma, a lényeg a kb 50 gr nettó súly, közepesen lédús állag (tehát nem dinnye), és az enyhe savasság, a tészta állagának javítása miatt.

A tésztát átgyúrom, és négy, egyforma cipóra osztom. Erre csak és kizárólag azért van szükség, mert most kisebb kenyérszeleteket szerettem volna, de csak ez az egy fedeles sütőformám van, amiben csak nagy, kerek cipót lehet sütni. Vagy ez esetben 4 kis, kerek(?) cipót. Szóval egy nagyobb darab sütőpapírra teszem a kis gömböcöket, úgy, hogy az oldalaik egymáshoz simuljanak, mint egy virág szirmai, vagy egy négylevelű lóhere levelei. A cipók tetejét  ferdén, mélyen bemetszem egy éles késsel, úgy, hogy a metszések a cipók által alkotott geometriai képződmény közepe felé mutassanak. De ez pusztán csak esztétikai kérdés.

(Bár az esztétikához jelen esetben az is hozzátartozik, hogy a rengeteg aszalt finomságtól egyenetlen, kissé rücskös lett a kenyér felszíne, ti. a meggy és mazsola sok helyen kiemelte a tésztát. De ezt a formai hibát mi megbocsátottuk neki. Az íze miatt! )

Fél órát hagyom még kelni (amíg a tészta a duplájára nem nőtt), nem túl meleg helyen, közben a sütőt a sütőtállal együtt előmelegítem. 280°C fokos sütőbe teszem, úgy, hogy a papírral együtt átemelem a sütőtálba, ecset segítségével vízzel lekenem a tetejét, majd lefedem. 15 perc maximális hőfokon, lefedve, majd 220°C fokra mérsékelem a hőt. Ezután még 10 perc fedő nélkül, 220°C fokon.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Frissen, langyosan, vajjal. Vagy vaj nélkül, magában. Vagy nem is frissen. De még csak nem is pirítva.

Isteni!

Címkék: aszalt gyümölcs, kelt tészta, kenyér, mandula, mogyoró