Tökmagos kenyér

Ismét egy relatív koffeinmegvonási állapotban elkövetett konyhai baleset következik.

Az történt, hogy most meg véletlenül beleöntöttem a dagasztó tálba az egész pohár, előre kikészített vizet. Aztán nem volt kedvem hozzáadni több lisztet. Még később pedig (másnap), mindenféle dolgunk akadt Ponty Úrral, úgyhogy a tészta kb 18-20 órát kelt.

Az eredmény: vékony, ropogós héjú, lukacsos, könnyű szerkezetű tészta, annak ellenére, hogy teljes kiőrlésű búzalisztet használtam csak a dagasztáshoz. Na, ez tudom, hogy többeknek bejön (Férj!). Én speciel utálom, amikor a likacsokban elakad a vaj vagy a sajtkrém kenegetés közben (igen, tudom, sajnálom, bennem van a hiba), de vannak egyesek lakásszerte, akik meg szeretik. És a jó feleség képes áldozatokat hozni!

És igen, már megint van benne gyümölcs, mert Férj addig nyüszögött nekem a konyhában, Ponty Úrral az ölében (azt sugallva ezzel, hogy a kisded is ezért lobbizik), amíg csak került bele ez is, az amúgy is lágy tészta ellenére. Ezúttal alma.

1 kis cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

300 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 200 gr víz, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 30 gr tökmagolaj, 2 nagy marék (kb 75 gr) tökmag (sózatlan, hántolt), 2 ek koriandermag, 75 gr durvára reszelt alma, 1 gr=bő csipetnyi (nagyon) friss élesztő (tényleg 1 gr volt, lemértem)

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, és a vízzel, cukorral, sóval, olajjal alaposan kidolgozom. Ezúttal közepesen kemény, inkább lágyabb tészta az eredmény. Megpróbálom cipóvá formázni, olajjal lekenem a tetejét, és megfeledkezem róla.

Kb 18 óra múlva eszembe jut, hogy tegnap dagasztottam. Megnézem a tésztát, és tapsikolva rohangálok körbe a konyhában, hogy milyen szépen megnőtt, de nem esett össze. Mindeközben házastárs a mentális épségemért aggódik.

Ennek annyira megörülök, hogy elkezdek mást főzni, mondván egy kevés időt akkor még várhat a tészta.

Estefelé a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban porrá őrölöm. Megy a tésztához, akárcsak a frissen megpirított, egész tökmag és a reszelt alma. Jól kidolgozom ismét, és tapasztalom, hogy a tészta olyan lágy, hogy szinte lemászik a gyúródeszkáról. Így hát a formázásról kivételesen lemondok, és próbálom cipó formájú kupacban egy alkalmas méretű sütőpapírra borítani. A mindenféle bevagdosásokra ezúttal kísérletet sem teszek.

Fedeles sütőtállal együtt beizzítom közben a sütőt 290°C fokra. Ha a hőfokot elérte, és a tészta is megnőtt a duplájára (kb 30 perc), akkor a papírral együtt átemelem az amorf pacát a sütőtálba. Fedővel, max hőfokon 15 perc, majd mérsékelem a hőfokot 220°C fokra, így még 20 perc fedél nélkül.

Ha megsült, rácson hűtöm ki.

Férjnek le kellett vagdosni az összes csücskét, és azon frissiben megette.

A szétszórtság pedig ezek szerint néha hasznos is lehet.

Címkék: alma, kelt tészta, kenyér, tökmag

Bárány T-bone steak, cukkinis-padlizsános raguval töltött gombafejek kecskesajttal, tejfölös-újburgonyás kenyér

Amikor már nem egyértelmű, hogy ki kivel van. Vagyis hogy melyik a főétel, és melyik a körítés. Ugyanis most attól való félelmemben, hogy a szuper mini steakek mellett éhen halunk, két, igen kiadós, és főfogásnak is beillő garnírungot készítettem mellé, méghozzá dupla adagban.

Férj határozottan állította, hogy jelen esetben a körítés verte a bárányt. (pedig az is igen jól sikerült)

A hús mennyisége 2 főre elegendő, a kenyér és a gomba 4 fős adag. (tényleg 4 fős! Még mi sem bírtuk ketten megenni!)

A hús:

350 gr bárány T-bone steak (6 kicsike szelet), 1-1 tk szárított rozmaring, zsálya, bazsalikom, 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fokhagyma granulátum, 1/2 citrom leve, 1 ek sherry ecet, 3 ek olívaolaj

A kenyér:

150 gr tejföl (most 12% zsírtartalmút használtam), 100 gr finomra reszelt, nyers újkrumpli, 300 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 10 gr friss élesztő, 10 gr olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma átpréselve, frissen őrölt fekete bors

A gomba:

12 db, nagy  champion gombafej  (12-15 cm átmérőjű), 1 közepes padlizsán (25 dkg), 1 közepes cukkini (25 dkg), 20 dkg kecskesajt, 1 nagy fej fehér hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl  Mutti passata (passzírozott paradicsom, vagy ha van otthon jó érett paradicsom, akkor 2 nagyobb darab hámozva, kimagozva, felaprítva), 1-1 mokkáskanálnyi rozmaring, kakukkfű, borsfű, zsálya, bazsalikom, oregánó, majoranna, tárkony,

fekete bors, olívaolaj

A hús:

A hús mellett felsorolt alapanyagokat összekeverem, és a szeletek mindkét oldalát bedörzsölöm vele. A bárányt én előző nap bepácoltam, de ez igazán nem szükséges, bőven elég ezeknek a vékony szeletkéknek 1 óra is a fűszeres lében. Közvetlenül tálalás előtt érdemes sütni, mert nagyon hamar kész. Forró grillserpenyőben mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm őket, hogy szaftos és rozé legyen.

A kenyér:

A kenyérhez az élesztőt egy mély tálban elmorzsoltam a liszttel, és a többi alapanyagot hozzáadva alaposan kidolgoztam a tésztát. Rugalmas, keményebb állagú cipót kell kapni a végén. A tetejét lekentem olajjal, és konyharuhával lefedve meleg helyre tettem kelni. Tényleg meleg helyre, mert nem akartam sokat várni, amíg megkel. Így egy óra alatt a duplájára nőtt. Átgyúrtam, 4 részre osztottam a tésztát, és kb 20 cm hosszú, vékony (3 cm átmérő) rudakat hengergettem belőle lisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 2 cm-ként ferdén bevagdostam a tetejét. Miután duplájára kelt (kb 20 perc), 240°C fokon 15 percig sütöttem.

És itt kell megjegyeznem, hogy ez a pont változtatásra szorulna, de sajnos én ezt jelenleg nem tudom kivitelezni. A 240°C fok a maximális hőfok volt a sütőmben, amit egy tál gőzölgő víz mellett el tudtam érni. Ez azonban igen keveset segített a kenyér ropogósságán (vagyis annak hiányán), mivel a rendkívül jól szellőző sütőmben egy fia gőzmolekula sem volt hajlandó így bennmaradni. Szóval gőz semmi, ropogás semmi, de legalább a hőfok is alacsonyabb volt, maximális láng mellett. És erre az egészre azért került sor, mert nincs megfelelő alakú és méretű lefedhető jénai tálam. Akinek van, az tegye szépen bele abba. És úgy süsse, ahogy a kenyeret. (de ne addig! Az idő-15 perc-az stimmelni fog) Még jobb, ha villanysütője van. Annak  lehet a falát spriccolni vízzel, és nincs több macera. Akkor ropogni fog a héja is. Így “csak” a kenyér belseje lett mennyei!

A gomba:

Ez a legmacerásabb rész, de azért még ez sem annyira, hogy elrettentsen egy rendkívül lusta háziasszonyt (mármint engem). A hagymát apró kockákra vágom, és 2 ek olívaolajon üvegesre sütöm, Megy hozzá a vékony szeletekre vágott fokhagyma, a fél centis kockákra vágott cukkini és padlizsán is. Nagy lángon sütöm-pirítom pár percig, majd felöntöm a borral. Némi forralás után alkoholmentesnek nyilvánítom az elegyet, ekkor megy hozzá a passata/paradicsomkockák és a fűszerek is. Fedő alatt, kis lángon 5 percig párolom. A gombákat közben megtisztítom, a tönkjüket kitöröm, majd olívaolajjal kikent sütőtálba teszem őket sorban, a tönk helyével felfelé. A padlizsános keveréket szétosztom a gombafejekben, és mindegyik tetejére teszek egy-egy szeletke kecskesajtot (ha következetes akartam volna lenni, akkor juhsajtot, de az most nem volt itthon). Borsot őrölök rá, kevés olívaolajat csurgatok a tetejükre vékony sugárban, és 200°C fokon 20 perc alatt megsütöm (vagy amíg a sajt kicsi színt nem kap).

Végül mindenből megfelelő mennyiséget (sok) kiszedek egy nagyon nagy tányérra, és lehet fogyasztani. Mint már említettem, ez tényleg négy adag, a kenyér és a gomba is, szóval a fele megmaradt vacsorára. És még akkor is isteni volt!

Címkék: cukkini, gomba, juh-bárány-birka, kecskesajt, kelt tészta, kenyér, padlizsán, újburgonya